Főoldal Amy Regények Extrák Galéria Oldal
Mysteries of the Night
Egy csippetnyi blog egy nem átlagos lány tollából.
2021/11/20
Írta: Amy | Hozzászólások: 2 | Kategóriák: YouTube-kalandjaim

Hy darlings! ♥ \m/

2021 sok jóval örvendeztette meg a keményzene rajongóit, és a hiatus alatt egész sok remekmű érkezett, ezekből szerkesztettem össze egy újabb csokor ajánlót. Próbáltam aktuális lenni, úgyhogy nagyjából 3 hónappal (augusztusig) megyek csak vissza az időben, ha egy újabb dalt nézek. Azért akadnak szép számmal :D.
Ez a jó abban, ha az embernek több stílus is tetszik a metalon belül, lehet találni sok jó dalt. Így aztán kezdjük is az elején

Down for Whatever: Porszemek a fényben

Házi feladat magamnak magamtól: nem ártana ezt a dalt teljesen tudni kívülről, ha már volt szerencsém a srácokat eddig kétszer látni idén (ezekről már korábban írtam), és már van jegyem a decemberi koncertre a Depresszióval karöltve. Gyerekek, én nem bírok magammal, na :D
Őszintén megmondom, kicsit kijöttem a gyakorlatból, mármint ami a friss kiadványokat jelenti, de már első blikkre azon kaptam magam, hogy tetszik ez a dal (furcsa is lenne, ha nem, mert jelenleg a srácok a másik szívem csücskei a Road és a Depi mellett). Még egy párszor le fogom futtatni, hogy biztos megtanuljam ;). Aztán a többit meg majd decemberben meglátjuk.

Road: Senki kedvéért nem fékezünk

Én voltam sokszor a hülye, hogy nem figyeltem rájuk jobban, mert nem csak az ismertebb dalok között vannak jók, sőt. Ráadásul képes voltam megvenni a különszámot (tőlük is), csak azért, mert akartam az új felállással egy posztert a Roof of Fame-embe. Most is fent van egyébként, a lemezt pedig kincsként kezelem a többi lemezes relikviáim között.
Egyébként ez az irány, amit most képviselnek, nekem sokkal jobban bejön, mint az, amit az előző lemezen hoztak, de ez csak az én véleményem. A M.A.T.T. szintje azonban eddig aranyérmes, és amint leteszem a fenekem végre ez a lemez mellé is, szerintem esélyes ezüstérmes lehet, ha nem aranyérmes.

Tovább olvasom »

2021/08/31
Zene – Lord of the Lost: Your Victories
Írta: Amy | Hozzászólások: 7 | Kategóriák: Concerts Koncertbeszámolók

Hy darlings! \m/ ❤️

Kicsit megcsúsztam a beszámolóval, de mentségemre szóljon, beteg voltam, és jobban esett aludnom, mint ébren lennem. De elkészült mindkét koncert beszámolója, de a Down for Whatever koncertről írt csak holnap érkezik.

Mondanám, hogy ez a poszt tartalmaz egy vendégbloggert, aki hozzáteszi a saját szájízét, de amint a társam megírta a saját tapasztalatait élete első metal koncertjéről, be fogom linkelni.

Számításaim szerint a 13. koncertem volt, amin voltam, már megint első soros (mi más is lehetne). Velem volt a baráti kör, akikkel szoktam lenni (hátha addigra összejön már a kedvenc pajtimnak is, és nem kell majd oltási igazolvány, és jöhet ő is), jól éreztem magam, és a kezdeti pihenés után rendesen sikerült kitombolnom magam.

Akivel mentem, neki ez volt az első metal koncertje, és egy kicsit izgultam, hogy fogja bírni, mert szegényt kapásból bedobtam a mély vízbe. Szerencsére, nagyon élvezte a bulit, sőt, azt hiszem, rajongóvá is tettem.
Időben odaértünk, első sor pipa, beszélgetés pipa, úgyhogy az elejéről sokat nem tudok írni, megvárjuk a vendég írót.

