Hy darlings! ♥ \m/

Februárban kimaradt nem volt sok időm zenét hallgatni, de ezt most igyekszem még a hó elején pótolni, mert így tulajdonképpen még érvényes. A hét elején még február volt, úgyhogy ezt én egyben fogom szedni majd a journalomban :D. De most is igyekeztem olyan előadókat vadászni, akik friss dallal jelentkeztek, és nem egy 20 éves dalt forgatok forever on repeat-en. A lista szép hosszú, vannak rajta magyarok is, úgyhogy csapjunk a lecsóba.

The 69 Eyes: Death of Darkness

Helsinki vámpírjai örökéletűek, ahogy ezt a videó is mutatja. Viszont, akkor valami technikát alkalmaztak, mert olyan nincs, hogy egy vámpíron meglátszódjanak az idő vasfogai, és ezt sajnos észrevettem a finneken is. Mondjuk jó, Jyrkin pont nem – távolról. De könyörgöm, így távolról azt mertem mondani, hogy simán lehetne Wrath is a Fekete Tőrből! *-* Egyébként lesz a finneknek új lemeze valamikor tavasszal (egészen pontosan április 21-én). A dal amúgy kicsit olyan Blessed Be-s érzést keltett bennem, remélem, ezt az irányt megtartják mindenképpen. Bár a West End nekem annyira nem jött be sajnos.

Akkora melodeath mérgezést kaptam, hogy atyaúristen. De ez kellett nekem, ez volt a szülinapom Viki barátnőmtől, úgyhogy paljon kiitoksia / danke schön még egyszer!

Én hülye kapunyitásra értem oda, még akkor is, ha egy órával előbb elkéredzkedtem a melóhelyemről. Legközelebb ilyen nem lesz. Sokkal közelebb van tőlünk a Dürer, mint itthonról, na mindegy. Akkor kaptam kézhez a Depresszió jegyem, úgyhogy bocsi, dec. 22-én nem vagyok hajlandó máshova menni munkán kívül.
Bent letettük ruhákat, megkaptuk karszalagot, ééés megláttam a merchstandot. Árakat nézve nem volt vészes, mint egy jobb minőségű póló nálunk, de aztán jött a meglepi: kaptam egy Nothgard pólót. A beszámoló végén látni is, melyiket választottam. Fontosnak véltem, hogy rajta legyen a pesti dátum, hiszen ez volt a második alkalom, amikor Budapesten voltak. Plusz, nekem ez a nap azért is volt fontos, mert négy éve, pont ugyanúgy a Dürerben láttam a Lacrimast, úgyhogy abban a pólóban is mentem.

Szintén egy melodeath gyöngyszem, és annyira istentelenül jó, hogy az nem igaz. Mert hát finnek. A finnek közül nagyon kevesen csinálnak rossz zenét a fülemnek, de ők pont nem.

Valamikor a Red Shift album környékén figyeltem fel a nevükre, mert akiknek ilyen nehezen megjegyezhető nevük van, azok szoktak olyan muzsikát csinálni, hogy emlékezetes marad a munkásságuk.

Jelenleg a Grey Heavens-szel ismerkedek, mert eddig bitang jónak tűnik az album, de többször kell végigfutni vele, hogy megtaláljam a kedvenceket róla.