Hy darlings! \m/ ♥

Ez egy régóta esedékessé vált Helló Amy, ráadásul a 15. része a sorozatnak (lehet lassan ez is megéri a saját címkéjét, de akkor a blog címke az totál felesleges… de megcsináltam, legyetek boldogok :D), mert azért zajlik az élet rendesen a blogon kívül (csak éppen a blogon nem). Nem mintha nem mondhatnám el magamról, hogy nem zajlik az élet, és nincs is írói blokkom, csak szokás szerint nincs jó időérzékem, és előrébb teszem a szórakozást, mint az úgymond „kötelességet”.

Arra a kérdésre, hogy vagyok, azt tudnám válaszolni, hogy jól, köszönöm. Nem panaszkodom. Vannak nehezebb napok, mikor minden idegesít, olyankor vagy magamba fojtom, vagy valakinek kifakadok. Szerencsére, van kihez fordulnom, így mondhatni egyensúlyba tudom tartani a lelki békémet. Koncertekre is havi szinten el tudok jutni (tudoooom, már ezer éve galériáznom kellene), vannak szép új könyveim (majd tartok fotózós napot, mert amúgy is kellene pár dolgot Vintedre felraknom), úgyhogy tényleg nem ártana ezzel a hobbimmal is foglalkoznom.

Hy darlings! \m/ ♥

Tudom, nem arról vagyok híres, hogy szinte minden nap jelentkezek, de szükségem volt egy kis pihenésre. Az utóbbi hetekben leginkább arra játszottam, hogy mentálisan ne égjek ki, mert mostanában állandó délutánosként tengetem a napjaimat, beteg is voltam, szabad napjaimon pedig egyszerűen elmenekültem a Sims világába. Totál magamba zárkóztam, és nem voltam felkészülve arra, hogy bárkivel is beszéljek, aki nem családtag. Nem azért, mert nem tudtam volna megbeszélni XY-nal a gondomat, csak nem volt lelki erőm arra, hogy telefonon pötyögve elmondjam, mizu, mert egyszerűen fáradt voltam. Plusz, szinte mindenki alszik már 11 óra magasságában, úgyhogy pláne.

Kezdjük az elején.

Végre itt az én időm, az ősz, végre lehet vastagabb ruhákat hordani, és végre nem néznek ki azért, mert feketét hordok, mert a többi színben nem érzem jól magam. Még nem dekoráltam ki Halloweenre, még van egy-két dolog, amit előtte meg kell csinálnom, de az már gyerekjáték.

Hy darlings! \m/ ♥

Nyár elején jelentkeztem egy hasonló összesítővel, mi minden történt velem, de ugye azóta számtalan víz lecsordult a Dunán, az élet nem állt meg, sőt, inkább nagyon mozgalmas volt. Azért se kezdtem el előbb írni, mert még mindig beteg vagyok, de igyekszem naturalista módon megoldani a helyzetet, úgyhogy pár nap kell még, amíg azt mondom, hogy 120%-osan jól vagyok.

Mondjuk, hogy a nyarat végigdolgoztam. Párszor kisegítettem, de javarészt délutános műszakban, úgyhogy a kalandjaimat igencsak a közvetlen környezetemre, és az internetre korlátoztam. A társkeresést megint jegeltem, mert ilyen beosztás mellett, amit nem én kértem, megkaptam, hogy munkamániás vagyok, és nem igaz, hogy nem tudok kérni egy nyamvadt két napot egyben… megsúgom, még mindig nem én írom a beosztásomat. Egyelőre azt tudom, hogy lesz októberben és novemberben kettő darab szabad hétvégém, mert egy-egy koncert miatt én kivettem őket XD. Oh, igen, megyek From the Sky-ra (október 21), valamint Down for Whatever + Depresszió kombóra (november 11). Mivel tudom magamról, hogy mennyi felgyülemlett szart kell magamból kiüvölteni, igencsak rám fér, főleg a harmadik csapatnál. Jaj, el ne felejtsem megköszönni Szabinak, hogy Areh könyve megszülethetett miatta.

Apropó, sajnos vele sem tudtam haladni, mert őfensége elnémult megint hetekre. Néha beköszön, hozzám vág egy emlékfoszlányt, aztán eltűnik megint, hogy oldjam meg valahogy, nagylány vagyok XD. De már látom, hogy csatlakoznak azok a szálak, amiket eddig összefűztem, már csak eggyé kellene fonnom ahhoz, hogy rendes történet legyen belőle.