Az előzenekar az I’m Dorothy volt, és őszintén megmondom, biztos velem van a baj, és annak idején Tarja Turunen magasra tette a lécet, de előzetesen hiába hallgattam több dalt is, nem tudott megfogni. A szokásos három körös válogatáson is túlment, hátha, de akkor sem sikerült bejutnia.
Bocsánat a rajongóktól.

Képeket pedig igazából készítettem, de mikor átnéztem, miből tudok válogatni, a kötelező 20 képes létszámot se érte el a képek száma, így nem lesz belőle galéria.

Szünet következett, átszerelés, az izgalom már kezdett emelkedni, mert minden koncert más, és ezt végre a velem tartott társam is tudja tanúsítani (időközben engedélyt adott rá, hogy nevén nevezzem, innen is köszi Virág :*). A szinte már-már kötelezőnek számító A kés hegye nyitotta a sort, amivel már meg is teremtették az alap hangulatot.

18 dalt kaptunk, és azt mondom, aki ezek közül egyet is hall, már hallotta a legjobbakat (de nem is, kb. az összes Depresszió dal jó, ha nem tökéletes, de nem fogok elfogultan írni, mert bizony én is találtam már néhány olyan dalt, ami nem kapott a mai napig sem szívecskét az iTunesomban), ezt pedig nyugodtan nevezhetjük egy Best of előadásnak is. De nem, ez egy 20+1 szülinapi buli volt. Mondhatom azt, hogy mindkettőn ott voltam?

01. A kés hegye
02. Ma éjjel
03. Még 1x
04. Életfogytig
05. Tetszhalál
06. Elmozdíthatatlan
07. Csak a zene
08. Kezdjük el!
09. A mi forradalmunk
10. Sokkold a rendszert!
11. Néha ❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️
12. Kettőből egy
13. Ha te is akarod
14. Nem akarok elszakadni
15. Lásd
16. Védem az igazam

17. Embernek maradni ❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️
18. Te vagy a szerem

Koncert végén sikerült telibe elkapnom Feri pengetőjét, plusz, sikerült egy számlistát is szereznem, úgyhogy triplán érvényesült az istencsászárkirálynői érzésem.

Koncert után Virág annyira extázisban volt még, hogy vett egy pár dobverőt, aztán le akartunk ülni egy kicsit élvezni a koncert utáni érzést (nem tudom egyszerűen leírni). Aztán, észrevettem, hogy a színpad mellett gyanúsan nagy a tömeg, ezért odamentünk, és volt szerencsém megint találkozni Dáviddal.
És most volt merszem kinyitni a számat, és szólni, hogy 10+ évnyi koncert és hallgatás után igazán megérdemelnék már egy nagy közös zenekari fotót X”D.

Megértem, hogy fáradtak meg minden, de nem vagyok egyedül ezzel a bajjal, hogy csak egyesével lehet őket elkapni, sőt, néha úgy sem. Más zenekarnak megy, hogy kiállnak azok elé, akik fizetnek miattuk. Ez az egy pont, amit egyedül nem szeretek bennük.

Viszont, sikerült dedikáltatnom a számlistát, így van még egy, amit nagyon nagy kincsként őrzök attól a naptól kezdve. Igen, kérdésre válaszolva, Virágnak azóta van 2 dedikált Depresszió dobverője. Sőt, hazafelé a villamos megállóban találtam egy rendes jegyet, úgyhogy azt elraktam, mert most elvették az online vásárolt jegyet.

Nézzetek, milyen jól néz ez így ki.

Picit fáztam hazafelé, aminek meg is lett az eredménye, egy egynapos láz, sok megfázásos tünettel, amiből már 98%-ban kigyógyultam ugyan, de nem engednek vissza dolgozni. A háziorvosom ragaszkodott egy újabb teszthez, csakhogy amíg a PCR teszt eredménye nincs meg, addig nem enged… de jó hír, a hetedik tesztem is negatív ¯\_(ツ)_/¯. Én mondtam, hogy fáztam meg, ennek semmi köze a nyamvadt koronavírushoz.

