Főoldal Amy Regények Extrák Galéria Oldal
Mysteries of the Night
Egy csippetnyi blog egy nem átlagos lány tollából.
2021/11/20
Írta: Amy | Hozzászólások: 2 | Kategóriák: YouTube-kalandjaim

Hy darlings! ♥ \m/

2021 sok jóval örvendeztette meg a keményzene rajongóit, és a hiatus alatt egész sok remekmű érkezett, ezekből szerkesztettem össze egy újabb csokor ajánlót. Próbáltam aktuális lenni, úgyhogy nagyjából 3 hónappal (augusztusig) megyek csak vissza az időben, ha egy újabb dalt nézek. Azért akadnak szép számmal :D.
Ez a jó abban, ha az embernek több stílus is tetszik a metalon belül, lehet találni sok jó dalt. Így aztán kezdjük is az elején

Down for Whatever: Porszemek a fényben

Házi feladat magamnak magamtól: nem ártana ezt a dalt teljesen tudni kívülről, ha már volt szerencsém a srácokat eddig kétszer látni idén (ezekről már korábban írtam), és már van jegyem a decemberi koncertre a Depresszióval karöltve. Gyerekek, én nem bírok magammal, na :D
Őszintén megmondom, kicsit kijöttem a gyakorlatból, mármint ami a friss kiadványokat jelenti, de már első blikkre azon kaptam magam, hogy tetszik ez a dal (furcsa is lenne, ha nem, mert jelenleg a srácok a másik szívem csücskei a Road és a Depi mellett). Még egy párszor le fogom futtatni, hogy biztos megtanuljam ;). Aztán a többit meg majd decemberben meglátjuk.

Road: Senki kedvéért nem fékezünk

Én voltam sokszor a hülye, hogy nem figyeltem rájuk jobban, mert nem csak az ismertebb dalok között vannak jók, sőt. Ráadásul képes voltam megvenni a különszámot (tőlük is), csak azért, mert akartam az új felállással egy posztert a Roof of Fame-embe. Most is fent van egyébként, a lemezt pedig kincsként kezelem a többi lemezes relikviáim között.
Egyébként ez az irány, amit most képviselnek, nekem sokkal jobban bejön, mint az, amit az előző lemezen hoztak, de ez csak az én véleményem. A M.A.T.T. szintje azonban eddig aranyérmes, és amint leteszem a fenekem végre ez a lemez mellé is, szerintem esélyes ezüstérmes lehet, ha nem aranyérmes.

Tovább olvasom »

2021/09/01
Zene – Sabaton: The Lion From the North
Írta: Amy | Hozzászólások: 9 | Kategóriák: Concerts Koncertbeszámolók

Hy darlings! \m/ ❤️

Bár valahogy semmi sem akarta, hogy a buli összejöjjön, mégis összejött, és igenis megvan az istencsászárkirálynői érzésem, ami mindig akkortól érvényes, ha az első sort megkaparintottam.

Úgy terveztem, négyre már ott leszek, de alig indultam el, már láttam a megállóban, hogy egy szakaszon pótlóbusz fog közlekedni, mert baleset történt. 6 megálló után leszálltam, de a villamos mégis tovább ment. (…) Aztán, pár percnyi bámészkodás után visszamentem a megállóba, miközben töretlenül hallgattam a Zuhanást, hiszen pontosan minden egyes szót, ritmust, és dallamot az agyamba akartam telepíteni, hogy álmomból felkeltve is tudjam őket.
Ahogy ott vártam, leszólított egy kb. 12-14 éves kislány forma, hogy szomorú vagyok-e. Szomorú nem voltam, koncertre készülődtem, még annak ellenére is, hogy még köhögök, mint a veszett fene. Megengedtem, hogy megöleljen, mert nagyon cuki volt, úgyhogy végre kipipálhatom a bakancslistámról a Free Hug eseményt. Mondjuk hozzátett az is, hogy fekete rúzst kentem fel, de azt direkt koncertre vettem, meg majd ha eljutok oda, hogy végre legyen boszorkányos fotózásom.

