Zene – Saltatio Mortis: Wachstum Über Alles
2020. 02. 05.     Amy     0 comments

    Blog

Hy darlings! ♥ \m/

Folytatják a lányok a havi (vagy háromheti?) posztötletek dobálását, és mivel aktuálisan lassan jön a Valentin nap, ezért aköré helyezték a hangsúlyt.
Mivel a múltkori bejegyzésen még én is éreztem, hogy összecsaptam (meg is lett az eredménye), most okosabban járok el, ha rendesen nekiülök, nem csak „írok, mert muszáj”.

Úgyhogy nézzük, miről szólna igazából február.

Korunk párkapcsolata hogyan alakul a 21. században?
Interneten könnyű keresni – mondja mindenki. Való igaz, a lehető legkönnyebb felmenni akár Facebookra, vagy kimondottan társkereső oldalra, nagyon hamar lehet találni számunkra szimpatikus egyedeket. Viszont, hiába minden jó szó, ökörködés, önmagunk megmutatása, ha eljön a személyes találkozó ideje, valamelyik fél nem érzi azt a szikrát, amit akkor abban a pillanatban, mikor ráment az üzenet küldése gombra.
Ha meg valakinek terhes már a jelenléte, egyszerűen közöljük vele. Mindenki jobban jár, és megspóroltok magatoknak egy csomó időt.

Hogyan találhatunk rá párunkra?
Még mindig azt mondom, hogy személyesen kell megismerni az embert, nem online. Igen, van benne némi személyes tapasztalat is. Akkor is úgy kell viselkedni, hogy lehetőleg ne csinálj hülyét magadból, csak adni kell magad. Én hiába tettem meg mindent, nem csináltam hülyeséget, magamat adtam, és mégis egyedül vagyok. Remélem, már nem sokáig.
Mindenképpen azt mondom, hogyha már keresünk, és van egy elképzelésünk, ne ragaszkodjunk annyira hozzá (mondja az, aki egy viking Sandokant keres).

Szingliként hogyan vészelhetjük át az ilyen szerelmes időszakokat?
Én személy szerint nem foglalkozom ezzel. Akkor is lehet szeretni az embert, ha nincs Valentin nap. Akkor is lehetsz szerelmes, ha nincs február. Akkor is lehet párkapcsolatod, ha nincs február. Ha az ember dolgozik, akkor nincs is szükség arra, hogy azon szomorkodjon, hogy egyedül van.

A szingliség/párkapcsolatok előnyei/hátrányai
Csakhogy ne mondjátok, hogy nem készültem :o) Néha próbáltam humorosabbra venni a figurát, ne vegyétek komolyan. Igen, néha van benne tapasztalat is.

Szinglilét előnyei és hátrányai

Előnyök Hátrányok
  • Akkor kelsz, mikor akarsz
  • Akkor fekhetsz, mikor akarsz
  • Elég az egyszemélyes ágynemű
  • Azt veszel fel, amit akarsz
  • Azt eszel, amit akarsz
  • Könnyű bevásárolnod magadnak
  • Azt nézel, amit akarsz
  • Azt hallgatsz, amit akarsz
  • Arra a koncertre mész, ahova akarsz
  • Ha egyedül vagy, bárkihez csapódhatsz
  • Éjszaka csak magadra kell vigyáznod, úgy mész haza, ahogy tudsz
  • Kényelmesen tudsz ruhákat válogatni
  • Szabadon kiöltözhetsz, hogy rád figyeljenek (akár párszerzés is lehet a cél)
  • Azt nézel meg, akit akarsz
  • Hazakísérhetnek, ha egyedül vagy
  • Nincs, aki felkeltsen
  • Nincs kihez hozzábújni
  • Az ágynemű csak kétszemélyesben létezik
  • Nincs kitől tanácsot kérni
  • Nincs kivel bevásárolni
  • Egyedül kell mindent hazacipelned
  • Nincs kihez bújni horrorfilm alatt
  • Nincs kivel koncertre menni
  • Egyedül mész koncertre
  • Előfordul, hogy egyedül is maradsz
  • Az éjszakai buszon direkt elől maradsz a veszélyek elkerülése miatt
  • Nincs kinek megmutatni Azt a ruhát
  • Olyanok is felfigyelnek rád, akiket TE nem akarsz, hogy figyeljenek
  • Nem érdekled, akit kinéztél magadnak
  • Nem kísér haza senki

