Főoldal Amy Regények Carrd Galéria Oldal
Mysteries of the Night
Egy csippetnyi blog egy nem átlagos lány tollából.
Lacrimas Profundere

Alakulás: 1993
Stílus: gothic doom metal/gothic metal
Státusz: aktív
Tagok:
» Julian Larre: vokál
» (Christopher Schmid: vokál)
» Oliver Nikolas Schmid: gitár
» Ilker Ersin: basszusgitár
» Dominik Scholz: dobok

Discography

Albumok

» 01. 1995.09: … and the Wings Embraced Us
» 02. 1997: La Naissance D’Un Rêve
» 03. 1999.08.23: Memorandum
» 04. 2001.03.19: Burning: a Wish
» 05. 2002.11.25: Fall, I Will Follow
» 06. 2004.06.28: Ave End
» 07. 2006.07.07: Filthy Notes for Frozen Hearts
» 08. 2008.06.25: Songs for the Last View
» 09. 2010.04.30: The Grandiose Nowhere
» 10. 2013.05.24: Antiadore
» 11. 2016.08.12: Hope is Here
» 12. 2019.07.26: Bleeding the Stars
» 13. 2022.08.26: How to Shroud Yourself With Night’

Maxik

» 01. 2008.05.30: A Pearl
» 02. 2009.10.09: And God’s Ocean
» 03. 2011.11.11: Lips
» 04. 2019.03.29: Father of Fate
» 05. 2019.05.24: Like Screams in Empty Halls
» 06. 2019.07.12: The Kingdom Solicitude

EP-k

» 01. 2006.06.09: Again It’s Over
» 02. 2014.11: Acousticadore

Demók

» 01. 1997: The Crown of Leaving
» 02. 1998: The Embrace and the Eclipse

Videóklipek

» 01. 2004: Ave End
» 02. 2004: Amber Girl
» 03. 2006: Again It’s Over
» 04. 2006: My Velvet Little Darkness
» 05. 2008: A Pearl
» 06. 2009: And God’s Ocean
» 07. 2010: The Letter
» 08. 2011: Lips
» 09. 2013: My Release in Pain
» 10. 2014: Antiadore
» 11. 2016: Hope is Here
» 12. 2018: Awake
» 13. 2019: Father of Fate
» 14. 2019: Like Screams in Empty Halls
» 15. 2019: The Kingdom Solicitude
» 16. 2020: I Knew and Will Forever Know
» 17. 2022: A Cloak Woven of Stars

Linkek

Még több Lacrimas

A történetük

Saját kezű írás, nem viszed el >.<!

A Lacrimas Profundere 1993-ban alakult a két testvér, Christopher és Oliver Nikolas Schmid jóvoltából. Eredetileg a nevük Dark Eternity volt, de ezt nem szerették nagyon. Egyetlenegy koncertet adtak csak ezzel a névvel.

A mai napig létező nevet Christopher találta ki, ugyanis egy latin szótárat lapozott fel (hogy miért volt nála latin szótár, nem tudni, mivel a suliban egyáltalán nem tanult latinul). A nevük jelentése „to shed tears” angolul.

Gyakran hordják a saját logójukkal ellátott zenekaros pólót, mivel a reptereken könnyebb azt mondani, hogy olvasd le rólam, mint kimondani. A zenét Oliver szerzi, a szövegeket 2007-ig Christopher írta, Rob csatlakozása után pedig Rob is, és Christopher is írtak szövegeket. Az új felállásról még nincs hír, de egyelőre úgy veszem, hogy Chris maradt a szövegíró.

A kezdeti időkben még doom metal vonalon mozogtak, keverve a gothic metal elemeivel. Használtak női éneket és klasszikus elemeket is. Anja Hötzendorfer vokálja miatt figyelt fel rájuk a kiadó, amiért kiadhatták az első lemezüket, az … and the Wings Embraced Us-t 1995-ben, amit az 1997-es La Naissance d’un Rêve (franciául: Az álom születése) követett.

