Hy darlings! ♥ \m/

2024-ben még nem is volt ilyen aranyos zenei válogatásunk, és ahogy elnéztem, az elmúlt négy hónapban bőven akadtak jóságok, amik akaratlanul is a lemeztáramba költöztek. Nyilván nem fog mindenkinek tetszeni, vagy ha esetleg igen, akkor az az előadónak is egy plusz megtekintést generált. És manapság a megtekintések sokat hoznak, ha felfigyelnek és beszélnek XY-ról. Elképzelhetőnek tartom egyébként, hogy negyedévente találkozhattok majd ezzel a sorozattal inkább, mert akkor nekem is van időm keresgélni, illetve a túloldalról, a zenészek is tudnak alkotni. A betöltés a sok videó miatt hosszú lehet egyes helyeken, így türelem! Na de, lássunk hozzá.

Lacrimas Profundere: Obscurity

Ki se kellett volna törölnöm őket innen az első sorból.
Nincs YT-lista Lacrimas nélkül, hehe. Teljesen random talált meg minket ez a csodamuzsika, amiről én valahol azt olvastam, hogy nem fért rá a HTSYWN-re, mert nem voltak kész vele (lusta voltam kiírni igen az album címét, bocsi), ezért kiadták külön, de megint másoktól olvastam, hogy ez talán egy új album előfutára… én inkább az előbbiben hiszek, mert nagyon azokra a sémákra épül fel, mint ez a csoda. Igen, csodának hívom, mert ez a csapat egy csoda. Akkor is, ha az előző kettő énekesükkel jobban szimpatizáltam, és mára csak az első köszön vissza néha egy-két dalban… *sóhajt* Bocsi, magánvélemény volt :D.

Schwarzer Engel: 100 Jahre

Régen hallottunk már a kedvenc fekete angyalomról, de ez nála már hagyomány, hogy minden új lemezt egy EP-vel vezet fel, amin már megtalálható 2-3 dal, ami később szerepelni fog a soron következő, a Schwarzer Engel esetében 8. albumán, amiről egyelőre nem tudunk semmit, csakhogy majd jön. Egyébként, akik hozzám hasonlóan fordítóval értelmezik a szövegeket (vagy csak lusták meghallgatni a dalt), akkor azoknak el kell árulnom, hogy a 100 Jahre (100 év) elég szomorú világképet ír le Dave tollából: 100 éve van kb. az emberiségnek, ha így folytatjuk. Lehet vele vitatkozni. De tök vicces, hogy előbb a Lacrimas, majd a Depresszió kezdett el ilyen űrös téma felé nyitni, most meg ő. Ennyit arról, hogy a metal értelmetlen…

Hy darlings! ♥ \m/

Tavaly októberben volt egy ilyen lista, és itt volt az ideje, hogy megint körbenézzünk, mi minden történt rock/metal fronton. Plusz, az idei évben minden hónapban muszáj, hogy megszülessen egy Top 10-es lista, ahol csak annyit kötöttem ki magamnak, hogyha régóta kedvenc előadó is szerepel a listán, akkor lehetőleg ne egy 2006-os felvétele legyen forever on repeatre állítva, hanem újabb zene legyen. A bullet journalom, az első külső vinyóm, a hallójáratom, az iTunes-om, a YouTube is örül ennek. Meg remélem azok is, akik követnek, hehe 😀
Nem számoltam össze, hány előadót szedtem össze, de október óta sok jött ki, így csak annyit kellett tennem, hogy egyre mélyebbre süllyedek a Feliratkozások fülön… voltak meglepetések, az biztos.

The Silverblack: One Last Nail

Azt mondják róluk, hogy industrial vonalon mozognak, és így azonnal arra gondoltam, hogy egy jó kis Rammstein-Deathstars vonalra kell gondolni… ahha… picit tévedtem. Azt mondják, hogy vannak elemek benne a gothic metalból is, bár én meg nem mondom igazából, hogy milyen :D. Az biztos, hogy van, ami tetszett venne, úgyhogy ezt az ötödik lemezt megnézem magamnak jobban egy kicsit.

Hy darlings! ♥ \m/

Ehavi válogatásomban próbáltam megint újoncokat felfedezni, de több olyan dal is felkerült most a listára, ami egy közelgő albumról származik, vagy volt szerencsém élőben hallgatni, vagy szimplán olyan jó, hogy itt kell lennie a listán. És büszke is vagyok magamra, hogy hazánkat is képviselik páran.
Viszont, vannak rajta olyan dalok, amik kimondottan csalódást okoztak.

