Zene – Kamelot: Love You to Death

Hy darlings! \m/ ♥

Tudjátok, elég régóta nem írtam ilyen posztot, pedig általában ezek a posztok szoktak azok lenni, amikben leírom, mi az, amin töröm a buksim, vagy éppen mi az, ami miatt kétségbe vagyok esve. Vagy éppen mi történt, hogy halad az életem a hullámvasúton.

Nektek volt már olyan érzésetek, hogy úgy éreztétek, a következő nap valamiért kellemetlen/rossz/idegtépő lesz? Hogy egyszerűen egyik porcikátok sem kívánja, mégis muszáj, mert kellemetlen következményei lehetnek?
Én most ezt érzem, és igazából van egy remek tervem, amit szeretnék lehetőleg még az idén megvalósítani. És eddig minden jel arra utal, hogy ezt a remek tervet sikerülni fog végrehajtani.

Az utóbbi hetekben nagyon nem éreztem jól magam a munkahelyemen. Fáradt voltam, állandóan fáztam, sosem éreztem magam kipihentnek, feszült voltam sokszor ok nélkül, és akárhogy is próbáltam úgy dolgozni, hogy egyszerre menjen az árúfeltöltés és a kassza rendben tartása, valamelyik mindig a rövidebbet húzta – ez szerencsére az árúfeltöltés volt, nem keletkezett a kasszámban eltérés. Nem mondom, hogy apróbb eltérések nem voltak mindkét irányban, mert akkor hazudnék. De 11 óra alatt szerintem az ember el tud szellemileg is annyira fáradni, mintha egész nap csak pakolt volna, egy 20 és egy 25 perces (!) szünettel. Belegondolva, mikor még vevőszolgálatos voltam, a szünetem kerek 60 perc volt, és nem 45 perc, de mindegy…

Sok minden sajnos nem tetszett az utóbbi időben, és már akkor tudtam, hogy valami nem oké, mikor elkezdtem (egyelőre) fejben egy pro/kontra listát írni. Eleinte a pro lista volt hosszabb, de ahogy teltek a napok, csakhamar azon kaptam magam, hogy a naplómban a kettéosztott kontra oszlop megtelt. És akkor még nem vettem észre, hogy a szerződésemben vannak figyelemre intő tényezők, mint például az, hogy határozott időre, december 31-ig szól.

Sokszor úgy feküdtem le aludni, hogy gondolkodtam, szóljak-e a határozatlanná váltás előtt, hogy én nem szeretnék tovább maradni, mert különben januárban (vagy februárban, tekintve, hogy az információ csere a lehető leglassabban történik!) automatikusan kaptam volna egy szerződést, amiben határozatlan időre módosult volna a papírom, és elég lett volna postafordultával visszamennie, miután aláírtam. Eleinte nem is akartam szólni, mert meg voltam elégedve mindennel, mégha voltak dolgok, amik miatt húztam is a számat. Aztán, mikor volt kolléganőm még próbaidő alatt felmondott, már úgy éreztem, hogy itt valami olyan változás jön, amit nem fogok tudni lenyelni. Nem gondoltam először rosszra, mert sok változást terveztek behozni a cégen belül, így először azokra gondoltam, hogy ott lesz valami, ami egyáltalán nem fog tetszeni.
Aztán jött a fekete leves, egy új kolléga személyében, akivel már az első percekben úgy éreztem, hogy tartsam meg tőle a három lépést távolságot mindenhogy, mert valami nem oké vele. Két napot dolgoztam vele, és a gyanúm beigazolódott, vigyáznom kell vele, mert olyan nem jól éreztem magam a közelében, mintha minimum késsel állt volna mellettem. A kaput mondjuk az tette be igazán, mikor láttam és hallottam, hogy kibeszél tőlem pár méterre a főnökömmel.

Akkor döntöttem el, hogy ebből elég volt.

Szabadnapomon elintéztem egy jelentkezést, ahova már felvételem volt, hónapokkal ezelőtt! Ugyanis, mint kiderült, érvényes szerződésem van 2021. június 22-től, ami 5 évre szól.
Magyarán szólva nem is dolgozhattam volna ott heti 40 órában!!!

Megírtam a felmondásomat, de úgy voltam vele, hogy azonnali hatályút nem írhatok, mert olyan szintű atrocitás nem ért. Tény, hogy már első pillanattól kezdve féltem a főnökömmel együtt dolgozni, de sosem alázott meg vásárló előtt, mint az egyik volt főnököm, megadta a szabad napot, mikor kellett, de tény, minden szabadidőmet elnyelte a munka. Ezért se volt időm a blogot rendesen feltámasztani, mert nagyon fáradt voltam nap végére. Két óra szabadidőm maradt amúgy, mire aludnom kellett volna, és a 4-6 óra alvás nem egészséges. Hiába volt közel a hely (10-30 perc, azért elég jó, én azt mondom), a pihenés nem létezett, mert a sokszor egynapos pihenőnapok sem voltak elegek. Sőt, sokszor volt, hogy elaludni sem tudtam időben, így az alvási időm sokszor a felére, vagy rosszabb esetekben a negyedére csökkent. És persze, hogy olyankor fennállt a hibázás lehetősége.

