Hy darlings! \m/ ❤️

Bár valahogy semmi sem akarta, hogy a buli összejöjjön, mégis összejött, és igenis megvan az istencsászárkirálynői érzésem, ami mindig akkortól érvényes, ha az első sort megkaparintottam.

Úgy terveztem, négyre már ott leszek, de alig indultam el, már láttam a megállóban, hogy egy szakaszon pótlóbusz fog közlekedni, mert baleset történt. 6 megálló után leszálltam, de a villamos mégis tovább ment. (…) Aztán, pár percnyi bámészkodás után visszamentem a megállóba, miközben töretlenül hallgattam a Zuhanást, hiszen pontosan minden egyes szót, ritmust, és dallamot az agyamba akartam telepíteni, hogy álmomból felkeltve is tudjam őket.
Ahogy ott vártam, leszólított egy kb. 12-14 éves kislány forma, hogy szomorú vagyok-e. Szomorú nem voltam, koncertre készülődtem, még annak ellenére is, hogy még köhögök, mint a veszett fene. Megengedtem, hogy megöleljen, mert nagyon cuki volt, úgyhogy végre kipipálhatom a bakancslistámról a Free Hug eseményt. Mondjuk hozzátett az is, hogy fekete rúzst kentem fel, de azt direkt koncertre vettem, meg majd ha eljutok oda, hogy végre legyen boszorkányos fotózásom.

Na de, végre odaértem, már vártak a koncertes ismerősök, úgyhogy kapunyitásig volt egy háromnegyed óra. Nem ötkor volt a kapunyitás, hanem pár perccel később, de addigra már úgy voltam vele, hogy tökmindegy, úgyis első sorban leszek, 2012 óta kibérelt helyem van ott, ráadásul ismerem az egyik fotóst személyesen már a Barba Negrából, mert bemutattak neki (plusz, mivel minden pesti Depin ott vagyok, direkt bele is rakott a helyszín reklámjába… bocsi).

Bejutottam, megint ötödikként értem oda, de akkor is, első sor, majdnem mikrofonnal szemben. Mivel volt még két óra nagyjából az előzenekarig, el kellett ütni az időt, úgyhogy kártyáztunk, beszélgettünk, jól éreztük magunkat.

Hétkor pontosan kezdett a Tortuga, akiket már múlt héten szerettem volna látni, mert komolyan mondom, jobb zenét csináltak, mint a Depi előtt fellépő I’m Dorothy. Igaz, most nem hallgattam bele, mire számítsak, de amit hallottam, az tetszett, úgyhogy az érdeklődés fel lett keltve. Számlistát nem szereztem, így nagyon sokra nem emlékszem a szövegekből, de arra emlékszem, hogy a crew-ből egy srác lejött vodkát itatni a néppel X”D. Én nem kértem, mert volt még bennem gyógyszer, és nem akartam bajt, így beértem sima mentes ásványvízzel.

Galéria pedig ezen a linken látható (amint kész, belinkelem).

Jött egy szünet, közben pedig már a cseppet már nem szomjas társaság körülöttem már mindenféle nem magyar, javarészt nem is metalban játszó előadókat kezdtek skandálni, énekelni. Akkor ott már a maradék agysejtjeim hullottak alá, pedig addig egész jó állapotban voltam (jó, ez nem igaz, mert vicces volt igazából, de a harmadik felvonásnál már tényleg fájt).

Aztán végre, elkezdődött a várva várt Down for Whatever koncert. Picit sajnáltam drága barátnőmet, akit vittem volna magammal, hogy pont a buli előtt lett rosszul, és nem merte bevállalni az utat, hogy nem lehetett velem, de remélem, látta a videókat instán. És legközelebb gipszelt lábbal is jössz X”D.

Már a júniusi Depi előtt is láttam a srácokat, akkor is minőségi, profi előadást adtak, de így, hogy egy egész estés programot adtak, a szívemnek tökéletes volt. És egy valamit megfigyeltem már a harmadik szám alatt, hogy honnan volt olyan ismerős az az energia, amit Kiki nyújtott a színpadon: ugyanilyen energiabomba Julian is a Lacrimasból. Őt is nehéz követni a színpadon, erre megtaláltam a magyar testvérét X”D. És ez bók volt.

Voltak dalok az első lemezről is, amit én nőiesen bevallom, nem hallgattam, de most az este után muszáj lesz, mert azok is ugyanolyan jól szólnak, mint a magyar társai. Sőt, nekem tetszett még a Tarzan c. mese főcímdala is ebben a metalos változatban. A Kalapács féle feldolgozást eddig nem hallottam, de majd tüzetesebben utána fogok járni.

