Hy darlings! ♥ \m/

Egy hónappal ezelőtt volt az előző része a sorozatnak, és mivel 2022 eddig nagyon erős zenei felhozatalban, nem lehet panaszkodásra okom, hiszen jobbnál jobb zenéket adnak ki a kezük közül a zenekarok. Néhányat nagyon várok, néhány még meg sem jelent, de itt most a május végi, és júniusi és júliusi muzsikák következnek. Persze, nem fog mindenkinek tetszeni, de nem lehet 0-24 ugyanazt a két dalt hallgatni. (amúgy de)

Ti amúgy szeretnétek, hogy visszatérjen az Amy Loves Metal sorozat? Régen nagyon szerettem zenéket felfedezni, ez most is így van, csak akkor hirtelen kifogytam a listából (igen, kérdezhetitek, hogy sikerült ezt elérni X”D). Most lenne megint egy jónéhány előadó.

Lacrimas Profundere: Wall of Gloom

Azt hittem, hogy nem tudják az előző dalt felülmúlni. Azt hittem, hogy nem lehet még jobban megerősíteni a piedesztált, amit kaptak a 2006-os Filthy Notes for Frozen Hearts és a 2008-as Songs for the Last View album óta. Hát de. A Bleeding the Stars sem volt semmi, erre most mindjárt itt van a How to Shroud Yourself With Night (amiről majd írni is fogok, természetesen, ha már az elődjeiről is írtam). Nyitódalként tökéletes, és már most várom, mi lesz később. Még elvileg kettő dal kijön a teljes lemez előtt, úgyhogy ez a félidő most nagyon más. Azóta mondjuk nem is hallgattam nagyon más zenét. Pedig kellene. De szóljatok nekik, hogy engedjenek el egy kicsit.

Lacrimas Profundere: The Curtain of White Silence

Most direkt raktam egybe a két friss dalt, mert én már most nem bírok magammal. Kicsivel több, mint egy hónap van az új albumig, és alig várom már, hogy a box elfoglalja méltó helyét a testvérei mellett. A dal maga nekem meglepetés volt, valóban mertek újítást csinálni, és ez az előnyükre vált. És remélem, én jól hallom, hogy Chris hörög a refrén alatt, mert az még mindig egy kicsi félelmem, hogy csak szövegíróként marad meg, és nem adja megint a csodálatos hangját. De majd augusztusban lesz időm kivesézni rendesen.

Hy darlings! ♥ \m/

Na gyerekek, erre a posztra pont a drágalátos piedesztálon tartott zenekar miatt kellett várni ennyit, de tisztában voltam vele, hogy a késésnek oka van – mégha nem is tudtuk meg a valódi okot, mindegy is, maga a videó megérkezett végre, úgyhogy addig előtte gyorsan megírtam a posztot, ha már ennyi ideje várattak minket/engem. De jaaaj, már nagyon rég szükség volt erre. Főleg rájuk. Kicsit kezdem sajnálni a többi előadót, mert amint augusztusban a kezembe akad a box, akkor csak a nagyon nagyok (pl.: Down for Whatever itthonról) fog tudni bekerülni a hallgatási listára. De 2022 már most elkényeztetett engem.
A poszt csúszásért pedig elnézést kérek, Geralt a bűnös.

Lacrimas Profundere: A Cloak Woven of Stars

Ott voltam a premiernél, és ATYA.ÚR.ISTEN. Eszemet eldobom, ez annyira menő!
Ha ez a dal ilyen, akkor milyen lehet a többi? Már tudom dúdolni a refrént, az egyik sort szeretném magamra varratni, valahol a Madness Returns tetkóm közelébe (segítek: Don’t even look at me and call me insane « ez az a sor). Igaz, azóta már tudom, hogy jönni fog a következő klip, ezt első kézből tudom, de én meg annyira benne vagyok a dologban, hogy azt is tudom, melyik fog jönni, és azt is, hogy az utánalévők, de engedelmeskedem a mindenkori Bossnak, és nem, nem lövöm le a poént. Plusz, akitől az infót tudom, az is megkért rá, hogy ne rontsam el az örömüket.
Úgy nézek én ki, mint aki a legkedvesebb zenekara kérését semmibe veszi?
Inkább kapjatok ti is Lacrimas-mérgezést. Enjoy! 😉

Hy darlings! ♥ \m/

2022 már most megannyi csodás dalt ajándékozott nekünk – nekem legalábbis rengeteget, főleg azért, mert idén már 100.000%, hogy lesz új Lacrimas (és akkor minden más zenének helló), de azért akadnak más érdekességek a legnagyobb videómegosztó oldalon. Nem mindegyikre iratkoztam fel, de vannak, amik már önmagukban is érdekeltek voltak, mert követem azt a munkásságot máshol is. De inkább beszéljenek a videók magukról.