Egyelőre úgy néz ki, hogy decemberben lesz megint egy pesti Depresszió koncert, de nem merek előre reménykedni, főleg azok után, hogy a háziorvosom szerint „emelkedik a járvány görbéje”. Én jól éreztem magam, Virág szintén, aki hajlandó lenne velem tartani még több Depresszióra. Csak pls, ne a Down for Whatever legyen megint az előzenekar, mert az első sorom nem adom fel akkor sem X”D. Utána visszakerülni lehetetlen.

2021/06/22
Zene – Down for Whatever: Zuhanás
Írta: Amy | Hozzászólások: 6 | Kategóriák: Concerts Koncertbeszámolók

Hy darlings! ♥ \m/

Végre érkezhetek egy újabb koncertbeszámolóval. Már nagyon rég nem voltam úgy koncerten, hogy minden negatív gondolattól meg tudok szabadulni, és szerencsére, azon a péntek estén sikerült. De hogy milyen jó is volt az a péntek este, atya Úristen.

4-kor indultam, mert szerettem volna első soros lenni – mint úgy általában, csak most nem volt velem a koncertes pajtim, mert sehogy se bírom rávenni, hogy menjen oltásra, már csak emiatt is, de mindegy, voltak ott velem azért még ismerős arcok, úgyhogy nem aggódtam annyira.
Egyetlen dolog volt, ami miatt aggódtam, hogy honnan szerzek mobilnetet addig, amíg bemutatom, hogy megvan mindkét oltásom, mert a kártyámat csak ma kaptam meg…
De szerencsére be tudtam jutni, úgyhogy onnantól kezdve nem volt több kérdésem, és vártam a bulikat.

Mondhatni, pontos kezdés volt, ugyanis a számomra már nem ismeretlen Down for Whatever időben kezdett. Mindig is kíváncsi voltam, milyenek élőben, mert főleg a magyar lemez hihetetlenül bejött számomra. Nem csalódtam.
Nem vagyok szakértője a zenének, de minden bitang jól szólt, érteni lehetett a szövegeket is (voltam már úgy bulin, hogy nem lehetett, és ez nem azért, mert nem ismertem az adott előadó munkásságát), Kikiék olyan színvonalat nyújtottak, amire az ember csak függeni tud. Én speciel nagyon élveztem, és remélem, minél előbb el tudok jutni a következő bulijukra. Egyelőre úgy néz ki, van rá esély, mert Anyum úgyis szeretne elmenni velem koncertre, és mivel ő meg szereti a Hooliganst, kettőt ütnénk egy csapásra. Csak kérdés, hogy ő hajlandó lenne-e velem jönni első sorba, amíg a Down for Whatever leadja a műsorát… nem szereti ugyanis a hörgést, mint oly sokan :(.

Számlista:
01. Művilág
02. Ennyi volt
03. Visszaút
04. Megfagytál
05. Talán
06. Hogy lesz tovább?
07. Ide szúrjatok
=== Ráadás ===
08. Zuhanás ❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️
09. Nincs helyed

Galériát most sajnos nem tudok beilleszteni, telefonról nem megy, így Facebookra tettem fel a képeket, az alábbi linket követve nézhetitek meg.

Azt tudom, hogy a Zuhanást felvettem végig videóra. Az volt úgymond az első, amit hallottam tőlük, így nagyon sokat jelent nekem. Főleg azért, mert az, és a Hogy lesz tovább? segítettek túl októberben a pánikrohamaimon.

