Hy darlings! ♥ \m/

Egy kicsit késve, de megérkezett a következő része a zenei csokornak, amiben hazai és külföldi előadók is felvonultak. Most kivételesen nincs benne Lacrimas, mint az előzőekben, nyugodjatok meg :D. Helyette viszont mindenféle nemzetiség képviselteti magát, így érdemes most is figyelni. Most nagyon el vagyok kényeztetve, hiszen a listaelsők közül több kedvencem is újabb anyagot adott ki a kezei közül, úgyhogy most minden öröm és boldogság.

Schwarzer Engel: Ewig Leben

Szégyenszemre, semmit nem tudok németül, de ettől függetlenül veszettül szeretem ennek a srácnak a hangját, és bár rég volt január, mikor megjelent az új albuma, a Sieben, azért nem tűnt el a süllyesztőben, hiszen itt van ez a lyric videó. Úgysem nyitott még ilyen felhozatalban, úgyhogy ennek is eljött az ideje. Nekem személyszerint ez a dal nem tartozik a szívvel ellátott dalok közé, de mégis kellemes nóta.

From the Sky: Vulcanus

Bocsánatért esedezek, hogy ezt majdnem lehagytam a listáról. Egyszerűen nagyon szeretem ezt az albumot, a Libera Me és a Finisterra ráadásul személyes kedvenceimmé váltak, mert nagyon jelentős benyomást tettek Areh életútjára, de ezt majd egyszer megemlítem Szabinak (is), ha még egyszer eljutok From the Sky koncertre. Amúgy ez a videó az április 30-ai koncerten készült, így nyomokban Amy Blacket tartalmaz.

Down for Whatever: Mondd el

A lemez megjelenési utáni napokban jött ki a címadó dal, és atyaúristen. Már az eddigi dalokat is szerettem, de ez valami egészen más. Minél többet hallgatom, annál több részletet fedezek fel benne. Egyszerűen nehéz elhinni, hogy annak idején, mikor felfedeztem őket az Ennyi volt c. dalukkal, hogy olyan szinten belopják magukat a szívembe, hogy versenyeznek hazai fronton az első helyért a Depresszióval. Pedig ők is a listán vannak, szintén egy új anyaggal, amivel így is megküzdöttem, de ezt majd kifejtem tőlük.

Depresszió: Ébren tart

Ha már az előbb beharangoztam, hogy miért kellett agonizálnom, hogy melyik dalukat mutatom most be, így a legfrissebb, klipes dal mellett döntöttem, pedig esküszöm, először a Kikivel közös dalt akartam (belinkeltem, csakazértis, hehe :D), de azt megelőzően pedig volt egy másik is Helyettem címmel. De most direkt a legfrissebbre utaztam. Az új dalokban felismerhető az, amiért én nagyon szeretem a Depressziót, de mégis van egy újdonság varázsa. És nem, nem csak azért, mert új, hanem mert másabb, mint az előző Depi-anyag.

Avantasia: Kill the Pain Away (feat. Floor Jansen)

Régen hallottam már Tobias Sammettől bármit is (pedig az előző albumának posztere elég sokáig kint is volt a falamon), úgyhogy meglepetésként ért, hogy jött ki egy újabb album. A mostani dalban a Nightwish-ban frontasszonnyá előlépett Floor Jansen kisasszony (aki ismeri a nőt, az mindent tud rá mondani, csak azt nem, hogy kis) énekel, és így egy nagyon egyedi egységet, amiért érdemes figyelni.

Powerwolf: My Will Be Done

Most, hogy megint egy WarCraft végigjátszásban járok, a dal címe elég sűrűn hangzik el, de ezt csak mellékesként jegyeztem meg. A farkasok nem készülnek új albummal, egyszerűen csak meg akarták lepni a falkát egy jó nótával. Amúgy a lovag csak nekem jött be a videóban? (Igen, tudok róla, hogy teltházas lett a pesti buli, és azt is, hogy az egyik Greywolf-nak velem egynapon volt a születésnapja, köszönöm :D)

Enemy Eyes: History’s Hand

Nem kell megijedni a kliptől, nincs benne hörgés. Sőt, inkább kellemes az énekhang is, úgyhogy majd kíváncsi leszek, hogy a lemez is tetszeni fog-e, nem csak ez az egy dal. Valamiért feldobta nekem reklámként, mikor a Chaptersben gyűjtöttem a gemeket (ilyen is ritkán van), és így whoa… a másik ilyen felfedezettem a Plasticocean, de róluk majd később.

Bad Wolves: Mama I’m Coming Home

Azért nem semmi, hogy a srácok még egy nagyszerű dalt dolgoztak fel, és az is legalább olyan fülbemászó lett, mint annak idején a Zombies. Annyi különbséggel, hogy azóta énekescsere történt. De ezt a dalt már Ozzytól is nagyon szerettem, így van még egy plusz indokom, miért is lehet rajta sírni. Mert alapból egy gyönyörű dal, nem egy feldolgozása is készült, de ugye, én válogatós vagyok… 😀

Eluveitie: Exile of the Gods

Még mindig kevés folk metalt hallgatok, pedig annyira hangulatos némelyik, hogy már nem egy jelenet született rájuk (amúgy lassan lesz lista, hogy pontosan melyikek ezek a dalok, de azt addig szerintem nem teszem nyilvánossá, amíg legalább Areh könyve nincs kész, ami jelenleg már 112 oldalnál jár – és nem, ez nem fog elveszni). Ráadásul nagyon jó választás volt Fabienne-t bevenni, a hangja teljesen új színt hozott a zenekarba, és nincs semmi idegesítő vonása, még a mostani kötözött sonka megjelenése sem zavart, mert egyszerűen a zene mindent visz. Úgy tökéletes, ahogy van. Innen is üzenem tehát sárikának a csillagölésbe, hogy így kell énekelni, nem úgy, ahogy te teszed, puszi :*

Blind Guardian: Life Beyond the Spheres

Mostanában nagyon kikerültek a látómezőmből, pedig hatalmas munkásságuk van, és bár ritka a magas hangú énekesekkel megáldott zenekarok sora a lemeztáramban, a Blind Guardian köztük van. Egyszerűen van valami a zenében, ami magukhoz láncol. Anno, mikor megismerkedtem velük, akkor ez a dal volt az, ami úgy a nyakam köré tekerte a lasszót, hogy nem bírom azóta sem elvágni. Egyszerűen zseniális. Plusz, Tolkien rátette a hatását a zenéjükre, innen is egy plusz pont. Jut eszembe, valakinek nincs kedve velem Hobbit és Gyűrűk ura maratont tartani? Bővített kiadásban, természetesen ^^”

Orden Ogan: December

Feltűnően sok a német zenekar ma a listán, de annyi baj legyen :D. A srácok megjegyezték a dal kapcsán, hogy még a covid előtt írták ezt a dalt, és direkt nem hozták akkor nyilvánosságra, mikor nagyon sokat haltak meg a vírus miatt, és tiszteletben tartották az elhunytakat. Most, 2022-ben más a helyzet. Mikor annak idején megírták a lemezt 2019-ben, úgy tervezték, hogy dalokon keresztül mutatják be, hogy lenne vége az emberiségnek különböző események hatására. Egy ilyen természetesen egy gyilkos vírus lett volna, így értelemszerűen akkor annak elég csúnya médiavisszhangja lett volna.