Hy darlings! \m/ ♥

Én tisztában vagyok vele, hogy a koncertbeszámolók elmaradtak a blogon, és őszintén megmondom, hogy már nem sokra emlékszem. Alapjáraton egy közös van bennük: mindig első sorban vagyok, és több-kevesebb alkalommal relikviákkal térek haza, amiket konkrétan kincsként őrzök. Vagy vannak olyan élményeim, amiket máshol nem tapasztalhattam meg, egy-egy olyan szófordulat, amit ott hallottam, és azóta többet jelent nekem, mint egyszerű szó.

Idejét nem tudom megmondani, mikor osztottam meg koncertes fotókat. Mikor válogattam, akkor feltűnt, hogy igencsak elkezdett egy javuló tendenciát mutatni a galéria, bár nem mindegyik kép olyan, hogy akkor én most ezzel valami neves díjért indulnék, de van ezekben a fotókban, amik adnak egyfajta varázst. Tyűh, hol is kezdjem? Kezdjük 2019-nél először, jó?

A lista, mit láthattok időrendi sorrendben?
» 01. 2019.05.18. Amberjack @ Barba Negra Track
» 02. 2019.05.18. Depresszió @ Barba Negra Track
» 03. 2019.08.17. Fatal Error @ Barba Negra Track
» 04. 2019.08.17. Depresszió @ Barba Negra Track
» 05. 2019.09.07. Road @ Barba Negra Track
» 06. 2019.11.12. Lacrimas Profundere @ Barba Negra Music Club
» 07. 2019.11.12. The 69 Eyes @ Barba Negra Music Club
» 08. 2019.12.21. Burnout @ Barba Negra Music Club
» 09. 2019.12.21. Depresszió @ Barba Negra Music Club

Minden esetben kattintsatok a képre, hogy láthassátok a galériát! :3

Hy darlings! ♥ \m/

Régen voltam már itt ennyire változatos listával, de időt akartam hagyni arra, hogy legyenek újak. Nagyon sok van, így is végtelenségig tudnám húzni a listát, így csapjunk is bele a nyári végi/ősz eleji válogatásunkba. Akik kimaradtak, azoktól bocsi!

Schwarzer Engel: Hitsingle

Derült égből villámcsapásként ért, mikor kijött a 100 Jahre c. dal, ami akkor még csak egy EP volt, azóta megjelent a Höhere Gewalt című album, ami 11 új dalt hozott Dave munkásságába. Ez a dal elsőre is tetszett, aztán kb. kegyetlenül ráment az ismétlésre. Aztán nemrég kiderült, hogy ebből lesz egy videó is, amit én kimondottan nem szeretek, de maga a dal… az atyaég. Elsőre is dúdolni fogod.

Hy darlings! ♥ \m/

Na gyerekek, erre a posztra pont a drágalátos piedesztálon tartott zenekar miatt kellett várni ennyit, de tisztában voltam vele, hogy a késésnek oka van – mégha nem is tudtuk meg a valódi okot, mindegy is, maga a videó megérkezett végre, úgyhogy addig előtte gyorsan megírtam a posztot, ha már ennyi ideje várattak minket/engem. De jaaaj, már nagyon rég szükség volt erre. Főleg rájuk. Kicsit kezdem sajnálni a többi előadót, mert amint augusztusban a kezembe akad a box, akkor csak a nagyon nagyok (pl.: Down for Whatever itthonról) fog tudni bekerülni a hallgatási listára. De 2022 már most elkényeztetett engem.
A poszt csúszásért pedig elnézést kérek, Geralt a bűnös.

Lacrimas Profundere: A Cloak Woven of Stars

Ott voltam a premiernél, és ATYA.ÚR.ISTEN. Eszemet eldobom, ez annyira menő!
Ha ez a dal ilyen, akkor milyen lehet a többi? Már tudom dúdolni a refrént, az egyik sort szeretném magamra varratni, valahol a Madness Returns tetkóm közelébe (segítek: Don’t even look at me and call me insane « ez az a sor). Igaz, azóta már tudom, hogy jönni fog a következő klip, ezt első kézből tudom, de én meg annyira benne vagyok a dologban, hogy azt is tudom, melyik fog jönni, és azt is, hogy az utánalévők, de engedelmeskedem a mindenkori Bossnak, és nem, nem lövöm le a poént. Plusz, akitől az infót tudom, az is megkért rá, hogy ne rontsam el az örömüket.
Úgy nézek én ki, mint aki a legkedvesebb zenekara kérését semmibe veszi?
Inkább kapjatok ti is Lacrimas-mérgezést. Enjoy! 😉

Hy darlings! ♥ \m/

Új csokorral készültem, mert végre összejött annyi előadótól új kiadvány, hogy érdemes posztot csinálni róla – vagyis minimum hét, egy hónapnál nem régebbi új anyag. Ilyenkor örülök, hogy egy műfajnak több alműfaja van, és megtaláltam azokat, amik nekem tetszenek. Hirtelen azt se tudtam, melyikkel lenne érdemes kezdeni, mert a nagyon nagyok még egyelőre csendben van.