Sajnos elkövettem azt a hibát, hogy nem adtam fel az első soros helyem, mert különben most lenne teljes bandafotóm velük, nem csak Robival az est végén, de ebből is tanultam. Így is nagyon örültem a fotónak, mert mert. Mert csak XD.
Bocsi fiúk (ha ezt esetleg olvassátok valamikor…), legközelebb ott leszek >:)=

Következett az est fénypontja, a Depresszió, akiknek már 10+ éve követtem a munkásságát, 10+ koncerten voltam, többnyire első sorban (főleg, hogy egyszer viszont láttam magam a Barba Negra reklámjában a koncertes pajtimmal!!! :O). Így nem először mondom azt, hogy nincs két egyforma Depi-koncert, őket tényleg meg kell nézni, mert messzemenően túl mennek még a CD minőségen is. És bizony, néhány dal koncertes verziója jobb, mint maga az eredeti. És ez ritka a legtöbb bandánál. Még talán a Lacrimasra mondom ezt, de ezt inkább köszönjük Juliannak XD
Na de, vissza a lényegre.
Szokott színvonalat kaptam. Most kivételesen két dalt vettem fel videóra (Embernek maradni, Néha), mert ha engem kérdeztek, ezt a kettőt legalább egyszer mindenkinek hallania kellene, és nem fotóztam annyit. Volt mit kiadnom magamból, és meg is fájdult a derekam, mikor együtt üvöltöttem a közönség soraiban a többiekkel… öregszem, ez van.

Számlista:
01. Te vagy a szerem
02. Ha te is akarod
03. Kezdjük el!
04. A mi forradalmunk
05. Életfogytig
06. Elmozdíthatatlan
07. Teérted
08. Embernek maradni
09. Rajtad áll
10. Sokkold a rendszert!
11. Néha ❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️
12. Kettőből egy
13. Hagyjatok bízni!
14. Csak a zene
15. Védem az igazam
=== Ráadás ===
16. A kés hegye
17. Lásd (amit nektek szántak)
18. Nem akarok elszakadni

Galéria pedig az alábbi linken található.

Buli után most nem sikerült semmit szereznem, kivéve a Robival közös képet, de nekem már inkább az számít. Most az lesz a célkitűzésem, hogy találkozhassak mindenkivel, akit láttam színpadon. Az élmények számítanak, és ez egy olyan élmény, amire ha lehetőség adódik, nem szabad elszalasztani.

Július 10. a következő Down for Whatever buli Pesten, a következő Depi pedig augusztus 21. Végre nem Anyum szülinapján XD.
Reméljük, ott lehetek mindkettőn, semmi sem akadályoz meg, főleg nem egy esetleges negyedik hullám…

2020/10/02
Zene – Schwarzer Engel: Kreuziget Mich
Írta: Amy | Hozzászólások: 0 | Kategóriák: YouTube-kalandjaim

Havi kollázsunk következik ismét, kicsi csúszással, mert szinte mindenki október elejére ígért valami újdonságot, úgyhogy a hónapban két posztot kaptok a témában. Részemről öröm, hogy bár a műfaj még mindig kemény, mégsem egyezik a hangzás sehol. Legalábbis, most nem találkoztam olyannal, amivel fogtam, és leállítottam a lejátszást, mert nagyon tetszett.

Schwarzer Engel: Kreuziget Mich

2018 rég volt, mikor fekete angyalom – aka Dave Jason – valami újdonsággal lépett elő. De tudtuk, hogy lesz új album, azt is, hogy a Sieben csúszik jövőre a koronavírus miatt, de a tervekhez tartja magát, és az albumok közötti EP időben kijön. És pont itt is van ez a csoda, aminek már a részlete is a fülembe mászott. Az alábbi képről pedig lett egy jelenetötletem, és legalább Julian is méltón bemutatkozhat a Beyond Time keretein belül.

Depresszió: Életfogytig

Tisztában vagyok azzal, hogy lesz új album, már most előrendelném, ha tehetném – de előtte ezt még egy Best of anyag fogja megelőzni, és az egy jövőre megjelenő kiadvány lesz. Igen, elő fogom rendelni, mint kb. az összes Depi anyagot A folyamat zajlik… c. albumuk óta. Még anno a „ronda karácsonyi póló” akcióban is részt vettem, és van egy „ronda” Depi-pólóm, de olyan szép az, hogy már jó.
A dalról nekem olyan érzésem van, mintha egy korábbi albumról maradt volna le, de ezzel nincs bajom. Nem tudni, Feri mikor írta ezt, de nekem nagyon bejön ez a hangzás. Másfajta énektechnikát is használ, amivel eddig 9 album után nem találkoztam, de ez az irány jó. Hallom azt a tipikus Depresszió-hangzást, de mégis van benne valami új.

