Hy darlings! ♥ \m/

Tavaly októberben volt egy ilyen lista, és itt volt az ideje, hogy megint körbenézzünk, mi minden történt rock/metal fronton. Plusz, az idei évben minden hónapban muszáj, hogy megszülessen egy Top 10-es lista, ahol csak annyit kötöttem ki magamnak, hogyha régóta kedvenc előadó is szerepel a listán, akkor lehetőleg ne egy 2006-os felvétele legyen forever on repeatre állítva, hanem újabb zene legyen. A bullet journalom, az első külső vinyóm, a hallójáratom, az iTunes-om, a YouTube is örül ennek. Meg remélem azok is, akik követnek, hehe 😀
Nem számoltam össze, hány előadót szedtem össze, de október óta sok jött ki, így csak annyit kellett tennem, hogy egyre mélyebbre süllyedek a Feliratkozások fülön… voltak meglepetések, az biztos.

The Silverblack: One Last Nail

Azt mondják róluk, hogy industrial vonalon mozognak, és így azonnal arra gondoltam, hogy egy jó kis Rammstein-Deathstars vonalra kell gondolni… ahha… picit tévedtem. Azt mondják, hogy vannak elemek benne a gothic metalból is, bár én meg nem mondom igazából, hogy milyen :D. Az biztos, hogy van, ami tetszett venne, úgyhogy ezt az ötödik lemezt megnézem magamnak jobban egy kicsit.

Hy darlings! ♥ \m/

Ehavi válogatásomban próbáltam megint újoncokat felfedezni, de több olyan dal is felkerült most a listára, ami egy közelgő albumról származik, vagy volt szerencsém élőben hallgatni, vagy szimplán olyan jó, hogy itt kell lennie a listán. És büszke is vagyok magamra, hogy hazánkat is képviselik páran.
Viszont, vannak rajta olyan dalok, amik kimondottan csalódást okoztak.

Finntroll: Forsen

Már másodjára szerepel újra a Finntroll egy ilyen listán, és nem véletlenül. Ez a dal olyan szinten hallgattatja magát, hogy akaratlanul is dúdolni kezdem a dalt. Meg olyan érzésem van már most, mintha a Jaktens Tid idejéből maradtak volna dalok, de keverték volna a Nattfödd stílusában. A klip meg olyan aranyos!

Tavaly augusztusban volt utoljára ilyen csodás zenei montázs, amiben kivételesen a magyar metal/rock zenei élet nagyjait pakoltam össze (nagyjából). A mostaninak is igazából csak januárról kellene szólnia, de mivel volt egy negyedéves kimaradás, szeptembertől januárig válogattam.

Lacrimas Profundere: I Knew and Will Forever Know

Nem volt váratlan az érkezése, mert még a tavaly év végi turnén volt szerencsém értesülni, hogy ebből videó lesz, csak arra nem számoltunk, hogy január elejéig kell rá várni. Magát a dalt szeretem, de őszinte leszek: én nem ilyen videót készítettem volna rá. Persze, vannak benne jó pillanatok, amik megérnének egy screenshotot, de akkor ugrik az egész varázsa.
Mivel van benne valami kezdetszerű érzés (és ha már A Sleeping Throne olyan lezárásszerű érzést kelt), én kapásból nem egy koncerthelyszínen forgattam volna (alacsony költségvetés, pls).
De azért még mindig maximális imádás mind a lemez, mind a zenekar, de tudtok ti ennél jobbat is ♥ ^^

Holy Merlin, mennyi is volt… 2004, igen. Mikor megtudtam, hogy a Bittersweet c. dalban Ville is énekelni fog, akkor figyeltem fel rájuk, bár a nevük nem volt már akkor sem ismeretlen, mivel már nagyon is szerettem a Somewhere Around Nothing c. dalukat, de térjünk vissza a Bittersweet-hez. A klipet szeretem, a dalt már kevésbé… Lauri hangja elnyomja Villéét, bár azt aktívabb Rasmusos koromban nem vallottam volna be.

Koncerten sajnos nem voltam még, és ahogy néztem a nyári fesztiváljaimat, nem lesz lehetőségem hallani őket élőben, viszont őrzök egy DVD-t tőlük, a Live-ot, amit még tök akciósan szereztem évekkel ezelőtt a Media Marktban. Már ott éreztem, hogy ez a csapat élőben is tud szólni, nemcsak CD minőségben :D.

Kedvenc album és dal… igazából egy bónusz dal a kedvencem a Reflections albumról, méghozzá a Leave Me Alone. Olyan klassz, olyan tökéletes, hogy állandóan libabőrös vagyok tőle.

Kedvenc album a 7th Symphony, és nem a hetes miatt… :D. Egyszerűen abban valahogy az összes Apo benne van az elmúlt hat lemezből, amiért én a legjobb 10-be sorolom ezt a zenekart.

Szerintem, nagyon pályát tévesztettem… nem véletlen akarok megtanulni skandinávul. Ezt értsétek úgy, hogy finnül még mindig, és mellé svédül, norvégul és dánul. De áh, már megint elkapott a nyelvet tanulhatnék ; – ;.

[Forrás]

A metál motivál a finntanulásban

Rengeteg zenerajongó ismeri azt a trükköt, hogy ha igazán le akarja nyűgözni kedvenc zenészét, akkor annak anyanyelvén kell őt megszólítani. Úgy tűnik azonban, hogy északon a zenészek kezdik unni ezt a jelenséget. Nyelvtanulási motivációkról és meglepő metáljelenségekről szól a cikkünk.