A számlistát nem szereztem meg, de le tudtam írni. Legközelebb már jobb lesz minden, remélem, hamar láthatom őket megint.

01. Művilág
02. Ennyi volt
03. Visszaút
04. Megfagytál
05. G. T. F. O.
06. Nem látom át
07. Két vágy
08. Black March
09. Az én keresztem
10. Talán
11. Mindig lesz helyed
12. Hogy lesz tovább?
13. Let Me In
14. Ide szúrjatok
Ráadás:
15. Nincs helyed
16. Zuhanás

Szívem szerint a 11. dalt kihagytam volna, mert az az egy mai napig fájó pont az életemben, hogy egyszer egy olyan személytől kaptam meg pont a születésnapomon, akivel azóta kölcsönösen kitagadtuk egymást, és arra sem reagált, mikor a névnapján felköszöntöttem. Pedig születése óta ismerem…
A dal gyönyörű, és tényleg, minden sora képes megérinteni, de nekem duplán érzékeny. És ez nem a srácok hibája.

És nincs koncert Zuhanás nélkül, ezt én már akkor tudtam, mikor látszólag elköszöntek a színpadon. Szeretek együtt zuhanni a többiekkel, na. Főleg olyan körülmények között, mint azon a szombat estén.

Galéria is készült, amint átválogattam, feltöltöm, és belinkelem.

Koncert után sikerült aláíratni a jegyem, és külön-külön fotót készíteni velük, !DE! a nagy közös kép nem sikerült, mert a fele csapat elpárolgott valahova, esni is kezdett, úgyhogy mielőtt még megint azzal szembesültem volna, hogy ismét belázasodtam, inkább megelégedtem ennyivel, és hazaindultam. Így is szerencsés vagyok, hogy ennyi összejött. De mivel a srácok közvetlenek, mindig kijönnek, így a legközelebbi alkalommal sikerülni fog, ebben biztos vagyok.

Köszönöm az estét!

Sőt, még egy jó hír, egyik barátnőmnek megvan ez a poszter, ami nemsokára az enyém lesz, amint találkozok vele. A helye is megvan már, nagyon előkelő helyre szánom.

Hy darlings! \m/ ❤️

Kicsit megcsúsztam a beszámolóval, de mentségemre szóljon, beteg voltam, és jobban esett aludnom, mint ébren lennem. De elkészült mindkét koncert beszámolója, de a Down for Whatever koncertről írt csak holnap érkezik.

Mondanám, hogy ez a poszt tartalmaz egy vendégbloggert, aki hozzáteszi a saját szájízét, de amint a társam megírta a saját tapasztalatait élete első metal koncertjéről, be fogom linkelni.

Számításaim szerint a 13. koncertem volt, amin voltam, már megint első soros (mi más is lehetne). Velem volt a baráti kör, akikkel szoktam lenni (hátha addigra összejön már a kedvenc pajtimnak is, és nem kell majd oltási igazolvány, és jöhet ő is), jól éreztem magam, és a kezdeti pihenés után rendesen sikerült kitombolnom magam.

Akivel mentem, neki ez volt az első metal koncertje, és egy kicsit izgultam, hogy fogja bírni, mert szegényt kapásból bedobtam a mély vízbe. Szerencsére, nagyon élvezte a bulit, sőt, azt hiszem, rajongóvá is tettem.
Időben odaértünk, első sor pipa, beszélgetés pipa, úgyhogy az elejéről sokat nem tudok írni, megvárjuk a vendég írót.

Az előzenekar az I’m Dorothy volt, és őszintén megmondom, biztos velem van a baj, és annak idején Tarja Turunen magasra tette a lécet, de előzetesen hiába hallgattam több dalt is, nem tudott megfogni. A szokásos három körös válogatáson is túlment, hátha, de akkor sem sikerült bejutnia.
Bocsánat a rajongóktól.

Képeket pedig igazából készítettem, de mikor átnéztem, miből tudok válogatni, a kötelező 20 képes létszámot se érte el a képek száma, így nem lesz belőle galéria.

Szünet következett, átszerelés, az izgalom már kezdett emelkedni, mert minden koncert más, és ezt végre a velem tartott társam is tudja tanúsítani (időközben engedélyt adott rá, hogy nevén nevezzem, innen is köszi Virág :*). A szinte már-már kötelezőnek számító A kés hegye nyitotta a sort, amivel már meg is teremtették az alap hangulatot.