Tovább olvasom »

2020/08/19
Zene – New Friend Request: Hiányzik
Írta: Amy | Hozzászólások: 5 | Kategóriák: Koncertbeszámolók

Hy darlings! ♥ \m/

Nagyon rég nem volt az, hogy végre egy koncertbeszámolóval érkezhetek, de végre ennek is eljött az ideje! Durván fél év telt el, mióta kimerészkedtem a természetes lelőhelyemre, mert ugye, közbeszólt a vírus, és egyéb dolgok, de nagyon azon vagyok, hogy ez mind megváltozzon, és még több ilyen posztot tudjak írni.

Térjünk is rá a tárgyra. Hazánk egyik legkiemelkedőbb zenekarát látogattam meg megint, valamint egy nagyon tehetséges feltörekvő csapatot. Persze, természetanya úgy döntött, most fog zokogni, ezért sikeresen elázott a cipőm, és ahogy próbáltam a bőrdzsekim alatt kikerülni a nagyobb pocsolyákat (kis híján el is ütöttek, mert kikerültem a pocsolyát), elindultam a nyári Barbába (én már csak így hívom).
Amin kiakadtam, hogy totál nem néztem utána, mert nem járt az 1-es villamos, és így kínomban már megkérdeztem egy külső pénztárost, hogy jutok el az Infoparkig. Igazából csak ott kellett volna maradnom a megállóban, mert jött is a villamospótló.
A maszkos rendszerről nem beszélnék, de megjegyezem, én nem kapok levegőt, mert megint virágzik valami, és bepárásodott a szemüvegem is, úgyhogy nem szeretem ezt a rendszert, de nagyon nem.

Odaérve még mindig esett, de két ismerősöm már ott volt, a többiek is lassan érkeztek. A villamosról viszont már láttam, hogy a nagyobb színpad le van bontva, úgyhogy már sejtettem, hogy a kisebb színpadot fogjuk felrobbantani a jó nagy zúzás alatt (és mennyire örültem én annak! – mégiscsak van valami előnye az 500 fős koncerteknek).
A telefonomat is itt avattam fel, és azt kell, hogy mondjam, nagyon jó képek születtek, de ezt alább láthatjátok is. És ez csak a fele annak, amiket lőttem.

Kezdjük is rögtön az elején!

Tovább olvasom »

2020/01/17
Zene – Lacrimas Profundere: A Summer's End
Írta: Amy | Hozzászólások: 0 | Kategóriák: Cikkeim Lacrimas Profundere Metal is Religion

Hy darlings! ♥ \m/
Tavaly is született egy ilyen poszt, ezúttal is készül egy, igaz, picivel később, mint az előző évi, de jobb később, mint soha ;) Mit is kell tudni zene terén 2019-ről? Egy előadó kegyetlenül elhúzott az élvonalba, és nem kell találgatni, hogy melyik lesz az, és melyik albumával tarolt.

