Hy darlings! ♥ \m/

Februárban kimaradt nem volt sok időm zenét hallgatni, de ezt most igyekszem még a hó elején pótolni, mert így tulajdonképpen még érvényes. A hét elején még február volt, úgyhogy ezt én egyben fogom szedni majd a journalomban :D. De most is igyekeztem olyan előadókat vadászni, akik friss dallal jelentkeztek, és nem egy 20 éves dalt forgatok forever on repeat-en. A lista szép hosszú, vannak rajta magyarok is, úgyhogy csapjunk a lecsóba.

The 69 Eyes: Death of Darkness

Helsinki vámpírjai örökéletűek, ahogy ezt a videó is mutatja. Viszont, akkor valami technikát alkalmaztak, mert olyan nincs, hogy egy vámpíron meglátszódjanak az idő vasfogai, és ezt sajnos észrevettem a finneken is. Mondjuk jó, Jyrkin pont nem – távolról. De könyörgöm, így távolról azt mertem mondani, hogy simán lehetne Wrath is a Fekete Tőrből! *-* Egyébként lesz a finneknek új lemeze valamikor tavasszal (egészen pontosan április 21-én). A dal amúgy kicsit olyan Blessed Be-s érzést keltett bennem, remélem, ezt az irányt megtartják mindenképpen. Bár a West End nekem annyira nem jött be sajnos.

Hy darlings! ♥ \m/

Új csokorral készültem, mert végre összejött annyi előadótól új kiadvány, hogy érdemes posztot csinálni róla – vagyis minimum hét, egy hónapnál nem régebbi új anyag. Ilyenkor örülök, hogy egy műfajnak több alműfaja van, és megtaláltam azokat, amik nekem tetszenek. Hirtelen azt se tudtam, melyikkel lenne érdemes kezdeni, mert a nagyon nagyok még egyelőre csendben van.

Sabaton: The Unkillable Soldier

Az utóbbi két albumot valamiért nem hallgattam annyira sűrűn, de ez a dal ezzel az albummal (ami amúgy megvan, khm) valahogy újra előtérbe vonultak, és elkezdtem gondolkodni a koncerten is, mert 2015-ben láttam a csapatot utoljára. Most sok minden miatt mondom azt, hogy nekem szükségem van erre a fajta zenére, és élőben is jó lenne újra látni.
Fun fact: akiről szól ez a dal, egyszer azt mondta, hogy ő élvezte a háborút. Igaz, hogy arcon, fejen, lábon, hason, bokán, lábon, csípőn és fülön lőtték, fél szemére megvakult, túlélt két repülőgép zuhanást, kiszabadult egy börtöntáborból, és letépte a saját ujjait, mikor az orvos megtagadta tőle az amputációt. Ez a fickó tényleg megölhetetlen volt. Még a Sabaton is megpróbálta, nem sikerült.

Világ legszomorúbb dolga, mikor felfedezel egy zenekart az egyik kedvenc videojátékod miatt, aztán bumm, jön a hír, hogy egy év inaktivitás után feloszlanak, mert ketten is azt gondolták a zenekarból, hogy ez a két album elég volt. Nekik, nekem nem.

Sírok, mert az alább hallható dalra szoktam a legtöbbször karaokézni (mikor olyanom van éppen persze), és fejben már csináltam egy tök cuki metal feldolgozást hozzá. Tessék elképzelni, hogy a mottómnak számító sorokat először suttogva, majd hörögve hallod, a végén pedig valami tökéletes nőies hanggal, mint Alissa, és a refrén ugyanaz. Esküszöm, ha nem lennék szégyellős, megcsinálnám. Múltkor rájöttem, hogy tudok hörögni, na :D.

Tegnap belinkeltem egy videót, amiben a kedvenc játékomhoz csináltak unofficial videót. Kicsit utánanéztem a zenekarnak, és rájöttem, hogy eszméletlen jók, még akkor is, ha tavaly decemberben feloszlottak. Kicsit szomorú vagyok, hogy akkor fedeztem fel őket, mikor már nincsenek…

Egypt Central (RIP †): White Rabbit

Ebben a videóban minden benne van, amiért imádom ezt a játékot. A zene tökéletes, és köszönjük az Egypt Centralnak!