Hy darlings! ♥ \m/

Februárban kimaradt nem volt sok időm zenét hallgatni, de ezt most igyekszem még a hó elején pótolni, mert így tulajdonképpen még érvényes. A hét elején még február volt, úgyhogy ezt én egyben fogom szedni majd a journalomban :D. De most is igyekeztem olyan előadókat vadászni, akik friss dallal jelentkeztek, és nem egy 20 éves dalt forgatok forever on repeat-en. A lista szép hosszú, vannak rajta magyarok is, úgyhogy csapjunk a lecsóba.

The 69 Eyes: Death of Darkness

Helsinki vámpírjai örökéletűek, ahogy ezt a videó is mutatja. Viszont, akkor valami technikát alkalmaztak, mert olyan nincs, hogy egy vámpíron meglátszódjanak az idő vasfogai, és ezt sajnos észrevettem a finneken is. Mondjuk jó, Jyrkin pont nem – távolról. De könyörgöm, így távolról azt mertem mondani, hogy simán lehetne Wrath is a Fekete Tőrből! *-* Egyébként lesz a finneknek új lemeze valamikor tavasszal (egészen pontosan április 21-én). A dal amúgy kicsit olyan Blessed Be-s érzést keltett bennem, remélem, ezt az irányt megtartják mindenképpen. Bár a West End nekem annyira nem jött be sajnos.

Elvenking: Bride of Night (feat. Heike Langhans)

Folytatják az olaszok a trilógiás lemezük második felvonásának promózását, így került elénk a következő dal, amihez már hívtak egy vendégelőadót is. Nekem bejön ez a vonal, picit több hörgést is belevihetnének ebbe a vonalba, mert eddig nem nagyon hoztak bele. Mondjuk, nem mindig passzol a folkos vonalhoz, de ez már az én szájízem :D. Nekik jól állna.

Depresszió: Végre

Többször énekeltem már róla, hogy a zenekar nekem nagyon-nagyon-nagyon sokat jelent (de még mindig nincs jegyem az 1000. koncertre :|), és az új lemeznek is hagytam időt, hogy egy kicsit kiforrjon, mert lehet nem a jó pillanatban talált meg. Mostanában viszont szeretem hallgatni, és mire észbe kaptam, jé, kijött egy új klip. Mivel azonban egy éve nem voltam Depresszión, ebben a klipben pont nem vagyok benne bocsánat, sajnálom :D.

Down for Whatever: Ez a város

Először próbáltam kitalálni, hogy mit láttam, mert ennyire tömény, komplex videót ritkán látsz, főleg itthon, Magyarországról. De nagyjából az összes fontos esemény megtalálható volt a fiúkon kívül, amiket jobb esetben tanultál már töriórán. És lássuk be, Budapest egy gyönyörű város, és néha tényleg fáj látni, hogy mennyire hagyják az enyészetnek.

AWS: Odaát

Nagyon sokáig halogattam ezt a dalt, mert nem tudtam, mire számítsak. Annak örülök, hogy a fiúk folytatják, biztos odafent Örs is örül ennek, de persze, benne volt az is, hogy mi van, ha nem tetszik? Mi van, ha az új srác nyomokban sem őriz semmit Örs hagyatékából? Mindenki ugye a megszokott hangot várta, de úgy voltam vele, szeretnék túl lenni rajta, azt hiszem, eleget tököltem már rajta. Nos, kellemesen csalódtam. Szegény Tomi egy hatalmas terhet vett a vállára, és biztos nehéz volt ekkora nyomás alatt, de azt kell mondanom, illik hozzá, mert hasonlít a hangja Örséhez. Nem is akarja lekörözni őt, pótolni sem, csak tovább vinni a hagyatékát, amit ránk hagyott. Úgyhogy, köszönöm! Nem is tudok ennél többet mondani.

New Friend Request: Szörnyeteg

Most lehet velem van a baj, de ez mintha nem lenne olyan erős hangszerelésileg, mint az eddigiek… de szövegileg aztán arcul csap rendesen! Szinte bánom, hogy ritkán járok a koncertjeikre, mert higgyétek el, tudnak bulit csapni. Az egyik próbababát nem akarjátok odaadni? Szükségem lenne rá egy projekthez. Nem, nem ilyenre, mint a videóban.

Insomnium: Godforsaken (feat. Johanna Kurkela)

Imádás 10 milliószor a köbön. Egyszerűen nem is értem, hogy nem kaptak nagy figyelmet, mert itt aztán minden van. Johanna pedig több dalban is szerepelhetne, nem csak náluk, nagyon egyedi, karakteres hangja van, ami hiányzik sok előadóból (pl. sárika, khm…). Ez az album egyébként valami eszméletlen zseniális. Ja, és a szerelemgitárosom most duplázik.

Omnium Gatherum: Slasher

Várjatok már, várjatok, az agyamat ellopták, helló, visszahozom, várjatok egy kicsit!
Jó, ha mindenki itt van még, akkor folytatom.
Volt szerencsém élőben látni őket, és atyaúristen, hogy bírta Jukka megállni, hogy nem rohangált jobbra-balra? Mert koncerten bizony le sem lehet lőni, annyira fel van pörögve. Meg itt hallani is lehet az én drága szerelemgitárosomat is… asszem igen, tökéletes. És ment a VUST-ra, sziasztok!

Cradle of Filth: She is a Fire

Nem láttam jönni, hogy ez az egyik új dal, ami kimaradt az Existence is Futile-ról, mert utána készült. De így nézve a klipet nem tudtam az én Lilith-emre gondolni. És az atyaég… az a csaj se semmi, de így hogy adnak videó aláfestést is… jézusom. Pedig azt hittem, többet nem kell hozzá köthető zenét keresnem, de tévedtem. Az angolok gondoskodnak róla, hogy ne álmodjak.

