Hy darlings! \m/ ♥

Terjed a fiam híre, és ennek apropóján egyik bloggertársam, Manó készített interjút velem. Nemsokára az ő értékelése is napvilágot lát, és engedélyt kaptam rá, hogy az én blogomon is olvasható legyen az interjú. Így változtatások nélkül olvassátok itt (is), sok szeretettel!

Először is bemutatkoznál nekünk pár mondatban?
Sziasztok, a nevem Amy, Budapesten élek, jelenleg 34 éves vagyok, és fordítóként dolgozom egy állami létesítményben. 2011 óta van egy macskám, akire a lányomként tekintek. A vámpírokért talán olyan kiskamasz óta rajongok, először nyilván Darren Shan vonzott be ezzel a műfajjal, utána jött Bram Stoker a Drakulával, és a koronát a – számomra abszolút – királynő, J. R. Ward tette fel. Ehhez a trióhoz még csapd hozzá Edgar Allan Poe-t, és nagyjából megkapod, milyen világképpel is rendelkezhet a Throen Chronicles. Szeretek a karaktereimre úgy gondolni, mintha valódi lények lennének, így, ha úgy beszélek róluk, mintha ismerném is őket, akkor ne lepődjön meg senki. Barátoknak gyerekeimként is emlegetem őket.

Elég régóta dolgozol már ezen a történeten, mi inspirált az elkezdéséhez?
Ha őszinte akarok lenni magamhoz is, akkor Areh története már 2010-ben a fiókban hevert. Tudniillik, ezek a srácok egy-egy hétoldalas novellával rendelkeztek, és Areh-é volt az utolsó, akiét megírtam. Már ott akartam éreztetni, hogy ez a srác több, mint egy sima vámpír. Azt is tudtam, hogy már csak a kora miatt is hatalmas tiszteletet akartam köré vonni.

Legelőször még a nevük sem ez volt, és legelőször Dimitri volt meg. Dimitri sztorija az egy sajátos feldolgozása a Dorian Gray arcképének, és sokáig Doriannak is hívták. De mindig is jobban foglalkoztatott Areh története. Hogy miért került oda, ahova. Hogy mit tett egyáltalán végtelen élete során. Hogy élte meg, hogy csak erőszakos halállal halhat meg, különben valószínűleg azt is megéri, hogy az emberiség egy másik bolygóra költözzön.

Areh úgy 2023 novemberében „rúgta rám az ajtót”, hogy akkor ideje tiszta vizet önteni a pohárba. A kézirata már 2023 elején elkészült, és ahogy volt időm hozzá, írtam is a történetét, de tavaly nyáron például nem tudtam vele úgy foglalkozni, ahogy szerettem volna, eszméletlen idióta volt a munkahelyi beosztásom… ősszel lakást újítottam fel, így maradt a tél. Akkor végre átolvastam a kéziratot, és nekiláttam. Nyilván a kézirat csak 80%-ban tartalmazza a történetét, így is van benne pár jelenet, ami egyszerűen írás közben született, mert nem terveztem be. Ezért mondom, hogy ezek a karakterek élnek, és ők diktálnak, és nem lehetek elég hálás, amiért engem választottak ki, hogy legyek az írójuk.

Hogy került ő egészen a történelem hajnalára, Mezopotámiába? Mindig is szerettem a történelmet, mert nagyon sok minden ott született, amit mai fejjel ott tudunk megérteni. Akartam nyilván valakit Egyiptomba is, meg a viking időkbe is, de Areh sehogy se passzolt oda, ő annál bölcsebb… így tudtam, hogy nagyon fel kell kötnöm az alsóneműt, ha korhű is akarok lenni, de ugyanakkor kihasználhatom a fantasy kötetlen világát. Utólag bukkantam rá néhány cikkre a témájában, amik nem teljesen úgy vannak, mint ahogy elképzeltem, de fenntartom az írói szabadságot.