Párkapcsolat előnyei és hátrányai

Előnyök Hátrányok
  • Több mennyiségben főzhetsz
  • Kettesben minden jó móka
  • Tudsz kire számítani
  • Egyszerűbb a bevásárlás
  • Legjobb dolog összebújni horror alatt, akármilyen brutális is legyen
  • Együtt pogózni
  • Megvéd az első sorban a pogótól
  • Együtt iszogatni, mértékkel!!!!
  • Közösen sorozatokat nézni
  • Mindenevők vagytok
  • Közös érdeklődési kör
  • Eltérő kedvencek elfogadása
  • Előnyöket élvezhettek, hogy együtt vagytok lakáskeresésnél
  • Közös kassza, közös csekkfizetések
  • Együtt tervezett jövő
  • Kell nektek kutya és macska
  • Van kivel szórakozni
  • Ügyelni kell a partner ízvilágára
  • Össze kell egyeztetni a programot
  • De néha Ő sem tud segíteni
  • Listát ne hagyjátok otthon
  • Kiválasztani, melyik horror felel meg az ingerküszöbnek
  • Eltűnik a pogóban
  • Ugyanúgy megsérül a pogóban, mint te
  • Több sört fogyaszt, mint te életed alatt
  • Megnézel egy részt nélküle, és örök harag
  • Vegetáriánus/valamire érzékeny fél
  • Az egyik fél nem kedveli az adott témát
  • Eltérő kedvencek sértegetése
  • Így sem vagytok elegen a kedvezményhez (vagy csak ketten mehettek albérletbe)
  • Közös kassza, egyik fél fizet csak
  • Az együtt tervezett jövő befuccsol
  • Az egyik fél egyik állatot sem akarja
  • Az egyik fél szeret otthon ücsörögni

Valentin-napi hype
Minden csak a pénzről szól. Nincs is már igazi értelme ennek az „ünnepnek”. Még játékokban is látom, hogy semmi sem arra utal, hogy pénz nélkül is lehettek boldogok, minden arról szól, hogy vegyél, vásárolj, költekezz. Igen, ez mind rokonértelmű szavak, de jól mutatnak így.
De ha már muszáj, akkor ilyenkor minden szabadidődet töltsd a pároddal. Nézzetek valamit, sétáljatok, menjetek moziba, étterembe, vagy csak feküdjetek az ágyon, és öleljétek meg egymást. Az is egy csodás pillanat tud lenni, hogy ölelitek egymást, halljátok a másik levegővételeit, érzitek egymás illatát, és tudjátok, hogy vagytok ezen a sárgolyón.

Zene – Schwarzer Engel: Krähen an die Macht
2020. 01. 14.     Amy     0 comments

    Blog

Hy darlings! ♥ \m/

Fut ez a játék egy ideje a blogzaholic-on, és nem akartam lemaradni erről. Legalább én csináljam már meg, ha a többiek a csoportban féltik a gyűrűiket.

A mostani témánk a Blog vs. Vlog. Egyiket sem bemutatni, mindkettőnek vannak művelői bőven.

Kezdjük először a vlogolást.
Részemről azért tűnik veszélyesebbnek, mert ahhoz szükséges vállalnod az arcod. Ha kreatívan el is rejted (lsd.: Radics Peti), akkor a hangodról fel fognak ismerni. Állhatsz a közértben, vagy telefonálhatsz munkahelyen, nem tudhatod.
Plusz, amit közölsz, annak hatása lesz arra, aki nézi/hallgatja. Innen nyílegyenes az út arra, hogy influenszerré válj.
Nem kötelező, de előbb vagy utóbb felfedeznek, aztán odaérsz, hogy megkeresnek a szponzorok, hogy ezt meg azt mutasd be, még akkor is, ha téged hidegen hagy a téma. Persze, van az a pénz, amiért el lehet vállalni, de akkor is veszélyesnek tartom. A trollok is elég hamar megtalálhatnak, vagy rosszabbak… már volt rá példa sajnos.

Viszont azért könnyebb a vlogolás, mert nem kell külön fotóznod, amit be akarsz mutatni, sőt, akár megoldhatod úgyis, hogy te ne látszódj benne, hanem csak vállig (ha lány vagy, akkor ez persze megint kényelmetlen dolog), vagy csak a kezeid. Sőt, akár úgyis csinálhatod a dolgokat, hogy tényleg csak a hangodat adod, de közben csinálsz egy végigjátszást, vagy bemutatod, mit építettél éppen a Simsben.
A sminkvideóknál azért is jó, mert ha nagyjából egyezik az arcod az illetőével, le tudod másolni, amit készített, bár ez hülyeség, mert az arcforma nem oszt, nem szoroz, ha éppen füstös szemfestést akarsz felvinni. De értitek.