Ezen lemezek megjelenése után szerződtette le őket a Napalm Records, ami öt albumot jelentett. Egy hárfás csatlakozott a zenekarhoz, és így vették fel a Memorandumot (1999).

A Burning: a Wish 2001-ből az LP első olyan kiadása, amivel nemzetközileg is felfigyeltek rájuk. Az albumról kivonták a klasszikus elemeket, valamint Christopher is elhagyta a hörgéseket, testvére javaslatára. Az első turnék is ekörül kezdődtek, Európa néhány országát és Latin Amerikát is beleértve.

Ezután a csapat kiadott két lemezt, 2002-ben a Fall, I Will Follow és a 2004-es Ave End c. albumokat. Még 2002-ben újra ki lett adva a La Naissance d’un Rêve, valamint az első két lemezt összefoglaló The Fallen Years.

2006-ban megjelent az Again It’s Over EP, amihez klip is készült. Később megjelent még ebben az évben a Filthy Notes for Frozen Hearts, amihez még egy klip készült, a My Velvet Little Darkness. Ez volt Christopher utolsó klipje a bandában. Ugyanis 2007 áprilisában Christopher a sok turné okozta stresszre hivatkozva kilépett a zenekarból, ezzel hatalmas viszályt hagyva maga után.

2007 közepén kezdtek el új vokálost keresni. A koncerteken egy ideig Peter Kafka helyettesített, de nem maradt mikrofon mögött. Szerencsére jelentkezett az akkor még a Lostban éneklő Rob Vitacca is, akinek a hangja dettó ugyanaz, mint Christopheré, de valahogy mégsem teljesen. Mondhatni, szinte azonnal bevették.
Sajnos a mai napig nem tudják őt elfogadni, pedig Christopher saját maga választotta ki a pozícióra, miután Oliver egyszer behívta a stúdióba. Tökéletesen megfelelt a szempontoknak. A belépése után a Lost fel is oszlott (de hagytak egy albumot azért hátra, Tragedy of Love címen).
Szerencsére, Christopher mai napig visszatér az albumokon, legutóbbi pedig váratlanul a My Release in Pain alatt felszaladt a színpadra 2013-ban, Helsinkiben, és Robbal együtt adták elő a számot.

2008-ban megjelent A Pearl videója, ami Rob első megjelenése volt a bandában. A hang a régi, csak a személy más. A zenekar a mai napig tartja magát ahhoz, hogy Christopher lénye maradjon a csapatban, Robnak pedig esze ágában sincs átvenni a helyét. Sőt, már az albumon, a Songs for the Last View-en is több dalban hallhatjuk Rob hangját. Sőt, többször egyszerre szól a kettő.

2008. augusztus 15-én került sor a Lacrimas Profundere 1. magyarországi koncertjére, a Sziget Fesztiválon.

2008-ban annyira el voltunk kényeztetve, hogy még egyszer visszatértek hozzánk.

2008. október 22-én került sor a Lacrimas Profundere 2. magyarországi koncertjére az Avalon Club-ban.

2009-ben még egy videó jelent meg erről a lemezről, az And God’s Ocean, amiben Rob hangja érvényesül.

Következő fellépésükre hazánkban még egy évet kellett várni. Az Into Darkness turné keretein belül az egyik zenekar lemondta a fellépést, ezért beugrottak ők.

2009. október 18-án került sor a Lacrimas Profundere 3. magyarországi koncertjére a Diesel Club-ban.

2010 áprilisában jelent meg a 9. lemez, a The Grandiose Nowhere, amit egy klip előzött meg, The Letter címen.

2011-ben még egy maxi és egy klip érkezett az albumról, a Lips. Igaz, a dalnak és a klipnek alig van köze egymáshoz, de az akkori dobosuk tetoválószalonjában készült.

2012 nyarán kezdtek hozzá a tizedik album munkálatainak, ami végül 2013. május 24-én jelent meg Antiadore címen.