– Megdöntöttem a tavaly előtti rekordomat, mert 12883 dalt hallgattam, ami 48%-os javulást mutatott 2018-hoz képest.
– Naponta átlagosan 35 dalt hallgattam, és ez 31 nap 8 órát tesz ki.
– Előadók közül abszolút aranyérmes lett a Lacrimas Profundere – ezen nem lehet igazából meglepődni. Mondtam, hogyha új lemezük van, semmi más sem tud ezen változtatni. 7067 alkalom, csodaszép szám. Ezzel második helyre szorult a tavalyi abszolút első Schwarzer Engel, sajnos 1968 alkalommal, de Dave már jelezte a közönségnek, hogy 2020 őszén/telén új albumot ad ki, amit nyáron egy EP-vel előztet meg, úgyhogy van esély, hogy javítson a tavalyi eredményein. Bronzérmes helyen megint a Depresszió végzett, 619 alkalommal, ami viszont veszélyesen kevés, pedig Feriék is új albumot adtak ki, és három alkalommal voltam koncerten…
– A leghallgatottabb album – dobpergést kérek – a Bleeding the Stars lett 5771 alkalommal forgott. Utána jött megmaradt második helyezettként az In Brennenden Himmeln Dave-től, és ő is hozta a harmadik helyet az Imperium I. albumával. Az előbbi 501, míg az utóbbi 454 alkalommal forgott.
– Mondanom se kell, hogy a Lacrimas letarolta a listát a leghallgatottabb dalok közül is. Az első 16 helyett a Bleeding the Stars dalai foglalják, azok közül is kiemelkedik a Mother of Doom, 427 alkalommal. A tavalyi abszolút első Ritt der Toten most csak a 17. helyig jutott, ő is szegény 47 alkalommal.
– Átlagosan este 9 és 10 közé csúszott a zenehallgatási rátám.
– Vasárnap helyett most szombatonként hallgattam a legtöbb zenét.
– Műfajilag az alábbi öt került be a mezőnybe: gothic doom metal, doom metal, Best of 2019, Gothic Rock, Metal.
– Huzamosabb ideig 24 napon keresztül hallgattam zenét (2019. július 28. és augusztus 20-a között). Ekkortájt sikerült „elengednem” a Bleeding-et, hogy a Depresszióra hangolódjak.
– Megdöntöttem a tavalyi rekordomat, ugyanis míg 2018. november 18-án 184 dalt hallgattam, 2019. szeptember 8-án 229-et, 45-tel többet.

– Az On Repeat kategóriában változatosság kedvéért megint a Lacrimas győzött, mint 2018-ban. 2019. augusztus 14-én őket hallgattam a legtöbbször, 240 alkalommal, ugyanezen a napon a Bleeding the Stars ment 240 alkalommal. 2019. szeptember 8-án pedig a Mother of Doom forgott, 22 alkalommal.

A Lacrimas Profundere volt az év zenekara? Naná!

2019/12/25
Zene – Depresszió: Csak a zene
Írta: Amy | Hozzászólások: 0 | Kategóriák: Koncertbeszámolók

Hy darlings! ♥ \m/

Kicsit késve ugyan, de még a nagy karácsonyi rohamban meg akartam nektek írni ezt a csodabeszámolót, mert nem múlhat el Depi-koncert koncertbeszámoló nélkül. Ez most sem lehet másképp.

A szakadó eső sem tántoríthatott el attól, hogy én szépen nekiálljak kivonulni az egyik kedvenc helyemre, ahol ott kellett lennem, mert csak. Igaz, nem akarták, hogy bőrdzsekiben menjek, mert „hideg” volt – nem volt hideg, még melegem is volt, és esik, úristen, beázik a bakancsom. Egyik sem történt meg.
Odaértem durván 18:45-re, mivel este 8-kor volt kapunyitás, de már ott álltak barátnőmék, meg néhány ismerősöm a koncertekről, úgyhogy masszívan alkottuk az első sort a keménymaggal. A biztonsági szolgálat feje még rendes is volt, beengedett minket a palánk alá, hogy ne ázzunk meg, úgyhogy lassan érkezni kezdett a tömeg is.
És halál jó arcok voltak, mert sikerült fél órával a hivatalos kapunyitási idő előtt bejutnunk, úgyhogy Amy nagy lazán, mint az istencsászárkirálynő bevonult az első sorba a kordon elé, a mikrofonnal szemben. Nem járok én máshova, na, 2012 óta az nekem bérelt helyem.