Én nem próbálnám ki, így is nagy lépés volt nekem, mikor az interjúban felvállaltam a képemet.

A blogolás azonban más.
A blogolást elég régóta űzöm, de nekem is meg kellett tanulnom, hol vannak a határaim. Például, fontos dolgokat sose tettem a netre. Online vásárlásnál is figyelek, hogy ne adjak meg olyat, amiből nekem később károm származhat.
Igaz, rengeteg munkám van a fotókkal, vagy egy végigjátszással, de amíg élvezem csinálni, addig nincs vele baj.

Hátrányok is vannak bőven, a fent említett sok beleölt óra, amit a legtöbb ember nem olvas el, mert „nincs rá ideje”, vagy mert nem érdekli. Egy vlog is lehet ugyanolyan érdektelen, mint egy blog, főleg ha a tizenhat milliomodik sminkes vlogot nyomják le a torkodon.

Meddig akarom ezt folytatni? Ameddig kedvem van, az biztos. Sok dolgot nem mondtam még el, és ameddig van lelkesedésem addig folytatom is, hiszen sok minden van, ami csak jön. De nem fogok minden másnap posztolni különböző témákban, mert nem hírportál vagyok. Arra vannak más felületek jócskán.

Zene – Dim7: Apophis Enigmata
2020. 01. 01.     Amy     2 comments

    Blog

Hy darlings! ♥ \m/

BÚÉK mindenkinek először is.
Elég régen volt egy ilyen poszt, én meg most úgy véltem, hogy jó lenne, ha lenne megint, mert azóta elég sok minden változott körülöttem, vannak új dolgok, vannak régiek kicsit módosulva. De nem lehet változás nélkül élni, és ezt magamon tapasztal meg a legjobban. Régen lett posztolva már az első felvonás, azóta eltelt majdnem 3 év, nézzük, változott-e valami?
Semmi, nem összehasonlítás lesz. Nem aggódjatok :D.

01. Kezdem leküzdeni a félelmem a telefonálással szemben.
02. Szeretek relikviákat gyűjteni koncerteken, mindegy, mi az.
03. Néha vannak totál elborult ötleteim, amikből a legjobb sztorikat kerekíthetem.
04. Kicsit tartok tőle, milyen lesz majd, ha meglesz a galéria ágyam, de csak az első napokban kell hozzászokni. Legalább lépcsőzök mindennap.
05. Utálom megérinteni a fényesebb papírt. A tapintása borzasztó, és ha csak véletlenül is végigcsúszik rajta a körmöm… brr…
06. Mikor levágattam a hajam, nem gondolkodtam előtte napokig, akkor annak meg kellett történnie. Nem bántam meg.
07. Viszont ahhoz, hogy fogászatra menjek, még mindig gyűjtöm a bátorságot… félek, na.
08. Végre van kedvenc sminkesem. Az a nő egy legenda.
09. Akármennyire is nehéz az, amit csinálok, a társaság miatt sokkal jobban repül az idő.
10. Egyedül a szájrágásról nem tudok leszokni, pedig próbálkozom.

Teljes bejegyzés

Zene – Depresszió: Különjárat
2019. 12. 27.     Amy     0 comments

    Blog

Hy darlings! ♥ \m/

Nem tudom, mikor kapjátok meg ezt a posztot – mikor elkezdtem írni, még csak december 5-e volt – de addig elég sok minden történt, de nem múlhat el a blogon az év úgy, hogy ne lenne belőle egy kis összesítő. Volt itt azért minden, mint egy jó filmben, egyetlen egy dolgot kivéve.

Tavaly ilyenkor éppen egy idegi becsípődéssel szenvedtem a hátamban. Nem csoda, nagyon megterheltem a hátamat a rengeteg lépcsőzéssel, de úgy voltam vele, szerettem, amit csináltam, és nem is akartam eljönni onnan, ha csak nem lesz egy jobb lehetőség. Ez a lelkesedés egészen májusig tartott, mikor is kiléptem az addigi munkahelyemről. Elég sok minden rosszul esett, és nem tudtam lenyelni pár dolgot, de ezt annak idején már letisztáztuk.

