Zene – Five Finger Death Punch: Making Monsters (bonus track)
2020. 03. 11.     Amy     0 comments

    Metal is Religion, Videos

Pedig elsőre nem is ez volt a bónuszok közül a kiszemeltem, hogy szétrázom rá a fejem.

Ladies and leeches, welcome to the game
Everyone’s invited cause everybody plays
All you’ve gotta do is sign away the things you love the most
One day they’re beating down your door, the next they’re pissing on your ghost

And while you’re building it up, I’ll be out here tearing it down

While you’re trying to come up, I’m making monsters
(I’m just a monster) Making monsters

Everyone knows it but no one does a thing
You’ve gotta get dirty to ever get clean
I’m a bona fide pirate, the best of the worst
Kicking and screaming, scorch the fucking earth!

And while you’re ripping shit up, I’m out here breaking new ground

What the hell do I know?
I’m just a monster
Making monsters!

You called me a disease, treat me like an infection

You hoped I’d fade away, that is my motivation
This isn’t bending knee, this isn’t self reflection
What did you think I’d do? This is retaliation!

[Instrumental Break]

I’m just a monster

Making monsters!

Zene – Lacrimas Profundere: A Summer's End
2020. 01. 17.     Amy     0 comments

    Cikkeim, Lacrimas Profundere, Metal is Religion

Hy darlings! ♥ \m/
Tavaly is született egy ilyen poszt, ezúttal is készül egy, igaz, picivel később, mint az előző évi, de jobb később, mint soha ;) Mit is kell tudni zene terén 2019-ről? Egy előadó kegyetlenül elhúzott az élvonalba, és nem kell találgatni, hogy melyik lesz az, és melyik albumával tarolt.

– Megdöntöttem a tavaly előtti rekordomat, mert 12883 dalt hallgattam, ami 48%-os javulást mutatott 2018-hoz képest.
– Naponta átlagosan 35 dalt hallgattam, és ez 31 nap 8 órát tesz ki.
– Előadók közül abszolút aranyérmes lett a Lacrimas Profundere – ezen nem lehet igazából meglepődni. Mondtam, hogyha új lemezük van, semmi más sem tud ezen változtatni. 7067 alkalom, csodaszép szám. Ezzel második helyre szorult a tavalyi abszolút első Schwarzer Engel, sajnos 1968 alkalommal, de Dave már jelezte a közönségnek, hogy 2020 őszén/telén új albumot ad ki, amit nyáron egy EP-vel előztet meg, úgyhogy van esély, hogy javítson a tavalyi eredményein. Bronzérmes helyen megint a Depresszió végzett, 619 alkalommal, ami viszont veszélyesen kevés, pedig Feriék is új albumot adtak ki, és három alkalommal voltam koncerten…
– A leghallgatottabb album – dobpergést kérek – a Bleeding the Stars lett 5771 alkalommal forgott. Utána jött megmaradt második helyezettként az In Brennenden Himmeln Dave-től, és ő is hozta a harmadik helyet az Imperium I. albumával. Az előbbi 501, míg az utóbbi 454 alkalommal forgott.
– Mondanom se kell, hogy a Lacrimas letarolta a listát a leghallgatottabb dalok közül is. Az első 16 helyett a Bleeding the Stars dalai foglalják, azok közül is kiemelkedik a Mother of Doom, 427 alkalommal. A tavalyi abszolút első Ritt der Toten most csak a 17. helyig jutott, ő is szegény 47 alkalommal.
– Átlagosan este 9 és 10 közé csúszott a zenehallgatási rátám.
– Vasárnap helyett most szombatonként hallgattam a legtöbb zenét.
– Műfajilag az alábbi öt került be a mezőnybe: gothic doom metal, doom metal, Best of 2019, Gothic Rock, Metal.
– Huzamosabb ideig 24 napon keresztül hallgattam zenét (2019. július 28. és augusztus 20-a között). Ekkortájt sikerült „elengednem” a Bleeding-et, hogy a Depresszióra hangolódjak.
– Megdöntöttem a tavalyi rekordomat, ugyanis míg 2018. november 18-án 184 dalt hallgattam, 2019. szeptember 8-án 229-et, 45-tel többet.

– Az On Repeat kategóriában változatosság kedvéért megint a Lacrimas győzött, mint 2018-ban. 2019. augusztus 14-én őket hallgattam a legtöbbször, 240 alkalommal, ugyanezen a napon a Bleeding the Stars ment 240 alkalommal. 2019. szeptember 8-án pedig a Mother of Doom forgott, 22 alkalommal.

A Lacrimas Profundere volt az év zenekara? Naná!

Zene – Depresszió: Hogy lennél?
2019. 09. 17.     Amy     0 comments

    Metal is Religion, Videos

Ilyenkor kicsit úgy érzem, hogy ez az ember ismer, pedig nem sokszor találkoztunk koncerten kívül. Szinte már-már ijesztő, hogy ennyire magamra ismertem egy dalban.

Csak húzod a szádat
És azt mondod szánalmas
Aki társsal lesz teljes
A múltad még fájdalmas
Túl sokszor átbasztak
Nincsen már kedved hinni
Abban, hogy jó helyre
Fog téged bárki vinni

Félsz, hogy elveszik a szárnyadat
Élsz, de elnyomod a vágyadat

Hogy lennél már szabad
Ha közben a szíved szakad
Abba folyton bele
Hogy nincsen másik feled?

