Tavaly augusztusban volt utoljára ilyen csodás zenei montázs, amiben kivételesen a magyar metal/rock zenei élet nagyjait pakoltam össze (nagyjából). A mostaninak is igazából csak januárról kellene szólnia, de mivel volt egy negyedéves kimaradás, szeptembertől januárig válogattam.

Lacrimas Profundere: I Knew and Will Forever Know

Nem volt váratlan az érkezése, mert még a tavaly év végi turnén volt szerencsém értesülni, hogy ebből videó lesz, csak arra nem számoltunk, hogy január elejéig kell rá várni. Magát a dalt szeretem, de őszinte leszek: én nem ilyen videót készítettem volna rá. Persze, vannak benne jó pillanatok, amik megérnének egy screenshotot, de akkor ugrik az egész varázsa.
Mivel van benne valami kezdetszerű érzés (és ha már A Sleeping Throne olyan lezárásszerű érzést kelt), én kapásból nem egy koncerthelyszínen forgattam volna (alacsony költségvetés, pls).
De azért még mindig maximális imádás mind a lemez, mind a zenekar, de tudtok ti ennél jobbat is ♥ ^^

Elárulok egy szakmai titkot. Na jó, nem szakmai titkot, hanem csak egy aprócska észrevételt. A MDB olyan zenekar, mint a Paradise Lost vagy a Cradle of Filth: britek, rengeteg évvel a hátuk mögött, gyakorlatilag stílusalapítók, a doom metal egyik alapkövei. És nem mellesleg a korai Lacrimas albumokon érezhető a hatásuk, de ez tényleg egy észrevétel :D. Chris nagyon nagy rajongója ennek a nagy csodacsapatnak.

Igazából nekem elég sokat kellett várni, mire odajutottam, hogy hallgassak tőlük valami zenét, és ez az eggyel ezelőtti album volt, az A Map of All Our Failures. Ez az a lemez, ami számomra egy tökéletes korong a borús időkben, mint kb. a Lacrimas Filty Notes c. lemeze. Tökéletes úgy, ahogy van. Épp ezért hoztam ezt a „kis” dalocskát azoknak, akiket érdekel Anglia nagy zenekarai.