Időközben történtek még rossz dolgok is, sokszor volt úgy, hogy vitatkoztam vagy csalódtam emberekben, de tudtam, hogy nem véletlen nem lesznek velem a továbbiakban. Egyetlen személyt kivéve, aki miatt úgy érzem, jelentősen megváltozott az életem, az életfelfogásom. Sajnos mikor már harmadjára tartottam motivációs beszédet, nem egészen két héttel ezelőtt, és azóta se látom azt a változást, befejeztem, eleget foglalkoztam vele, és ideje végre azzal foglalkozni, ami a legnagyobb kalandot ígéri: a saját életemmel.
Eddig az utat kerestem, hogyan tudnám egyáltalán elkezdeni, hogy biztos jó legyen, és most, hogy megtaláltam, nem számít, van-e benne gödör, hegy, tüskés út, vagy éppen veszélyes kígyókkal teli ösvény, én akkor is végig fogok rajta menni, hogy elérhessem mindazt, amit akarok – jó, ezt a sort 2020-ban kellett volna leírni.

Volt egy rövid kiruccanásom is az egyik népszerű boltban, mint nem vásárló, és akkor döbbentem csak rá, hogy mennyire kétszínűek is az emberek (akinek nem inge…). Valamint azt sem fogom soha megérteni, hogy tud valaki fiatalabb lévén magasabb pozícióba kerülni nálam anélkül, hogy tisztességesen érte volna el azt. Az a baj, hogy a tisztességes út jó régóta nem létezik, aki meg azon megy keresztül, lenézik, kinevetik, és sokszor még hátráltatják is. Az utóbbi kettőt elég sűrűn tapasztaltam, mikor még ott voltam, de mondhatjuk úgyis, már nem bánt, hogy hamar vége szakadt. Jó tanulólecke volt számomra.
Utána elég sokáig kerestem egy helyet, ahol tovább tehetek azért, hogy a saját életem abba a mederbe folyjon, ahol lennie kell, és amint megtaláltam, nagyon örültem neki, bár teljesen új terület volt a számomra. Határozottan kikerültem a komfortzónámból, ami 2018 júniusa óta egyre gyakoribb.
Nem mondom, voltak nehézségek az elején, de nem létezik a szótáramban a feladás, maximum csak lassabban érem el azt a célt, amit mások mondjuk egy hét alatt. Már megtanultam ezt elfogadni. Ha mindenki mindent tudna, nagyon cudar egy világ lenne, amiben élünk.

A jó dolgokat pedig inkább kiemelem így külön, mert így lesz csak szép.

1. Voltam megint Lacrimas koncerten.
Igaz, hogy először kicsit tartottam, milyen lesz majd az új hangzás, meg hogy fog egyáltalán Julian szerepelni, mert nagy zenekarról van szó, és azért istenesen oda meg vissza voltam Robért (mintha most nem lennék, lolz). Viszont mikor márciusban kijött végre a Father of Fate, nem voltak többé kétségeim. Júliusban megjött az album is, ami elég hamar 2019 leghallgatottabb albuma lett – hivatalosan megerősíteni csak az új év első napjaiban fogom tudni, a last.fm még nem engedi az éves összesítőt megtekinteni.
Aztán, 2019. július 17-én 16:34-kor egyik barátnőm elküldte a fotót, hogy láttam-e, hogy jön-e a 69 Eyesszal a Lacrimas. Hát én percekig tátogtam, mint a kifogott aranyhal, hogy úristen, ez nem lehet igaz, végre, minden álmom teljesül, és asdfghjklé * – *. Amint ezt feldolgoztam, és rátaláltam a munkámra, elkezdtem félretenni a jegyre, mert addigra már nem volt az a „lenyeljük valahogy” árkategóriában, így csak szülinapom környékén sikerült megszerezni, de nem érdekelt túlságosan.
A beszámoló még mindig itt van, úgyhogy aki még nem látta, nyugodtan megolvashatja.
Azóta mi a helyzet? Nem azt mondom, hogy minden nap, de beszélek Juliannal az instagramján (ráadásul a priváton, mivel csatlakoztam a Patreonjához – hey, if you’re reading this don’t worry, it’s totally good things about you, de erre az esély nem sok XD), és egészen pontosan 2019.12.09-én megosztotta azt a közös fotót, ami sehol se nyilvános, és sunyin elraktározta magának. És ezt bevallotta, hogy megkereste. Rákérdeztem. Azért valamikor tőle is rendelni fogok, amint ez az anyagi instabilitásom elmúlik. #proudmemberofthearmy #itsonlyhungariansorry