18 dalt kaptunk, és azt mondom, aki ezek közül egyet is hall, már hallotta a legjobbakat (de nem is, kb. az összes Depresszió dal jó, ha nem tökéletes, de nem fogok elfogultan írni, mert bizony én is találtam már néhány olyan dalt, ami nem kapott a mai napig sem szívecskét az iTunesomban), ezt pedig nyugodtan nevezhetjük egy Best of előadásnak is. De nem, ez egy 20+1 szülinapi buli volt. Mondhatom azt, hogy mindkettőn ott voltam?

01. A kés hegye
02. Ma éjjel
03. Még 1x
04. Életfogytig
05. Tetszhalál
06. Elmozdíthatatlan
07. Csak a zene
08. Kezdjük el!
09. A mi forradalmunk
10. Sokkold a rendszert!
11. Néha ❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️
12. Kettőből egy
13. Ha te is akarod
14. Nem akarok elszakadni
15. Lásd
16. Védem az igazam
—
17. Embernek maradni ❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️
18. Te vagy a szerem

Koncert végén sikerült telibe elkapnom Feri pengetőjét, plusz, sikerült egy számlistát is szereznem, úgyhogy triplán érvényesült az istencsászárkirálynői érzésem.

Koncert után Virág annyira extázisban volt még, hogy vett egy pár dobverőt, aztán le akartunk ülni egy kicsit élvezni a koncert utáni érzést (nem tudom egyszerűen leírni). Aztán, észrevettem, hogy a színpad mellett gyanúsan nagy a tömeg, ezért odamentünk, és volt szerencsém megint találkozni Dáviddal.
És most volt merszem kinyitni a számat, és szólni, hogy 10+ évnyi koncert és hallgatás után igazán megérdemelnék már egy nagy közös zenekari fotót X”D.

Megértem, hogy fáradtak meg minden, de nem vagyok egyedül ezzel a bajjal, hogy csak egyesével lehet őket elkapni, sőt, néha úgy sem. Más zenekarnak megy, hogy kiállnak azok elé, akik fizetnek miattuk. Ez az egy pont, amit egyedül nem szeretek bennük.

Viszont, sikerült dedikáltatnom a számlistát, így van még egy, amit nagyon nagy kincsként őrzök attól a naptól kezdve. Igen, kérdésre válaszolva, Virágnak azóta van 2 dedikált Depresszió dobverője. Sőt, hazafelé a villamos megállóban találtam egy rendes jegyet, úgyhogy azt elraktam, mert most elvették az online vásárolt jegyet.

Nézzetek, milyen jól néz ez így ki.

Picit fáztam hazafelé, aminek meg is lett az eredménye, egy egynapos láz, sok megfázásos tünettel, amiből már 98%-ban kigyógyultam ugyan, de nem engednek vissza dolgozni. A háziorvosom ragaszkodott egy újabb teszthez, csakhogy amíg a PCR teszt eredménye nincs meg, addig nem enged… de jó hír, a hetedik tesztem is negatív ¯\_(ツ)_/¯. Én mondtam, hogy fáztam meg, ennek semmi köze a nyamvadt koronavírushoz.

Egyelőre úgy néz ki, hogy decemberben lesz megint egy pesti Depresszió koncert, de nem merek előre reménykedni, főleg azok után, hogy a háziorvosom szerint „emelkedik a járvány görbéje”. Én jól éreztem magam, Virág szintén, aki hajlandó lenne velem tartani még több Depresszióra. Csak pls, ne a Down for Whatever legyen megint az előzenekar, mert az első sorom nem adom fel akkor sem X”D. Utána visszakerülni lehetetlen.

Hy darlings! ♥ \m/

Végre érkezhetek egy újabb koncertbeszámolóval. Már nagyon rég nem voltam úgy koncerten, hogy minden negatív gondolattól meg tudok szabadulni, és szerencsére, azon a péntek estén sikerült. De hogy milyen jó is volt az a péntek este, atya Úristen.

4-kor indultam, mert szerettem volna első soros lenni – mint úgy általában, csak most nem volt velem a koncertes pajtim, mert sehogy se bírom rávenni, hogy menjen oltásra, már csak emiatt is, de mindegy, voltak ott velem azért még ismerős arcok, úgyhogy nem aggódtam annyira.
Egyetlen dolog volt, ami miatt aggódtam, hogy honnan szerzek mobilnetet addig, amíg bemutatom, hogy megvan mindkét oltásom, mert a kártyámat csak ma kaptam meg…
De szerencsére be tudtam jutni, úgyhogy onnantól kezdve nem volt több kérdésem, és vártam a bulikat.

