Hy darlings! ♥ \m/

2024-ben még nem is volt ilyen aranyos zenei válogatásunk, és ahogy elnéztem, az elmúlt négy hónapban bőven akadtak jóságok, amik akaratlanul is a lemeztáramba költöztek. Nyilván nem fog mindenkinek tetszeni, vagy ha esetleg igen, akkor az az előadónak is egy plusz megtekintést generált. És manapság a megtekintések sokat hoznak, ha felfigyelnek és beszélnek XY-ról. Elképzelhetőnek tartom egyébként, hogy negyedévente találkozhattok majd ezzel a sorozattal inkább, mert akkor nekem is van időm keresgélni, illetve a túloldalról, a zenészek is tudnak alkotni. A betöltés a sok videó miatt hosszú lehet egyes helyeken, így türelem! Na de, lássunk hozzá.

Lacrimas Profundere: Obscurity

Ki se kellett volna törölnöm őket innen az első sorból.
Nincs YT-lista Lacrimas nélkül, hehe. Teljesen random talált meg minket ez a csodamuzsika, amiről én valahol azt olvastam, hogy nem fért rá a HTSYWN-re, mert nem voltak kész vele (lusta voltam kiírni igen az album címét, bocsi), ezért kiadták külön, de megint másoktól olvastam, hogy ez talán egy új album előfutára… én inkább az előbbiben hiszek, mert nagyon azokra a sémákra épül fel, mint ez a csoda. Igen, csodának hívom, mert ez a csapat egy csoda. Akkor is, ha az előző kettő énekesükkel jobban szimpatizáltam, és mára csak az első köszön vissza néha egy-két dalban… *sóhajt* Bocsi, magánvélemény volt :D.

Schwarzer Engel: 100 Jahre

Régen hallottunk már a kedvenc fekete angyalomról, de ez nála már hagyomány, hogy minden új lemezt egy EP-vel vezet fel, amin már megtalálható 2-3 dal, ami később szerepelni fog a soron következő, a Schwarzer Engel esetében 8. albumán, amiről egyelőre nem tudunk semmit, csakhogy majd jön. Egyébként, akik hozzám hasonlóan fordítóval értelmezik a szövegeket (vagy csak lusták meghallgatni a dalt), akkor azoknak el kell árulnom, hogy a 100 Jahre (100 év) elég szomorú világképet ír le Dave tollából: 100 éve van kb. az emberiségnek, ha így folytatjuk. Lehet vele vitatkozni. De tök vicces, hogy előbb a Lacrimas, majd a Depresszió kezdett el ilyen űrös téma felé nyitni, most meg ő. Ennyit arról, hogy a metal értelmetlen…

HammerFall: Hail to the King

Jé, megint egy új HF-album érkezik (mondjuk nekik sem volt olyan régen, 2022-es a Hammer of Dawn, és már akkor is egy ilyen ajánlóban szerepeltek, úgyhogy nem mondhatni, hogy nem szeretem a HammerFallt). A svédek hozzák a szokásos formájukat, epikus dallamok, közönséggel énekeltetős, amúgy fülbemászó refrén, és egy nagyon vagány videóklipet kaptunk most. Legalábbis nekem tetszik, mégha merő CGI is az egész.

Visions of Atlantis: Armada

Annyira jó látni, hogy folytatják ezt a kalózos témát, de annyira! *-* Határozottan jót tett nekik ez a fejlődés, nagyon jó irányba haladnak. A múltkori ingyenes hazai koncertjük után egyszerűen beleszerettem a hangulatba, amit adnak, legalább olyan varázserővel bírt, mint annak idején az Orbit Culture… úgyhogy akinek a Karib-tenger kalózai a szíve csücske, azoknak duplán ajánlom ezt a csapatot. Ja és szeptember 20-án a kalózhajójuk kiköt újra nálunk is! 😉

Týr: Dragons Never Die

Egyre többet kerülnek elő a srácok, aminek én örülök, mert sose tudtam rájuk azt mondani, hogy nem szeretem a műfajt, amit csinálnak, épp ellenkezőleg. Amúgy is gyűjtöm a zenéket viking témakörben, és már csak a csapat nevéből kiindulva… kötelező :D. Ráadásul, az alábbi dalra szerintem abban is felébred a 0.02%-os viking vér, aki nem tudta, hogy van benne. Jaj, ők is jönnek, ráadásul nyáron pont a Judas Priest elé a Rockmaratonra.