2. Kimozdultam a komfortzónámból.
Ezt főleg az utóbbi hónapokban vettem észre, hogy már nem félek annyira felvenni a telefont, az angolomat is sikeresen használom, nem csak zenehallgatásnál meg sorozatnézésnél, hanem néha külföldiekkel is szóba kell állnom, nem csak koncerteken. Bizony, ilyen is előferdült már velem.
Annyi biztos, hogy bár a különféle emberekkel megy az ilyen szinten való társalgás, még mindig nincs kivel megosztanom az életemet, de még mindig nyitott vagyok a dolgokra. Valószínűleg addig nem is fog Shift+Ő nélkül jönni a nagy Ő, amíg magam körül, és főleg magamban nincs rend, de már jó úton haladok.

3. Beszippantott egy újabb fandom.
Igaz, hogy nem sikerült az eredeti tervem, de még a Végjáték előtt megnéztem majdnem minden este egy-egy Marvel filmet, és mondanom se kell, hogy azóta is nagyon szeretem a szuperhősöket, de erről majd egy későbbi posztban. Inkább később leszek mindenben tájékozott, mint mikor mindenki ugyanarról beszél. #againtsfashion #myfashionisbetter

4. Alakul a saját határidőnaplóm.
Eleddig nem esett szó róla, de amióta van egy nyomtatóm, azóta eléggé elkezdtem a saját Filofaxomat összerakni, ami mondhatni, a bullet journal testvére – csak itt kinyomtatod, amit mások megrajzolnak. Mivel nekem a rajztehetségem egyenlő a nullával, így ez ezerszer jobban hangzik, de ezt is csak jövőre láthatjátok. Sok minden ugyan annyira nem fér el benne, mert nem tudok kétoldalasan nyomtatni, de ez már egyéni probléma.

5. Alakul a szép kis magánkönyvtáram is.
Abban az öt hónapban, amíg nem váltottam, sikerült egyesítenem néhány sorozatomat, amik most büszkén ülnek a polcokon, és nem válnék meg tőlük soha. Igaz, hogy nem volt egyszerű mindegyiket megszerezni – néhányat szinte lehetetlen is, de ha sikerült az Alvilág urait egyesítenem, akkor nehogy már a többieket ne kelljen. Harcos győzelem vagyok, előttem nincs lehetetlen.

Úgyhogy azt hiszem, 2019 ennél a két sorozatnál igencsak sikeres volt, mégha közben ki is derült, hogy több Éjfél szülöttei rész nem fog megjelenni, mert nem éri meg a kiadónak ; – ;. De, remélem jövőre ilyenkor a teljes Kresley Cole, Charlaine Harris és Laurell K. Hamilton sorozataimat mutathatom be nektek. Igaz, hogy úgy terveztem, idén már elkezdek újakat is behozni a magánkönyvtáramba, de először ahhoz hely kell, úgyhogy ezt kitoltam.

6. Rákaptam a Wish-re.
Néha áldás, néha átok, de ez attól függ, mikor mit sikerült rendelnem. Eddig mondjuk úgy, hogy 95%-ban elégedett vagyok az oldallal. Eddig inkább ékszereket rendeltem, kis apróságokat, de valahogy nem is akarok ennél többet, a nagyobb dolgokra inkább minőség/ár kategóriában tartom magam, mintsem megvegyem úgy, hogy két használat után tönkremenjen.

7. Bővült a kis magángyűjteményem.
Könyvekről már meséltem, de szereztem idén két Depi pólót, nyakpántot, kitűzőt, a poharat, nem beszélve arról a csudálatos Bleeding the Stars fan deluxe edition-ről, ami szépen a oltáron polcon hever a bekeretezett képpel együtt. Koncertek terén voltam Road-on is, mert kellett, találkozhattam más magyar zenészekkel is, és bár otthagytam azt a jó kis lelőhelyet, jövőre mindenképpen megyek a bakancsom miatt. Meg még jónéhány relikvia miatt.

8. Megalkottam a legtökéletesebb férfi Simet az egész univerzumban.
Xavier Alvaro már többször szerepelt a posztokban, és bár az életútját még nem teljesen ismerhetitek, annyit elárulhatok, hogy egy sima karakterből kinőtte magát – naptárat készítek a róla készült fotókból, a legendás Pamandás sztori pedig őt köszöntheti, mint új főhőst. Végül is, azon kívül, hogy Simsben nem ölt még sárkányt, minden stimmel. Amúgy is éppen szupersztár színész a gyönyörűségem.

