Hy darlings! \m/ ♥

Csak egy rövid megemlékezésszerű posztot szeretnék írni, mert sajnos sok kedvem nincs az ünnepléshez, de mégiscsak ez egy nemes nap, és nem akartam elmenni mellette szó nélkül. Egy picit csaltam ugyan, mert megkérdeztem a csoportban, mit tudok írni egyáltalán egy olyan nem jelentős számon, mint a 17, de kaptam néhány tippet, innen is köszönöm nektek.

Mi(ke)t tervezek még?
Megpróbálok nem tervezni, mert abból nem lesz semmi jó. Ahogy esik úgy, puffan.
De szeretném visszahozni az ajánlókat mindenképpen, meg kicsivel többet írni az írásaimról, mert azzal rajtam kívül szerintem senki sincs tisztában (még azok sem teljesen, akik olvasták már a beleolvasó doksit). Mostanában úgyis sok ötletem támadt, aztán hátha sikerül egybeolvasztani azt a sok mindent, ami a fejemben van.
Borítótervek is készülnek (még a Beyond Time is újat fog kapni, mert egységeset szeretnék), de erről majd mindenképpen későn.

Kiket ismertem meg eddig, tőlük mit tanultam?
Hosszú lenne a lista, mert akiket eddig megismertem, vagy folytatja a blogolást, és ott tudok vele beszélgetni, vagy már nem folytatja, de kialakult köztünk egy olyan kapcsolat, hogy napi szinten beszélünk Messengeren. Linkelni nem fogok most (mert oldalt megtalálod a linkeket), így őket ismerem, van, akit személyesen is szerencsére:
Klau, Ninaa, Eszti, Eszter, Andi, Gina, Anne D., Petra, Kitti, Lubna, Abeth

És elnézést, akit éppen kihagytam.
Volt, aki már nem blogol, de őket most nem sorolnám ide. De ha esetleg kimaradtál, akkor kérlek, a kommentekben jelezd :3.

Annak idején mit vártam, hova fog a blog fajulni?
Sosem volt tervem, mit akarok a bloggal igazából, így mivel nincs célja, így igazából egyhamar nem is lesz vége, mégha csak apránként is írok bármit. Jól esett kiadni magamból, minek örültem, mi bántott, milyen napom volt. Szerettem beszámolni, éppen hogy telt egy találkozó, de aztán egy csúnya véletlen miatt ezeket is alább hagytam. Azt azóta lerendeztem egyébként, de valahogy nem tudok már annyira önfeledten írni erről.

Volt valami tervem, mit akartam akkor?
Önmagamat adni anélkül, hogy megbélyegeznének.

Hy darlings! \m/ ♥

Az idén 20 éves Agave tovább folytatja a szokásos kiadásokat, és ezek közül kettő nagyon is feltette az érdeklődésemet. Főleg, hogy az egyiknek őszre ígérték a folytatását, én pedig minden követ meg fogok mozgatni, hogy egy-egy példány a birtokomban legyen. Kell valami, ami tartja az emberben a reményt, nem igaz?

Senkinek sem kell bemutatni Richelle Mead Vámpírakadémiáját. A hatrészes könyvsorozat milliók szívébe lopta be magát, persze, hogy köztük vagyok én is. Sajnos azonban nem volt lehetőségem fizikálisan a birtokomban tudni az egész sorozat, így most, hogy van lehetőségem, nem fogom kihagyni. Az első rész újra kiadott példánya már természetesen a birtokomban van, így elengedhetetlen, hogy ne legyen a folytatása is.
Egyébként, erősen gondolkodok azon, hogy várok egy kicsit. Mert lehet, hogy valaki eladja a hiányzó köteteket, mert az újat szeretné, és akkor a régi borítós változat lenne meg nekem (egységes gerinccel, ami nekem személy szerint jobban tetszik, mert kicsi rá az esély, hogy az új borítós változatban egységes lesz a gerinc), vagy begyűjtöm az új verziót, és a régi borítós változatot adom el. Ti mit gondoltok?

Már a borítója miatt is egy kicsit emlékeztet a Stranger Things második évadára a borítón szereplő alak, de maga a leírása is ad egy kicsi misztikumot, ami miatt felfigyeltem a könyvre. Az ilyen hátborzongató történetek mindig is érdekeltek, így hülye is lennék, ha nem szeretnék ebből egy példányt.

