Főoldal Amy Regények Carrd Galéria Oldal Chat
Mysteries of the Night
Egy csippetnyi blog egy nem átlagos lány tollából.
2024/04/06
Írta: Amy | Hozzászólások: 6 | Kategóriák: Blog Helló Amy!

Hy darlings! \m/ ♥

Ez egy régóta esedékessé vált Helló Amy, ráadásul a 15. része a sorozatnak (lehet lassan ez is megéri a saját címkéjét, de akkor a blog címke az totál felesleges… de megcsináltam, legyetek boldogok :D), mert azért zajlik az élet rendesen a blogon kívül (csak éppen a blogon nem). Nem mintha nem mondhatnám el magamról, hogy nem zajlik az élet, és nincs is írói blokkom, csak szokás szerint nincs jó időérzékem, és előrébb teszem a szórakozást, mint az úgymond „kötelességet”.

Arra a kérdésre, hogy vagyok, azt tudnám válaszolni, hogy jól, köszönöm. Nem panaszkodom. Vannak nehezebb napok, mikor minden idegesít, olyankor vagy magamba fojtom, vagy valakinek kifakadok. Szerencsére, van kihez fordulnom, így mondhatni egyensúlyba tudom tartani a lelki békémet. Koncertekre is havi szinten el tudok jutni (tudoooom, már ezer éve galériáznom kellene), vannak szép új könyveim (majd tartok fotózós napot, mert amúgy is kellene pár dolgot Vintedre felraknom), úgyhogy tényleg nem ártana ezzel a hobbimmal is foglalkoznom.

Tovább olvasom »

2024/02/13
Írta: Amy | Hozzászólások: 7 | Kategóriák: Blog

Közeledik a Valentin-nap, és mondhatnánk úgyis, hogy ezek a sorok szívemből szólnak valakinek. Én úgy veszem ezt az apró szösszenetet, hogy kiollóztam egy regényemből. Tegyetek vele ti is így, és akkor nem lesz ezzel gond, oksi? Mert én simán látom, hogy két barátnő beszélget, vagy csak valaki egyszerűen naplóba ír.

Disclaimer

A levelet nem írtam senkinek, így akinek nem inge, az nem veszi magára, vili?
Egyszerűen erre a képre az alábbi sorok jutottak eszembe.
Senkinek nem szól, senkiről nem szól.

Sőt, tovább megyek, ehhez ezt a dalt ajánlom hallgatni. Akik ismernek, azok tudhatják, hogy erről a dalról nekem valaki eszembe jut.

Kedves ismeretlen idegen!

Mikor ezt a levelet írom neked, nem ismersz, azt se tudod, ki vagyok, de vegyük úgy, hogy valahogy mégis a kezedbe/szemed elé került.

Tovább olvasom »

2024/02/09
Írta: Amy | Hozzászólások: 7 | Kategóriák: Blog

Hy darlings! \m/ ♥

Tavaly is volt már egy ilyen posztom, tökre el is feledkeztem róla, hogy csináljak róla egy updated verziót – nem, most nem csinálom meg. A mostani posztomat Ninaa ihlette, akinek posztját itt találhatjátok meg. Mindenképpen nézettek be hozzá, ha kedvet kaptatok hozzá hozzám hasonlóan ^^. Néhány dolgot, amit tavaly is megírtam, áthoztam idénre is, mert tavaly nem sikerült valami jól…

01. Az idei határidőnaplómat rendszeresen vezetni (nem, most nem BuJo-m van).
02. Befejezni Areh könyvét, elkezdeni Getáét. A „fiatal úr” most nagyon szerelmes, nem ér rám.
03. Folytatni a Sorozatnaplót és a Filmnaplót.
04. Előszedni végre a naplómat, és újra írni bele.
05. Nem elhanyagolni a blogot.
06. Több koncertre eljutni, és rendszeresen galériázni róluk.
07. Írni, írni, írni! Ez nagyon fontos! Idén is! Mindenkor is!
08. Lefordítani egyedül a Sims 4 minden kiegészítőjét. Eddig egész jól haladok vele.
09. Elolvasni 50 könyvet, és hozzá rendszeresen tölteni a Könyves naplót. Számít az ebook is.
10. Fejlődni angolból, akár nyelvvizsgázni is belőle.
11. Legyőzni a félelmeimet az orvosokkal szemben.
12. Többet figyelni arra, hogy több vizet igyak.
13. Rendszeresen szedni a vitaminjaimat.
14. Másod- vagy többedmagammal eljutni néhány bakancslistás helyre.
15. Szortírozni a cuccaim közül.
16. Nem vásárolni hülyeségeket, olyan dolgokat, amikre igazából nincs is szükségem.
17. Rákoncentrálni a könyvsorozataim teljessé tételére.
18. Idén is valóra váltani egy régóta dédelgetett álmom.
19. Karib-, Harry Potter-, Marvel-, Gyűrűk ura/Hobbit maraton.
20. Visszahozni néhány régi sorozatot, amiket úgy szerettem mindig írni.
21. A blogot leginkább Facebookon futtatni.
22. „Nem ítélni könyvet borítóról” Ez jelenleg a társkeresésre igaz.
23. Belefeledkezni ismét a hidden objectek világába.
24. Nem foglalkozni a múlt negatív hatásaival, nem véletlen kerültek a múltamba.

