Zene – Lacrimas Profundere: I Knew and Will Forever Know

» Csak én vagyok az egyetlen, akinek nagyon tetszik az a név, hogy Kasim/Qasim? Esküszöm, valahogy olyan karakter lesz, mint Xavier. Megjelenik először Simsben, majd később szembe jön velem Facebookon. De jó hír, tudom, ki lenne tökéletes Qasim. » Jó névnapom volt, ez biztos. Megleptem magam gesztenyepürével megint, mint tavaly XD. » Nem mondom, hogy nem lesz októberben egy kisebb mentális kiégésem, de remélem, a munka miatt nem is lesz rá alkalmam egyáltalán rá gondolni. » Egyszer alkottam egy gyönyörű Lacrimas-dobozt. Még egyszer nem másolom le. Tudok én másképp is nagyszerűt alkotni. » Nem tudom eldönteni, nagy tablót csináljak a gyerekeknek, vagy nagy családfát. » Mekkora királynő vagyok, hogy 315 (!!!) forintért szereztem egy nagyon menő csizmát? Néha élni kell az ilyen helyzetekkel, na. » Érzem, hogy jön valami nagyon jó dolog. Egy olyan nagyon jó dolog, ami legutoljára fél éve történt velem. » Megtaláltam tök véletlenül az Avengers nyakláncomat végre. Teljes a boldogságom.

2021. 09. 12.    Amy      Sunday best of     1 comments

» Mikor négy kilóra vagy az álomsúlyodtól, az nagyon fel tud pörgetni. » Van egy titkos tervem. Nagyon ütős lesz, amint odaérek. » Az érzés, hogy egyre közelebb vagy egy célhoz, hatalmas lendületet tud adni a folytatáshoz. » Van egy csodálatos nagy festővászon, ami csak arra vár, hogy hozzám kerüljön. » Vannak napok, mikor minden jól alakul, és nagyon kellemes meglepetések érik az ember lányát. » Elkezdtem gyártani néhány kedvcsináló képet a sztorikhoz. Eddig nagyon menő mindegyik. » Lehet mégis kinézek az Örs emlékestre, főleg most, hogy tolták három héttel későbbre. Egy tonna zsepivel. » A pisztáciás-kókuszos tej mennyei!

2021. 09. 05.    Amy      Sunday best of     0 comments
Zene – Sabaton: The Lion From the North

Hy darlings! \m/ ❤️

Bár valahogy semmi sem akarta, hogy a buli összejöjjön, mégis összejött, és igenis megvan az istencsászárkirálynői érzésem, ami mindig akkortól érvényes, ha az első sort megkaparintottam.

Úgy terveztem, négyre már ott leszek, de alig indultam el, már láttam a megállóban, hogy egy szakaszon pótlóbusz fog közlekedni, mert baleset történt. 6 megálló után leszálltam, de a villamos mégis tovább ment. (…) Aztán, pár percnyi bámészkodás után visszamentem a megállóba, miközben töretlenül hallgattam a Zuhanást, hiszen pontosan minden egyes szót, ritmust, és dallamot az agyamba akartam telepíteni, hogy álmomból felkeltve is tudjam őket.
Ahogy ott vártam, leszólított egy kb. 12-14 éves kislány forma, hogy szomorú vagyok-e. Szomorú nem voltam, koncertre készülődtem, még annak ellenére is, hogy még köhögök, mint a veszett fene. Megengedtem, hogy megöleljen, mert nagyon cuki volt, úgyhogy végre kipipálhatom a bakancslistámról a Free Hug eseményt. Mondjuk hozzátett az is, hogy fekete rúzst kentem fel, de azt direkt koncertre vettem, meg majd ha eljutok oda, hogy végre legyen boszorkányos fotózásom.

Na de, végre odaértem, már vártak a koncertes ismerősök, úgyhogy kapunyitásig volt egy háromnegyed óra. Nem ötkor volt a kapunyitás, hanem pár perccel később, de addigra már úgy voltam vele, hogy tökmindegy, úgyis első sorban leszek, 2012 óta kibérelt helyem van ott, ráadásul ismerem az egyik fotóst személyesen már a Barba Negrából, mert bemutattak neki (plusz, mivel minden pesti Depin ott vagyok, direkt bele is rakott a helyszín reklámjába… bocsi).

Bejutottam, megint ötödikként értem oda, de akkor is, első sor, majdnem mikrofonnal szemben. Mivel volt még két óra nagyjából az előzenekarig, el kellett ütni az időt, úgyhogy kártyáztunk, beszélgettünk, jól éreztük magunkat.