Egyetlen kollégámat sajnálom csak bent, mert neki tényleg jobb sorsa is lehetne, ha végre váltana, de annyira sokat nem beszélgettünk, hogy tudjam, van-e magasabb végzettsége, mint általános iskola. Ez is megdöbbentő egyébként, hogy érettségivel és egy szakmával a hátam mögött ugyanannyit kaptam, mint a többiek, mert még az üzletvezető és a helyette sem kapott többet, hiába volt a besorolása szerint magasabb pozícióban.

Aggódni nem kell, szerencsére van már új helyem, így nem vagyok veszélyben. Már csak az fáj, hogy ezek az irodában körmöt reszelnek, de az elszámolásomat még mindig nem kaptam meg…

2021. 12. 17.    Amy      Blog     6 hozzászólás(ok)
Zene – The Alligator Wine: Shotgun

» Amennyire féltem a mai naptól, annyira nem lett rossz. Igazából már nagyon régóta érett bennem egy döntés, amit végül meghoztam. » Szinte semmire sem volt időm a héten, és ez nem a hó eleji mentális kiégéstől van. Egyszerűen csak… fáradt és kimerült vagyok/voltam. » Van az a baj, hogy kegyetlen módon ráfüggtem egy dalra, ami konkrétan lehetne Areh teremtéstörténete is, de a kisfiam nem szereti, ha iTunesban hallgatom XD. Pedig akkor is azzal lehetne kezdeni a nagy listát. » Két dolog tud nagyon kiborítani: a nagyon unintelligens emberek, és az igazságtalanság. Az elmúlt 72 órában mind a kettőt erősen tapasztaltam. És azt hiszem, meg van a jel is, hogy miért nincs értelme tovább maradnom. » Bocsánatot kértem az öcsémtől, de eddig még nem reagált. Tőlem ez már nagy előrelépés. » Valószínű, hogy sok mindent már csak jövőre fogok folytatni a blogon, mert nincs sok energiám már rendesen nekiállni mindennek. » Kíváncsi vagyok, vajon Anyuék mennyire fognak örülni a karácsonyi ajándékuknak.

2021. 12. 12.    Amy      Sunday best of     0 hozzászólás(ok)

» Megvan a karácsonyi ajándékom: egy csatlakozókábel (vagyis gépháztartó), így minden írásomhoz hozzáférhetek! Örömömben sírtam, hogy semmim sem veszett el. » Vicces belegondolni, hogy Areh a kezdeti sztoriban milyen butuska fiú volt, mára meg a nézésétől is terhes leszel típusú csávó lett belőle. Mekkora fejlődés ez, te jó ég. » Üröm az örömben, hogy 48 óra alatt se raktam rendet a gépen és a mostanra külső vinyóvá avanzsált meghajtón. De majd szabad napjaimon ezen fogok dolgozni, hogy egy rendes, átlátható rendszer legyen belőle. » Eldöntöttem valamit, de tanácstalan vagyok, hogy mi lesz tovább. A lépést megteszem kedden, de a többi az még kérdéses. » Sírok, hogy mennyi koncert lesz jövőre, és nekem meg erősen számolnom kell, hova is akarok menni. Ezért is van megcsillagozva sok dátum oldalt… » Nem értem, miért nem mennek az egyedi tartalmak a Sims 3-ban… valamit biztos rosszul csinálok, tudom. » Már csak azt kell kitalálnom, hogy oldom meg a tablót, mert a Photoshop várja az ötletet, de arra nincs.

2021. 12. 05.    Amy      Sunday best of     0 hozzászólás(ok)

Hy darlings! ♥ \m/

Nemrég tette közzé Joseph Vargo a Nox Arcanából, miszerint egy háromdalos lemezzel készül az ünnepekre, amiket nemrég feltett a közösségi hálóra, hogy a sötétebb oldal szerelmesei is ünnepi hangulatba kerülhessenek. Így most én is szeretném megosztani veletek ezt a három dalt. Sima zongorán és hangszerekkel kísért dal, semmi hörgés vagy vokál nincs benne, és pont ettől lesz a dal tökéletes egy-egy sötétebb, magányosabb éjszakára.

Joseph Vargo-nak már nem ez az első projektje, ahol ünnepi hangulatba kívánja hozni rajongóit. 2019-ben két dalt készített Snow Globe és Nightshade címekkel, 2020-ban szintén két dalt, Evergreen és Hidden Hollow címekkel.

Személy szerint az újak közül nekem a Days Gone By a kedvencem, mert hoz egy minimális Ebonshire utóízt, és azt a dalt már az első hallásra imádtam.