Nektek milyen terveitek vannak az évre? Ha esetleg blogolsz, oszd meg velem/velünk!

2024/01/28
Írta: Amy | Hozzászólások: 0 | Kategóriák: Blog

Nem kell meglepődni. Amilyen szerepet játszik a zenekarban, az minden, csak nem szokványos. Nem csoda, ha őt kaptam :D.

2024/01/04
Írta: Amy | Hozzászólások: 6 | Kategóriák: Blog

Hy darlings! \m/ ♥

2024 második posztja egy történet lesz, ami még 2023. szeptemberében indult. Történt ugyanis, hogy nagyon-nagyon-nagyon-NAGYON régóta szerettem volna lakásfelújítást eszközölni, és megszabadulni az összes szomorú emléktől, amitől nem tudtam jóra gondolni. Jó, akkor jó volt, mikor szükségem volt rá, de mostanra már csak nyűg volt, és nagyon sokszor semmit se tudtam a hatalmas szekrénytől csinálni, mert nehéz volt, és kevesek voltunk mi csajok, hogy bármit is intézhessünk.

Szóval, miután elintéztem minden kötelezőt, nem online ügyintéztem, hanem személyesen. Meglepetésemre (mivel ez egy pénteki nap volt), még aznap délelőtt sikerrel jártam tervileg, úgyhogy az első percekben alig hittem el, hogy sikerült. El is mentettem az sms-t róla. Azt hittem, hogy kell egy pár nap, mire tényleg jóváhagyás történik, de álmomban se gondoltam volna, hogy ennyire gyorsak… na de.
Első utunk a H&M-be vezetett, ahol én nem sok mindent találtam… nem az én ízlésemnek megfelelő az a bolt. Ott talán csak pár dolgot vettem. Arra emlékszem, hogy ez volt az, ami a kezem ügyébe került azonnal először:

Igen, végignéztem az eddig megjelent évadokat a Stranger Thingsből. Nem tehetek róla, nagyon beszippantott ez a világ.

Tovább olvasom »

2023/12/31
Írta: Amy | Hozzászólások: 0 | Kategóriák: Blog

2023/12/29
Írta: Amy | Hozzászólások: 6 | Kategóriák: Blog

Hy darlings! ♥ \m/

Ha hiszitek, ha nem, elkezdem végre megosztani azt a rahedli posztot, amit az elmúlt napokban írtam, csak nem akartam mindent egy lapra feltenni. De így legalább lesz tartalom a blogon, és nem csak a szénaboglya fog elsuhanni, ha meglebegteti a forró sivatagi szellő.

2023-at én az újdonságok évének tudnám összefoglalni, mert sok olyan dolog történt velem, amiket javarészt úgy tudtam megélni, hogy kiléptem a komfortzónámból. Ez nem volt ugyan betervezve, de minden jó dolog ott kezdődik, ha kint vagyok a kis biztonságot jelentő buborékomon.