Finn szakosok, finnül tanulók gyakran megkapják a kérdést: miért? Sokak számára értelmetlennek tűnhet megtanulni egy olyan nyelvet, aminek a nyelvtana (az általános tévhit szerint) az egyik legbonyolultabb a világon, egy nyelvet, amit viszonylag kevesen beszélnek, ráadásul jó messze. Mi kell mégis hozzá, hogy az ember a finn szakon kössön ki? Immár szakdolgozók kutatásai bizonyítják: sok esetben a fő motiváció a finn metál. A témáról nemrég a The Wall Street Journal publikált hosszabb cikket.

Talán meglepő, de nemcsak bölcsészek adják finntanulásra a fejüket. Michael Brown nemzetközi kapcsolatok szakon tanul a Washingtoni Egyetemen, és a diplomáciában képzeli el a jövőjét. Finnország stratégiai szerepet tölt be a Sarkvidéken és befolyásos tagja az eurózónának: ez azt jelenti, hogy Michael számára a finn tanulásával töltött idő jövedelmező befektetés. De inspirációt a nyelvtanuláshoz valami más adott Michaelnek, ez pedig a heavy metal volt.

A metál legjelesebb képviselői közt feltűnő többségben vannak a finn zenekarok, de jellemzően ők angolul írják dalszövegeiket, hiszen a nemzetközi hírnevet valamivel nehezebb elérni egy mindössze 5,4 millió anyanyelvi beszélőt számláló nyelven. Bár az is világos, hogy a rajongókra jellemző, főleg a fanatikusabbakra, hogy mindent, de mindent tudni akarnak kedvencükről: mit eszik, mi fáj neki, agglutináló nyelvet beszél-e, netán flektálót. És annál nincs is jobb, mint látni a meglepetést kedvencünk arcán, amikor anyanyelvén szólítjuk meg.

A metálzenekarok sűrűsége a világban (a százezer főre jutó együttesek száma)

(Forrás: copyranter.blogspot.de)

De vajon meglepetés ez még? Sami Hinkka, a finn Ensiferum basszusgitárosa azt mondja, hogy akárhányszor valaki azzal jön neki, hogy a zenéjük inspirálta a nyelvtanulásban, az erőt ad neki, hogy tovább zenéljen. Mathias Nygard, a szintén finn Turisas énekese viszont már meg sem lepődik finnül folyékonyan beszélő külföldi rajongóin.

De akkor nézzünk egy magyart, aki a finn tanulására adta a fejét! Balogh Andrea, akit korábban semmilyen szálak sem fűztek Skandináviához, olyan zenekarok hatására kezdett el nyelvet tanulni, mint a Moonsorrow, Apocalyptica, Stratovarius, Children Of Bodom, Ensiferum vagy a Wintersun. Andrea később szakdolgozatát arról írta, hogy milyen köze van a metálzenének nemzetközi diákok finntanulási motivációihoz.

Hihetetlen, de még a Harvardon is téma a metál. Olivia Lucas doktorandusz a skandináv metálról ír disszertációt. Szerinte a dolog nagyon egyszerű: az emberek tudni akarják, hogy milyen kultúra az, ahonnan kedvenc zenéik jönnek. Nem tart sokáig – mondta –, hogy párhuzamot vonjunk a melankólia, a komorság (a finn metál tartópillérei) és a finn psziché között. Mint mondja, a finnek kényelmesen megvannak ezekkel az érzésekkel, és nem éreznek nyomást, hogy folyton jókedvűek legyenek. A zenéjük pont ezt a világlátást közvetíti.

A metál a finnek fő zenei exportja. Olyan zenekarok, mint a HIM, a The Rasmus, az Apocalyptica, Sonata Arctica – és még sorolhatnánk – világszerte ismertek. A metált maguk a finnek is a kultúrájuk meghatározó részének tartják. Finnország 2006-ban bezsebelte első és nagy becsben tartott győzelmét az Eurovíziós Dalfesztiválon. Akkor versenyzőjük a szörnyjelmezes Lordi zenekar volt a Hard Rock Halleluja című rockhimnusszal. És ha már vallás, akkor említsük meg azt is, hogy a finnek 2006 óta rendszeresen tartanak metálmiséket (metallimessu) különböző templomokban. Ezek a luteránus istentisztelet mintáit követik, de a zsoltárokat „metálosítva” éneklik. A metálmise 2007-ben megkapta az év keresztény médiateljesítményének járó díjat.

Természetesen nem a finn az egyetlen nyelv, amelyhez nyelvtanulók a metálon keresztül jutnak el. A norvég black metál egy kicsit sötétebb tónust képvisel, mint a finnek, és a jó hírén is esett már csorba. 1992 és 1996 között keresztényellenes norvég black metal rajongók több mint ötven templomot gyújtottak fel.

A kilencvenes években több konfliktus is kialakult a norvég black metal és a svéd death metal zenészei között. Állítólag rajongók egy csoportja még terveket is szőtt bizonyos svéd zenészek meggyilkolására. Ennyit a norvég metál sötét korszakáról ahhoz, hogy lássuk, hova fejlődtek ma: a norvég külügyminisztérium gyakornokainak külön szemináriumot kell elvégezniük black metalból, ugyanis a nagykövetségek már nem bírják kezelni a hozzájuk érkezett rengeteg ilyen jellegű kérést. Norvégia egyébként több metálzenekarát rendszeresen támogatja pénzügyileg.

Szóval ilyenek vannak északon.