Olyan gyönyörű, hogy besírtok, ugye? Már alig várom, hogy még minőségibb képeket készíthessek róla…

2019. 12. 26.     Amy     1 comments

    Blog, Cikkeim

Hy darlings! ♥ \m/

Egy jó ideje érlelem már ezt a posztot, amit még karácsonykor kezdtem írni, de több dolog miatt csak most tudtam úgymond normálisan összeszedni a gondolataimat a témával kapcsolatban.

Sokszor megfogalmazódott már bennem, hogy talán bennem van a hiba, amiért egyedül vagyok, ami részben igaz, de csak 50%-ban. Azt mondják, ha az ember jól érzi magát a bőrében, akarva-akaratlanul is felhívja a másik nem figyelmét. Nos, ez velem többször előfordult, hogy jól éreztem magam, úgy éreztem magam, hogy akár a végzet asszonya is lehetnék – de nem, ez sem segített ahhoz a boldogsághoz jutni, amiről álmodozom. Kicsit olyan ez nekem, mintha egyszerre testesíteném meg a FTT-ből Maryt, Marissa múltjával összerakva.
Megkaptam már, hogy talán nagyok az elvárásaim, de az szerintem nem nagy elvárás, hogy lehetőleg éljen az illető a fővárosban, legyen nálam magasabb egy kicsivel, legyen idősebb nálam, legyen hosszú a haja, és legyen szakálla. Ez miért sok? Nem azt kértem, hogy valami Brandon Katz stílusú kan akasszon le, arra az esély egy a tíz milliárdhoz, de még mindig úgy érzem, hogy nem túl magas az a cél, amit meg kellene ütni.

Korábban beszélgettem kimondottan randi/párkeresés céljából srácokkal (azért nem írok férfit, mert max. egy az, akire azt mondom, hogy az volt), de valahogy már ott éreztem, hogy erőltetem a dolgot, és azért sem jött össze semmi. Mert görcsösen akartam, hogy nekem legyen valakim. Úgyhogy miután elkezdtem dolgozni anno a rockboltban, hanyagoltam is a témát.

Nem mondom, hogy nem lett tapasztalatom, de így visszagondolva, csak annyira voltak jók, hogy tapasztalatot szerezzek. Annyi biztos, hogy a fiatalabbakkal más irányba megy az utunk, nem is lett volna belőle semmi, vagy én nem éreztem azt a bizonyos szikrát, hogy „nnna, akkor, te meg én most kicsivel komolyabban beszélgessünk”.

Emiatt számtalanszor megfordult a fejemben, hogy biztos bennem van a hiba. Való igaz, nem vagyok az a szép lány, de nem tartom magam csúnyának, minden testi hibám ellenére is. Tény, hogy vannak jobb napjaim, mikor minden jó, minden összejön, de valahogy akkor sem jön az a herceg a Harley Davidsonjával. Sajnos sokszor van olyan, hogy megtetszik valaki koncerteken, de mikor kiderül, hogy nálam jócskán fiatalabb, hirtelen öregnek érzem magam, és persze, hogy csalódok.
Már az is megfordult a fejemben, hogy előző életemben biztos, hogy nem voltam szent, és most ebben az életemben kell elviselnem a büntetésem. Nem vicces, ne nevessetek. Valami férfifaló démon lehettem, aztán nem érdekelt senki és semmi, ha kellett nekem valaki, megszereztem. De hogy most miért nincs?

Nem mondom azt, hogy félek nyitni egy kapcsolatra, de valahogy mégsem tudom egyáltalán elkezdeni a dolgot. Vagy fiatalabbat találok, vagy foglaltat, vagy az illetőnek ugyanaz a hobbija, mint nekem, vagy ki sem leng a mércém. És ezek csak a leggyakoribb tapasztalataim. Jó, ha az illető meleg, azzal nincs baj, elfogadom, szeressék egymást, csak ilyenkor mindig az az első kérdésem, hogy nekem miért nem jut ki az ilyenekből?