Hétkor pontosan kezdett a Tortuga, akiket már múlt héten szerettem volna látni, mert komolyan mondom, jobb zenét csináltak, mint a Depi előtt fellépő I’m Dorothy. Igaz, most nem hallgattam bele, mire számítsak, de amit hallottam, az tetszett, úgyhogy az érdeklődés fel lett keltve. Számlistát nem szereztem, így nagyon sokra nem emlékszem a szövegekből, de arra emlékszem, hogy a crew-ből egy srác lejött vodkát itatni a néppel X”D. Én nem kértem, mert volt még bennem gyógyszer, és nem akartam bajt, így beértem sima mentes ásványvízzel.

Galéria pedig ezen a linken látható (amint kész, belinkelem).

Jött egy szünet, közben pedig már a cseppet már nem szomjas társaság körülöttem már mindenféle nem magyar, javarészt nem is metalban játszó előadókat kezdtek skandálni, énekelni. Akkor ott már a maradék agysejtjeim hullottak alá, pedig addig egész jó állapotban voltam (jó, ez nem igaz, mert vicces volt igazából, de a harmadik felvonásnál már tényleg fájt).

Aztán végre, elkezdődött a várva várt Down for Whatever koncert. Picit sajnáltam drága barátnőmet, akit vittem volna magammal, hogy pont a buli előtt lett rosszul, és nem merte bevállalni az utat, hogy nem lehetett velem, de remélem, látta a videókat instán. És legközelebb gipszelt lábbal is jössz X”D.

Már a júniusi Depi előtt is láttam a srácokat, akkor is minőségi, profi előadást adtak, de így, hogy egy egész estés programot adtak, a szívemnek tökéletes volt. És egy valamit megfigyeltem már a harmadik szám alatt, hogy honnan volt olyan ismerős az az energia, amit Kiki nyújtott a színpadon: ugyanilyen energiabomba Julian is a Lacrimasból. Őt is nehéz követni a színpadon, erre megtaláltam a magyar testvérét X”D. És ez bók volt.

Voltak dalok az első lemezről is, amit én nőiesen bevallom, nem hallgattam, de most az este után muszáj lesz, mert azok is ugyanolyan jól szólnak, mint a magyar társai. Sőt, nekem tetszett még a Tarzan c. mese főcímdala is ebben a metalos változatban. A Kalapács féle feldolgozást eddig nem hallottam, de majd tüzetesebben utána fogok járni.

A számlistát nem szereztem meg, de le tudtam írni. Legközelebb már jobb lesz minden, remélem, hamar láthatom őket megint.

01. Művilág
02. Ennyi volt
03. Visszaút
04. Megfagytál
05. G. T. F. O.
06. Nem látom át
07. Két vágy
08. Black March
09. Az én keresztem
10. Talán
11. Mindig lesz helyed
12. Hogy lesz tovább?
13. Let Me In
14. Ide szúrjatok
Ráadás:
15. Nincs helyed
16. Zuhanás

Szívem szerint a 11. dalt kihagytam volna, mert az az egy mai napig fájó pont az életemben, hogy egyszer egy olyan személytől kaptam meg pont a születésnapomon, akivel azóta kölcsönösen kitagadtuk egymást, és arra sem reagált, mikor a névnapján felköszöntöttem. Pedig születése óta ismerem…
A dal gyönyörű, és tényleg, minden sora képes megérinteni, de nekem duplán érzékeny. És ez nem a srácok hibája.

És nincs koncert Zuhanás nélkül, ezt én már akkor tudtam, mikor látszólag elköszöntek a színpadon. Szeretek együtt zuhanni a többiekkel, na. Főleg olyan körülmények között, mint azon a szombat estén.

Galéria is készült, amint átválogattam, feltöltöm, és belinkelem.

Koncert után sikerült aláíratni a jegyem, és külön-külön fotót készíteni velük, !DE! a nagy közös kép nem sikerült, mert a fele csapat elpárolgott valahova, esni is kezdett, úgyhogy mielőtt még megint azzal szembesültem volna, hogy ismét belázasodtam, inkább megelégedtem ennyivel, és hazaindultam. Így is szerencsés vagyok, hogy ennyi összejött. De mivel a srácok közvetlenek, mindig kijönnek, így a legközelebbi alkalommal sikerülni fog, ebben biztos vagyok.

Köszönöm az estét!

Sőt, még egy jó hír, egyik barátnőmnek megvan ez a poszter, ami nemsokára az enyém lesz, amint találkozok vele. A helye is megvan már, nagyon előkelő helyre szánom.