2023/1 – január, február, március
Az év tragédiával indult: elvesztettük Encit, családunk második cicáját. Sajnos nem tudta túlélni az alattomos kórt, és nem hagytuk szenvedni… elengedtük. Ezt megnehezítette egy olyan munkahely, ami egyszerűen kiváltotta belőlem az undort, és addig-addig tűrtem, hogy a próbaidő lejártakor közöltem, hogy nem élnék a hosszabbítás lehetőségével. Volt, hogy konkrétan olyanért is leszúrtak, amiről nem tehettem, hiszen gyorsnak kellett lenni. Ezt mai napig nem értem, még úgy is, hogy van benne rutinom. Nem gépek vagyunk, az Isten áldja meg az összes hülyét.
Pár héttel a tragédia után már sikerült annyira dűlőre jutnunk, hogy a családunk nem lehet hiányos, ezért örökbe fogadtuk Szofit, aki a legvirgoncabb macska, akivel eddig találkoztam.
Voltam olyan helyen, ahol előjött a szorongásom a pincéktől, nagyon későn jártam haza egy olyan helyről, ahol meg se fizettek rendesen, nemhogy arról álmodozzak, hogy még a tb-m is rendben van… próbálkoztam több helyen, voltam próbanapokon, de az igazi áttörés még váratott magára.

2023/2 – április, május, június
Április közepe volt, hogy voltam egy olyan interjún, ahol szimpatikusak voltunk egymásnak az illetővel, és másnap már jó hírekkel hívott, felvettek, így orvosi és tüdőszűrő után kezdhettem május elején.
Kereskedelmi egységről van/volt szó, így megint hozzá kellett szoknom, hogy két műszakom van, utaznom kell, egy új rendszert kellett megtanulnom. A munkatársak jófejek, egész elviselhető még az is, ha 6 darab ötforintosból álló visszajáróért elküldenek anyámba.
Volt egy kisebb családi vitánk is, aminél kénytelenek voltunk szakemberhez fordulni, és eddig úgy néz ki, hogy jó irányba történtek változások. Meg még egy valami, amit én tragédiának éltem meg, és mai napig fájó pont az életemben. Ekkortájt jött ki a Kinder Joy Harry Potter kollekciója, így cserebere üzemmódban sikerült mind a 24 darabot összeszednem. Igaz, azóta a keret nincs meg, mert szépen lepakoltam a figurákat a könyvek elé, de egy szép élmény volt.

2023/3 – július, augusztus, szeptember
A nyaram tulajdonképpen úgy telt, hogy nem volt életem. Szinte állandóan délutánra voltam beosztva, sokszor heti hat napokat, így olyanokról, hogy találkozás barátokkal, strandolás, koncertezés, nem is álmodhattam, nemhogy a randizásról.
Ezek mellé át kellett értékelnem a saját határaimat is, mert el kellett döntenem, hogy vagy reggel korán kelek, és akkor szabad a délutánom, vagy ott szabad a délelőttöm, és este nem kell megdögleni a 36 fokban hazafelé, viszont az összes sunyi alak megtalálható volt az úton.
Viszont, én nem akartam feladni, nem vagyok olyan típus, úsztam az árral, akkor is, ha kaptam a csesztetést, ha lassú voltam, ha valamit nem jól csináltam, kétszer burkoltan még fenyegetést is varrtak a nyakamba, de az éltetett, hogy jó volt a társaság. És azzal mai napig nem értek egyet, hogy nem lehet mókázni munkahelyen. Ezerszer jobb, ha mosolyognak egymásra a munkatársak, semmint mindenki gyilkos, „minek keltem ma fel?” tekintettel néz a másikra, és már az is baj, ha a másik levegőt vesz.
De a legjobb mégis névnapom után öt nappal történt, elkezdhettem tervezni a nagyszabású lakásfelújítás projektet, amit én inkább életmegújító változásnak könyveltem el. Festettünk, bútorokat cseréltünk, az összes bútort én raktam össze, úgyhogy egy citromsárga csavarhúzó lett az egyik legjobb barátom. Fájt is a kézfejem annyi csavarozás után, de megérte, mondhatni, az álmomat valósítottam meg azzal, hogy belevágtam. A bútorok mellett festettünk is, szép pasztell lila lett a 1,5 szoba, a folyosó pedig pisztáciazöld vagy mentazöld. Szerintem az előbbi, mert imádom a pisztáciát. Még az ajtókat le szeretném festeni fehér lakkfestékkel, de kevés lett a festék, és szereznem kell egyet, meg egy fúrót, hogy a ház és a hold alakú polcom is a helyére kerüljön – még azt is le kell majd festenem, mert a sok fehér bútorhoz nem illik a fekete fém… (akkor is, ha szeretem a black metalt, haha).
Ezek mellé reeeengeteg mindent szereztem be, könyveket, ruhákat, kiegészítőket. Jó, pár dolgot így is elfelejtettem, mert hátraléptem egy-két dologban, úgyhogy nincs se ebook-olvasóm, se nyomtatóm, pedig megtehettem volna. Tényleg megtehettem volna.