Hy darlings! \m/ ♥

Szokásos, lélekkiöntős vegyes felvágott következik, mert az előző úgyis rég volt már (májusban, jesszus O.o), úgyhogy elérkezettnek láttam az időt arra, hogy egy icipicit magamnak is jót okozzak azzal, hogy kiöntöm magamból a szennyet. A naplóm amúgy is várat magára, egy jó ideje tervezem vele a találkát, de eddig nem volt rá időm egy bizonyos fehér hajú úriember miatt, aki nem Xavier.

Május amúgy nem is volt annyira régen, tekintve, hogy lassan 2 hónapja volt… de nekem ezen idő alatt megváltozott sok minden. Szerencsére, pozitív irányba, de a hosszú távú eredményekre még várni kell, mint mindenre sajnos. Az új munkahelyemmel nem lőttem mellé szerencsére, nagyon is szeretek ott dolgozni. Nem nehezek a feladatok sem, közel van, a társaság is jó, és hosszú idő után úgy érzem, nem félek a közvetlen főnökömtől, ami ugyancsak egy jó ómen.
Ez a hely egyébként nemrég áthelyezett egy másik utcai boltjukba. Nem is lett volna ezzel gáz, mégha nehezen is küzdök meg a hirtelen változásokkal, úgy voltam vele, hogy idővel biztos jó lesz megint. Csakhogy, olyan dolog jött elő, amiről nem is számítottam rá, hogy találkozni fogok vele: fojtogató, szorongó érzés volt ott lenni. Nem azért, mert nem találtam meg a hangot a többiekkel, vagy rossz feladatokat kaptam volna. A bolt elhelyezkedése, a föld alatt. Az volt a bajom. Mert ha földszinten, vagy akár emeleten lett volna, azt mondom hagyján, kit érdekel, de így már más volt, visszatekintve, hogy nekem volt egy nagyon súlyos esetem 2020 decemberében, amiről már egyszer beszéltem a 227 nap c. posztomban. Most nem linkelném be, a Blog kategóriakeresőjében vissza tudsz olvasni, ha szeretnéd tudni, mi történt akkor.

Hy darlings! \m/ ♥

Szokásom jól eltűnni, és csak heti egyszer jelentkezni, tudom én. De vannak dolgok, amikor az egyáltalán nem nyugtat meg, hogy le tudok írni blogolni, plusz, amúgy sem azt szoktam nézni, van-e itt valaki, vagy sem. Írok, ahogy jól esik :3. Most úgy éreztem, hogy megint nem ártana kiírnom magamból, mi bánt, vagy éppen minek örültem, mert nekem is egy mementó, és amúgy is, már május van. Nem akarok évösszesítőt írni, távol van az még jócskán, és addig még számtalan minden történhet – én meg kis proton módjára vonzom magamhoz a jót, ami lássuk be, nagyon rám férne. Hogy miért is mondtam ezt? Olvass tovább, és megtudod ;)!

Mindenekelőtt, biztos láttátok már Instámon, hogy nemrég összefutottam három bloggertársammal, aminek bővebb apropója Ninaa-nál olvasható. Eleinte nem is akartam menni, mert közben itthon nem volt valami rózsás a helyzet, de Anyu meggyőzött, hogy menjek, ne forduljak be, muszáj kint lennem, mert még fiatal vagyok ahhoz, hogy szenvedjek, nem kell mindenen emésztenem magam. Úgyhogy igen, elindultam.
Rövid időt töltöttünk csak együtt, úgy kb. egy órát, de az sokkal jobb volt, mint amire számítottam. Úgy hirtelen el is felejtettem, hogy amúgy reggel még úgy voltam vele, lelkiismeret-furdalásom lenne, ha elmennék. Szerencsére, nem így történt. Ó, és igen, nem vert meg, mert Areh könyve még nincs kész. Mostanában amúgy sem körülötte forgott a világom, bármennyire is szeretném 😀

A képet Ninaa engedélyével másodközlöm!