Sokszor hallottam az alábbi mondatokat, de muszáj vagyok letisztázni, miért nem működik:
több próbálkozás kell, mire eljön az a bizonyos egy – a tapasztalataim alapján félek egyáltalán keresni
jönni fog a legváratlanabb pillanatban – és fogadjunk akkor, mikor éppen úgy gondolom, hogy nem kell
fiatal vagy még nagyon! – persze, mert 21-25-nek nézek ki…
a sorsnak más tervei vannak veled – ezt aláírom, de akkor kaphatnék valami hintet, hogy egyáltalán van-e esélyem?
csak járj nyitott szemmel – járhatok, ha nem vesznek észre
tegyél azért, hogy ne legyél egyedül – majd kiplakátolom, hogy nézd, ott egy szingli
ne legyenek nagy elvárásaid – nincsenek, de ha valaki egyszerűen nem fog meg, nem tudok mit csinálni
magadban keresd a hibád – keresem, évek óta, és sejtem már, mi lehet a baj

A végére hagytam, de itt vannak két csoportba szedve azok, amiket tapasztaltam eddigi éveim során. Igen, kicsivel több a rossz, de azért biztos vagyok benne, hogy ez nemsokára változni fog.

Zene – Depresszió: Embernek maradni
2019. 12. 16.     Amy     0 comments

    Blog

Hy darlings! ♥ \m/

Tudom, hogy mostanában nem arról vagyok híres, hogy naponta posztolok valamit – nem is én lennék – de bizonyára észrevettétek, amint betöltitek az oldalt, nem a megszokott link fogad titeket, hanem egy új cím, a Mysteries of the Night. Már a blog Facebook oldalán is ezt kezdtem el használni még annak idején, ami gyakorlatilag a Nox Arcana angol nyelvű megfelelője.

Sok változás ugyan nem lesz a blogon, még ha 2020 elég jó évnek is tűnik nekem így év vége felé. Viszont annyiszor megígértem már, hogy minden év más lesz, hogy most nem teszek ígéretet. Tudjátok mit? Legyen, amilyennek lennie kell, a fontosabb momentumokról úgyis kapni fogtok bejegyzést, képeket, meg amit jónak látok.

Kérdezhetitek magatokban, hogy miért ragaszkodtam ehhez a névhez, ha csak másik nyelvet is választottam?
» Először is azért, mert évek óta hozzám párosítják a nevet, és mivel nem voltam hajlandó jogi dolgokba vonulni a névhasználatért, ezért döntöttem az angol megfelelőjénél. Mr. Vargo nem fog annyira szerephez jutni, mint korábban, de ettől függetlenül minden újdonságról be fogok nektek számolni, hiszen 1-2 évente mégiscsak új albumot ad ki (vagy készülhet még a Cabinet of Doctor Arcana-hoz folytatás).
» A fejléc is meg fog változni, mert bár még mindig SILPP vagyok, a srácok maximálisan élvezhetik a támogatásomat úgy is, hogy nem kezdek el vitatkozni sem Oliverrel, sem Tonyval a jogdíjak miatt (a koncertbeszámolók mások, ott tényleg a saját képeimre vannak jogaim), de azt lehet úgyis, hogy nem teszem őket előtérbe. Ezért inkább titokban tartom, mi lesz később :D.
» A névváltoztatáshoz egyelőre nem tervezek arcot vállalni, mert mint korábban kifejtettem, nem tudnék megbirkózni bármivel, ha bármi is változna.
» A cím nem egy hónapig szól, és innen is millió puszi annak a drágalátos Ninaa-nak, akinél az egyik törzsvásárló vagyok :D, mert ő segített ebben, hogy ez a kis vágyálmom teljesülhessen.
» Névválasztáskor gondolkodtam a Night’s Mysteries, a Moonshadow, valamint a Dark Nights címen is, de ezek valahogy a közelébe se jutottak ahhoz, amit a MotN-nál éreztem.
» Az, hogy a rovatok felélesztéséhez mikor érek, lövésem sincs, egyelőre azon vagyok, hogyha visszalapoztok, találjatok ott képeket is. Néhol még flaunt-os linkek vannak.
» Újak lesznek, mert vannak terveim, de akik régebb óta követnek, tudhatják, hogy addig nincs előre, amíg hátul nincs rend. A maximalista úristenemet nekem, tudom . _ . Kérdezhetitek, miért olyan fontos ez? Mert trehányság, ha a korábbi bejegyzéseidre évente két alkalommal nem nézel rá, hogy minden rendben van-e még vele. Legalábbis én trehánynak tartom magammal szemben, ha félkész munkát adok ki a kezemből.
» Nem tervezek havonta designt váltani, mint anno a G-Portálon (ezt a külsőt se kaptam olyan régen), viszont mivel ez már majdnem a harmadik lépcsőfok, így megpróbálom „hivatalosabban” tartani mind a külsőt, mind a tartalmat.