Finntroll: Forsen

Már másodjára szerepel újra a Finntroll egy ilyen listán, és nem véletlenül. Ez a dal olyan szinten hallgattatja magát, hogy akaratlanul is dúdolni kezdem a dalt. Meg olyan érzésem van már most, mintha a Jaktens Tid idejéből maradtak volna dalok, de keverték volna a Nattfödd stílusában. A klip meg olyan aranyos!

Tavaly augusztusban volt utoljára ilyen csodás zenei montázs, amiben kivételesen a magyar metal/rock zenei élet nagyjait pakoltam össze (nagyjából). A mostaninak is igazából csak januárról kellene szólnia, de mivel volt egy negyedéves kimaradás, szeptembertől januárig válogattam.

Lacrimas Profundere: I Knew and Will Forever Know

Nem volt váratlan az érkezése, mert még a tavaly év végi turnén volt szerencsém értesülni, hogy ebből videó lesz, csak arra nem számoltunk, hogy január elejéig kell rá várni. Magát a dalt szeretem, de őszinte leszek: én nem ilyen videót készítettem volna rá. Persze, vannak benne jó pillanatok, amik megérnének egy screenshotot, de akkor ugrik az egész varázsa.
Mivel van benne valami kezdetszerű érzés (és ha már A Sleeping Throne olyan lezárásszerű érzést kelt), én kapásból nem egy koncerthelyszínen forgattam volna (alacsony költségvetés, pls).
De azért még mindig maximális imádás mind a lemez, mind a zenekar, de tudtok ti ennél jobbat is ♥ ^^

Holy Merlin, mennyi is volt… 2004, igen. Mikor megtudtam, hogy a Bittersweet c. dalban Ville is énekelni fog, akkor figyeltem fel rájuk, bár a nevük nem volt már akkor sem ismeretlen, mivel már nagyon is szerettem a Somewhere Around Nothing c. dalukat, de térjünk vissza a Bittersweet-hez. A klipet szeretem, a dalt már kevésbé… Lauri hangja elnyomja Villéét, bár azt aktívabb Rasmusos koromban nem vallottam volna be.

Koncerten sajnos nem voltam még, és ahogy néztem a nyári fesztiváljaimat, nem lesz lehetőségem hallani őket élőben, viszont őrzök egy DVD-t tőlük, a Live-ot, amit még tök akciósan szereztem évekkel ezelőtt a Media Marktban. Már ott éreztem, hogy ez a csapat élőben is tud szólni, nemcsak CD minőségben :D.

Kedvenc album és dal… igazából egy bónusz dal a kedvencem a Reflections albumról, méghozzá a Leave Me Alone. Olyan klassz, olyan tökéletes, hogy állandóan libabőrös vagyok tőle.

Kedvenc album a 7th Symphony, és nem a hetes miatt… :D. Egyszerűen abban valahogy az összes Apo benne van az elmúlt hat lemezből, amiért én a legjobb 10-be sorolom ezt a zenekart.

Szerintem, nagyon pályát tévesztettem… nem véletlen akarok megtanulni skandinávul. Ezt értsétek úgy, hogy finnül még mindig, és mellé svédül, norvégul és dánul. De áh, már megint elkapott a nyelvet tanulhatnék ; – ;.

[Forrás]

A metál motivál a finntanulásban

Rengeteg zenerajongó ismeri azt a trükköt, hogy ha igazán le akarja nyűgözni kedvenc zenészét, akkor annak anyanyelvén kell őt megszólítani. Úgy tűnik azonban, hogy északon a zenészek kezdik unni ezt a jelenséget. Nyelvtanulási motivációkról és meglepő metáljelenségekről szól a cikkünk.

Finn szakosok, finnül tanulók gyakran megkapják a kérdést: miért? Sokak számára értelmetlennek tűnhet megtanulni egy olyan nyelvet, aminek a nyelvtana (az általános tévhit szerint) az egyik legbonyolultabb a világon, egy nyelvet, amit viszonylag kevesen beszélnek, ráadásul jó messze. Mi kell mégis hozzá, hogy az ember a finn szakon kössön ki? Immár szakdolgozók kutatásai bizonyítják: sok esetben a fő motiváció a finn metál. A témáról nemrég a The Wall Street Journal publikált hosszabb cikket.

Talán meglepő, de nemcsak bölcsészek adják finntanulásra a fejüket. Michael Brown nemzetközi kapcsolatok szakon tanul a Washingtoni Egyetemen, és a diplomáciában képzeli el a jövőjét. Finnország stratégiai szerepet tölt be a Sarkvidéken és befolyásos tagja az eurózónának: ez azt jelenti, hogy Michael számára a finn tanulásával töltött idő jövedelmező befektetés. De inspirációt a nyelvtanuláshoz valami más adott Michaelnek, ez pedig a heavy metal volt.