Na de, végre odaértem, már vártak a koncertes ismerősök, úgyhogy kapunyitásig volt egy háromnegyed óra. Nem ötkor volt a kapunyitás, hanem pár perccel később, de addigra már úgy voltam vele, hogy tökmindegy, úgyis első sorban leszek, 2012 óta kibérelt helyem van ott, ráadásul ismerem az egyik fotóst személyesen már a Barba Negrából, mert bemutattak neki (plusz, mivel minden pesti Depin ott vagyok, direkt bele is rakott a helyszín reklámjába… bocsi).

Bejutottam, megint ötödikként értem oda, de akkor is, első sor, majdnem mikrofonnal szemben. Mivel volt még két óra nagyjából az előzenekarig, el kellett ütni az időt, úgyhogy kártyáztunk, beszélgettünk, jól éreztük magunkat.

Hétkor pontosan kezdett a Tortuga, akiket már múlt héten szerettem volna látni, mert komolyan mondom, jobb zenét csináltak, mint a Depi előtt fellépő I’m Dorothy. Igaz, most nem hallgattam bele, mire számítsak, de amit hallottam, az tetszett, úgyhogy az érdeklődés fel lett keltve. Számlistát nem szereztem, így nagyon sokra nem emlékszem a szövegekből, de arra emlékszem, hogy a crew-ből egy srác lejött vodkát itatni a néppel X”D. Én nem kértem, mert volt még bennem gyógyszer, és nem akartam bajt, így beértem sima mentes ásványvízzel.

Galéria pedig ezen a linken látható (amint kész, belinkelem).

Jött egy szünet, közben pedig már a cseppet már nem szomjas társaság körülöttem már mindenféle nem magyar, javarészt nem is metalban játszó előadókat kezdtek skandálni, énekelni. Akkor ott már a maradék agysejtjeim hullottak alá, pedig addig egész jó állapotban voltam (jó, ez nem igaz, mert vicces volt igazából, de a harmadik felvonásnál már tényleg fájt).

Aztán végre, elkezdődött a várva várt Down for Whatever koncert. Picit sajnáltam drága barátnőmet, akit vittem volna magammal, hogy pont a buli előtt lett rosszul, és nem merte bevállalni az utat, hogy nem lehetett velem, de remélem, látta a videókat instán. És legközelebb gipszelt lábbal is jössz X”D.

Már a júniusi Depi előtt is láttam a srácokat, akkor is minőségi, profi előadást adtak, de így, hogy egy egész estés programot adtak, a szívemnek tökéletes volt. És egy valamit megfigyeltem már a harmadik szám alatt, hogy honnan volt olyan ismerős az az energia, amit Kiki nyújtott a színpadon: ugyanilyen energiabomba Julian is a Lacrimasból. Őt is nehéz követni a színpadon, erre megtaláltam a magyar testvérét X”D. És ez bók volt.

Voltak dalok az első lemezről is, amit én nőiesen bevallom, nem hallgattam, de most az este után muszáj lesz, mert azok is ugyanolyan jól szólnak, mint a magyar társai. Sőt, nekem tetszett még a Tarzan c. mese főcímdala is ebben a metalos változatban. A Kalapács féle feldolgozást eddig nem hallottam, de majd tüzetesebben utána fogok járni.

A számlistát nem szereztem meg, de le tudtam írni. Legközelebb már jobb lesz minden, remélem, hamar láthatom őket megint.

01. Művilág
02. Ennyi volt
03. Visszaút
04. Megfagytál
05. G. T. F. O.
06. Nem látom át
07. Két vágy
08. Black March
09. Az én keresztem
10. Talán
11. Mindig lesz helyed
12. Hogy lesz tovább?
13. Let Me In
14. Ide szúrjatok
Ráadás:
15. Nincs helyed
16. Zuhanás

Szívem szerint a 11. dalt kihagytam volna, mert az az egy mai napig fájó pont az életemben, hogy egyszer egy olyan személytől kaptam meg pont a születésnapomon, akivel azóta kölcsönösen kitagadtuk egymást, és arra sem reagált, mikor a névnapján felköszöntöttem. Pedig születése óta ismerem…
A dal gyönyörű, és tényleg, minden sora képes megérinteni, de nekem duplán érzékeny. És ez nem a srácok hibája.

