» Csak túléltem ezt a hat napot egyben. De nem érzem magam kipihentnek. » Akkorát estem kedden… hogy még mindig kék a karomon egy tenyérnyi hely, nehezen tudom mozgatni, és se emelni, se tolni, se fogni nem tudok. És ki tudja, mikor fogom majd végre teljesen gyógyultnak tudni. Mert egyelőre nem látok rá esélyt, hogy hamar. » Szeretnék nullára jönni év végére. Remélem, semmi sem fog ebben meggátolni. » Egy félbemaradt ügy is újra folyamatban van végre. » Mit tudnék tenni, hogy több legyen a koncentrációm? Hogy ne érezzem magam úgy, hogy nem bírok semmit megcsinálni, hanem hegyeket tudnék elmozdítani? » Néha legjobb este csak feküdni, mozizni, és nassolni. » Korábban szerettem, ha hosszú a körmöm, most zavar, és nem győzöm reszelni. Tiszta rossz. » Elkezdtem egy táskát kiszegecselni, erre teljesen szétfoszlott az anyag… kezdhetem előről. Szuper…

» Már a 350. SBO? O.O Wííííí \0/ » Szeretem, mikor jó egy napom, csak azt nem, ha nem tudom kipihenni magam rendesen. » Tükörbe néztem, és megijedtem. Egyre rosszabb a szemem. Ez így nem maradhat, de nagyon nem. » Kritikák alapján a Marsig elérne a vérnyomásom, ha megnézném a Witcher évadzáró részeit… de remélem, a sztrájk miatt megy a levesbe. Ismervén a könyveket jogos a kiakadásom. » Szerintem az emberiség megérett a zombiapokalipszisre. Egyszerűen nem tudom elhinni néha, hogy lehetnek ennyire buták néhányan. » Néha gondolok egyet, és csinálok egy tök jó beállított képet Simsben. Egy nagyon jó projekt is így készült el. » Agyrémem van már a Pennys reklámtól. Eddig semmi bajom se volt, de most már kifejezetten az agyamra megy.

» Spontán szabi, de szeretlek. » Elkezdtem törölni az egyedi tartalmaimat, erre megjöttek a pacik… és így helló… sose fogok a végére érni. » Miért nem a Witcher évadzáróján van szabim? Sokkal jobb lenne… » Vicces, hogy megint néhány esemény miatt megírtam a Beyond Time kéziratát végre. Holott, nem is köthető még az első háromhoz sem, mert amolyan új fejezet felvezető a történetben. » Szofika rosszabb, mint én, mikor nagylány napjaim vannak. Komolyan. » Úgy nem csináltam semmit, és mindjárt vége a szabimnak. De legalább a fele képeket megcsináltam, amit akartam. » Areh-et seggbe fogom rúgni, hogy hallgat valamiről. Ezt nem szeretem, ha hallgat. Mert akkor biztos, hogy valami nagy dologról van szó.

Hy darlings! \m/ ♥

Egy ideje terveztem már egy folyamatábrát készíteni, hogy készül a ház a Simsben, aztán pedig jött egy nagy ötlet, hogy ha már Xavier belengette az instagramján, hogy felújítunk, miért ne mesélné el ő? A másik nagy ötletet a képeken láthatjátok, úgyhogy innen is köszönjük Klaunak. Így igazi bemutatóérzést kelt a poszt, ugye? 🙂 De átadom a szót az élő legendának, Xaviernek.

Némi ováció, tapsvihar, elismerő füttyszó után a Playboy végre szóhoz jutott.

Hy darlings! \m/ ♥

El se hiszem, hogy végre én is elmondhatom magamról, hogy sok-sok tojás után, de én is szerencsés voltam. Jó, volt amit Vinteden és Marketplace-n üzleteltem, de ma pár órával ezelőtt vettem át Hedviget, akit Molyon tudtam beszerezni. Mind a 24 darab figura megvan, és mind a 24 elfoglalta méltó helyét. Nem vagyok annyira kreatív, hogy egy jelenetet megcsináljak, mint ahogy azt valaki más is teszi, de így legalább egyben láthatom mindegyiket. A bónusz darabok pedig majd elkelnek egyszer, remélem…

» Valaki vágjon hozzám egy Hedvig ceruzavéget, pls. Már csak az az egy hiányzik a gyűjteményemből! ; – ; » Mint kiderült, működne a Hogwarts Legacy a gépemen… ej, no, no. Van elég tervem a jövő hétre. » Ja, kaptam ajándékba egy hét szabit. Pedig csak délelőttös hetet akartam! Nem baj, így legalább lesz időm posztokat irkálni a blogra, plusz, fotózni se ártana már pár dolgot. » A Sims 4 Studios-szal lehet törölni a felesleges CC-t, így legalább rájöhetek, miért is olyan lassú a szentem. Egyébként, meg akarok szabadulni ott is a pincétől, mert valahogy nem jó érzés ott építeni… a trauma kiújulása előtt fel sem tűnt. » Felvettem egy kék ruhát, és olyan vékonynak mondtak, hogy nem akartam elhinni. De ahhoz lelki erőm nincs, hogy elkezdjek tornázni. » Tanulság a hétre: a látszat csal. » Szerintetek ki lesz az az elmebeteg állat, aki nekiáll majd 38 fokban palacsintát sütni? Yep, én. Borsólevessel.

