Hy darlings! ♥ \m/

2019-ben írtam utoljára ilyen posztot, utána pedig volt sajnos két olyan évem, aminél nem tudtam annyiszor zenét hallgatni, amennyiszer csak akartam. Így most elsejétől kezdem, és ha minden jól megy, akkor az 1001 dolgos listámon is ki tudom ezt húzni.

» 2022-ben 11.679 dalt hallgattam, ez a szám 2021-ben egyébként sajnos csak 1.119 volt.
» Naponta átlagosan 32 dalt hallgattam, és ez 32 nap 16 órát tesz ki.
» Előadók közül abszolút aranyérmes lett a Lacrimas Profundere – ezen nem lehet igazából meglepődni. Mondtam, hogyha új lemezük van, semmi más sem tud ezen változtatni. 2099 alkalommal hallgattam őket. Második helyre nagyon felkúszott (legnagyobb örömömre) a Down for Whatever, akik sajnos csak 815 alkalommal szóltak. Pedig új album is volt… na mindegy, idén ezt másképp csinálom. Bronzérmes helyen megint a Depresszió végzett, 772 alkalommal. Mondjuk úgy, meglátszik, hogy szünetet tartok, kicsit becsömörlöttem, pedig egyébként nem lett olyan rossz az új album, csak nem adtam neki elég esélyt. [A VU számlista is a bűnös!!!!]
» A leghallgatottabb album mondanom se kell, hogy a How to Shroud Yourself with Night lett 957 alkalommal forgott. Utána jött megmaradt második helyezettként a Zuhanás Kikiéktől 601 alkalommal. A harmadik helyzet a From the Sky Rex c. című albuma, 353 alkalommal ment le.
» Mondanom se kell, hogy a Lacrimas letarolta a listát a leghallgatottabb dalok közül is. Az első két helyen az új albumról az „Unseen” vezeti 126 alkalommal, a második pedig az „A Cloak Woven of Stars” áll, 96 alkalommal ment le. És ha már előbb említettem, bronzérmes helyen végzett a Libera Me, 95 alkalommal. A többi helyezett is nagyjából a How to Shroud Yourself with Night lemezről származnak, de a 12. helyre feljött 71 alkalommal a Lilith Immaculate a Cradle of Filth-től. Ööö… majd Areh-kel beszélek erről.
» Átlagosan este 8 körül szerettem tavaly zenét hallgatni.
» Most is vasárnap hallgattam legtöbbször zenét.
» Műfajilag az alábbi öt került be a mezőnybe: gothic metal, Metal, Power Metal, Gothic Rock, Rock.
» Huzamosabb ideig 13 napon keresztül hallgattam zenét.

A Lacrimas Profundere volt az év zenekara? Naná!

Számlista:

CD1
01. Wall of Gloom
02. A Cloak Woven of Stars
03. Nebula
04. In a Lengthening Shadow
05. The Curtain of White Silence
06. Unseen
07. The Vastness of Infinity
08. To Disappear in You
09. An Invisible Beginning
10. Shroud of Night

Hy darlings! \m/ ♥

Március már rég volt, mikor végre elő lehetett rendelni ezt a csodát, így rögtön keresni is kezdtem azt a megoldást, amivel kezembe kaphatom a boxot nyár végén. Még így is, egy nappal a hivatalos megjelenés előtt meg is kaptam, a futár 10:15-kor hívott, hogy átadja, úgyhogy én 10:17 óta boldog tulajdonosa vagyok az 500 darab egyikének. Igazából már 24-én feladásra került, úgyhogy ha bármikor máskor is rendelnék külföldről, csakis a Napalm Recordstól fogok. Nem elég, hogy rettentően jól becsomagolták a boxot, még a kiírt idő előtt is megkaptam.
Plusz, a vevőszolgálat 24 órán belül válaszolt a kérdésemre, hogy megkapták-e az utalást, így utána nem volt más teendőm, mint várni.

SILPP in action, beware

Hy darlings! \m/ ♥

Öröm volt erre a látványra hazaérni. Már csak abban reménykedem, hogy az ő hangját is fogom teljes dalon keresztül hallani, nem csak a karcosabb, hörgősebb részeknél, mert akkor komolyan, sírni fogok.

