» Eddig sem volt egyszerű babákat nevelni a Simsben, de most ezzel egy igazi kihívás. Főleg, ha tökéletes Simeket akarok. » Engem többet nem néznek palimadárnak, az is biztos! » Bízom abban, hogy vannak még munkájukat szerető orvosok, és találnak végre megoldást egy régóta húzódó problémára. » Abnormális dolgok vannak körülöttem, és azt se tudom, hogy találok megoldást rájuk. » Nem hiszem el, hogy megint hajat kell festenem… na, még fiatal vagyok a medvebarna hajszínhez. » Ez az időjárás nem normális egész egyszerűen. » Szeretnék már megint azon az ágon vonulni, ahol apróbb sikereket érek el, nem pedig szenvedek a vakvágányokon…

Hy darlings! \m/ ♥

Tudom, hogy régóta nem írtam, de mentségemre szóljon, nagyon összesűrűsödtek fölöttem a felhők, és ideje volt tiszta vizet öntenem a poharamba, máskülönben bármi olyan történhetett volna, amik komoly következményekkel jártak. De vége van, sikerült pontot tennem az ügy végére.
Sok mindenről lesz szó, úgyhogy hozzatok rágcsát és üdítőt, megpróbálom röviden leírni, de ismertek, nem tudok röviden írni.

Mondjuk úgy, hogy viszonylag hamar találtam munkát. Általában sosem egy helyre adom le az önéletrajzomat, mert a biztosra megyek, és igen, fel szoktam írni, ki honnan keres, mert úgy tudok visszajelzést is adni az oldalon, ahol keresni szoktam. Pont egy interjúról tartottam haza, mikor felhívott az illető, hogy mi lenne, ha egy próbanapra mennék ekkor és ekkor, aztán meglátjuk. Mondtam jó, legyen. Eljött ennek a napja, bementem, és egy hat órát valóban le is húztam. Ez egy kisbolt egy pincében. Valahogy akkor nem jött elő a szorongásom a pincéktől, mert valahogy a sok szín elvonta a figyelmemet, de már akkor voltak figyelemfelhívó tényezők, amikkel nem foglalkoztam, mikor kellett volna.

» Mikor az ötleteim jól sülnek el, akkor szeretem magam. » Olyan minőségi volt a hétvégém, hogy ezt még sokszor meg akarom ismételni. Főleg az egyik napot. » Azért vicces, hogy milyen jó idő lett hirtelen, de állandóan el fog menni, aztán egyik héten még pólóban lehet mászkálni, másik héten pedig már mehetsz megint 4 réteg ruhában. » Még csak nemrég kezdtem el a babás kiegészítőt felfedezni, úgyhogy ha nem vagyok jövő héten, akkor az lesz az oka. De ha tényleg olyan, mint olvastam, van egy rossz hírem Xaviernek. » Valahogy úgy érzem, hogy az idegeim már nem abból a kötélből vannak, mint régen. Öregszem, ez van. » Az időváltozást érzem a fejemmel is, nemhogy a térdemmel is, köszi időjárás. » Areh szabadságra ment (már megint…) így nem tudom, mikor fogok tudni írni. Remélem, hamar visszajön.

» Agyrémet kapni vasárnap kora délután… senkinek sem kívánom. Főleg, hogyha valaki olyan miatt kapsz, aki amúgy nem is értékeli az aggódásod. » Két dolgot nem bántam meg március elseje óta. És ennek tökre örülök, mert ezek szerint mégsem vagyok annyira visszahúzódó, mint voltam 20 évvel ezelőtt. » Van egy húsvéti meglepetésem magamtól magamnak. De csak áprilisban lesz az enyém. » Majdnem elkapott megint a nosztalgia-láz, de még időben leszálltam róla. » Majdnem sikerült a legnagyobb tervem. 5 Simnyire voltam tőle. De elrontottam. Úgyhogy, újratervezés. De majd csak akkor, ha megint 2-3 napom lesz egymás után szabadon. Kicsit hátrébb tartok még benne, de majd lesz hozzá időm. » Van még bőven agyrémem, de már nincs kedvem felhozni egyáltalán. » A túlélő csomag az túlélő csomag. Néha nem árt.

