Hy darlings! ♥ \m/

Februárban kimaradt nem volt sok időm zenét hallgatni, de ezt most igyekszem még a hó elején pótolni, mert így tulajdonképpen még érvényes. A hét elején még február volt, úgyhogy ezt én egyben fogom szedni majd a journalomban :D. De most is igyekeztem olyan előadókat vadászni, akik friss dallal jelentkeztek, és nem egy 20 éves dalt forgatok forever on repeat-en. A lista szép hosszú, vannak rajta magyarok is, úgyhogy csapjunk a lecsóba.

The 69 Eyes: Death of Darkness

Helsinki vámpírjai örökéletűek, ahogy ezt a videó is mutatja. Viszont, akkor valami technikát alkalmaztak, mert olyan nincs, hogy egy vámpíron meglátszódjanak az idő vasfogai, és ezt sajnos észrevettem a finneken is. Mondjuk jó, Jyrkin pont nem – távolról. De könyörgöm, így távolról azt mertem mondani, hogy simán lehetne Wrath is a Fekete Tőrből! *-* Egyébként lesz a finneknek új lemeze valamikor tavasszal (egészen pontosan április 21-én). A dal amúgy kicsit olyan Blessed Be-s érzést keltett bennem, remélem, ezt az irányt megtartják mindenképpen. Bár a West End nekem annyira nem jött be sajnos.

Őket még az aktívabb finn mániás korszakomban fedeztem fel, mikor a Bodomhoz hasonló bandákat kerestem. Szerencsére több oldalon vannak olyan hivatkozások, ahol a rokonműfajban utazókat sorolják, így aztán rögtön a munkásságuk után olvastam.

Valamikor a One for Sorrow album idején estem szerelembe a csapattal. Egyszerűen ott az a finn varázs, ami minden előadónál ott van, és valamiért mindig szükségem van rájuk. Egy idő után észrevettem, hogy a médiatáramban állandó tagok, szinte az én kis zenei birodalmam alappillérei. Pedig „csak” egy B vonalas zenekarról van szó!

Kedvenc album a legutóbbi Shadows of the Dying Sun. Egyszerűen tökéletes, és azért is szeretem ezt a csapatot, mert öcsém az én ajánlásomra kezdte őket hallgatni! 😀

És akkor jöjjön egy aranyos kis nóta az albumról: Ephemeral