Hy darlings! \m/ ♥

Remélem, a többi is ilyen remek dal lesz, mint most a negyedik, mert én már nem bírok magammal. De nagyon nem!

I feel we are no more
I see that we have lost it all
Between all we believed
We were nothing and killed our hearts

I fought for you
You didn’t care
I sadly fell out of your world

Where do I grow from
Where do I go then
I always creep to you
It’s again, it’s again, it’s again you
What makes me fall down
What makes me rise up
I disappear in you
It’s again, it’s again, it’s again you

You won’t tell me your soul
You won’t give me your emptiness
When there’s no time to escape
From the last words that we have said

We are alone
In all our wounds
And we will silence our tears

Hy darlings! ♥ \m/

Egy hónappal ezelőtt volt az előző része a sorozatnak, és mivel 2022 eddig nagyon erős zenei felhozatalban, nem lehet panaszkodásra okom, hiszen jobbnál jobb zenéket adnak ki a kezük közül a zenekarok. Néhányat nagyon várok, néhány még meg sem jelent, de itt most a május végi, és júniusi és júliusi muzsikák következnek. Persze, nem fog mindenkinek tetszeni, de nem lehet 0-24 ugyanazt a két dalt hallgatni. (amúgy de)

Ti amúgy szeretnétek, hogy visszatérjen az Amy Loves Metal sorozat? Régen nagyon szerettem zenéket felfedezni, ez most is így van, csak akkor hirtelen kifogytam a listából (igen, kérdezhetitek, hogy sikerült ezt elérni X”D). Most lenne megint egy jónéhány előadó.

Lacrimas Profundere: Wall of Gloom

Azt hittem, hogy nem tudják az előző dalt felülmúlni. Azt hittem, hogy nem lehet még jobban megerősíteni a piedesztált, amit kaptak a 2006-os Filthy Notes for Frozen Hearts és a 2008-as Songs for the Last View album óta. Hát de. A Bleeding the Stars sem volt semmi, erre most mindjárt itt van a How to Shroud Yourself With Night (amiről majd írni is fogok, természetesen, ha már az elődjeiről is írtam). Nyitódalként tökéletes, és már most várom, mi lesz később. Még elvileg kettő dal kijön a teljes lemez előtt, úgyhogy ez a félidő most nagyon más. Azóta mondjuk nem is hallgattam nagyon más zenét. Pedig kellene. De szóljatok nekik, hogy engedjenek el egy kicsit.

Lacrimas Profundere: The Curtain of White Silence

Most direkt raktam egybe a két friss dalt, mert én már most nem bírok magammal. Kicsivel több, mint egy hónap van az új albumig, és alig várom már, hogy a box elfoglalja méltó helyét a testvérei mellett. A dal maga nekem meglepetés volt, valóban mertek újítást csinálni, és ez az előnyükre vált. És remélem, én jól hallom, hogy Chris hörög a refrén alatt, mert az még mindig egy kicsi félelmem, hogy csak szövegíróként marad meg, és nem adja megint a csodálatos hangját. De majd augusztusban lesz időm kivesézni rendesen.

Hy darlings! \m/ ♥

Gyerekek, én itt hiperventilállok erősen, majd szólok, ha alkalmas vagyok visszajönni az életbe, köszipusz helló. (ez amúgy teljesen doomgothcore, de mindegy)

I was drowning, falling on my knees
I’ve got this feeling sometimes we‘re all the same
But I begin to believe noone would ever bother
Would bother to change

You were screaming, blowing up my brain
It wasn’t clear to you that I’m not OK
But I begin to believe you would never have bothered
Have bothered to care

I‘m losing you, I‘m losing my mind
I couldn’t find a reason to hide
I‘m losing you, I‘m losing my mind
I couldn’t find a reason to hide

Time goes by
Like poisoning chains
Made of misery
This silence is my own infinity
Like my crumbled and shattered memories
So come to me
Cause I am gonna let you burn and sink
In dust and flames I‘m gonna hear
You scream I‘m loosing you my empty enemy

I was falling, bleeding out in hell
Came back to tell you wished I was not insane but I‘m afraid I was wrong, cause it Just doesn’t matter, doesn’t matter to you

All our hopes are going down the drain
But now I see that we shouldn’t give a damn
And I begin to believe that we can’t even bother
Can’t bother to care