Hy darlings! ♥ \m/

Februárban kimaradt nem volt sok időm zenét hallgatni, de ezt most igyekszem még a hó elején pótolni, mert így tulajdonképpen még érvényes. A hét elején még február volt, úgyhogy ezt én egyben fogom szedni majd a journalomban :D. De most is igyekeztem olyan előadókat vadászni, akik friss dallal jelentkeztek, és nem egy 20 éves dalt forgatok forever on repeat-en. A lista szép hosszú, vannak rajta magyarok is, úgyhogy csapjunk a lecsóba.

The 69 Eyes: Death of Darkness

Helsinki vámpírjai örökéletűek, ahogy ezt a videó is mutatja. Viszont, akkor valami technikát alkalmaztak, mert olyan nincs, hogy egy vámpíron meglátszódjanak az idő vasfogai, és ezt sajnos észrevettem a finneken is. Mondjuk jó, Jyrkin pont nem – távolról. De könyörgöm, így távolról azt mertem mondani, hogy simán lehetne Wrath is a Fekete Tőrből! *-* Egyébként lesz a finneknek új lemeze valamikor tavasszal (egészen pontosan április 21-én). A dal amúgy kicsit olyan Blessed Be-s érzést keltett bennem, remélem, ezt az irányt megtartják mindenképpen. Bár a West End nekem annyira nem jött be sajnos.

» Már megint ki akarja megcsinálni a legnagyobb tervét? Persze, hogy én. Mert ki más is lehetne az az idióta, aki szeretne 164 karaktert egy helyen látni? ^^” » Jobban vagyok, hogy kiírtam magamból a gondomat, úgyhogy lassan ideje egy visszatérésnek. » Megint nem találok egy zenekart, csak mert az ajánlóm végén rájuk akadtam. A másik bezzeg egyből meglett. » Utálom a megfázást ; – ; vége lehetne már. » Megjött a tavasz nálam, úgy érzem. Teszek egy harmadik próbálkozást, aztán lesz, ami lesz. » A szemüvegtörlő kendőim tökéletesek a kereteim portalanítására is. Legalább nem unatkoztam ma sem.

Hy darlings! \m/ ♥

Tudom, hogy mostanában nagyon eltűntem, de ez nem azért volt, mert abba akartam hagyni a blogolást. Épp ellenkezőleg! Csak sajnos a dolgok nem úgy alakultak sokszor, mint terveztem. A melóm nagyon leszívott mind lelkileg, mint testileg, de főleg szellemileg. Sokszor csak arra volt erőm, hogy hazaérve egyek valamit, aztán dőltem is vissza az ágyba. Sokszor 2-3 napom volt egymás utánban, egy-egy nap pihenőkkel, max. egy szabad hétvégével, de akkor sem volt alkalmam pihenni, mert itthon tettem-vettem, mert valamit mindig kellett csinálnom, és jóformán csak egyedül vagyok.
Így természetesen a lábaim kezdik megérezni ennek a súlyát, és próbálkozom direkt úgy pihentetni, mikor lehetőségem van rá, hogy megpróbálom felrakni valahova, vagy polcolni. Van rá krémem is egyébként, ha nagyon vészes lenne a helyzet, vagy még a térdszorítót szoktam alkalmazni, ha nagyon muszáj. De inkább ne legyen muszáj. Sajnos így 30 fölött már érzem az idő múlását.

Megfogalmazódott bennem a gondolat, hogy váltok megint. Tudom, nem egészséges, meg nem igaz, hogy nem tudok egy helyben maradni, de szerintem az embernek tisztában kell lennie a saját korlátjaival. Eleinte bírtam, tényleg, hazudnék, ha nem, de mikor sok olyat tapasztaltam, ami már nem tetszett, akkor megkondult a vészharang, hogy biztos, hogy jó helyen járok-e itt. Lehet az is volt a baj, hogy én voltam a legfiatalabb, meg hát érkeztem egy olyan háttérrel, hogy „én ennél jobbat is kaphatok, csak keresnem kell”.
Plusz, szerintem a kiégés határán álltam, főleg újév után, mert túl sok minden nyomta a vállam, és ez a teher egyre csak jött és jött. Valószínűleg, összeroppantam a súlya alatt. Túl sok elvárás, és nem tudtam mindennek megfelelni. Meg kellett állnom, és megnézni, mit tudok ledobni magamról, hogy még azt mondhassam, oké, ennyit elbírok. Többet nem.