2019. 12. 11.     Amy     0 comments

    Blog

Hy darlings! ♥ \m/

Majdnem is elfeledkeztem erről a csoda jó találkozóról, ami ugyan lehetetlen időpontban volt (sokan sajnos nem tudtak eljönni, mert előző nap dolgoztak, vagy aznap is dolgoztak), de annál családiasabb hangulatot teremtettünk. Képeket nem hoznék a személyi jogok miatt.

Kicsit késtem, mert az a csudálatos BKV megkeserítette az életem – nem igaz, sminkeltem.
Először majdnem azt hittem, hogy rossz helyre is megyek, mert nem egy Alexandra van, de a legnagyobb tényleg ott van a Nyugatinál. Három másik lányzóval mentem, és a végén a kötetlen beszélgetésnél azért mindannyian jól elbeszélgettünk így nem volt olyan feszült a hangulat.

Kicsivel négy után kezdtünk, ahol először Andival, a sorozat fordítójával volt egy rövidke interjú, így én is megtudhattam olyanokat, amiket eddig nem tudtam róla, pedig oda meg vissza vagyok a fordítási stílusáért, és beigazolódott a sejtelmem, valóban néhány fogalmat neki köszönhetünk, nem pedig a kiadónak. Innen is sok puszi érte.
Utána volt egy rövid kvíz, ahol azért szorosan a legjobb háromban voltam, és kiderült, nem csak én vagyok az egyetlen, akinek Phury a kedvenc testvére – és Rehvenge a kedvenc nem testvére. Kár, hogy pont azok a lányok mentek el előbb, mert nem tudtam miért bővebben kifejteni, hogy miért. Egyébként, furcsán egyszerre ugyanúgy gondoltuk: igaz, hogy Phury könyve a drogos vonallal kicsit mélyebbre repítette a szériát, de szegény annyira egy meg nem értett karakter, egy annyira elhanyagolt karakter, hogy azt elmondani nem tudom. De amit abban véghez vitt, mikor felszabadította a Kiválasztottakat, és egy nőnél kötelezte el magát, az mindent visz. Még mindig irigy vagyok Cormiára, igen.

És persze, arra nem jutott idő, hogy kivesézzük, Jane miért maradhatott életben, ha szegény Wellsie-nek és a kisfiuknak mennie kellett. Ezért még mindig orrolok Wardra, de majd lesz egy FTT-update, mert egyik lányzó szerint, amint végzek a Kiválasztottal, akkor totál másképp fogom látni őket. Annyi biztos, hogy Qhuinnt szeretném seggbe rúgni egy párszor, amiért ekkora állat, de ez már spoiler.

Utána dedikáltathattuk a könyveinket – nálam csak a Kiválasztott volt, mert milyen lett volna odavinni az egész sorozatot, hogy Andi pls, légy oly drága. De majd apránként remélem :D. Igazán nagy akkor lenne, ha Warden anyánk egyszer egy ilyenen részt vehetne, de sajnos, mivel fél a repüléstől, erre sok esélyt nem látok, arra viszont annál többet, hogy majd az egyik áprilisi könyvbemutatóján én részt vehessek – nagy álmom találkozni Warddal, igen.

A találkozó alatt találtunk egy poloskaszerű tárgyat (nem a bogarat), meg egyszer ki is ment az áram, így mindannyian egyszerre gondoltunk: Vishous végig hallgatta a találkozót, mert tud magyarul (a 16 nyelv közül esélytelen, hogy pont a magyar ne legyen ott), és már vártuk a nagy dübörgő lépteket, de nem akartak minket meglepni. Meg nem is azért sikítoztunk volna, hogy úristen, mekkora palik ezek, hanem hogy LÉTEZNEK A TESTVÉREK, és ASDFGHJKLÉ * – * #phurycankidnapme #orrevhenge #ortogether #nemvagyokvalogatos

A végén azért szerencsére úgy döntöttünk, hogy később lesz még ilyen, mikor jobb lesz az idő, és akkor akár egy pikniket is összedobhatnánk, mert akkor még Andi is újra eljönne, mert nagyon szeret találkozni velünk, olvasókkal. Mondjuk addigra ki jön majd a The Thief is.