Az előzenekart már azt hiszem egy-két alkalommal láttam, pedig nagyon jó zenét csinálnak, nem hallgattam eleddig önszántamból itthon, de ez változni fog, mert az egyiknek olyan kegyetlen jó gitártémája volt, hogy éreztem végigfutni jó értelemben a hideget a hátamon, úgyhogy muszáj leszek valahonnan muzsikát vadászni. Számlistát is szereztem, igaz, a mellettem álló ifjú metalhead nemzedék jóvoltából. Kis tündérek voltak amúgy, és ilyenkor büszkeség tölt el, hogy jócskán fiatalabbak is tiszteletüket tették a bulin – ami koncert előtti napon teltházas lett.

Számlista:

01. Sapiens
02. Kell vagy nem
03. Szívrabló
04. Néró
05. Te és én
06. Ördög
07. Túlélők
08. Ember
09. Új évezred

Galéria:

2019 » 2019.12.21. Burnout @ Barba Negra Music Club

A fiúk kicsit késtek, mert az elmúlt órákban néztem egy rövid videót, amiből kiderült, hogy azért is, mert készült az a riportféleség, meg ilyenkor megvárják, hogy senki se maradhasson le az élményről. Mert minden Depi-koncert egy-egy élmény. Hiába vannak ugyanazok a dalok több éven keresztül, ha másképp van előadva, akkor teljesen úgy jön le, mintha most hallanád először – például én először nem szerettem a Különjáratot, mára az egyik kedvencem a lemezről, ahogy az Embernek maradni is, de az inkább személyes okok miatt.

Ráadásul nekem ez fontos fordulópont volt, ugyanis immáron 13 éve követem a csapat munkásságát, ez volt a 10. koncertem, és szereztem még egy fontos relikviát is tőlük, aminek elég szép helyet kellene keresnem karácsony után, mert egyelőre a karácsonyfámat őrzi.

A legközelebbi időpont az 2020. május 23-a lesz, ami azért is különleges, mert szerintem simán mehetne a 20 éves fennállási turné keretei közé (hacsak nem tartják meg augusztus 20-án, amire nincs sok esély, de jó lenne ha egy héttel előtte lenne, nem 22-én . _ .). Amúgy nem, még lemezbemutató turné-állomás.
Úgyhogy, addig van idő megtanulni a maradék dalokat, amiket még nem tudok, mert valahogy a 4. és az 5. dal szövege nem úgy maradt meg a fejemben, ahogy azt elképzeltem, mert a nagy esemény előtti napokban csak a Nehéz szó forgott…

Még egy fontos dolog, a lemez nem arany, hanem platina minősítést ért el, és ezt a srácok ott vehették át a díjaikat. Annyira jó volt látni azt az örömöt az arcukon! Tudom, ezt nem fogjátok olvasni, de komolyan mondom, köszönöm nektek, hogy még mindig itt vagytok, még mindig zenéltek, és ilyen nagyszerű dalokat adtok nekünk, lassan 20 éve. Biztos vagyok benne, hogy emlékeztek rám (főleg te Zoli, mert azért háromszor azért rám mosolyogtál fentről!), és ne aggódjatok, amíg ti zenéltek, garantáltan előrendelős leszek, és minden pesti bulin láthattok az első sorokban.

Számlista:

01. A kés hegye
02. Te vagy a szerem
03. Ha te is akarod
04. Napos oldal
05. Elmozdíthatatlan
06. Csendben és zajban
07. Én leszek
08. Csak a zene
09. Rajtad áll
10. Sokkold a rendszert!
11. Néha ♥ ♥ ♥ ♥ ♥ ♥ ♥
12. Közeli helyeken
13. Különjárat
14. Hagyjatok bízni
15. Védem az igazam

16. Embernek maradni
17. Lásd (amit neked szántak)!
18. Nem akarok elszakadni

Galéria:

2019 » 2019.12.21. Depresszió @ Barba Negra Music Club

Bónusz: kariajándék a Depressziótól (vagyis inkább csak Dávidtól, mert ő adogatta le):