Sabaton: The Unkillable Soldier

Az utóbbi két albumot valamiért nem hallgattam annyira sűrűn, de ez a dal ezzel az albummal (ami amúgy megvan, khm) valahogy újra előtérbe vonultak, és elkezdtem gondolkodni a koncerten is, mert 2015-ben láttam a csapatot utoljára. Most sok minden miatt mondom azt, hogy nekem szükségem van erre a fajta zenére, és élőben is jó lenne újra látni.
Fun fact: akiről szól ez a dal, egyszer azt mondta, hogy ő élvezte a háborút. Igaz, hogy arcon, fejen, lábon, hason, bokán, lábon, csípőn és fülön lőtték, fél szemére megvakult, túlélt két repülőgép zuhanást, kiszabadult egy börtöntáborból, és letépte a saját ujjait, mikor az orvos megtagadta tőle az amputációt. Ez a fickó tényleg megölhetetlen volt. Még a Sabaton is megpróbálta, nem sikerült.

Hy darlings! ♥ \m/

2021 sok jóval örvendeztette meg a keményzene rajongóit, és a hiatus alatt egész sok remekmű érkezett, ezekből szerkesztettem össze egy újabb csokor ajánlót. Próbáltam aktuális lenni, úgyhogy nagyjából 3 hónappal (augusztusig) megyek csak vissza az időben, ha egy újabb dalt nézek. Azért akadnak szép számmal :D.
Ez a jó abban, ha az embernek több stílus is tetszik a metalon belül, lehet találni sok jó dalt. Így aztán kezdjük is az elején

Down for Whatever: Porszemek a fényben

Házi feladat magamnak magamtól: nem ártana ezt a dalt teljesen tudni kívülről, ha már volt szerencsém a srácokat eddig kétszer látni idén (ezekről már korábban írtam), és már van jegyem a decemberi koncertre a Depresszióval karöltve). Gyerekek, én nem bírok magammal, na 😀
Őszintén megmondom, kicsit kijöttem a gyakorlatból, mármint ami a friss kiadványokat jelenti, de már első blikkre azon kaptam magam, hogy tetszik ez a dal (furcsa is lenne, ha nem, mert jelenleg a srácok a másik szívem csücskei a Road és a Depi mellett). Még egy párszor le fogom futtatni, hogy biztos megtanuljam ;). Aztán a többit meg majd decemberben meglátjuk.

Road: Senki kedvéért nem fékezünk

Én voltam sokszor a hülye, hogy nem figyeltem rájuk jobban, mert nem csak az ismertebb dalok között vannak jók, sőt. Ráadásul képes voltam megvenni a különszámot (tőlük is), csak azért, mert akartam az új felállással egy posztert a Roof of Fame-embe. Most is fent van egyébként, a lemezt pedig kincsként kezelem a többi lemezes relikviáim között.
Egyébként ez az irány, amit most képviselnek, nekem sokkal jobban bejön, mint az, amit az előző lemezen hoztak, de ez csak az én véleményem. A M.A.T.T. szintje azonban eddig aranyérmes, és amint leteszem a fenekem végre ez a lemez mellé is, szerintem esélyes ezüstérmes lehet, ha nem aranyérmes.

Havi kollázsunk következik ismét, kicsi csúszással, mert szinte mindenki október elejére ígért valami újdonságot, úgyhogy a hónapban két posztot kaptok a témában. Részemről öröm, hogy bár a műfaj még mindig kemény, mégsem egyezik a hangzás sehol. Legalábbis, most nem találkoztam olyannal, amivel fogtam, és leállítottam a lejátszást, mert nagyon tetszett.