És nincs koncert Zuhanás nélkül, ezt én már akkor tudtam, mikor látszólag elköszöntek a színpadon. Szeretek együtt zuhanni a többiekkel, na. Főleg olyan körülmények között, mint azon a szombat estén.

Galéria is készült, amint átválogattam, feltöltöm, és belinkelem.

Koncert után sikerült aláíratni a jegyem, és külön-külön fotót készíteni velük, !DE! a nagy közös kép nem sikerült, mert a fele csapat elpárolgott valahova, esni is kezdett, úgyhogy mielőtt még megint azzal szembesültem volna, hogy ismét belázasodtam, inkább megelégedtem ennyivel, és hazaindultam. Így is szerencsés vagyok, hogy ennyi összejött. De mivel a srácok közvetlenek, mindig kijönnek, így a legközelebbi alkalommal sikerülni fog, ebben biztos vagyok.

Köszönöm az estét!

Sőt, még egy jó hír, egyik barátnőmnek megvan ez a poszter, ami nemsokára az enyém lesz, amint találkozok vele. A helye is megvan már, nagyon előkelő helyre szánom.

2021/06/22
Zene – Down for Whatever: Zuhanás
Írta: Amy | Hozzászólások: 6 | Kategóriák: Concerts Koncertbeszámolók

Hy darlings! ♥ \m/

Végre érkezhetek egy újabb koncertbeszámolóval. Már nagyon rég nem voltam úgy koncerten, hogy minden negatív gondolattól meg tudok szabadulni, és szerencsére, azon a péntek estén sikerült. De hogy milyen jó is volt az a péntek este, atya Úristen.

4-kor indultam, mert szerettem volna első soros lenni – mint úgy általában, csak most nem volt velem a koncertes pajtim, mert sehogy se bírom rávenni, hogy menjen oltásra, már csak emiatt is, de mindegy, voltak ott velem azért még ismerős arcok, úgyhogy nem aggódtam annyira.
Egyetlen dolog volt, ami miatt aggódtam, hogy honnan szerzek mobilnetet addig, amíg bemutatom, hogy megvan mindkét oltásom, mert a kártyámat csak ma kaptam meg…
De szerencsére be tudtam jutni, úgyhogy onnantól kezdve nem volt több kérdésem, és vártam a bulikat.

Mondhatni, pontos kezdés volt, ugyanis a számomra már nem ismeretlen Down for Whatever időben kezdett. Mindig is kíváncsi voltam, milyenek élőben, mert főleg a magyar lemez hihetetlenül bejött számomra. Nem csalódtam.
Nem vagyok szakértője a zenének, de minden bitang jól szólt, érteni lehetett a szövegeket is (voltam már úgy bulin, hogy nem lehetett, és ez nem azért, mert nem ismertem az adott előadó munkásságát), Kikiék olyan színvonalat nyújtottak, amire az ember csak függeni tud. Én speciel nagyon élveztem, és remélem, minél előbb el tudok jutni a következő bulijukra. Egyelőre úgy néz ki, van rá esély, mert Anyum úgyis szeretne elmenni velem koncertre, és mivel ő meg szereti a Hooliganst, kettőt ütnénk egy csapásra. Csak kérdés, hogy ő hajlandó lenne-e velem jönni első sorba, amíg a Down for Whatever leadja a műsorát… nem szereti ugyanis a hörgést, mint oly sokan :(.

Számlista:
01. Művilág
02. Ennyi volt
03. Visszaút
04. Megfagytál
05. Talán
06. Hogy lesz tovább?
07. Ide szúrjatok
=== Ráadás ===
08. Zuhanás ❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️
09. Nincs helyed

Galériát most sajnos nem tudok beilleszteni, telefonról nem megy, így Facebookra tettem fel a képeket, az alábbi linket követve nézhetitek meg.