Hy darlings! \m/ ♥

Egyik bloggertársam posztja miatt jött meg az ihlet, hogy én erről írjak, mert hasonló tag volt egyszer még évekkel ezelőtt, de azóta sok víz lefolyt a Dunán, trendek jöttek és mentek, úgyhogy igazából kellett már egy frissítés. De kezdjük az elején.

4 éves voltam, mikor már tudtam írni és olvasni, igaz, hogy nem sokat, de apróságokat, alapokat tudtam. Az első könyvemre már nem emlékszem, amit el kellett olvasnom sajnos, olyan öreg vagyok már :D. Az Egri csillagok volt az első, amiből kellett nyári olvasónaplót írni, de nem fejeztem be, emlékszem, mert bár szerettem a témáját, később kifutottam a nyári programok miatt a határidőből, ezért egy könyvből összegeztem a végén. A legtöbb kötelezőt elolvastam, A két Lotti is kedvencem volt. Jókai Mór nagyon leszívott, és mai napig azt mondom, hogy az ő írásai nagyon nyomasztóak egy tizenévesnek. A Pál utcai fiúk volt az, ami elvette a kedvemet az olvasástól egy pár évre. Megjött a Sims 1, majd a Sims 2, úgyhogy akkor úgy jogosan elveszett az érdeklődésem.

Kölcsönben volt meg anno a Harry Potter és a Bölcsek köve. Az volt a jutalmam, amiért a szomszédban ügyesen teljesítettem matek korrepetáción (már akkor sem voltam hozzá elég okos), és az a lány aranyosan kölcsönadta, hogy olvassam el, ez a generációm csodája. Előbb láttam a filmet mondjuk, de igen, a könyv jobb volt. Csak tavaly volt szerencsém nekem is mind a hét könyvet a polcomra költöztetni, úgyhogy igenis Potter-generációs vagyok, és nekem ez a világ úgymond szent és sérthetetlen. Nem véletlen gyűjtöm a Kinder Joy figurákat sem. Ez a világ olyan nekem és a korosztályomnak, mint a szüleinknek a Star Wars.

Eltelt pár év, és ahogy alakultak a dolgok, betértem egy könyvesboltba még 2008-ban. Már akkor volt egy kezdetleges fantasy regényem (amit sikerült befejeznem rá fél évre, amúúúúgy…), és már akkor is azt vallottam, hogy másoktól olvasni remek forrás ihletet kapni, mert sosem plágium, ha egy-egy szó vagy mondat megihlet annyira, hogy másképp tudom átadni. Ez a könyv volt Darren Shantól a Vámpírok hegye, a sorozat 4. része, amiről már írtam itt a blogban is. A fantasy világa ekkor nyílt meg számomra végérvényesen. Tetszett, hogy mi mindent lehet megtenni, hogy mennyi szabadságot ad az írás.
A vámpírokhoz fűződő irodalmi kötődésem is innen indult, de kellett hozzá a Fekete Tőr Testvériség is, hogy elköteleződjek a műfaj mellett.

Nem ítélek könyvet borítóról, bár volt olyan, amit csak azért vettem meg, mert gyönyörű volt a borítója, és kellemes csalódás ért, mert a tartalma is jó volt. Trendből sose olvastam semmit, és vannak olyanok, amiknek nem értem a hype-ját, mert nagyobb a füstje, mint a lángja. Bevallom, láttam az első két Alkonyat filmet, de nem értettem semmit belőle, mi olyan nagy szám rajta. Számomra inkább nevetséges volt az elgondolás. Jobban szeretek úgy véleményt nyilvánítani, hogy legalább fogalmam van arról, hogy miről van szó. A könyveket nem vagyok hajlandó a kezembe venni, az összes vámpíros könyv kiutálná szerencsétleneket a polcomról, a két Drakula könyvem pedig… hagyjuk :D.

A skandináv krimiket pedig eleinte nem szerettem, mert akkor még nem érdekelt annyira az a fajta világ, amit azok a könyvek tudnak adni. Később, mikor megnéztem a Nyomtalanul c. filmet, akkor úgy valahogy más lett a világ, pedig azt előtte olvastam. Mindig is óvatos voltam a világgal szemben, és amióta az ID csatornán létezek, megmásíthatatlanul hiszem, hogy az embernél gonoszabb állat nem létezik a földön, és a könyvekben leírtak is egy formája ennek. De ott legalább mindig megvan az elkövető.

Most nem akarok beszélni arról a hülyeségről, amit a könyvek fóliázásáról gondolok, mert nem való ide, nem politizálok, és már előttem volt erről egy poszt, ahol már előttem is elmondták a véleményemet.