Mi volt a legjobb rész, amit imádtál írni?
Nyilván a vicces jelenetek jók, mert már én is nevetek, ahogy alakul 1-2 beszólás, meg még egy, amit spoiler nélkül nem fogok tudni ellőni. A lényeg annyi, hogy Areh összecsap valakivel, és azzal ott megnyílt egy lehetőség, amit nyilván ki is fogok használni később, de ezt még nem akarom elárulni, mi lesz. Ugyanakkor, aminél éreztem, hogy Areh azzá lett a szememben, akinek megjelent előtte, az az ébredése. Az, ahol elkezdődött a története 2010-ben. Az a momentum nagyon kedvencem lett. A múltja és a jelene találkozása, ami nagyban előretolta a jövőjét. Nekem nagyon tetszett.

Úgy tudom, hogy már úton van a következő. Mennyi részt fogsz még írni a Vámpírok Atyjához?
Mindig úgy terveztem, hogy a 15. része a sorozatnak egy fordulópont, mert az osztaná ketté a szériát, így durva szóval még 29 rész hátravan, de nyilván ez még változat. Azt se tudom, miért ragaszkodom a 15. számhoz, mikor a szerencseszámom a hetes… de azt nem tartom kizártnak, hogy lesz egy második felvonása, tekintve, hogy maga a regény 2014-ben kezdődik, úgyhogy egy cirka 10 évet még simán ki kell töltenem, hogy napjainkban utolérjenek minket.

Tervezel esetleg nem vámpíros történetet írni?
Még nagyon kamaszként írtam egy fantasyt, The Witch’s Terror néven. Jelenlegi tördeléseim szerint ez egy 474 oldalas regény, amihez egyedül csak tartalomjegyzéket adtam hozzá, és tényleg csak említés szintjén vannak vámpírok. Dolgok pikantériája, hogy ezt be is fejeztem, de a folytatása sose készült el, csak elkezdtem, mert addigra elraboltak az éjszaka gyermekei. Nagyon át kellene nézni, mert vannak benne elég jó jelenetek, de mai fejjel kiforratlannak tartom. Sajnos most a vérszívóim minden időmet lefoglalják, már az is csoda, ha elengednek dolgozni vagy esetleg koncertre *nevet*

Sőt, 11-12 éves koromban már volt egy szintén vámpírmentes regényem, ami 112 oldalas volt. Egy klasszikus „mentsünk meg a királylányt” sémára épült, amiről már 1001 bőrt húztak le, de tudom, hogy azt meg akarom írni újra, mivel sajnos elveszett. Az alaptörténetre tisztán emlékszem, de úgy érzem, ezerszer jobb lehet abban vámpíros környezetben. Hogy mikor jön, azt nem tudom.

Úgyhogy igen, ez megvan, de ezt nem tartom olyan nagyszerűnek, hogy ki merjek elé állni a nagyvilág elé.

Lezárásként, mik a terveid a jövőre nézve – kiadás vagy pdf könyv?
Minden álmom valóra válna, ha papír alapon megjelenhetne. Nyilván pár kiadót megnéztem, de odáig nem jutottam el, hogy egy expozét vagy egy kéziratot beküldjek. Kiadványszerkesztőként végeztem, így tisztában vagyok vele, hogy milyen árakon mozognak most a könyvkiadások. Mivel magamnak tördeltem a könyvet, és a borítóját sem szívesen engedném el (mesterséges intelligenciával hoztam létre, mert lássuk be, ilyen karaktereket nem lehet megtalálni a valóságban, mégha pontosan tudom, hogy léteznek a karakterek a valóságban is arcilag és testalkatilag), így kell egy közös nevező majd egy kiadóval.

Addig megmarad a pdf, mert nekem már ez is számít, hogy ezek a karakterek kiállnak a nyilvánosság elé. Tudom, hogy ez még csak az első könyv, nehéz kedvencet választani, de remélem, a későbbiekben is lesznek visszatérő olvasók, akik azt mondhatják majd magukról, hogy ott voltak, mikor Areh elindult a „világkörüli” turnéjára.

Köszönöm mindenkinek, aki vette a fáradtságot, hogy elolvassa ezt a könyvet! Nem lehetek elég hálás érte! Neked is külön köszönöm Manó a kérdéseket, remélem, mindegyikre kielégítő választ adtam :3.