Őket még az aktívabb finn mániás korszakomban fedeztem fel, mikor a Bodomhoz hasonló bandákat kerestem. Szerencsére több oldalon vannak olyan hivatkozások, ahol a rokonműfajban utazókat sorolják, így aztán rögtön a munkásságuk után olvastam.
Valamikor a One for Sorrow album idején estem szerelembe a csapattal. Egyszerűen ott az a finn varázs, ami minden előadónál ott van, és valamiért mindig szükségem van rájuk. Egy idő után észrevettem, hogy a médiatáramban állandó tagok, szinte az én kis zenei birodalmam alappillérei. Pedig „csak” egy B vonalas zenekarról van szó!
Kedvenc album a legutóbbi Shadows of the Dying Sun. Egyszerűen tökéletes, és azért is szeretem ezt a csapatot, mert öcsém az én ajánlásomra kezdte őket hallgatni! 😀
És akkor jöjjön egy aranyos kis nóta az albumról: Ephemeral