2023/4 – október, november, december
A szülinapom jól telt, egy mini Halloween haul keretein belül ünnepeltem. Egy karórát kaptam egyébként ajándékba, amit tényleg édesritkán hordok, mert nem vagyok órás, pedig vannak óráim… kettő cicás is ráadásul, van egy lila órám is, de mindig elfelejtem a kezemre kötni, a telefon pedig kéznél van (és általában valami eszköz, ami mutatja az időt). Jó, ez mondhatni nem szép a részemről, de tényleg nem hordok karórát. Túl sok az ideiglenes kedvenc karkötőm, amit szeretnék viselni, azokhoz meg pont nem passzol a karóra.
Ugyanakkor, még két dolog történt októberben. Az egyik előző munkahelyem megkeresett egy pozícióval, ami fényévekkel jobb, mint a kereskedelmi helyem. Használhatom az angolt, amit amúgy is fejleszteni akartam, és még meg is fizetnek érte. Kellemest a hasznossal összekötve elvállaltam, így hivatali munkarendben élek. Nem kell annyira korán kelnem, szabad a délutánom és a hétvégém, valamint pénteken két órával előbb véget ér a munkaidőm. És imádom. Tökéletes úgy, ahogy van, és szeretem ezt a kis rutint, amit kialakítottam magamnak ezzel.

Novemberben volt egy tízmillószoros nap, így én egy ötlettől vezérelve azt mertem kijelenteni, hogy most igenis kívánok, mert most egy kis hang azt súgta, meg kell tennem, mert eljött az ideje. Nem is olyan sokára megint megpróbáltam társkeresőzni, mert oké, hogy sok idiótával futottam össze, de egyszerűen nem tudtam feladni, mert úgy éreztem, hogy kell lennie odakint valakinek, akinek mellettem a helye, és nekem is mellette. Így sodort a szél össze Vele. A kezdeti levélváltásokat felváltotta a Messenger, majd a személyes találkozók hada, amiket heti rendszerességgel ejtettünk meg eddig. Mivel nagyon erős a függetlenség iránti érzésem, mert hozzászoktam, hogy szinte mindent egyedül csinálok, próbálom ezt az életmódot összeegyeztetni vele, hiszen nem vesztem el a szabadságom azzal, hogyha van valakim. Jó, ezt nem mondtuk még ki végleg (nyilvánosan meg nem fogjuk, mert senkinek semmi köze hozzá), sőt, a mai napig nem tudom elhinni, hogy elmondhatom magamról, hogy van valakim, akire számíthatok, akinek elmondhatom, mi bánt, és elfogad úgy, ahogy vagyok, minden hibámmal együtt. Mintha egy kis ördög még mindig a vállamon ülve, és azt mondaná, hogy nem érdemlem meg. Úgyhogy igen… elmondhatom magamról, hogy nem vagyok szingli (jó, fejben igenis három vámpír felesége vagyok, de az más).

Decemberben aztán a karácsonyi készülődés vette át a helyét, aztán mikor közölték, hogy hány napom maradt szabad (több, mint amit hittem), megterveztem, hogy december 22. és január 5. között szabadságon vagyok, így nekem az első munkanapom 2024. január 8-án lesz. December 22-én elsétáltam szépen From the Sky koncertre (mert oda kötelező menni). Sikerült végre úgy közös képet csinálnom a fiúkkal, hogy annak keretben a helye. Szuper, a hallgatott magyar bandák közül már csak három hiányzik: a Depresszió, a Road és a New Friend Request. Hátha jövőre az egyiket ki tudom húzni, de ahhoz csoda kell… vagy szerencsésnek kell lennem.
És eddig úgy néz ki, hogy pár év után itthon fogom tölteni a szilvesztert, mert az eddigi társaságomból senki sem ér rá. Úgyis rég volt ilyen, én meg nem bánom. Simsezni fogok, mert most, hogy kint a For Rent, végre megcsinálhatom könyvhűen a Beyond Time-beli családomat.

A jövő évi terveimet még nem írtam össze, de ahogy látszik, úgy kell gondolkodnom, hogy nem vagyok egyedül :3.