Hy darlings! \m/ ♥

Tudom, nem arról vagyok híres, hogy szinte minden nap jelentkezek, de szükségem volt egy kis pihenésre. Az utóbbi hetekben leginkább arra játszottam, hogy mentálisan ne égjek ki, mert mostanában állandó délutánosként tengetem a napjaimat, beteg is voltam, szabad napjaimon pedig egyszerűen elmenekültem a Sims világába. Totál magamba zárkóztam, és nem voltam felkészülve arra, hogy bárkivel is beszéljek, aki nem családtag. Nem azért, mert nem tudtam volna megbeszélni XY-nal a gondomat, csak nem volt lelki erőm arra, hogy telefonon pötyögve elmondjam, mizu, mert egyszerűen fáradt voltam. Plusz, szinte mindenki alszik már 11 óra magasságában, úgyhogy pláne.

Kezdjük az elején.

Végre itt az én időm, az ősz, végre lehet vastagabb ruhákat hordani, és végre nem néznek ki azért, mert feketét hordok, mert a többi színben nem érzem jól magam. Még nem dekoráltam ki Halloweenre, még van egy-két dolog, amit előtte meg kell csinálnom, de az már gyerekjáték.

Ahogy azt az előző két SBO-mban is említettem, sikerült megvalósítani az egyik tervem, amit már nagyon régóta terveztem: lakásfelújítást hajtottunk végre. Aki ismer, azt tudja, hogy az elmúlt évek veszteségei után ez volt az egyik dolog, amit megérdemeltnek éreztem, hiszen szinte a nulláról kellett újrakezdenem mindent.
Hetekig terveztünk, számoltam, méricskéltem, álmodoztam. Majdnem minden álmom teljesült egyetlen nap alatt, de eleve úgy indultunk neki, hogy aznap (péntek délelőtt) nem fog sikerülni, hiszen kizártnak tartottuk, hogy ez ilyen hamar menjen. Aztán meglepetésünkre sikerült. El is mentettem az sms-t, amit akkor kaptam.
Hülyeség volt-e? Valószínű, főleg a mai világban, de ezt vállaltam.
Jól meggondoltam-e? Igen, mert ezzel sok minden megváltozott, de a jó irányba.

Első utunk a H&M-be vezetett, ahol pár apróságot szereztem (későbbi haulban fogtok vele találkozni), utána DM és Libri. Hazajöttünk taxival, rendeltem ebédet, aztán elmentünk az Ázsia Centerbe. Közben reménykedtem, hogy megkapom a szabadságot végre, mert tudtam, hogy a bútorokat összerakni nem egy órás művelet, plusz, a régiekről is gondoskodni kellett. Szép álmaimat egy lehetetlen beosztás, és egy burkolt fenyegetés tette tönkre, de az ezer százalékra lett ígérve, hogy megkapom a múlt hétre. Lenyeltem, mert muszáj volt, de nem voltam boldog, egyáltalán nem. Ennek fényében házhoz rendeltem az újakat az IKEA-ból, a sarokkönyvespolcon és a kanapéágyon kívül, mert az előbbit nem hozták ki, a másikat pedig kénytelen voltam megint a Jysk-ből rendelni… pedig a szekrénnyel jól megjártam. De bíztam abban, hogy egy kanapéágy nem okoz akkora csalódást, mint az a szekrény, ami már akkor a kezembe maradt, ha csak megérintettem a kilincset (és ezen nem segített sajnos a csavarok meghúzása sem, bukásra volt az a projekt ítélve).
Időközben a Praktikert is átnyálaztam, úgyhogy megvan a festék is, amire majd festjük a szobát. Összességében majdnem mindent sikerült most megszerezni, amit elterveztünk, egyedül a linóleum padlót nem sikerült, de csak azért, mert nem tudtuk eldönteni, hány nm2-t kell rendelni, hogy a szobát, a félszobát és az előszobát lefedje rendesen. Úgyhogy ha nem idén, akkor jövőre biztos megvalósítjuk ^^.
Nem csak a Libriben szereztem cuccokat, hanem rendeltem a Szukits-tól, a Könyvmolyképzőtől, a Down for Whatever-től, Media Marktból, emag-on is találtam pár jó cuccot, valamint AliExpressről is költöznek folyamatosan be az apróságok, amiket megvásároltam. Előszülinapi ajándék magamtól magamnak, oh yeah.
Annyi biztos, hogy most szombaton meg lesz tartva a szülinapom (akkor is, ha évek után kaptam egy délelőttös műszakot előtte…), és annyiról tudok, hogy fogok kapni egy karórát (aki ritkán hord órát, na mindegy), és még valamit, de azt majd szombaton meglátom. Azt se tudom, mit ennék, nemhogy mit kapok XD.

