Főoldal Amy Regények Extrák Galéria Oldal
Mysteries of the Night
Egy csippetnyi blog egy nem átlagos lány tollából.
2022/04/05
Zene – Silver Dust: There's A Place Where I Can Go
Írta: Amy | Hozzászólások: 6 | Kategóriák: YouTube-kalandjaim

Hy darlings! ♥ \m/

Szinte alig volt két napos az előző, 21. poszt, mire néhány olyan új dal is érkezett, amik akkor nem fértek bele megjelenésük miatt, de mostanra már megint van 7 érdekes dal, ami miatt a csokor megszülethetett. Van köztük magyar is, akik közül kettőnek már nagyon várom a koncertjeiket, mert amiket hallgatok, azok nagyon babán szólnak, de élőben kíváncsi vagyok, messzemenően túllövik-e a szintet, mint egy számomra nagyon kedves másik hazai zenekar.

From the Sky: Lethe

Az első album engem teljesen levett a lábamról, valahogy ez a hangzás engem teljesen ki tud kapcsolni. Vagy csak mert mostanában az idegnyugtató gyógyszer helyett hörgéssel teli zenét szoktam hallgatni, és az lenyugtatja az agyam. De!, mielőtt bárki is tovább menne, ebben a dalban nincs benne. Sőt, a szövege is olyan szép, hogy az ember lánya akaratlanul is másképp éli meg. Ajánlani tudom, egy próbát megér.

New Friend Request: Többet ér

A srácokat azért követem már egy ideje, főleg azóta, hogy egyik nyáron a Depresszió előtt léptek fel. Akkor szereztem egy számlistát is tőlük, én meg utána kíváncsi voltam, hogy szólnak a dalok CD-n (akkoriban valamiért nem volt tökéletes a hangzás a Barba kisszínpadán, így aztán nem értettem sokat), és azt kell mondjam, nem csalódtam. Azóta az Előttünk szakadék és a Hiányzik amolyan NFR-himnuszok nálam, úgyhogy kíváncsi vagyok, milyen lesz a 3. lemez. Ennek lett az előfutára az alábbi dal is, és szokásos színvonal :D. Úgyhogy várólistás \m/.

Tovább olvasom »

2021/11/20
Írta: Amy | Hozzászólások: 2 | Kategóriák: YouTube-kalandjaim

Hy darlings! ♥ \m/

2021 sok jóval örvendeztette meg a keményzene rajongóit, és a hiatus alatt egész sok remekmű érkezett, ezekből szerkesztettem össze egy újabb csokor ajánlót. Próbáltam aktuális lenni, úgyhogy nagyjából 3 hónappal (augusztusig) megyek csak vissza az időben, ha egy újabb dalt nézek. Azért akadnak szép számmal :D.
Ez a jó abban, ha az embernek több stílus is tetszik a metalon belül, lehet találni sok jó dalt. Így aztán kezdjük is az elején

Down for Whatever: Porszemek a fényben

Házi feladat magamnak magamtól: nem ártana ezt a dalt teljesen tudni kívülről, ha már volt szerencsém a srácokat eddig kétszer látni idén (ezekről már korábban írtam), és már van jegyem a decemberi koncertre a Depresszióval karöltve. Gyerekek, én nem bírok magammal, na :D
Őszintén megmondom, kicsit kijöttem a gyakorlatból, mármint ami a friss kiadványokat jelenti, de már első blikkre azon kaptam magam, hogy tetszik ez a dal (furcsa is lenne, ha nem, mert jelenleg a srácok a másik szívem csücskei a Road és a Depi mellett). Még egy párszor le fogom futtatni, hogy biztos megtanuljam ;). Aztán a többit meg majd decemberben meglátjuk.

Road: Senki kedvéért nem fékezünk

Én voltam sokszor a hülye, hogy nem figyeltem rájuk jobban, mert nem csak az ismertebb dalok között vannak jók, sőt. Ráadásul képes voltam megvenni a különszámot (tőlük is), csak azért, mert akartam az új felállással egy posztert a Roof of Fame-embe. Most is fent van egyébként, a lemezt pedig kincsként kezelem a többi lemezes relikviáim között.
Egyébként ez az irány, amit most képviselnek, nekem sokkal jobban bejön, mint az, amit az előző lemezen hoztak, de ez csak az én véleményem. A M.A.T.T. szintje azonban eddig aranyérmes, és amint leteszem a fenekem végre ez a lemez mellé is, szerintem esélyes ezüstérmes lehet, ha nem aranyérmes.

Tovább olvasom »

2018/05/15
Zene – Schwarzer Engel: Ritt der Toten
Írta: Amy | Hozzászólások: 10 | Kategóriák: Blog Cikkeim

Visszaemlékezős posztot akartam írni erről a témáról, amolyan ünneplésként. Előre szólok, lehet hosszú lesz, de megpróbálom összefoglalni, mit jelent nekem ez az életforma, valamikor később hozom a Büszkeségfalat, avagy A Gyűjteményt, amit eddig szereztem. Lesz kívánságlista is, az életemet megváltoztató lemezek sora, kedvenc videoklip, és egyéb ilyen triviális tény. Nekem is nagy kihívást jelentett, és már május elseje óta írtam ezt a bejegyzést.

Tovább olvasom »

2017/10/05
Zene – Five Finger Death Punch: Ain't My Last Dance
Írta: Amy | Hozzászólások: 0 | Kategóriák: Blog

Megosztottam csak egy eseményt a Metal Days Facebook oldalán, erre ezt kapom. Tök jó, nem? ^^ Ezek szerint valaki valószínűleg nem egy Cradle of Filth/Moonspell rajongó…

Igen, nekem sem ez az utolsó táncom, don’t worry! ;DDD

2015/04/07
Zene – Cradle of Filth: Nymphetamine
Írta: Amy | Hozzászólások: 0 | Kategóriák: Amy Loves Metal

Pislantson egyet az, aki meglepődött, hogy én hallgatom őket. Az első komolyabb black metal bandám volt, és mai napig az elsők is, akiket ebbe a műfajba sorolok (és csúnyán nézek azokra, akik legothmetálozzák, mert ez olyan nem goth, minthogy én nem vagyok tüctücös…).

Igazából nem tudom pontosan datálni, hogy én mikor estem szerelembe velük, de úgy 2006 környékére csatolnám, mikor elkezdtem dolgozni a Vampires of Eden nevű történetemen. Akkoriban csapnivaló volt mind nyelvtanilag, mind stilisztikailag (szakmailag meg aztán pláne). Betettem a Midian c. korongot, ami számomra igencsak kedves a mai napig, és észre sem vettem, hogy véget ért a lemez, annyira nekiindultak az ujjaim a pötyögésnek. Van valami a zenéjükben, ami magához láncol, és bár én is a fejem fogom néhány gyengébb album után, fel tudok mutatni erősebb alkotásokat is (bár ki az, aki halott gyenge black metalt :D…)

Talán még nem érkezett meg az idő, hogy én elmenjek egy CoF koncertre, de a lemezeik alapján kezdek kíváncsi lenni rájuk. Hátha nemsokára több lehetőségem lesz egy CoF koncertre (:.

2012/10/19
Zene – Cradle of Filth: Frost On Her Pillow
Írta: Amy | Hozzászólások: 0 | Kategóriák: Metal is Religion