Úgy látod, hogy gyenge
Aki másokhoz van kötve
Rabláncot tévesztesz
Páncélmellénnyel össze
Nem könnyű egymáshoz
Folyton alkalmazkodni
Mégis több és jobb az
Amit az igazi tud adni

Úgy biztos nem leszel szabad
Hogy mindig elzárod önmagad
Fogságba ejtett a kényelem
Rács mögé száműz a félelem

Zene – Lacrimas Profundere: A Sip of Multiverse
2019. 08. 20.     Amy     0 comments

    Metal is Religion, YouTube-kalandjaim

Az ehavi metal válogatás kicsit különlegesebb megjelenésben lesz látható, mint az átlagos hóvégi felhozatal, ugyanis kivételes alkalommal az Amy Loves Metal rovattal „együttműködve” bemutatja hazánk metal és rockzenészeit. A lista szubjektív, elég sokan ki is maradtak róla, pedig már pár napja gyűjtögettem a videókat és a zenekarokat a nagy névsorolvasáshoz.
A dalok sem a legfrissebbek, leginkább az aktuális kedvenceket osztottam meg, vagy azokat, amik többet jelentenek nekem mint egy szimpla dalt egy lemezen.

Depresszió: Embernek maradni

A jövőre 20 éves Depresszió megkerülhetetlenül hazánk egyik legnépszerűbb zenekara, és talán az, amelyik a leginkább betalált nálam. Számtalan koncertjükön voltam már, menni is fogok, előrendelt új lemezem is van… mit is kell még róluk mondanom? Azt hiszem, tökéletes volt arra, hogy a srácok megnyissák az államalapításunk ünnepére tervezett felvonulást.

Teljes bejegyzés

Zene – Lacrimas Profundere: Like Screams in Empty Halls
2019. 05. 31.     Amy     0 comments

    Lacrimas Profundere, Metal is Religion, YouTube-kalandjaim

Ez a hónap zene szempontjából igazán ütős volt, hiszen a legtöbb hozzám közelebb álló zenekar mutatott be friss videót, vagy egy új dalt, és naná, hogy azok szépen idekerültek. Vegyesfelvágott van, de még így se tettem be mindent. Főleg a NSFW videókat, mert abból akadt azért egy pár… na de, nézzük!

Lacrimas Profundere: Like Screams in Empty Halls

Mi mással kezdhetnénk a listát, mint a fiaimmal? #SILPPinaction
Első pár ütemre egy másik dal jutott eszembe, de nem tőlük. Viszont, ami jó hír, hogy ezzel a hangszereléssel, amivel ebben a dalban dolgoznak, valami olyat mutattak, amit ennyi lemez után még egyáltalán nem hallottam. Ja, és figyeljetek, nem Chris hallható a dalban, hanem Julian, aki még a videót is rendezte.
Messze van még az a fránya július, de kegyetlenül… bah, már így is nehezen bírom, de ezek után már nagyon kíváncsi vagyok, mit tudnak kihozni a többiből, amit még nem hallottam. Srácok, véletlenül nem olvassátok a blogom?

Teljes bejegyzés

Zene – Yannis Papadopoulos: Ghost Love Score (Vocal Cover)
2019. 04. 30.     Amy     0 comments

    Metal is Religion, YouTube-kalandjaim

Hó vége, tehát aktuális kedvencek. Vannak köztük újak, vannak korábbiak is, amiket csak a napokban tudtam meghallgatni, de remélem, nem okozok senkinek sem csalódást vele. Legalábbis akik ugyanabban a műfajban élnek, mint én :D.

Tarja: Dead Promises

THE QUEEN IS BACK! Ugye nem kell többet ennél mondanom? Egyszerűen zseniális, hogy ennyi év után is milyen erőteljes hangja van ennek a nőnek. És így első hallásra, ez a lemez erősebb lesz, mint az előző, amit kiadott. Nálam már most várós! :D

Teljes bejegyzés

Zene – Lacrimas Profundere: Father of Fate [on forever repeat]
2019. 03. 29.     Amy     0 comments

    Metal is Religion, YouTube-kalandjaim

Megjött a havi metalválogatás. Legalábbis valami olyasmi. Ki kéri a piros nyalókáját, látván az első videót? :D Csak nem bírtam megállni…

Lacrimas Profundere: Father of Fate

Egy dolgot megfogadtam: nyitott leszek Julian felé. Koncertes változatokban tényleg visszahozta Christ (és Robot is, ha már itt tartunk), viszont így volt bennem egy minimális tartás. Hallgatva a saját formációját tetszett, amit akkor hallottam, de mégiscsak nekem itt kellett a bizonyíték, hogy minden tartásom/aggályom felesleges.
Ezért ők a kedvenc bandám, nem más. Egyszerűen ott van két előző album is (tényleg van egy Burning: A Wish utóíz, de nekem valahogy cseng még ott egy Filthy Notes is), de mégis, valami új, ami eddig nem volt ott. Egyébként, akárhányszor lement a dal (mit akárhányszor, ez az én forever repeat nótám azóta is!!!), egyre inkább erősődött az érzés bennem, hogy nem Juliant hallom, hanem Christ. A hörgős refrénért bónusz pacsi, mintha ezek a srácok tudnák, hogy manapság amúgy is az tart életben. Vagy a srác tééényleg eeennyire le tudja vinni a hangját? Emelem a létező kalapom előtte.

♥ ♥ ♥ ♥ ♥ ♥ ♥


♥ ♥ ♥ ♥ ♥ ♥ ♥

Teljes bejegyzés