2021. 09. 01.    Amy      Concerts, Koncertbeszámolók     9 comments
Zene – Lord of the Lost: Your Victories

Hy darlings! \m/ ❤️

Kicsit megcsúsztam a beszámolóval, de mentségemre szóljon, beteg voltam, és jobban esett aludnom, mint ébren lennem. De elkészült mindkét koncert beszámolója, de a Down for Whatever koncertről írt csak holnap érkezik.

Mondanám, hogy ez a poszt tartalmaz egy vendégbloggert, aki hozzáteszi a saját szájízét, de amint a társam megírta a saját tapasztalatait élete első metal koncertjéről, be fogom linkelni.

Számításaim szerint a 13. koncertem volt, amin voltam, már megint első soros (mi más is lehetne). Velem volt a baráti kör, akikkel szoktam lenni (hátha addigra összejön már a kedvenc pajtimnak is, és nem kell majd oltási igazolvány, és jöhet ő is), jól éreztem magam, és a kezdeti pihenés után rendesen sikerült kitombolnom magam.

Akivel mentem, neki ez volt az első metal koncertje, és egy kicsit izgultam, hogy fogja bírni, mert szegényt kapásból bedobtam a mély vízbe. Szerencsére, nagyon élvezte a bulit, sőt, azt hiszem, rajongóvá is tettem.
Időben odaértünk, első sor pipa, beszélgetés pipa, úgyhogy az elejéről sokat nem tudok írni, megvárjuk a vendég írót.

Az előzenekar az I’m Dorothy volt, és őszintén megmondom, biztos velem van a baj, és annak idején Tarja Turunen magasra tette a lécet, de előzetesen hiába hallgattam több dalt is, nem tudott megfogni. A szokásos három körös válogatáson is túlment, hátha, de akkor sem sikerült bejutnia.
Bocsánat a rajongóktól.

Képeket pedig igazából készítettem, de mikor átnéztem, miből tudok válogatni, a kötelező 20 képes létszámot se érte el a képek száma, így nem lesz belőle galéria.

Szünet következett, átszerelés, az izgalom már kezdett emelkedni, mert minden koncert más, és ezt végre a velem tartott társam is tudja tanúsítani (időközben engedélyt adott rá, hogy nevén nevezzem, innen is köszi Virág :*). A szinte már-már kötelezőnek számító A kés hegye nyitotta a sort, amivel már meg is teremtették az alap hangulatot.

18 dalt kaptunk, és azt mondom, aki ezek közül egyet is hall, már hallotta a legjobbakat (de nem is, kb. az összes Depresszió dal jó, ha nem tökéletes, de nem fogok elfogultan írni, mert bizony én is találtam már néhány olyan dalt, ami nem kapott a mai napig sem szívecskét az iTunesomban), ezt pedig nyugodtan nevezhetjük egy Best of előadásnak is. De nem, ez egy 20+1 szülinapi buli volt. Mondhatom azt, hogy mindkettőn ott voltam?

01. A kés hegye
02. Ma éjjel
03. Még 1x
04. Életfogytig
05. Tetszhalál
06. Elmozdíthatatlan
07. Csak a zene
08. Kezdjük el!
09. A mi forradalmunk
10. Sokkold a rendszert!
11. Néha ❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️
12. Kettőből egy
13. Ha te is akarod
14. Nem akarok elszakadni
15. Lásd
16. Védem az igazam

17. Embernek maradni ❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️
18. Te vagy a szerem

Koncert végén sikerült telibe elkapnom Feri pengetőjét, plusz, sikerült egy számlistát is szereznem, úgyhogy triplán érvényesült az istencsászárkirálynői érzésem.

Koncert után Virág annyira extázisban volt még, hogy vett egy pár dobverőt, aztán le akartunk ülni egy kicsit élvezni a koncert utáni érzést (nem tudom egyszerűen leírni). Aztán, észrevettem, hogy a színpad mellett gyanúsan nagy a tömeg, ezért odamentünk, és volt szerencsém megint találkozni Dáviddal.
És most volt merszem kinyitni a számat, és szólni, hogy 10+ évnyi koncert és hallgatás után igazán megérdemelnék már egy nagy közös zenekari fotót X”D.

Megértem, hogy fáradtak meg minden, de nem vagyok egyedül ezzel a bajjal, hogy csak egyesével lehet őket elkapni, sőt, néha úgy sem. Más zenekarnak megy, hogy kiállnak azok elé, akik fizetnek miattuk. Ez az egy pont, amit egyedül nem szeretek bennük.