Mondhatni, pontos kezdés volt, ugyanis a számomra már nem ismeretlen Down for Whatever időben kezdett. Mindig is kíváncsi voltam, milyenek élőben, mert főleg a magyar lemez hihetetlenül bejött számomra. Nem csalódtam.
Nem vagyok szakértője a zenének, de minden bitang jól szólt, érteni lehetett a szövegeket is (voltam már úgy bulin, hogy nem lehetett, és ez nem azért, mert nem ismertem az adott előadó munkásságát), Kikiék olyan színvonalat nyújtottak, amire az ember csak függeni tud. Én speciel nagyon élveztem, és remélem, minél előbb el tudok jutni a következő bulijukra. Egyelőre úgy néz ki, van rá esély, mert Anyum úgyis szeretne elmenni velem koncertre, és mivel ő meg szereti a Hooliganst, kettőt ütnénk egy csapásra. Csak kérdés, hogy ő hajlandó lenne-e velem jönni első sorba, amíg a Down for Whatever leadja a műsorát… nem szereti ugyanis a hörgést, mint oly sokan :(.

Számlista:
01. Művilág
02. Ennyi volt
03. Visszaút
04. Megfagytál
05. Talán
06. Hogy lesz tovább?
07. Ide szúrjatok
=== Ráadás ===
08. Zuhanás ❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️
09. Nincs helyed

Galériát most sajnos nem tudok beilleszteni, telefonról nem megy, így Facebookra tettem fel a képeket, az alábbi linket követve nézhetitek meg.

Azt tudom, hogy a Zuhanást felvettem végig videóra. Az volt úgymond az első, amit hallottam tőlük, így nagyon sokat jelent nekem. Főleg azért, mert az, és a Hogy lesz tovább? segítettek túl októberben a pánikrohamaimon.

Sajnos elkövettem azt a hibát, hogy nem adtam fel az első soros helyem, mert különben most lenne teljes bandafotóm velük, nem csak Robival az est végén, de ebből is tanultam. Így is nagyon örültem a fotónak, mert mert. Mert csak XD.
Bocsi fiúk (ha ezt esetleg olvassátok valamikor…), legközelebb ott leszek >:)=

Következett az est fénypontja, a Depresszió, akiknek már 10+ éve követtem a munkásságát, 10+ koncerten voltam, többnyire első sorban (főleg, hogy egyszer viszont láttam magam a Barba Negra reklámjában a koncertes pajtimmal!!! :O). Így nem először mondom azt, hogy nincs két egyforma Depi-koncert, őket tényleg meg kell nézni, mert messzemenően túl mennek még a CD minőségen is. És bizony, néhány dal koncertes verziója jobb, mint maga az eredeti. És ez ritka a legtöbb bandánál. Még talán a Lacrimasra mondom ezt, de ezt inkább köszönjük Juliannak XD
Na de, vissza a lényegre.
Szokott színvonalat kaptam. Most kivételesen két dalt vettem fel videóra (Embernek maradni, Néha), mert ha engem kérdeztek, ezt a kettőt legalább egyszer mindenkinek hallania kellene, és nem fotóztam annyit. Volt mit kiadnom magamból, és meg is fájdult a derekam, mikor együtt üvöltöttem a közönség soraiban a többiekkel… öregszem, ez van.

Számlista:
01. Te vagy a szerem
02. Ha te is akarod
03. Kezdjük el!
04. A mi forradalmunk
05. Életfogytig
06. Elmozdíthatatlan
07. Teérted
08. Embernek maradni
09. Rajtad áll
10. Sokkold a rendszert!
11. Néha ❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️
12. Kettőből egy
13. Hagyjatok bízni!
14. Csak a zene
15. Védem az igazam
=== Ráadás ===
16. A kés hegye
17. Lásd (amit nektek szántak)
18. Nem akarok elszakadni

Galéria pedig az alábbi linken található.

Buli után most nem sikerült semmit szereznem, kivéve a Robival közös képet, de nekem már inkább az számít. Most az lesz a célkitűzésem, hogy találkozhassak mindenkivel, akit láttam színpadon. Az élmények számítanak, és ez egy olyan élmény, amire ha lehetőség adódik, nem szabad elszalasztani.

Július 10. a következő Down for Whatever buli Pesten, a következő Depi pedig augusztus 21. Végre nem Anyum szülinapján XD.
Reméljük, ott lehetek mindkettőn, semmi sem akadályoz meg, főleg nem egy esetleges negyedik hullám…

Nem jön elég gyorsan az a nap. De nagyon nem.