Amaranthe: The Catalyst

Először azt hittem, hogy már Elize is beállt a plasztikáztatottak sorába, de hála istennek, csak fények játéka zavart be. Meg így, ahogy nézem, ők is ráálltak erre a jövőképes, űrtémás vonalra. Azért ezt azért jó kiemelni, mert látni, hogy a zenészek is emberek, és őket is foglalkoztatja a világ, amiben élünk. Mondjuk, ők legalább nem olyan vészjóslóan látják, mint Dave fentebb…

Down for Whatever: Kötéltánc

Jaj istenem, ez élőben mekkorát robbant… jaj igen, hát nekem ezek a srácok a szívem csücskei lettek úgy hirtelen a semmiből. Nem is írok semmit, hallgasd meg, de vigyázz, mert függőséget okoz.

Xandria: Universal

Jaj, de örülök, hogy Ambre még mindig itt van a csapatban. Egyszerűen egy teljesen jó vonalat hoz ebbe a csapatba, és bár imádtam Dianne-t, Ambre magasan követeli a koronát (ja, más kérdés, hogy szerintem a lányzó az élő Inanna Areh könyvéből). De maradjunk a dalnál, remélem, ez egy album előfutára is, aztán megint jönnek, és boldog leszek. Mondjuk, akkor már volt szerencsém képet csinálni ezzel a dalos pacsirtával. Meg a vele készült album, elég sokat ment.

Apocalyptica: The Unforgiven II

Ez a kastély üvölti, hogy Simsben meg kell csinálni. Milyen gyönyörű már! *-* A svédországi Tjolöholm kastélyban forgatták ezt a videót, és legnagyobb meglepetésünkre, a finnek visszanyúltak az első albumhoz, amikor csak Metallica számokat adtak elő csellón. Akkor merész vállalkozás volt, most meg mindenki ismeri, és nem hallottam eddig senkit, aki nem szeretné. Főleg, hogy ez a fajta metal szerintem azoknak is teljesen tűrhető, akik amúgy nem szeretik, mert nincs benne semmi hörgés vagy agresszív szöveg. Őket is meg kellene nézni, november 25-én jönnek megint amúgy.

League of Distortion: My Hate Will Go On

Nem elég, hogy szerintem cuki az a kislány az elején, akkor még itt van nekünk Anna, akinek már azóta vágytam egyéni produkciójára, hogy hallottam az Exit Edenben. A karcosabb vonalat már akkor is ő képviselte, aztán valahogy eltűnt a radaromról. De most már nem tűnhet el, pakolom is Spotifyba.

Cemetery Skyline: Violent Storm

Gyerekek, az igazi aranytorkú Mikael Stanne és a szerelemgitárosom Markus Vanhala egy bandában? Mi ez a sötét varázslat odafentről? Mit csináltak ezek, hogy ilyen csodát raktak elénk? Ennyire jó kislány voltam? Hát de nem is csináltam semmit. Amikhez ezek hozzáérnek, az arany lesz. Egyszerűen ők hozzák azt a fajta skandináv varázst ebben a műfajban, amire muszáj figyelni. Már csak Nick Holmest kellene a Paradise Lost-ból beszervezni, és az úgy hiperventilláció. Csupa nagy nevek vannak ebben a bandában, az Amorphis-ból és a néhai Sentencedből is szerepel egy-egy tag.

Leaves’ Eyes: Hammer of the Gods

Kezdek meglepődni, mennyi viking témában utazó zenekar került most erre a listára. Jó, nekem nem hátrány, legalább ti is megismeritek, hogy milyen jók vannak a műfajban. Plusz, Elina ebben a videóban feltűnően szép. Amúgy ők is jönnek majd megint hozzánk, 2025. március 18-án érkezik a hajójuk a Barba Negrába (még nincs jegyvételre lehetőség, azért nincs belinkelve).

Crownshift: A World Beyond Reach

Nekem ez a csapat nem mond újat, mert amikor Alexi halála után a Children Of Bodom befejezte pályafutását, akkor nyilván a tagok folytatták zenei pályájukat, vagy más civil foglalkozás után néztek. Daniel Freyberg azonban maradt az előbbinél, így összeszedett maga mellé még néhány nevet Finnország nagyjai közül, így olyanokkal találkozhatunk, mint Jukka Koskinen (Nightwish) basszusgitáros, Heikki Saari (Finntroll) dobos és Tuomas „Tommy” Tuovinen énekes, aki 2004 óta a MyGrain nevű szintén finn csapatban is énekel.

Unleash the Archers: Seeking Vengeance

Szintén egy radarom alatti csapat, de ez a dal egyszerűen beragadt, annyira fülbemászó. Régen hallottam már ilyet énekesnőtől, és ennyire kevesen tudtak jót alkotni, hogy többet akarjak belőle.

The 69 Eyes: Fade to Grey

Még mindig Finnországban vagyunk, ezúttal Helsinki vámpírjai jelentkeztek egy új dallal, ami a legutóbbi Death of Darkness című lemezük bónusz dala. Egy kis melankolikus finn metalt valaki? Vagy esetleg egy ajánló a Rockmaratonra, ahol fellépnek olyan nevek előtt, mint az Amorphis és a Beast in Black?