Ott volt még Anne és Eszti is, bár Esztivel nálunk kéthetente-havonta egyszer az összefutás állandó jellemmel bír, de mint kiderült, Anne is tök közel van hozzánk, így elképzelhető, hogy előbb vagy utóbb megint összefutunk :3.
Köszönöm lányok, hogy talizhattunk, még sokszor ilyet! ♥ És nagyon szeretném, ha legközelebb többen lennénk, pl. Klau vagy Eszter :3 ♥♥♥

Most ezt ilyen rövidre terveztem, hogy lássátok még élek, csak nincs kedvem beszélni róla. Később talán, de akkor sem biztos. Köszönöm, hogy itt voltatok! ♥

Hy darlings! \m/ ♥

Tudom, hogy mostanában nagyon eltűntem, de ez nem azért volt, mert abba akartam hagyni a blogolást. Épp ellenkezőleg! Csak sajnos a dolgok nem úgy alakultak sokszor, mint terveztem. A melóm nagyon leszívott mind lelkileg, mint testileg, de főleg szellemileg. Sokszor csak arra volt erőm, hogy hazaérve egyek valamit, aztán dőltem is vissza az ágyba. Sokszor 2-3 napom volt egymás utánban, egy-egy nap pihenőkkel, max. egy szabad hétvégével, de akkor sem volt alkalmam pihenni, mert itthon tettem-vettem, mert valamit mindig kellett csinálnom, és jóformán csak egyedül vagyok.
Így természetesen a lábaim kezdik megérezni ennek a súlyát, és próbálkozom direkt úgy pihentetni, mikor lehetőségem van rá, hogy megpróbálom felrakni valahova, vagy polcolni. Van rá krémem is egyébként, ha nagyon vészes lenne a helyzet, vagy még a térdszorítót szoktam alkalmazni, ha nagyon muszáj. De inkább ne legyen muszáj. Sajnos így 30 fölött már érzem az idő múlását.

Megfogalmazódott bennem a gondolat, hogy váltok megint. Tudom, nem egészséges, meg nem igaz, hogy nem tudok egy helyben maradni, de szerintem az embernek tisztában kell lennie a saját korlátjaival. Eleinte bírtam, tényleg, hazudnék, ha nem, de mikor sok olyat tapasztaltam, ami már nem tetszett, akkor megkondult a vészharang, hogy biztos, hogy jó helyen járok-e itt. Lehet az is volt a baj, hogy én voltam a legfiatalabb, meg hát érkeztem egy olyan háttérrel, hogy „én ennél jobbat is kaphatok, csak keresnem kell”.
Plusz, szerintem a kiégés határán álltam, főleg újév után, mert túl sok minden nyomta a vállam, és ez a teher egyre csak jött és jött. Valószínűleg, összeroppantam a súlya alatt. Túl sok elvárás, és nem tudtam mindennek megfelelni. Meg kellett állnom, és megnézni, mit tudok ledobni magamról, hogy még azt mondhassam, oké, ennyit elbírok. Többet nem.

Hy darlings! \m/ ♥

Sokan szeretitek az ehhez hasonló posztjaimat, amikben leírom, hogy az elmúlt hetekben mi minden történt velem. Mivel ami a szívemen, az a számon, így nem szoktam kertelni, ha olyan dologra kerül sor, ami nyomja a lelkem.

Eredetileg ezt a posztot a születésnapom utáni napokban akartam kirakni, de valahogy nem volt hozzá sok kedvem, meg magam alatt is voltam rendesen, pedig pont nem kellett volna erről szólnia a dolgoknak. Igazából már arra sem emlékszem, hogy mit kaptam szülinapomra.
A mostani hangulatomra talán az is rátesz, hogy pénteken kénytelen voltam fogászati ügyeletre menni. Igen, önszántamból. Pedig zsigeri félelmem van a fogorvosoktól, de valahogy nem érdekelt akkor, tudtam, hogy ehhez a fájdalomcsillapító és gyulladáscsökkentő már kevés, és fel kellett készülnöm rá, hogy utána akár egy hétig is az utóhatások miatt fogok szenvedni.
Péntek reggel arra ébredtem, hogy az arcom feldagadt, és az arcüregem bal oldalán éreztem is egy kemény dudort. Mondom jó, ebből fogorvos lesz, de ahol lakom, szinte lehetetlen nem magánfogorvost találni, és mivel délelőtt halaszthatatlan dolgom volt, kénytelen voltam tűrni addig, amíg végeztem. Cataflam csodákra képes, nálam legalábbis bevált.
Itthon már kerestem, hogy mi legyen a megoldás. Szájsebészetre beutaló és időpont kell, de nem akartam várni hétfőig. Aztán találtam végül egy fogorvost a közelben, akihez majd járni szeretnék. Majd meglátjátok, mire fel ez a lelkesedés, ha közben félek.