Legion of the Damned: Beheading of the Godhead

Régen nem hallottam felőlük semmit, de ez a dal megint bebizonyította, hogy kell rájuk figyelnem. A démontól nem kell megijedni, konkrétan csak a dal végén jelenik meg, addig lehet gyönyörködni egy Johnny Depp-Sirius Black szerelemgyerek ügyködésén. Legalábbis nekem ez jutott eszembe róla. Meg amúgy pont a CoF klip után ajánlottam, erre ezt bezzeg elsőre megtaláltam, de a másodikat azóta se találom…

Delain: Queen of Shadow

Számomra picit felháborodás volt, hogy mi történt a Delain háza táján pár évvel ezelőtt, mikor az alapító billentyűsön kívül mindenki kilépett innen. Főleg, hogy Charlotte hangja nekem tökéletes volt ide, és volt szerencsém látni őket élőben. Így aztán picit meg voltam lepődve, hogy kiderült, folytatják, csak új emberekkel. Először nem akartam meghallgatni, de csak adtam egy esélyt. Mint tudjátok, válogatós vagyok a női vokalistákkal, és ami eddig vonzott a Delainben, az mostanra már nem vonz annyira. Értékelem, hogy Diana Leah egy metal zenekarban akar énekelni, de szerintem, rossz helyen van.

Deathstars: Midnight Party

Én annak nagyon örülök, hogy visszatértek a svédek, bár azt sajnálom, hogy a koncert végül elmaradt. De egyre közeledünk a következő albumhoz, amire szerintem a műfaj kedvelői ki vannak éhezve rendesen. Az nagyon tetszett, hogy a srácok amolyan vendégként szerepeltek a saját videójukban, miközben a színpadon a lányok vitték el a show-t.

Silver Dust: Animals Swing

A videó se semmi, de ez a dal aztán pláne. Főleg, hogy a zenekar ezzel egyértelműen az mellett áll ki, hogy állítsuk meg az állatkínzásokat, de végleg. Olyan jó kis kellemes hangzása van, hogy nem lehet elmenni mellette. Ilyenkor örülök, hogy felfedeztem ezt a zenekart magamnak.

Egypt Central: White Rabbit

Ez most egy kicsit furcsa lesz, mert ez a dal már számtalanszor szerepelt nálam, de most a srácok készítettek hozzá egy 2023-as remake-t, amivel a saját szabadságukat akarják mutatni, ezért a legismertebb dalukat felvették újra. Az eredetit, amit még 2011-ben dobtak a piacra, szerintem fényévekkel jobban szól, de ebben a verzióban az átkötő verze az, ami kiemelkedik, mert az pontosan úgy szól, ahogy az én fejemben szólnia kellett volna: az első versszak szinte suttog, a második versszak már egy kicsit karcosabb, már-már hörgősebb. A két verziót nem lehetne összedobni egybe?
Ennyit erről, hogy nem fogok nem 10-20 éves dalokat felvenni a listára, de ezt az új verziót be kellett tennem ide ^^”.

Powerwolf: No Prayer at Midnight

Németország farkasai ismét itt vannak, még egy csodálatos eposszal, amire szüksége van napjaink metalosainak – köztük nekem is, of course. És már olyan szinten tartok velük, hogy muszáj leszek valahogy egy vallási vonalon dolgozó karaktert behozni a sztoriba… oh, wait. Már van egy :D. Jesus, legalább már tudom, minek kell szólnia, ha odaérek. Oké, várjatok, most agymenésem lett. Addig tessék, itt egy jó erőfarkas.

Ad Infinitum: From the Ashes

Évek óta keresem azt a hangot, aki felér a Tarja Turunen által felállított magasságokba. Nem egy előadót ismerek, és eddig nagyon keveseknek tudtam azt mondani, hogy ott a helyed az udvarban. Erre megjön Melissa, aki szinte követeli a koronát. Imádom a hangját. Ez az a hang, amit keresek mindenkiben, aki nőként énekel, és tud maradandót alkotni. A csajok az Exit Edenből nem akarják bevenni? Szükségem van rá. Lécci.

Thulcandra: As I Walk Through The Gateway

A zene már nagyon jól indult, aztán megjött a hang, és tudtam, hogy szükségem van rá, mert megtetszett. Még három videót megnéztem, hogy az Empire befogadja őket, és nem csalódtam. A többi is ugyanolyan jó volt. Úgyhogy hallani szeretnék még felőlük, és sajnos/nem sajnos, az is fog, aki idetéved. (nem azért, mert sok a hosszú hajú benne… nem-nem ^^).

Marianas Rest: The Weight

Ehhez szerintem már tehetség kell. Belenyúltam megint egy finn zenekarba, az pedig nekem bőven elég, hogy egy dal elég legyen a rostán való átjutáshoz. Amúgy kettőt meghallgattam a biztonság kedvéért, hogy tényleg jó döntés-e, és nem bántam meg. Őket is fogom követni, és ha lesz igény az Amy Loves Metalra, akkor fogok róluk is beszélni.

Imperium Dekadenz: Memories… a Raging Rives

Német metal az sosem lehet rossz metal, legalábbis gondoltam én. És valóban. Nem tehetek róla, az ilyen dalok nyugtatnak engem. Úgyis kevés a melodeath metal a listámon. Meg ugye, idén szeretném megdönteni a rekordomat, amit 2014-ben állítottam fel. Úgyhogy nem árt, ha van pár újonc is :D.