2020. 01. 30.     Amy     0 comments

    Lacrimas Profundere, Videos, YouTube-kalandjaim

Tavaly augusztusban volt utoljára ilyen csodás zenei montázs, amiben kivételesen a magyar metal/rock zenei élet nagyjait pakoltam össze (nagyjából). A mostaninak is igazából csak januárról kellene szólnia, de mivel volt egy negyedéves kimaradás, szeptembertől januárig válogattam.

Lacrimas Profundere: I Knew and Will Forever Know

Nem volt váratlan az érkezése, mert még a tavaly év végi turnén volt szerencsém értesülni, hogy ebből videó lesz, csak arra nem számoltunk, hogy január elejéig kell rá várni. Magát a dalt szeretem, de őszinte leszek: én nem ilyen videót készítettem volna rá. Persze, vannak benne jó pillanatok, amik megérnének egy screenshotot, de akkor ugrik az egész varázsa.
Mivel van benne valami kezdetszerű érzés (és ha már A Sleeping Throne olyan lezárásszerű érzést kelt), én kapásból nem egy koncerthelyszínen forgattam volna (alacsony költségvetés, pls).
De azért még mindig maximális imádás mind a lemez, mind a zenekar, de tudtok ti ennél jobbat is ♥ ^^

Teljes bejegyzés

Zene – Lacrimas Profundere: Like Screams in Empty Halls
2019. 05. 31.     Amy     0 comments

    Lacrimas Profundere, Metal is Religion, YouTube-kalandjaim

Ez a hónap zene szempontjából igazán ütős volt, hiszen a legtöbb hozzám közelebb álló zenekar mutatott be friss videót, vagy egy új dalt, és naná, hogy azok szépen idekerültek. Vegyesfelvágott van, de még így se tettem be mindent. Főleg a NSFW videókat, mert abból akadt azért egy pár… na de, nézzük!

Lacrimas Profundere: Like Screams in Empty Halls

Mi mással kezdhetnénk a listát, mint a fiaimmal? #SILPPinaction
Első pár ütemre egy másik dal jutott eszembe, de nem tőlük. Viszont, ami jó hír, hogy ezzel a hangszereléssel, amivel ebben a dalban dolgoznak, valami olyat mutattak, amit ennyi lemez után még egyáltalán nem hallottam. Ja, és figyeljetek, nem Chris hallható a dalban, hanem Julian, aki még a videót is rendezte.
Messze van még az a fránya július, de kegyetlenül… bah, már így is nehezen bírom, de ezek után már nagyon kíváncsi vagyok, mit tudnak kihozni a többiből, amit még nem hallottam. Srácok, véletlenül nem olvassátok a blogom?

Teljes bejegyzés

Zene – Schwarzer Engel: Ritt der Toten
2018. 05. 15.     Amy     0 comments

    Blog, Cikkeim

Visszaemlékezős posztot akartam írni erről a témáról, amolyan ünneplésként. Előre szólok, lehet hosszú lesz, de megpróbálom összefoglalni, mit jelent nekem ez az életforma, valamikor később hozom a Büszkeségfalat, avagy A Gyűjteményt, amit eddig szereztem. Lesz kívánságlista is, az életemet megváltoztató lemezek sora, kedvenc videoklip, és egyéb ilyen triviális tény. Nekem is nagy kihívást jelentett, és már május elseje óta írtam ezt a bejegyzést.

Teljes bejegyzés

Zene – Sabaton: Primo Victoria
2015. 01. 27.     Amy     0 comments

    Amy Loves Metal

Be kell valljam, eleinte ezt az isteni svéd csapatot abszolúte nem szerettem. Nem tetszett Joakim hangja. Ezért arra, hogy én büszkén azt mondjam magamról, hogy imádom a Sabatont, egészen 2012-ig kellett várni, mikor megérkezett a Carolus Rex.

Azon van ugyanis a Long Live the King c. dal, amit ha öcsém nem hallgat baromi sűrűn, akkor én most nem lennék belezúgva Svédország történelmébe. A skandináv mitológiát az Amon Amarth foglalja össze tökéletesen, róluk később értekezek.

Tehát, Sabaton. Hosszú lenne felsorolni, melyek azok a dalok, amiket szeretek, mert azóta volt szerencsém végighallgatni mind a hat lemezt, és ha valamikor odajutok, akkor a Swedish Empire Live-ot is megnézni, ha már 2013-ban egyik Sabaton bulin se voltam ott.
Az biztos, hogy a Primo Victoria egy tökéletes opusz, amit nem lehet nem imádni! Egyszerűen a refrén énekelteti magát, és mindig azon kapom magam, hogy a viking harcosaimat, Sirort és Kristoffert látom a csatamezőn a 900-as évek környékén. Rengeteg ötlet született már a sztorijaimhoz, amikhez már elkészült a sorrend, és ezt köszönhetem a Sabatonnak, meg még sok más zenekarnak, de ahogy Adrian tette a könyvei végén, én is a köszönetrovatban fogom megemlíteni őket.

És ha már annyit áradoztam a Sabatonról, akkor íme az egyik kedvenc dalom: