Főoldal Amy Regények Extrák Galéria Oldal
Mysteries of the Night
Egy csippetnyi blog egy nem átlagos lány tollából.
2022/04/05
Zene – Silver Dust: There's A Place Where I Can Go
Írta: Amy | Hozzászólások: 6 | Kategóriák: YouTube-kalandjaim

Hy darlings! ♥ \m/

Szinte alig volt két napos az előző, 21. poszt, mire néhány olyan új dal is érkezett, amik akkor nem fértek bele megjelenésük miatt, de mostanra már megint van 7 érdekes dal, ami miatt a csokor megszülethetett. Van köztük magyar is, akik közül kettőnek már nagyon várom a koncertjeiket, mert amiket hallgatok, azok nagyon babán szólnak, de élőben kíváncsi vagyok, messzemenően túllövik-e a szintet, mint egy számomra nagyon kedves másik hazai zenekar.

From the Sky: Lethe

Az első album engem teljesen levett a lábamról, valahogy ez a hangzás engem teljesen ki tud kapcsolni. Vagy csak mert mostanában az idegnyugtató gyógyszer helyett hörgéssel teli zenét szoktam hallgatni, és az lenyugtatja az agyam. De!, mielőtt bárki is tovább menne, ebben a dalban nincs benne. Sőt, a szövege is olyan szép, hogy az ember lánya akaratlanul is másképp éli meg. Ajánlani tudom, egy próbát megér.

New Friend Request: Többet ér

A srácokat azért követem már egy ideje, főleg azóta, hogy egyik nyáron a Depresszió előtt léptek fel. Akkor szereztem egy számlistát is tőlük, én meg utána kíváncsi voltam, hogy szólnak a dalok CD-n (akkoriban valamiért nem volt tökéletes a hangzás a Barba kisszínpadán, így aztán nem értettem sokat), és azt kell mondjam, nem csalódtam. Azóta az Előttünk szakadék és a Hiányzik amolyan NFR-himnuszok nálam, úgyhogy kíváncsi vagyok, milyen lesz a 3. lemez. Ennek lett az előfutára az alábbi dal is, és szokásos színvonal :D. Úgyhogy várólistás \m/.

Tovább olvasom »

2022/03/15
Zene – Evergrey: Save Us
Írta: Amy | Hozzászólások: 8 | Kategóriák: YouTube-kalandjaim

Hy darlings! ♥ \m/

Új csokorral készültem, mert végre összejött annyi előadótól új kiadvány, hogy érdemes posztot csinálni róla – vagyis minimum hét, egy hónapnál nem régebbi új anyag. Ilyenkor örülök, hogy egy műfajnak több alműfaja van, és megtaláltam azokat, amik nekem tetszenek. Hirtelen azt se tudtam, melyikkel lenne érdemes kezdeni, mert a nagyon nagyok még egyelőre csendben van.

Sabaton: The Unkillable Soldier

Az utóbbi két albumot valamiért nem hallgattam annyira sűrűn, de ez a dal ezzel az albummal (ami amúgy megvan, khm) valahogy újra előtérbe vonultak, és elkezdtem gondolkodni a koncerten is, mert 2015-ben láttam a csapatot utoljára. Most sok minden miatt mondom azt, hogy nekem szükségem van erre a fajta zenére, és élőben is jó lenne újra látni.
Fun fact: akiről szól ez a dal, egyszer azt mondta, hogy ő élvezte a háborút. Igaz, hogy arcon, fejen, lábon, hason, bokán, lábon, csípőn és fülön lőtték, fél szemére megvakult, túlélt két repülőgép zuhanást, kiszabadult egy börtöntáborból, és letépte a saját ujjait, mikor az orvos megtagadta tőle az amputációt. Ez a fickó tényleg megölhetetlen volt. Még a Sabaton is megpróbálta, nem sikerült.

Tovább olvasom »

2019/03/29
Zene – Lacrimas Profundere: Father of Fate [on forever repeat]
Írta: Amy | Hozzászólások: 0 | Kategóriák: Metal is Religion YouTube-kalandjaim

Megjött a havi metalválogatás. Legalábbis valami olyasmi. Ki kéri a piros nyalókáját, látván az első videót? :D Csak nem bírtam megállni…

Lacrimas Profundere: Father of Fate

Egy dolgot megfogadtam: nyitott leszek Julian felé. Koncertes változatokban tényleg visszahozta Christ (és Robot is, ha már itt tartunk), viszont így volt bennem egy minimális tartás. Hallgatva a saját formációját tetszett, amit akkor hallottam, de mégiscsak nekem itt kellett a bizonyíték, hogy minden tartásom/aggályom felesleges.
Ezért ők a kedvenc bandám, nem más. Egyszerűen ott van két előző album is (tényleg van egy Burning: A Wish utóíz, de nekem valahogy cseng még ott egy Filthy Notes is), de mégis, valami új, ami eddig nem volt ott. Egyébként, akárhányszor lement a dal (mit akárhányszor, ez az én forever repeat nótám azóta is!!!), egyre inkább erősődött az érzés bennem, hogy nem Juliant hallom, hanem Christ. A hörgős refrénért bónusz pacsi, mintha ezek a srácok tudnák, hogy manapság amúgy is az tart életben. Vagy a srác tééényleg eeennyire le tudja vinni a hangját? Emelem a létező kalapom előtte.

♥ ♥ ♥ ♥ ♥ ♥ ♥


♥ ♥ ♥ ♥ ♥ ♥ ♥

Tovább olvasom »

2019/02/28
Zene – Schwarzer Engel: Ritt der Toten
Írta: Amy | Hozzászólások: 0 | Kategóriák: Metal is Religion YouTube-kalandjaim

Február megfelelhetne az újdonságok hónapjának is, hiszen annyi, de annyi zenekar adott ki új lemezt, hogy alig győztem őket meghallgatni, és feljegyezni. Rövidke hónapunkban viszont szép számmal kaptok videókat.

Starkill: The Real Enemy

Feel free to hate me: elegem van Sarah-ból. Nem, nem azért, mert féltékeny lennék, már elfogadtam, hogy beszopta magát a bandába. Azt is, hogy amúgy jó a hangja [csak nem ide], de mi a jó édes fenének kell Simone Simonst utánozni?
Mi a jó abban, hogy tulajdonképpen Epica-klónná változtatta a bandát, és ezt Parkerék meg hagyják… oh, bocsi, Parker másképp is rákacsint a nőre, így igazából észre sem veszi a rózsaszín ködtől, hogy ez a zenekar nem olyan, ami volt. Több a szimfónikus elem, és ez így nem Nightwish-Epica divízió, ahogy azt Parker akarja… ez valami új, amiért őt dicsérem, nem plasztikszőkét. Tudom, már unjátok, hogy állandóan ezen picsogok, de fáj látnom, hogy az egykori nagy melodeath csillag leáldozóban van, mert ez az idióta nem képes felfogni, hogy szerelem és munka nem fér meg egymás mellett. Majd szétmennek, mint Mark meg Simone anno.
Amúgy tök jó a klip, amolyan session-féleség, csak plasztikszőkét távolítsák el onnan, és eskü, feljebb tornáztatom Last.fm-en őket. Jó, ott lesz nekem az első három lemez.

Tovább olvasom »