Ad Infinitum: Outer Space

Ismét egy hölgyemény következik (ha eddig feltűnt, milyen jól vezettem idáig, hogy egy női egy férfi előadóval haladtunk felváltva). Alig kezdtem el írni, hirtelen jött az intró, és így Melissa elrúgta az agyamat. Mindjárt hozom, pillanat. Miért nem tud sárika ilyen tehetséges lenni a Starkillben? Akkor a bekerülését is megbocsátanám, de addig meg örüljön, ha egyáltalán negatív reklámot kapnak szerencsétlen srácok.

Rhapsody of Fire: Challenge the Wind

Nem értem, miért maradtak mindig radaron alul, pedig úgymond az epic power metal alappillérei, és van egy paródiazenekarük is (bár a GloryHammer az minden, csak nem paródia)… ja, és hajzuhatag a javából. Már csak azért is jó nézni a videót, mert csak.

Lacuna Coil: In the Mean Time (feat. Ash Costello)

A legutóbbi Lacuna Coil album valahogy kiesett a radaromról, pedig több ismerősöm is mondta, hogy ütős lett, ne hagyjam ki. Aztán annak rendje szerint ki is hagytam, mert más zenekarok foglaltak le. Pedig Olaszország egyik nagyjáról van szó, és ebben a dalban van két sor, ami másodjára már megakadt a fülemben:

DID THEY EVER TELL YOU TO BE STRONGER?
DID THEY EVER FORCE YOU TO BE FINE?

Elmondani nem tudom, hányszor kaptam ezt már meg… pacsi az LC-nek és Ash Costello-nak, akit a New Years Day-ből ismerhetünk, és legutóbb egy nagyon menő vámpíros videóval rukkoltak elő, de az nem fért bele már az idei felhozatalba, de belinkeltem.

AWS: Senki nincs már ébren

Előbb hallottam a dalt, mint hogy láttam volna a videóját, és bár egy kicsit nekem még fájó pont, örülök, hogy egyre többen úgy vélik, hogy Tomi méltón helytáll Örs nyomán, aki odafentről boldog és büszke. Szövegileg is ott van a dal a topon. Egyszerűen ez egy ütős klip. Nem tudok ennél többet hozzáfűzni. Hallgassátok nézzétek, és koncertre is menjetek, mert lesz majd a Budapest Parkban egy buli május 25-én, ahol nyitózenekar a New Friend Request és az Escape My Shadows lesznek.

Lords of Black: Can We Be Heroes Again

Elfogytak a lányok, úgyhogy innentől kezdve már csak fiúk lesznek. A dallal abszolút semmi bajom, mert harmadjára egész fülbemászó tud lenni, viszont a CGI-jal vannak gondjaim. Annyira nem passzol, legalábbis szerintem. De csak nekem tűnik úgy, hogy az előző öt lemezhez ez nem passzol egyáltalán?

My Dying Bride: Her Dominion

A brit doom metal másik nagy csapata elérkezett a 15. albumához, ami „A Mortal Binding” címen jelent meg múlt hét pénteken, majd rögtön jött is a hír, hogy nem lépnek fel sehol, mert az album elkészülése zenekaron belüli feszültségeket okozott, és eddig vártak, hogy mi legyen… ha ez nekik megoldás, akkor hajrá. De nem így kellene tudniuk ütős dalokat írni?
Jó viccet félretéve, a csapat a 2012-ben megjelent „A Map Of All Our Failures” című lemezük óta vannak előkelőhelyen, ha említenem kell valakit a műfajból, de erre nyilván rá is erősítettek, miért. Ha éppen szeretnél egy kis borongós hangulatot egy dark romance olvasmányod mellé, őket tudom ajánlani.

New Horizon: King of Kings

Senki sem látta jönni, hogy Nils fogja magát, és csinál egy harmadik bandát az Amaranthe és a Dynazty mellé, ami ráadásul erős keresztény üzenettel bír. Inkább nem mondok semmit, mert sokan úgyse értenének velem egyet.

Evergrey: Falling From The Sun

Erre a csapatra nem lehet azt mondani, hogy a zenéjük szürke lenne. Tök meglepődtem, hogy megint lesz egy új lemezük, ami majd „Theories of Emptiness”, címmel jön ki nyáron, egészen pontosan 2024. június 7-én. Az elég közel van, ha úgy nézzük. Ez már elvileg a második klipes előzetes a lemezről, de már a Save Us idején éreztem, hogy rájuk figyelni kell. Egyetlen egy negatívum: a tűzijáték felesleges, oké?