A metál legjelesebb képviselői közt feltűnő többségben vannak a finn zenekarok, de jellemzően ők angolul írják dalszövegeiket, hiszen a nemzetközi hírnevet valamivel nehezebb elérni egy mindössze 5,4 millió anyanyelvi beszélőt számláló nyelven. Bár az is világos, hogy a rajongókra jellemző, főleg a fanatikusabbakra, hogy mindent, de mindent tudni akarnak kedvencükről: mit eszik, mi fáj neki, agglutináló nyelvet beszél-e, netán flektálót. És annál nincs is jobb, mint látni a meglepetést kedvencünk arcán, amikor anyanyelvén szólítjuk meg.

A metálzenekarok sűrűsége a világban (a százezer főre jutó együttesek száma)

(Forrás: copyranter.blogspot.de)

De vajon meglepetés ez még? Sami Hinkka, a finn Ensiferum basszusgitárosa azt mondja, hogy akárhányszor valaki azzal jön neki, hogy a zenéjük inspirálta a nyelvtanulásban, az erőt ad neki, hogy tovább zenéljen. Mathias Nygard, a szintén finn Turisas énekese viszont már meg sem lepődik finnül folyékonyan beszélő külföldi rajongóin.

De akkor nézzünk egy magyart, aki a finn tanulására adta a fejét! Balogh Andrea, akit korábban semmilyen szálak sem fűztek Skandináviához, olyan zenekarok hatására kezdett el nyelvet tanulni, mint a Moonsorrow, Apocalyptica, Stratovarius, Children Of Bodom, Ensiferum vagy a Wintersun. Andrea később szakdolgozatát arról írta, hogy milyen köze van a metálzenének nemzetközi diákok finntanulási motivációihoz.

Hihetetlen, de még a Harvardon is téma a metál. Olivia Lucas doktorandusz a skandináv metálról ír disszertációt. Szerinte a dolog nagyon egyszerű: az emberek tudni akarják, hogy milyen kultúra az, ahonnan kedvenc zenéik jönnek. Nem tart sokáig – mondta –, hogy párhuzamot vonjunk a melankólia, a komorság (a finn metál tartópillérei) és a finn psziché között. Mint mondja, a finnek kényelmesen megvannak ezekkel az érzésekkel, és nem éreznek nyomást, hogy folyton jókedvűek legyenek. A zenéjük pont ezt a világlátást közvetíti.

A metál a finnek fő zenei exportja. Olyan zenekarok, mint a HIM, a The Rasmus, az Apocalyptica, Sonata Arctica – és még sorolhatnánk – világszerte ismertek. A metált maguk a finnek is a kultúrájuk meghatározó részének tartják. Finnország 2006-ban bezsebelte első és nagy becsben tartott győzelmét az Eurovíziós Dalfesztiválon. Akkor versenyzőjük a szörnyjelmezes Lordi zenekar volt a Hard Rock Halleluja című rockhimnusszal. És ha már vallás, akkor említsük meg azt is, hogy a finnek 2006 óta rendszeresen tartanak metálmiséket (metallimessu) különböző templomokban. Ezek a luteránus istentisztelet mintáit követik, de a zsoltárokat „metálosítva” éneklik. A metálmise 2007-ben megkapta az év keresztény médiateljesítményének járó díjat.

Természetesen nem a finn az egyetlen nyelv, amelyhez nyelvtanulók a metálon keresztül jutnak el. A norvég black metál egy kicsit sötétebb tónust képvisel, mint a finnek, és a jó hírén is esett már csorba. 1992 és 1996 között keresztényellenes norvég black metal rajongók több mint ötven templomot gyújtottak fel.

A kilencvenes években több konfliktus is kialakult a norvég black metal és a svéd death metal zenészei között. Állítólag rajongók egy csoportja még terveket is szőtt bizonyos svéd zenészek meggyilkolására. Ennyit a norvég metál sötét korszakáról ahhoz, hogy lássuk, hova fejlődtek ma: a norvég külügyminisztérium gyakornokainak külön szemináriumot kell elvégezniük black metalból, ugyanis a nagykövetségek már nem bírják kezelni a hozzájuk érkezett rengeteg ilyen jellegű kérést. Norvégia egyébként több metálzenekarát rendszeresen támogatja pénzügyileg.

Szóval ilyenek vannak északon.