Schwarzer Engel: Kreuziget Mich

2018 rég volt, mikor fekete angyalom – aka Dave Jason – valami újdonsággal lépett elő. De tudtuk, hogy lesz új album, azt is, hogy a Sieben csúszik jövőre a koronavírus miatt, de a tervekhez tartja magát, és az albumok közötti EP időben kijön. És pont itt is van ez a csoda, aminek már a részlete is a fülembe mászott. Az alábbi képről pedig lett egy jelenetötletem, és legalább Julian is méltón bemutatkozhat a Beyond Time keretein belül.

Depresszió: Életfogytig

Tisztában vagyok azzal, hogy lesz új album, már most előrendelném, ha tehetném – de előtte ezt még egy Best of anyag fogja megelőzni, és az egy jövőre megjelenő kiadvány lesz. Igen, elő fogom rendelni, mint kb. az összes Depi anyagot A folyamat zajlik… c. albumuk óta. Még anno a „ronda karácsonyi póló” akcióban is részt vettem, és van egy „ronda” Depi-pólóm, de olyan szép az, hogy már jó.
A dalról nekem olyan érzésem van, mintha egy korábbi albumról maradt volna le, de ezzel nincs bajom. Nem tudni, Feri mikor írta ezt, de nekem nagyon bejön ez a hangzás. Másfajta énektechnikát is használ, amivel eddig 9 album után nem találkoztam, de ez az irány jó. Hallom azt a tipikus Depresszió-hangzást, de mégis van benne valami új.

Részemről nagy öröm volt végre látni a csapatot, mert legutoljára 2012 novemberében volt szerencsém Roadon megőrülni, így megvolt a nagy vízválasztó.
Meggyőztek, hogy járjak még mindig? Naná.
Ott kell lennem legalább a pesti bulikon? Naná.

Viszonylag átlagosan telt az indulás, viszont egy dolog közbeszólt, öcsém nálunk ebédelt, így vele indultam el, majd szedtem össze az emberkéimet, akikkel szórakozni vonulok. Akkor még úgy volt, hogy nem kap el az eső, nem kell izgulni, meg ha lesz is, átvonulós lesz.
A nagy ló…kit.
Előzenekar nem volt, így volt időnk beszélgetni, és kb. pont a kezdés előtt pár perccel gondolta úgy az időjárás, hogy próbára teszi az embereket, így valóban ez lett A bátrak éjszakája, mert elég sokan benyomultunk az első sorba, mert első sorban lenni menő dolog, és az egész kétórás koncert alatt zuhogott az eső.
Meglepő módon azonban az eső inkább a vége felé kezdett el zavarni, mert addigra mindenki Spongyabobot játszott, annyira eláztunk, és bizony, fáztunk is (a Track meg ugye a Duna mellett van, ne csodálkozzunk rajta). Ennyit arról, hogy este megyünk ivókúrára… na, majd legközelebb.

Összességében nagyon jó volt látni a srácokat ennyi év után. Még a ’pincés időszakomban volt alkalmam jobban megismerkedni a munkásságukkal bővebben (az első két lemezig nem jutottam túl gyakran, de elmondhatom magamról mára, hogy ismerem azokat is), szereztem kettő pólót is (felvarrót még mindig nem, de majd nemsokára), így aztán fel is avattam a csodaszép 3D hatású cukorkoponyás mintát. Jól bírta az esőt srácok.
Szeretem magam koncerteken elengedni, most ez sajnos az isteni áldás miatt nem jött össze. Meg én barom sikeresen elsírtam magam a Világcsavargón, ami nem meglepő szerintem, hiszen ez az egyik daluk, ami kegyetlen közel áll hozzám. Egyedül a medley-knél vontam fel a szemöldököm, mert általában nem rajongok értük, de ez még a srácoknak is sikerült, hogy velük kivételt tegyek. Igaz, hogy szerettem volna végighallgatni egyben a 135 sebet, de nem teljesülhet minden kívánságom. Így is egymás után volt a Húzom a kardot és a M.A.T.T., ne legyek telhetetlen :D.

Koncert után mindenki menekült haza, vagy száraz helyre, én meg kicsit vártam kísérőmmel, és sikeresen megszereztem ezt a csudálatos számlistát. Most nem gépelem át. Lássátok ti is, mennyire elázott a cucli.

Galéria tovább alább látható. Van egy képem, amire nagyon büszke vagyok, és ezt külön ki is kell emelnem. Valamiért olyan… különleges. És semmit se használtam egy mobilon kívül.

2019 » 2019.09.07. Road @ Barba Negra Track

Hogy megyek-e még Roadra? Naná. Remélem legközelebb kiengedhetem az állatot, mert már komolyan vágyok arra, hogy egy wall of death-en részt vehessek.