2014. március 10-én tették közzé, hogy az album címadó dalához lassan érkezik a videoklip, ami végül meg is jelent 2014. április 23-án.

2014. április 9-én bejelentették, hogy a Wacken Road Shows headlinerei lesznek, és az a turné érintette hazánkat is november 12-én.

2014 végén és 2015 elején többször elhintették, hogy új albumon dolgoznak, és dobálóznak ismét európai dátumokkal, szóval a remény ismét felütötte a fejét, hogy várható a 11. albumhoz is egy magyar állomás.

2014. november 12-én sor került a Lacrimas Profundere 4. magyarországi koncertjére a Dürer Kertben. A beszámolót itt olvashatjátok el róla.

2016. január 19-én hivatalosan elkezdték a 11. albumot felvenni. Utána érkezett stúdiófotó január 21-én, január 22-én egy videó, január 24-én pedig a negyedik fotó. Az ötödik január 27-én.

2016. március 11-én Tony végzett a gitárrészei feljátszásával, március 15-én pedig Oliver. Az ikrekre és Robra(/Chrisre) még várunk, de nemsokára ők is jelentkezni fognak. Az album feltehetően nyáron jelenhet meg. Ugyanekkor derült ki, hogy a vokálokat pár napon belül felveszik, az album pedig augusztusban fog megjelenni.

2016. június 6-án jelentették be, hogy új kiadóhoz szerződtek, a SVP-hez, és az új albumuk valóban augusztusban fog megjelenni. Az új album címe Hope is Here, és 2016. augusztus 12-én fog megjelenni. Oliverék elmondása alapján az album a csapat első konceptalbuma, egy fiúról, aki egyes egyedül él az erdőben. Több részlet folyamatosan érkezik majd a következő hetekben.

2016. június 22-én tök „véletlenül” ráakadtam az új album teljes borítójára, valamint a számlistájára, a Season of Mist oldalán. Náluk is elő lehet rendelni a lemezt, itt úgy gondoltam, megvárom a hivatalos linket, valami nagyobb csomagról. 12 új számot fogunk kapni, és az egyik dal újragondolt változatát. Még mindig reménykedek egy újabb magyar állomásban.

2016. június 27-én végül kitették a teljes albumborítót, amihez most már hivatalos lett a számlista is. A limitált kiadású deluxe cirka 12 ezer forintba kerül nálunk.

2016. augusztus 10-én jelentették be, hogy nemsokára az album címadó dalához érkezik az első videóklip, reggel 9 óra 26 perckor.

2016. augusztus 11-én jelent meg a Hope is Here első klipje a címadó dalhoz.

2016. augusztus 12-én megjelent a Lacrimas Profundere 11. stúdiólemeze, a Hope is Here, ami a szokott témáktól eltérően egy konceptalbum.

2016. augusztus 13-án felléptek Németország egyik legnagyobb gothic fesztiválján, a M’era Lunán, amit livestreamen lehetett követni.

2016. augusztus 16-án jelentették be, hogy 2017 elején közös turnéra indulnak Tony másik zenekarával, A Life Divided-del. A turné neve Hope is Human, és sajnos nem érinti hazánkat, csak a szerencsés németek élvezhetik.

2016. augusztus 17-én volt a csapat legelső lemezbemutató koncertje a németországi Backstage-ben, ahol még Christopher is vendégeskedett egy dalban, most az Again It’s Over volt ez a szerencsés dal.

2016. augusztus 19-én kaptam készhez a Deluxe csomagom. Már hétfőn (15-én) a kezemben lett volna, ha a kaputelefonunk nem döntött volna úgy, hogy nem szólal meg. Teljesen elégedett vagyok vele, minden benne van, amit ígértek. Azóta a pengetőt nyakláncként hordom.

2016. augusztus 22-én a Lacrimas bekerült a német albumeladási listák 30. helyére.

2016. augusztus 25-én került ki a Black Moon live verziója a M’era Lunáról. Hozzátették, hogy sokáig hezitáltak, be merjék-e ezt a dalt akusztikusan vállalni 20 ezer ember előtt (+ akik figyelték livestreamen, köztük én is). A dal maga gyönyörű, élőben még gyönyörűbb.