» Eddig sem volt egyszerű babákat nevelni a Simsben, de most ezzel egy igazi kihívás. Főleg, ha tökéletes Simeket akarok. » Engem többet nem néznek palimadárnak, az is biztos! » Bízom abban, hogy vannak még munkájukat szerető orvosok, és találnak végre megoldást egy régóta húzódó problémára. » Abnormális dolgok vannak körülöttem, és azt se tudom, hogy találok megoldást rájuk. » Nem hiszem el, hogy megint hajat kell festenem… na, még fiatal vagyok a medvebarna hajszínhez. » Ez az időjárás nem normális egész egyszerűen. » Szeretnék már megint azon az ágon vonulni, ahol apróbb sikereket érek el, nem pedig szenvedek a vakvágányokon…

Hy darlings! \m/ ♥

Tudom, hogy régóta nem írtam, de mentségemre szóljon, nagyon összesűrűsödtek fölöttem a felhők, és ideje volt tiszta vizet öntenem a poharamba, máskülönben bármi olyan történhetett volna, amik komoly következményekkel jártak. De vége van, sikerült pontot tennem az ügy végére.
Sok mindenről lesz szó, úgyhogy hozzatok rágcsát és üdítőt, megpróbálom röviden leírni, de ismertek, nem tudok röviden írni.

Mondjuk úgy, hogy viszonylag hamar találtam munkát. Általában sosem egy helyre adom le az önéletrajzomat, mert a biztosra megyek, és igen, fel szoktam írni, ki honnan keres, mert úgy tudok visszajelzést is adni az oldalon, ahol keresni szoktam. Pont egy interjúról tartottam haza, mikor felhívott az illető, hogy mi lenne, ha egy próbanapra mennék ekkor és ekkor, aztán meglátjuk. Mondtam jó, legyen. Eljött ennek a napja, bementem, és egy hat órát valóban le is húztam. Ez egy kisbolt egy pincében. Valahogy akkor nem jött elő a szorongásom a pincéktől, mert valahogy a sok szín elvonta a figyelmemet, de már akkor voltak figyelemfelhívó tényezők, amikkel nem foglalkoztam, mikor kellett volna.

» Mikor az ötleteim jól sülnek el, akkor szeretem magam. » Olyan minőségi volt a hétvégém, hogy ezt még sokszor meg akarom ismételni. Főleg az egyik napot. » Azért vicces, hogy milyen jó idő lett hirtelen, de állandóan el fog menni, aztán egyik héten még pólóban lehet mászkálni, másik héten pedig már mehetsz megint 4 réteg ruhában. » Még csak nemrég kezdtem el a babás kiegészítőt felfedezni, úgyhogy ha nem vagyok jövő héten, akkor az lesz az oka. De ha tényleg olyan, mint olvastam, van egy rossz hírem Xaviernek. » Valahogy úgy érzem, hogy az idegeim már nem abból a kötélből vannak, mint régen. Öregszem, ez van. » Az időváltozást érzem a fejemmel is, nemhogy a térdemmel is, köszi időjárás. » Areh szabadságra ment (már megint…) így nem tudom, mikor fogok tudni írni. Remélem, hamar visszajön.

» Agyrémet kapni vasárnap kora délután… senkinek sem kívánom. Főleg, hogyha valaki olyan miatt kapsz, aki amúgy nem is értékeli az aggódásod. » Két dolgot nem bántam meg március elseje óta. És ennek tökre örülök, mert ezek szerint mégsem vagyok annyira visszahúzódó, mint voltam 20 évvel ezelőtt. » Van egy húsvéti meglepetésem magamtól magamnak. De csak áprilisban lesz az enyém. » Majdnem elkapott megint a nosztalgia-láz, de még időben leszálltam róla. » Majdnem sikerült a legnagyobb tervem. 5 Simnyire voltam tőle. De elrontottam. Úgyhogy, újratervezés. De majd csak akkor, ha megint 2-3 napom lesz egymás után szabadon. Kicsit hátrébb tartok még benne, de majd lesz hozzá időm. » Van még bőven agyrémem, de már nincs kedvem felhozni egyáltalán. » A túlélő csomag az túlélő csomag. Néha nem árt.

Hy darlings! ♥ \m/

Februárban kimaradt nem volt sok időm zenét hallgatni, de ezt most igyekszem még a hó elején pótolni, mert így tulajdonképpen még érvényes. A hét elején még február volt, úgyhogy ezt én egyben fogom szedni majd a journalomban :D. De most is igyekeztem olyan előadókat vadászni, akik friss dallal jelentkeztek, és nem egy 20 éves dalt forgatok forever on repeat-en. A lista szép hosszú, vannak rajta magyarok is, úgyhogy csapjunk a lecsóba.

The 69 Eyes: Death of Darkness

Helsinki vámpírjai örökéletűek, ahogy ezt a videó is mutatja. Viszont, akkor valami technikát alkalmaztak, mert olyan nincs, hogy egy vámpíron meglátszódjanak az idő vasfogai, és ezt sajnos észrevettem a finneken is. Mondjuk jó, Jyrkin pont nem – távolról. De könyörgöm, így távolról azt mertem mondani, hogy simán lehetne Wrath is a Fekete Tőrből! *-* Egyébként lesz a finneknek új lemeze valamikor tavasszal (egészen pontosan április 21-én). A dal amúgy kicsit olyan Blessed Be-s érzést keltett bennem, remélem, ezt az irányt megtartják mindenképpen. Bár a West End nekem annyira nem jött be sajnos.