Dark of Winter

Days Gone By

Sapphire Moon

2021. 12. 01.    Amy      Nox Arcana News     0 hozzászólás(ok)

» Tudjátok, milyen rossz azon dilemmázni, hogy mekkora a tűrőképességed határa, és meddig vagy képes bírni/tűrni? Én most pont ott tartok, hogy pro és kontra listát írok. » Próbálom az egyensúlyt megteremteni az írás, a Sims, a munka és az alvás között. Szerintetek melyik van a legnagyobb hátrányban? » Az egyik sorozatom decembertől folytatódni fog, ez már biztos. » Csak tesztelni akartam egy kódot a Sims 4-ben, erre nem működik. Pedig én gyorsan akartam Grand Master Vampire rangot ; – ; » Szerintem hiba volt elkezdeni újralkotni a karaktereimet a Simsben. Mindegyik egy kandög. De olyan, hogyha csinálnám a 100 baba kihívást, biiiiztos, hogy az első 20-30 gyerek tőlük lenne XD. De azt a kihívást én nem szeretem, úgyhogy ez sosem fog megvalósulni :D » Valahogy kitöröltem a Fogalomtáram tartalmát. Egy kicsit sem vagyok ideges miatta, áh, dehogy ^^”. Gépelhetem újra fel az egészet. » Előre láthatólag decemberben fáradt leszek, mert kolléganőm felmondott, így a decemberi nagy hajrát négyen fogjuk végigcsinálni. Már most előre fáradt vagyok. És akkor még a mi karácsonyi felkészülésünk el sem kezdődött igazából.

2021. 11. 28.    Amy      Sunday best of     0 hozzászólás(ok)

» Gyerekek, a szabadságom azzal telt, hogy elkezdtem felfedezni a Sims 4-et. De olyan szinten, hogy úgy érzem, hogy már mindent tudok, holott még semmit se láttam belőle a galérián kívül. » A macskák szeretik nézni, ahogy játszok, de inkább azt, ahogy mozog az egér. » De furcsa volt visszamenni dolgozni 5 nap szabadság után. » Egy olyan jelenetet találtam meg tegnap reggel, amiről azt hittem, hogy már rég töröltem. Úgyhogy megmenekült, és remélem, nemsokára olvasható lesz! :D » Komolyan mondom, az emberek megőrültek, főleg most, a karácsonyi időszak előtt. Vesznek mindent is, ami mozdítható. » Kaptam egy új kabátot, ami tőlem eltérően nem fekete, hanem rózsaszín. De olyan jó puha és meleg belül! *-* » Megy a Sims 3 is tökéletesen, erre nem meghalt a karakterem kapásból, akit a SuperSim kihívás miatt csináltam? Nem baj, Xavier legalább újra megvan, majd ő jön. » Szereztem egy új határidőnaplót, már csak azt kell kitalálnom, hogy kössem be szépen.

2021. 11. 21.    Amy      Sunday best of     2 hozzászólás(ok)

Hy darlings! ♥ \m/

2021 sok jóval örvendeztette meg a keményzene rajongóit, és a hiatus alatt egész sok remekmű érkezett, ezekből szerkesztettem össze egy újabb csokor ajánlót. Próbáltam aktuális lenni, úgyhogy nagyjából 3 hónappal (augusztusig) megyek csak vissza az időben, ha egy újabb dalt nézek. Azért akadnak szép számmal :D.
Ez a jó abban, ha az embernek több stílus is tetszik a metalon belül, lehet találni sok jó dalt. Így aztán kezdjük is az elején

Down for Whatever: Porszemek a fényben

Házi feladat magamnak magamtól: nem ártana ezt a dalt teljesen tudni kívülről, ha már volt szerencsém a srácokat eddig kétszer látni idén (ezekről már korábban írtam), és már van jegyem a decemberi koncertre a Depresszióval karöltve. Gyerekek, én nem bírok magammal, na :D
Őszintén megmondom, kicsit kijöttem a gyakorlatból, mármint ami a friss kiadványokat jelenti, de már első blikkre azon kaptam magam, hogy tetszik ez a dal (furcsa is lenne, ha nem, mert jelenleg a srácok a másik szívem csücskei a Road és a Depi mellett). Még egy párszor le fogom futtatni, hogy biztos megtanuljam ;). Aztán a többit meg majd decemberben meglátjuk.

Road: Senki kedvéért nem fékezünk

Én voltam sokszor a hülye, hogy nem figyeltem rájuk jobban, mert nem csak az ismertebb dalok között vannak jók, sőt. Ráadásul képes voltam megvenni a különszámot (tőlük is), csak azért, mert akartam az új felállással egy posztert a Roof of Fame-embe. Most is fent van egyébként, a lemezt pedig kincsként kezelem a többi lemezes relikviáim között.
Egyébként ez az irány, amit most képviselnek, nekem sokkal jobban bejön, mint az, amit az előző lemezen hoztak, de ez csak az én véleményem. A M.A.T.T. szintje azonban eddig aranyérmes, és amint leteszem a fenekem végre ez a lemez mellé is, szerintem esélyes ezüstérmes lehet, ha nem aranyérmes.

continue

2021. 11. 20.    Amy      YouTube-kalandjaim     2 hozzászólás(ok)