2016. szeptember 14-én kitették a My Halo Ground live verzióját a M’era Lunáról.

2016. november 4-én kitették ezt a képet, miszerint egy új videóklipet terveznek. Szerintem a My Halo Ground lesz, de aztán lehet meglepnek :D. Több dátum is szól európai országokba, Magyarország még egyelőre nincs köztük.

2017. első hónapjaiban közös turnéra indultak az A Life Divided-del, ami főleg Németországban volt jelentős. Közben Rob belekezdett egy mellékprojektbe, The Alligator Wine néven. Totál más stílus, de személy szerint csak ajánlani tudom.

2017. november 17.-én létrejött a hivatalos Lacrimas Profundere Facebook csoport. (nem, erről a gyönyörű összefoglaló lapról azóta se tudnak!)

2018. elején közzétettek egy képet, miszerint összeültek átbeszélni, mi legyen a továbbiakban, és már itt kiderült, hogy új lemezre készülnek.

2018. január 27-én került ki az Awake videója, aminek érdekessége, hogy a klipben el tudod mozgatni a kamerát 360 fokban, így akár mini kulisszák mögötti részleteket is láthatsz.

2018. május 27-én Oliver kirakta a hivatalos csoportjukba, később az oldalukra is, hogy az elmúlt hónapokban folyamatosan beszéltek a továbbiakról, azonban Robnak nem fért össze az Alligator Wine miatt (szerintem) a Lacrimas-beli szereplése, ezért úgy döntöttek, hogy kilép. Elviekben már tavaly megfordult abban az okos és gyönyörű fejében, hogy kilép, talán emiatt is voltak csendben.
Rob helyére Julian Larre érkezik, akinek első debütje a Donauinselfest-en lesz, de Rob hivatalosan a M’era Luna fesztiválon fog elbúcsúzni.
A hivatalos Youtube-jukról hoztam a videót, amiben Julian beköszönt, és bejelentette saját magát.

Sokkolt a bejelentés, igen, mert a Filthy Notes után Rob kellett ahhoz, hogy beleszerelmesedjek a zenéjükbe, de látatlanban nem szabad ítélni, így adok Juliannak egy esélyt. Amúgy is, Julian elmondások alapján Christopher és Rob hangszíneit is kihozta próbákon, így bizakodva várom a jövőt, amikor meg fog jelenni a Lacrimas Profundere 12. lemeze, amiről Oliver bátran nyilatkozott úgy, mint a Burning: A Wish egyenes utódja (azaz főleg doom-os vonalon).
Christophert kérdezték, hogy visszatérne-e, de még mindig nem tervez visszatérni a zeneiparba, viszont öröm az ürömben, hogy már 5 dalszöveget írt az új albumhoz.

2018. júniusában lépett fel hivatalosan Julian a csapattal a Donauinselfesten, ami Ausztria egyik legnagyobb ingyenes fesztiválja.

2018. június 11-én került ki a hivatalos közlemény Rob távozásáról, Julian érkezéséről. Röviden az az indok, hogy Robnak nem volt összeegyeztethető a teljes szereplése a csapatban, emiatt döntött a távozás mellett.

2018. augusztus 12-én ismét felléptek a M’era Luna fesztiválon, ahol volt szintén élő közvetítés, és itt lépett fel Rob utoljára a csapattal. Anno 10 éve pont ezen a fesztiválon kezdődött el a csapattal az útja. Nem mondom, hogy nem könnyeztem meg, mikor visszanéztem, mert először nem akartam elfogadni ezt a tényt, de nem alakulhat minden úgy, ahogy szeretném.

2018. augusztus 22-én ismét kiadtak egy közleményt, miszerint az ikrek, Clea és Steele, valamint a hosszú évek óta állandó tag Tony is távozik a csapatból. De rögtön másnap ismét hírt adtak magukról, miszerint Dominik (aki az Antiadore idején dobolt), és Daniel (az Ave End és a Filthy Notes lemezeken gitározott) visszatérnek, így a Lacrimas Profundere négytagú zenekarként folytatja tovább.