Viszont, sikerült dedikáltatnom a számlistát, így van még egy, amit nagyon nagy kincsként őrzök attól a naptól kezdve. Igen, kérdésre válaszolva, Virágnak azóta van 2 dedikált Depresszió dobverője. Sőt, hazafelé a villamos megállóban találtam egy rendes jegyet, úgyhogy azt elraktam, mert most elvették az online vásárolt jegyet.

Nézzetek, milyen jól néz ez így ki.

Picit fáztam hazafelé, aminek meg is lett az eredménye, egy egynapos láz, sok megfázásos tünettel, amiből már 98%-ban kigyógyultam ugyan, de nem engednek vissza dolgozni. A háziorvosom ragaszkodott egy újabb teszthez, csakhogy amíg a PCR teszt eredménye nincs meg, addig nem enged… de jó hír, a hetedik tesztem is negatív ¯\_(ツ)_/¯. Én mondtam, hogy fáztam meg, ennek semmi köze a nyamvadt koronavírushoz.

Egyelőre úgy néz ki, hogy decemberben lesz megint egy pesti Depresszió koncert, de nem merek előre reménykedni, főleg azok után, hogy a háziorvosom szerint „emelkedik a járvány görbéje”. Én jól éreztem magam, Virág szintén, aki hajlandó lenne velem tartani még több Depresszióra. Csak pls, ne a Down for Whatever legyen megint az előzenekar, mert az első sorom nem adom fel akkor sem X”D. Utána visszakerülni lehetetlen.

2021. 08. 31.    Amy      Concerts, Koncertbeszámolók     7 comments

» Mindenki megvan a stábból! » Olyan jó volt a tegnapi Down for Whatever koncert ❤️ csak várni kell, mikor lesznek újra Pesten elérhetőek. » Régi álmom vált valóra: plafonra alkottam. » Beteg voltam a héten, és bár nem gyógyultam meg teljesen, kész vagyok megint visszatérni a munkás napokba. » A hetedik tesztem is negatív lett ¯\_(ツ)_/¯ A háziorvosom nem akarta megérteni, hogy nem a vírus miatt fáztam meg. » Nem nagyon akar összejönni, hogy bejussak Örs emlékestre. Kezdek szomorú lenni miatta. » Kaptam szombaton egy free hug-ot, csak úgy random, de tök aranyos volt a lány. A fekete rúzs direkt koncertre lett véve amúgy is. » Legközelebb már biztos meglesz a közös fotó, ha már a külön-külön sikerült.

2021. 08. 29.    Amy      Sunday best of     9 comments
Zene – Juggernaut: Beyond Thunderdome

» Atyagatya, ez már a 250. vasárnapi morzsa? Hogy telik az idő! » Boldogságos szülinapot anyukámnak innen is! » Imádlak koncertmásnaposság <3 De totál megérte! Minden izomláz, minden nyakfájás megérte. Beszámoló majd a jövő hét folyamán várható. » Gondoltam egyet, és van egy pár nm2 helyem. De nekem így jó, mert végre magam lehetek. » Szerintem jövő hét szombaton menőn fogok kinézni, ha a jó isten is úgy akarja. A többi pedig majd eldől. Van a fejemben egy kép, amit egyszerűen meg kell valósítani. » Vannak dolgok, amik egyszerűen nem érdekelnek, akármennyire is próbálok koncentrálni rá, nem megy. » Lassan eljön az ideje annak, hogy egy szinttel feljebb lépjek a terveim listáján. » Amúgy megint nincs meg a királynő. Pedig először azt hittem, Ksenia Solo tökéletes, de nem. Más karakter mellé viszont tökéletes, de Areh mellé nem. Ez van. ¯\_(ツ)_/¯

2021. 08. 22.    Amy      Sunday best of     2 comments

» Olyan szép lesz a Lacrimas Doboz, amint a képeket is belevágom, hogy ihaj. Talán még szebb is, mint amit eredetileg elképzeltem. » Szerintem nem nyerünk holnap, de majd kiderül. Én úgy érzem, hogy legalább megpróbáltuk. » Tök biztató dolgokat hallottam nemrég, így nemsokára tényleg elkezdhetem a terveimet megvalósítani. » Annyira tetszik a Dobozos tervem, hogy kelleni fog még kettő belőle. Mert az úgy szép dolog. » Elkereszteltem Vlad Ţepeşt az apósomnak. Részletek, hogy miért, majd később. » Szépen zuhog az eső, és erre jó lesz majd elaludni. » Sok mindent nem értek, de nem is kell sok mindent értenem. » A gyerekeim nagyon csendben lettek hirtelen, és ez aggodalomra ad okot. Legalábbis nekem. Se Demetrius, se Areh, se más nem jelentkezik.

2021. 08. 15.    Amy      Sunday best of     1 comments