A szervezés elég hülyén jött ki, mert nemrég volt a kerületben lomtalanítás, és előtte levő napokban ott voltam 23 dobozzal, úgy, hogy nem volt hely hova kicsomagolni a dolgokat. Hívtam lomtalanítókat, akik tényleg elvittek mindent, amire azt mondtuk, hogy már nincs rá szükség. Így tartottam magam ahhoz az ígérethez, hogy csak akkor cserélem le az asztalt, amit még Papától kaptam, ha én cserélem le. Utána egyesével, amit tudtam, hogy meg tudok csinálni, azt összeraktam. Először egy fiókos alacsony szekrényt raktam össze, az üvegvitrint hagytam utoljára, mert az túl törékenynek tűnt, nem akartam, hogy egy véletlen mozdulatban összetörjem. Utána jött a 40 centi széles Billy, majd mikor már úgy voltam vele, hogy túl fáradt vagyok az állandó délutános műszak miatt, hagytam, hogy majd szabadság alatt megoldjam. De két napig így is a földön aludtam, amíg megjött a kanapéágy, úgyhogy azóta megint fáj a hátam…
Szabadság alatt elkezdtem kicsomagolni a bútorokat. A tévéállvány következett, amiben segített egy kollégám is, de az konkrétan nemrég lett kijavítva, mert a pillangópántot, ahogy én elkereszteltem (tudom, hogy nem úgy hívják, de szerintem tudjátok, hogy mire gondolok, arra a kis fém akármicsodára, ami megfogja az ajtókat a szekrényhez), rosszul tett fel. A sarokkönyvespolcom is elég hamar összeállt, utána jött a gardrób, de az ajtókat is csak nemrég sikerült feltenni, mert egy rokon jött segíteni benne, akinek amúgy is ez volt a szakmája, a rutin meg az évek megtették a hatását. Vettem amúgy a fürdőszobába akasztót is, ami végül nem feküdt az ajtóra rendesen xD. Úgyhogy egyelőre az én szekrényemen van, mindenféle kalapácsolás nélkül, legalább van hova akasztani a táskámat, ha hazaértem.
Lomtalanításnál sorra vittük le a nem széttépett dobozokat, a nem kellő holmikat, úgyhogy jelentősen leredukáltam a használaton kívüli cuccaim számát. Apróságok még így is hiányoznak, de azokat idővel beszerezni már semmiség lesz. Így is úgy számoltam, hogy még egy 60-70 darab vállfa még szükséges a boldogságomhoz, mert sok ruhát kidobtam, sok régi vállfát kidobtam, így tényleg csak azok vannak a szekrényemben, amiket tényleg hordok, és tudom, hogy össze tudok állítani belőle egy fasza megjelenést. Nem, nem kaptok külön lookbook sorozatot. Arra ott lesz az Instagram.

Napok óta terveztem már a visszatérést, úgyhogy itt volt az ideje, hogy leírjam. Most nemrég lettünk készen az utolsó bútorral. Az ágyat cserélni kell majd, mert nem passzol bele sehogy a szobába, ahova szántam, túl kicsi ahhoz, úgyhogy lesz még egy köröm az IKEA-val, mert nehogy legyen egy kis nyugtom.

A festést is sikerült hamar letudni, igaz, hogy két napba telt, de nemrég fejeztük be. Mondhatni, még egy szülinapi ajándék, hogy matt pasztell-lila színű lett a fal. Nyugalmat is áraszt, növeli a kreativitást, úgyhogy várom, hogy Areh mikor kopogtat be a foszlányok helyett egy diktafonra felvett történettel. Legalábbis, én nagyon szeretnék már pontot tenni az ő története végére. Majd egyszer xD.

Még hátravan a kisszoba és az előszoba, valamint a konyhát is szeretném szép zölden látni, úgyhogy még nem állhatok meg. Rengeteg minden van még hátra, de ennyi idő után, egy új életkorban ez a minimum. Ideje volt már nyernem is valamit, ha eddig vesztésre álltam.