Schwarzer Engel: Schlitzer + Endzeit

Nagy hype-ra számítottam a Sieben-album kapcsán, és azt kell, hogy mondjam, hogy nekem az első hallgatás után az ismert három dal után nagyon megtetszett még három. 11 új dal mellett ez egy nagyon jó arány, kérem szépen. És nem, nem vagyok elfogult Dave munkássága kapcsán :D.
Második leghallgatottabb német előadómtól időközben kijött egy lyric videó is, én meg vagyok olyan aranyos, hogy megkapjátok mindkettőt, mert hát SISEP in action 😉

Hy darlings! ♥ \m/

2021 sok jóval örvendeztette meg a keményzene rajongóit, és a hiatus alatt egész sok remekmű érkezett, ezekből szerkesztettem össze egy újabb csokor ajánlót. Próbáltam aktuális lenni, úgyhogy nagyjából 3 hónappal (augusztusig) megyek csak vissza az időben, ha egy újabb dalt nézek. Azért akadnak szép számmal :D.
Ez a jó abban, ha az embernek több stílus is tetszik a metalon belül, lehet találni sok jó dalt. Így aztán kezdjük is az elején

Down for Whatever: Porszemek a fényben

Házi feladat magamnak magamtól: nem ártana ezt a dalt teljesen tudni kívülről, ha már volt szerencsém a srácokat eddig kétszer látni idén (ezekről már korábban írtam), és már van jegyem a decemberi koncertre a Depresszióval karöltve. Gyerekek, én nem bírok magammal, na 😀
Őszintén megmondom, kicsit kijöttem a gyakorlatból, mármint ami a friss kiadványokat jelenti, de már első blikkre azon kaptam magam, hogy tetszik ez a dal (furcsa is lenne, ha nem, mert jelenleg a srácok a másik szívem csücskei a Road és a Depi mellett). Még egy párszor le fogom futtatni, hogy biztos megtanuljam ;). Aztán a többit meg majd decemberben meglátjuk.

Road: Senki kedvéért nem fékezünk

Én voltam sokszor a hülye, hogy nem figyeltem rájuk jobban, mert nem csak az ismertebb dalok között vannak jók, sőt. Ráadásul képes voltam megvenni a különszámot (tőlük is), csak azért, mert akartam az új felállással egy posztert a Roof of Fame-embe. Most is fent van egyébként, a lemezt pedig kincsként kezelem a többi lemezes relikviáim között.
Egyébként ez az irány, amit most képviselnek, nekem sokkal jobban bejön, mint az, amit az előző lemezen hoztak, de ez csak az én véleményem. A M.A.T.T. szintje azonban eddig aranyérmes, és amint leteszem a fenekem végre ez a lemez mellé is, szerintem esélyes ezüstérmes lehet, ha nem aranyérmes.

A hétvégén pont annak a két csapatnak jelent meg új videója, akiktől a leginkább idegenkedtem kismetalos koromban. Pedig nagy hülye voltam, tudom. Szóval, figyeljetek csak ide.

Az utóbbi időben rengeteg melodeath metalt hallgattam, és ebbe beletartozik az Arch Enemy is. Alissával ez lesz a második albumuk, a Will to Power szeptember elején jelenik meg. Azt hittem, hogy ki fogom tudni várni, hogy megjelenjen, és akkor majd egyben… de hát tévedni emberi dolog :D. Kár, hogy nem voltam ott Rockmaratonon, biztos valami eszméletlen nagy bulit csináltak. Alissával találkozni pedig biztos, hogy egy élmény lehet :3.

A másik csodamű (nekem meg még párszáz lányzónak/srácnak) az új Amon Amarth, akik szintén nemsokára lehorgonyozzák nálunk viking hajójukat. Sajnos az a hétezres beugró nekem most olyan soknak tűnik, mintha a fogam húznák… pedig muszáj lenne akkorát bulizni rá! *-* Még a végén pasi lennék, és Johanhoz hasonló szakállam nőne (szóvicc helye, de nem tudok semmit).

Kb. csak én szeretem ezt a műfajt, de azért enjoy! 🙂

Volt ez pletyka, hogy így egyszerűen hárman, de akkor még csak az Amorphis lőtte be decembert magának. Most már hivatalos. Szívem szakad meg, hogy pont az Arénába…

Múlt héten szót emeltem az Amon Amarth kapcsán, hogy van egy listám, a „Miért is nem hallgattam már előbb?”. Most a másik csapatról hullik le a lepel, az Arch Enemyről, ugyanis ők is olyanok voltak nekem kezdetben, mint az AA, és bár minden tiszteletem Angeláé, 15-16 éves fejjel elképzelhetetlennek tartottam azt, hogy egy nő olyan szinten hörögjön, mint ő. Persze, azóta felnőttem, és rájöttem, hogy hülye voltam.

Még a War Eternal előtt hallgattam őket, mikor robbant a hír, hogy Angela kilép, és Alissa jön a helyére. Alissa munkásságát én akkor már ismertem a The Agonistnak hála, és rettentően sajnálom is a mai napig, hogy a tiszta hangját nem is fogjuk hallani többet.

Utána persze kíváncsian vártam az új albumot, amit sikerült meg is szereznem, és nem csalódtam. Több ihletet kaptam, mint azt vártam, és bár azt nem a sajátjaimhoz írtam, a fanficek alatt tökéletes vezérszálakat tudok írni 😀

Bár imádom a Khaos Legionst, mégis a War Eternalt emelném most ki, mert az pörög sűrűbben, és arról is a címadót. Valahogy passzol a valódi vezetéknevemhez, és ettől érzem úgy magam, hogy megállnám a helyem a vikingek között is.