Azt tudom, hogy a Zuhanást felvettem végig videóra. Az volt úgymond az első, amit hallottam tőlük, így nagyon sokat jelent nekem. Főleg azért, mert az, és a Hogy lesz tovább? segítettek túl októberben a pánikrohamaimon.

Sajnos elkövettem azt a hibát, hogy nem adtam fel az első soros helyem, mert különben most lenne teljes bandafotóm velük, nem csak Robival az est végén, de ebből is tanultam. Így is nagyon örültem a fotónak, mert mert. Mert csak XD.
Bocsi fiúk (ha ezt esetleg olvassátok valamikor…), legközelebb ott leszek >:)=

Következett az est fénypontja, a Depresszió, akiknek már 10+ éve követtem a munkásságát, 10+ koncerten voltam, többnyire első sorban (főleg, hogy egyszer viszont láttam magam a Barba Negra reklámjában a koncertes pajtimmal!!! :O). Így nem először mondom azt, hogy nincs két egyforma Depi-koncert, őket tényleg meg kell nézni, mert messzemenően túl mennek még a CD minőségen is. És bizony, néhány dal koncertes verziója jobb, mint maga az eredeti. És ez ritka a legtöbb bandánál. Még talán a Lacrimasra mondom ezt, de ezt inkább köszönjük Juliannak XD
Na de, vissza a lényegre.
Szokott színvonalat kaptam. Most kivételesen két dalt vettem fel videóra (Embernek maradni, Néha), mert ha engem kérdeztek, ezt a kettőt legalább egyszer mindenkinek hallania kellene, és nem fotóztam annyit. Volt mit kiadnom magamból, és meg is fájdult a derekam, mikor együtt üvöltöttem a közönség soraiban a többiekkel… öregszem, ez van.

Számlista:
01. Te vagy a szerem
02. Ha te is akarod
03. Kezdjük el!
04. A mi forradalmunk
05. Életfogytig
06. Elmozdíthatatlan
07. Teérted
08. Embernek maradni
09. Rajtad áll
10. Sokkold a rendszert!
11. Néha ❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️
12. Kettőből egy
13. Hagyjatok bízni!
14. Csak a zene
15. Védem az igazam
=== Ráadás ===
16. A kés hegye
17. Lásd (amit nektek szántak)
18. Nem akarok elszakadni

Galéria pedig az alábbi linken található.

Buli után most nem sikerült semmit szereznem, kivéve a Robival közös képet, de nekem már inkább az számít. Most az lesz a célkitűzésem, hogy találkozhassak mindenkivel, akit láttam színpadon. Az élmények számítanak, és ez egy olyan élmény, amire ha lehetőség adódik, nem szabad elszalasztani.

Július 10. a következő Down for Whatever buli Pesten, a következő Depi pedig augusztus 21. Végre nem Anyum szülinapján XD.
Reméljük, ott lehetek mindkettőn, semmi sem akadályoz meg, főleg nem egy esetleges negyedik hullám…

2020/10/02
Zene – Schwarzer Engel: Kreuziget Mich
Írta: Amy | Hozzászólások: 0 | Kategóriák: YouTube-kalandjaim

Havi kollázsunk következik ismét, kicsi csúszással, mert szinte mindenki október elejére ígért valami újdonságot, úgyhogy a hónapban két posztot kaptok a témában. Részemről öröm, hogy bár a műfaj még mindig kemény, mégsem egyezik a hangzás sehol. Legalábbis, most nem találkoztam olyannal, amivel fogtam, és leállítottam a lejátszást, mert nagyon tetszett.