2018. októberében Izlandra utaztak, hogy felvegyék a soron következő lemezhez felvezető videót.

2018. novemberében kiírták, hogy kész az új albumhoz az első videó.

2018.12.01-én megtartották az első livestream-jüket az Instagramon keresztül, ahol lehetett hallani néhány dal akusztikus verzióját is.

2018. decemberében több dátumot is közzétettek, miszerint elhagyják Németország területét, de egyelőre nincs hír újabb magyar állomásról.

2019. március 10-én Daniel kiírta, hogy nem tagja a csapatnak, hiszen a felgyógyulása még tart, és mindkét oldalnak így a könnyebb. Viszont hallani még fogunk róla, hiszen máshol még ugyanúgy játszik.

2019. március 14-én Oliver kirakott egy linket a hivatalos csoportjukba, amikben végre több infót kaphattunk a soron következő albumhoz: az album címe Bleeding the Stars lesz, és 2019. júlus 26-án fog megjelenni. A borítót most is a brazil Elton Fernandes készítette, a karmazsin színének számtalan árnyalatát használva. Az album címére Oliver csak ennyit mondott:

Kicsit utánaolvastunk az ősrobbanásnak. Mikor valami nagy születik, mindig vér és könny veszik el közben. És voilá, meg is született az album címe!

Március 29-én érkezik egy klip a Father of Fate-hez, de ez még mindig nem az, amit Izlandon forgattak. Mielőtt az album megjelenne, még két maxi/klip(?) érkezik, az egyik a Like Screams in Empty Halls-hoz 2019. május 24-én, míg a harmadik a The Kingdom Solicitude-hoz érkezik (igen, ez az Izlandon készült klip), és majd 2019. július 12-én láthatjuk.

Ez az új album egy új kezdet számunkra – fejti ki a zenekar gitárosa és vezetője, Oliver Nikolas Schmid. – Eltávolítottam az elmúlt évek bilincseit, a zenei gyökereimet keresve, mikor még csak álmodtam, hogy zenész leszek, ezért leromboltam a Lacrimas Profundere-t a lényegére: a zenéért. Ez belefoglalja a testvéremet és a szövegírót, Christophert is, akivel ezt az őrületet elkezdtük 1993-ban.”

2019. július 12-én debütált végre az Izlandon készült videó.

2019. július 17-én tette közzé a Hammer Concerts, hogy a Lacrimas Profundere ötödik alkalommal is visszatér hozzánk! A dátum 2019.11.12., a helyszín pedig a Barba Negra Music Club. Előzenekarként lépnek fel a The 69 Eyes előtt. A beszámolót itt olvashatjátok el róla.

2019. július 29-én, hétfőn 12:47-kor vettem kezembe a saját Bleeding the Stars fanboxomat. Nagyobb, mint az előző fanbox, de sokkal szebben is mutat.

Kisebb szünet után, de szülinapomra szereztem egy pólót, ami végül 2019. október 14-én, hétfőn vettem kezembe az egyik új mintás pólót.

2019. november 29-én jelentették be, hogy készülnek egy új videóval, ami számszerint a 4. lesz a 2019-es lemezről.

2019. december 13-án kezdték megint szétdobálni a következő turnédátumokat, de egyelőre csak Németország a szerencsés, és itt elkezdtem azon gondolkodni, hogy kinézhetnék Berlinbe.

2019. december 18-án derült ki, hogy 2020. január 10-én jön az a bizonyos negyedik klip, amit még az európai turné egyik állomásán forgattak, és a klip az I Knew and Will Forever Know-hoz érkezik.

2022. május 5-én, Németországi idő szerint este 6 órakor debütált a lemez első kislemezes dala, A Cloak Woven of Stars címmel, amit élőben lehetett követni premierként.