Hy darlings! ♥ \m/

2024-ben még nem is volt ilyen aranyos zenei válogatásunk, és ahogy elnéztem, az elmúlt négy hónapban bőven akadtak jóságok, amik akaratlanul is a lemeztáramba költöztek. Nyilván nem fog mindenkinek tetszeni, vagy ha esetleg igen, akkor az az előadónak is egy plusz megtekintést generált. És manapság a megtekintések sokat hoznak, ha felfigyelnek és beszélnek XY-ról. Elképzelhetőnek tartom egyébként, hogy negyedévente találkozhattok majd ezzel a sorozattal inkább, mert akkor nekem is van időm keresgélni, illetve a túloldalról, a zenészek is tudnak alkotni. A betöltés a sok videó miatt hosszú lehet egyes helyeken, így türelem! Na de, lássunk hozzá.

Lacrimas Profundere: Obscurity

Ki se kellett volna törölnöm őket innen az első sorból.
Nincs YT-lista Lacrimas nélkül, hehe. Teljesen random talált meg minket ez a csodamuzsika, amiről én valahol azt olvastam, hogy nem fért rá a HTSYWN-re, mert nem voltak kész vele (lusta voltam kiírni igen az album címét, bocsi), ezért kiadták külön, de megint másoktól olvastam, hogy ez talán egy új album előfutára… én inkább az előbbiben hiszek, mert nagyon azokra a sémákra épül fel, mint ez a csoda. Igen, csodának hívom, mert ez a csapat egy csoda. Akkor is, ha az előző kettő énekesükkel jobban szimpatizáltam, és mára csak az első köszön vissza néha egy-két dalban… *sóhajt* Bocsi, magánvélemény volt :D.

Schwarzer Engel: 100 Jahre

Régen hallottunk már a kedvenc fekete angyalomról, de ez nála már hagyomány, hogy minden új lemezt egy EP-vel vezet fel, amin már megtalálható 2-3 dal, ami később szerepelni fog a soron következő, a Schwarzer Engel esetében 8. albumán, amiről egyelőre nem tudunk semmit, csakhogy majd jön. Egyébként, akik hozzám hasonlóan fordítóval értelmezik a szövegeket (vagy csak lusták meghallgatni a dalt), akkor azoknak el kell árulnom, hogy a 100 Jahre (100 év) elég szomorú világképet ír le Dave tollából: 100 éve van kb. az emberiségnek, ha így folytatjuk. Lehet vele vitatkozni. De tök vicces, hogy előbb a Lacrimas, majd a Depresszió kezdett el ilyen űrös téma felé nyitni, most meg ő. Ennyit arról, hogy a metal értelmetlen…

Megjött a havi metalválogatás. Legalábbis valami olyasmi. Ki kéri a piros nyalókáját, látván az első videót? 😀 Csak nem bírtam megállni…

Lacrimas Profundere: Father of Fate

Egy dolgot megfogadtam: nyitott leszek Julian felé. Koncertes változatokban tényleg visszahozta Christ (és Robot is, ha már itt tartunk), viszont így volt bennem egy minimális tartás. Hallgatva a saját formációját tetszett, amit akkor hallottam, de mégiscsak nekem itt kellett a bizonyíték, hogy minden tartásom/aggályom felesleges.
Ezért ők a kedvenc bandám, nem más. Egyszerűen ott van két előző album is (tényleg van egy Burning: A Wish utóíz, de nekem valahogy cseng még ott egy Filthy Notes is), de mégis, valami új, ami eddig nem volt ott. Egyébként, akárhányszor lement a dal (mit akárhányszor, ez az én forever repeat nótám azóta is!!!), egyre inkább erősődött az érzés bennem, hogy nem Juliant hallom, hanem Christ. A hörgős refrénért bónusz pacsi, mintha ezek a srácok tudnák, hogy manapság amúgy is az tart életben. Vagy a srác tééényleg eeennyire le tudja vinni a hangját? Emelem a létező kalapom előtte.

♥ ♥ ♥ ♥ ♥ ♥ ♥

♥ ♥ ♥ ♥ ♥ ♥ ♥

Feröer-szigetek egyetlen zenekarához érkeztünk, akik idén nyáron visszatérnek hazánkba. A folk metal szerelmesei biztos, hogy ott lesznek, nekem még kérdéses. De mindenesetre, a mai ajánlóm róluk szól.

Szerintem ők egy olyan A-vonalas zenekar, akiket nem kell bemutatnom. A Týr már 1998 óta létezik, 7 lemezük jelent meg, és már két éve behirdették, hogy készül egy 8. lemez, de azóta nagyon csendben vannak lemez terén. Tavaly jött a hír, hogy a dobosuk kilépett, így kíváncsi leszek, mi lesz majd. Nevüket a skandináv háború istentől, Týr-től vették kölcsön. De még milyen jól tették. Ez meg az egyik kedvenc dalom.