Schwarzer Engel: Kreuziget Mich

2018 rég volt, mikor fekete angyalom – aka Dave Jason – valami újdonsággal lépett elő. De tudtuk, hogy lesz új album, azt is, hogy a Sieben csúszik jövőre a koronavírus miatt, de a tervekhez tartja magát, és az albumok közötti EP időben kijön. És pont itt is van ez a csoda, aminek már a részlete is a fülembe mászott. Az alábbi képről pedig lett egy jelenetötletem, és legalább Julian is méltón bemutatkozhat a Beyond Time keretein belül.

Depresszió: Életfogytig

Tisztában vagyok azzal, hogy lesz új album, már most előrendelném, ha tehetném – de előtte ezt még egy Best of anyag fogja megelőzni, és az egy jövőre megjelenő kiadvány lesz. Igen, elő fogom rendelni, mint kb. az összes Depi anyagot A folyamat zajlik… c. albumuk óta. Még anno a „ronda karácsonyi póló” akcióban is részt vettem, és van egy „ronda” Depi-pólóm, de olyan szép az, hogy már jó.
A dalról nekem olyan érzésem van, mintha egy korábbi albumról maradt volna le, de ezzel nincs bajom. Nem tudni, Feri mikor írta ezt, de nekem nagyon bejön ez a hangzás. Másfajta énektechnikát is használ, amivel eddig 9 album után nem találkoztam, de ez az irány jó. Hallom azt a tipikus Depresszió-hangzást, de mégis van benne valami új.

Tovább olvasom »

2019/08/20
Zene – Lacrimas Profundere: A Sip of Multiverse
Írta: Amy | Hozzászólások: 0 | Kategóriák: Metal is Religion YouTube-kalandjaim

Az ehavi metal válogatás kicsit különlegesebb megjelenésben lesz látható, mint az átlagos hóvégi felhozatal, ugyanis kivételes alkalommal az Amy Loves Metal rovattal „együttműködve” bemutatja hazánk metal és rockzenészeit. A lista szubjektív, elég sokan ki is maradtak róla, pedig már pár napja gyűjtögettem a videókat és a zenekarokat a nagy névsorolvasáshoz.
A dalok sem a legfrissebbek, leginkább az aktuális kedvenceket osztottam meg, vagy azokat, amik többet jelentenek nekem mint egy szimpla dalt egy lemezen.

Depresszió: Embernek maradni

A jövőre 20 éves Depresszió megkerülhetetlenül hazánk egyik legnépszerűbb zenekara, és talán az, amelyik a leginkább betalált nálam. Számtalan koncertjükön voltam már, menni is fogok, előrendelt új lemezem is van… mit is kell még róluk mondanom? Azt hiszem, tökéletes volt arra, hogy a srácok megnyissák az államalapításunk ünnepére tervezett felvonulást.

Tovább olvasom »

2019/05/31
Zene – Lacrimas Profundere: Like Screams in Empty Halls
Írta: Amy | Hozzászólások: 0 | Kategóriák: Lacrimas Profundere Metal is Religion YouTube-kalandjaim

Ez a hónap zene szempontjából igazán ütős volt, hiszen a legtöbb hozzám közelebb álló zenekar mutatott be friss videót, vagy egy új dalt, és naná, hogy azok szépen idekerültek. Vegyesfelvágott van, de még így se tettem be mindent. Főleg a NSFW videókat, mert abból akadt azért egy pár… na de, nézzük!

Lacrimas Profundere: Like Screams in Empty Halls

Mi mással kezdhetnénk a listát, mint a fiaimmal? #SILPPinaction
Első pár ütemre egy másik dal jutott eszembe, de nem tőlük. Viszont, ami jó hír, hogy ezzel a hangszereléssel, amivel ebben a dalban dolgoznak, valami olyat mutattak, amit ennyi lemez után még egyáltalán nem hallottam. Ja, és figyeljetek, nem Chris hallható a dalban, hanem Julian, aki még a videót is rendezte.
Messze van még az a fránya július, de kegyetlenül… bah, már így is nehezen bírom, de ezek után már nagyon kíváncsi vagyok, mit tudnak kihozni a többiből, amit még nem hallottam. Srácok, véletlenül nem olvassátok a blogom?

Tovább olvasom »