Hy darlings! ♥ \m/

2024-ben még nem is volt ilyen aranyos zenei válogatásunk, és ahogy elnéztem, az elmúlt négy hónapban bőven akadtak jóságok, amik akaratlanul is a lemeztáramba költöztek. Nyilván nem fog mindenkinek tetszeni, vagy ha esetleg igen, akkor az az előadónak is egy plusz megtekintést generált. És manapság a megtekintések sokat hoznak, ha felfigyelnek és beszélnek XY-ról. Elképzelhetőnek tartom egyébként, hogy negyedévente találkozhattok majd ezzel a sorozattal inkább, mert akkor nekem is van időm keresgélni, illetve a túloldalról, a zenészek is tudnak alkotni. A betöltés a sok videó miatt hosszú lehet egyes helyeken, így türelem! Na de, lássunk hozzá.

Lacrimas Profundere: Obscurity

Ki se kellett volna törölnöm őket innen az első sorból.
Nincs YT-lista Lacrimas nélkül, hehe. Teljesen random talált meg minket ez a csodamuzsika, amiről én valahol azt olvastam, hogy nem fért rá a HTSYWN-re, mert nem voltak kész vele (lusta voltam kiírni igen az album címét, bocsi), ezért kiadták külön, de megint másoktól olvastam, hogy ez talán egy új album előfutára… én inkább az előbbiben hiszek, mert nagyon azokra a sémákra épül fel, mint ez a csoda. Igen, csodának hívom, mert ez a csapat egy csoda. Akkor is, ha az előző kettő énekesükkel jobban szimpatizáltam, és mára csak az első köszön vissza néha egy-két dalban… *sóhajt* Bocsi, magánvélemény volt :D.

Schwarzer Engel: 100 Jahre

Régen hallottunk már a kedvenc fekete angyalomról, de ez nála már hagyomány, hogy minden új lemezt egy EP-vel vezet fel, amin már megtalálható 2-3 dal, ami később szerepelni fog a soron következő, a Schwarzer Engel esetében 8. albumán, amiről egyelőre nem tudunk semmit, csakhogy majd jön. Egyébként, akik hozzám hasonlóan fordítóval értelmezik a szövegeket (vagy csak lusták meghallgatni a dalt), akkor azoknak el kell árulnom, hogy a 100 Jahre (100 év) elég szomorú világképet ír le Dave tollából: 100 éve van kb. az emberiségnek, ha így folytatjuk. Lehet vele vitatkozni. De tök vicces, hogy előbb a Lacrimas, majd a Depresszió kezdett el ilyen űrös téma felé nyitni, most meg ő. Ennyit arról, hogy a metal értelmetlen…

Tavaly augusztusban volt utoljára ilyen csodás zenei montázs, amiben kivételesen a magyar metal/rock zenei élet nagyjait pakoltam össze (nagyjából). A mostaninak is igazából csak januárról kellene szólnia, de mivel volt egy negyedéves kimaradás, szeptembertől januárig válogattam.

Lacrimas Profundere: I Knew and Will Forever Know

Nem volt váratlan az érkezése, mert még a tavaly év végi turnén volt szerencsém értesülni, hogy ebből videó lesz, csak arra nem számoltunk, hogy január elejéig kell rá várni. Magát a dalt szeretem, de őszinte leszek: én nem ilyen videót készítettem volna rá. Persze, vannak benne jó pillanatok, amik megérnének egy screenshotot, de akkor ugrik az egész varázsa.
Mivel van benne valami kezdetszerű érzés (és ha már A Sleeping Throne olyan lezárásszerű érzést kelt), én kapásból nem egy koncerthelyszínen forgattam volna (alacsony költségvetés, pls).
De azért még mindig maximális imádás mind a lemez, mind a zenekar, de tudtok ti ennél jobbat is ♥ ^^

Elárulok egy szakmai titkot. Na jó, nem szakmai titkot, hanem csak egy aprócska észrevételt. A MDB olyan zenekar, mint a Paradise Lost vagy a Cradle of Filth: britek, rengeteg évvel a hátuk mögött, gyakorlatilag stílusalapítók, a doom metal egyik alapkövei. És nem mellesleg a korai Lacrimas albumokon érezhető a hatásuk, de ez tényleg egy észrevétel :D. Chris nagyon nagy rajongója ennek a nagy csodacsapatnak.

Igazából nekem elég sokat kellett várni, mire odajutottam, hogy hallgassak tőlük valami zenét, és ez az eggyel ezelőtti album volt, az A Map of All Our Failures. Ez az a lemez, ami számomra egy tökéletes korong a borús időkben, mint kb. a Lacrimas Filty Notes c. lemeze. Tökéletes úgy, ahogy van. Épp ezért hoztam ezt a „kis” dalocskát azoknak, akiket érdekel Anglia nagy zenekarai.