Alig hittem el, mikor Viki barátnőm küldte a fotót. Először őszintén megmondom, csak a 69 Eyest láttam, amit én még ki is találtam anno… aztán megnéztem azt a kettő szót és az írásjelet, ami nekem 13 éve többet jelent, mint egy egyszerű latin kifejezést… (és innentől kezdve a 69 Eyes valahogy nem is érdekel)

Konkrétan megállt a szívem, mikor megláttam. Na, itt az ideje akkor rendbe tenni magam, elfelejteni Midnight Hollow-ot egy pár hétre. Nekem ezen OTT KELL LENNEM. Meg Olivert is végre elkapni, ha már 5 évvel ezelőtt nem sikerült >.< Ki is tettem egy visszaszámlálót. Annyi idő csak elég lesz, remélem :D.

Oké, egész nap viszketett a szemem. Most már tudom, miért :D. Tudom, jönnek jövő hónapban, de annyi pénzt nem ér meg nekem… és van egy másik német zenekar, akiknek van egy fontosabb dolguk… (nem kell megkövezni, nyugi :D)

Bizony, néha nekem is kell egy kis bulika, csakhogy ne foglalkozzak azzal, hogy mi van itthon. Mondjuk baromi vicces történet alakult ki belőle.

Elindulok időben, ahogy számoltam, hogy tökre odaérek Népligethez. Áh, dehogy! Ne várjam, hogy az úgy megy, ahogy én akarom! Fogta magát a metró, és meghalt a Nagyvárad térnél. Én meg ott ülök, hogy most úristen, bassza meg, elkések, nem várnak meg, nem fogok odaérni, mert 2 éve jártam a BP Parkban utoljára, a telefonom előzőleg egy-két nappal „véletlenül” megúsztattam a fürdőkádban… szóval igen, éppen tök jó volt. Háromszor mondták be, hogy rövidesen megyünk tovább, addig türelmet kérek. Előttem ült egy csaj, és az meg szentségelt, hogy kinyírja az anyja, ha nem ér haza 10 percen belül, merthogy házisárkány, mellettem egy apuka már azon izélt, hogy kimegy, és megtolja a metrót, mert biztos kisiklott az egyik kereke, a 4-5-6 éves kisfia ott röhögött. Mondjuk én is, de nagyon nehéz volt megállni, hogy ezt senki se lássa…

Na de, mire felértem, közli egy bkv-s, hogy mehetünk vissza, elvontatták a rossz járatot. Nesze neked orosz metró, meg 10 ezres bérlet, a legtöbb jármű széteshet alattad… de mindegy, odaérek. Már mondtam ennek a jóasszonynak, hogy szar a metró, így is csak 10 percet késtem. Utálok késni! >.<

A végén egy tök cuki kis baráti társaság alakult ki, elvoltunk mindenkivel, aztán bementünk. Egész végig azon izéltem, hogy el ne hagyjam a jegyem, mert kb. senki sem hiszi el, hogy én Paddyra mentem, mert senki se nézi ki belőlem, hogy az ő zenéjük az nekem bejövős. De hát vannak nekem cuki kis barátosnőim, akik ajánlgatnak nekem zenét, és Paddyék is abba a ritka esetbe tartoznak, hogy már elsőre zenével, hanggal, mindennel együtt megfogtak, így jövő héten velük fogtok találkozni az Amy Loves Metal rovatban, minden tervem ellenére.

Egyetlen egy dolog nem tetszett csak, hogy baromi messze voltunk a színpadtól, sok magas ember beállt elém, és mivel nem bakancsban mentem, mert eladósorba tettem Sanyit meg Manyit, ezért még magasabb sem voltam. Valamelyik előttem levő még jól is rá is ugrott a jobb lábfejemre, hogy az fáj a mai napig is. Anya úgyis mindig vicceskedve mondja, hogy most már átérzem a fájdalmait… jó, de nekem nem tört el a csont, csak kurvára fáj :D.

Számlistát nem írtam (mivel bakker, légmemóriával?! ._.), de az összes kedvencem volt. Óriási buli volt, és nagyon remélem, hamar megyünk megint, mert nekem ez baromira nem volt elég. Az előzenekarokat meg se néztük, ők valahogy nem nyűgőztek le engem, de a többieket sem. 

Drága jó Margitom ezt mutatta elsőnek, ez volt a tipikus love at first hear:

Szóval ja, bármikor bárhogy bárhol kapható vagyok Paddy koncertre. Mert ez egy istentelenül überkirály zseniális buli volt! *-*