Hy darlings! ♥ \m/

Hagytam időt arra, hogy több újdonság szülessen, hiszen általában az őszi/téli megjelenések az erősebbek (mert a metalhoz nagyon jól illik a borongós hangulat, ugye), így aztán hoztam némi friss hallgatnivalót az elmúlt napokból, hetekből. Javarészt olyanok, akiket szívesen hallgatok itthon is, menet közben is. Mert hát miért ne?

Lacrimas Profundere: Breathing Souls

Nekem ez a dal abszolút nem volt újdonság, mivel van egy gyönyörű fan deluxe edition kiadvány a polcon… de a srácok gondoltak azokra, akik csak a natúr verzióval rendelkeznek, így kiadták ezt a csodát. Akkor már beszéltem róla, mikor kijött a lemez, úgyhogy most nem kommentálnám újra. Csak nem gondoljátok, hogy majd pont őket nem teszem a lista élére? 😀

The Alligator Wine: Power of Love

Na, hát na… hát hogy is felejthetném el, mikor VÉGRE hallhatok tőle valami újat?! Még vadászom az anyagot, mert ez a fajta meszkalin kell nekem. Főleg az övé. Hogy is álltunk amúgy a Beyond Time-mal, Maestro? *elvonul a laptopasztaltól, hogy megkeresse Maestro-t*

Lessdmv: Keep It Alive

„Őt csak tiszteletből hagyom itt, képviseltesse magát már a múlt és a jövő egy helyen. Jó, ez fájt. Amúgy a szóló munkásságát nem követem aktívan, már patreonon se vagyok. Kicsit úgy vagyok vele jelenleg, hogy irtó cuki jelenség, de az online jelenléte sok. Pszichológiai szempontból viszont tökéletes karakter alapanyag.”
Írtam ezeket a meghallgatás előtt.
Meghallgatás után:
Oké, Slipknot hatások átjönnek, de ennek a srácnak aranybánya van a torkában. Sőt… ezerszer jobb, mint a hatás. Legalábbis nekem. Nem kell emiatt csúnyán nézni rám, szeretem a hatást is, halló.

Igen, tisztában vagyok vele, hogy az előző három hangja KÍSÉRTETIESEN hasonlít egymásra. Ezt hívjuk Lacrimas-varázsnak. #silppinaction #sorrynotsorry
Nem érdekel, hogy Slipknot hatása van.

Down for Whatever: Ébressz fel

Ha ezt azokban az időkben találom meg, mikor tényleg nekem is segítségre volt szükségem, akkor valószínűleg nagyobbat üt a lelkemen, de így, hogy felálltam, és stabilan állok, nem akkorát.
Ütni üt, hazudtam.
De szövegileg, minél többet hallgatom, annál inkább magamra tudok venni elemeket. Jó, a zenei témát nem, az olyan istencsászárkirályul oda van rakva, hogy azt lehetetlen. Hogy lehet ilyen zenei alapot összerakni? Hát két kezem összeteszem magamért, hogy felfedeztem őket.
Nincs még november 11? Tombolni szeretnék már rajtuk. De úgy istenesen. Aztán koncert után a szokásos bulis csoportfotó. Mert az kötelező.

>

Sonata Arctica: First in Line

Az előző pár kiadványuk annyira nem fogott meg, mint ahogy azt annak idején tették az Uniával, de ahogy ezt hallgattam, valahogy olyan érzésem volt, hogy ez talán nem lesz annyira vészes, hogy zavarjon. Oké, a legtöbb power metal kiszámítható, és bár én helyeként felismerek DragonForce-os áthallásokat, kellemes csalódás ért a dallal kapcsolatban. Lehet, hogy végre visszatérnek arra a vonalra, ami miatt szeretem a zenekart? Idővel csak kiderül.

Within Temptation: Ritual

Az agyam. Az agyaaaaam… az most úgy valahol eltűnt.
Már a zene elég volt, hogy azt mondjam, atyaúristen. Aztán, elkezdett Sharon énekelni (eddig is szerettem a Withint, helló), de ez juj. Ráadásul, a leírásában is szerepel, hogy a From Dusk Till Dawn inspirálta, ami köztudottan vámpíros alkotás. Mi sem kell a vámpírmániásnak? Na ugye… ezt az albumot, ami a napokban jelent meg, alaposan át kell tanulmányoznom. Kell még a Rex és a Zuhanás mellé valami, ami stimulálja az agyam az írásra.

Powerwolf: Wolves of War

Vagy én aludtam át az éveket, de mi történt a farkasokkal? Ez a dal kezd visszatérni arra a vonalra, ami miatt én szeretem ezt a csapatot. Határozottan hallom benne a gyökereket, amik egyszerűen zseniálisak. Amúgy is ők a másodikak Németországból, nem csoda. Van miért azoknak lenniük.

Amaranthe: Insatiable

Halló? Mikor tért vissza az Amaranthe az első lemezek hangzásvilágához? Ez valami eszméletlen fülberagadós! A három vokál, a ritmusok, a minden… és juj, ez nagyon tetszett! De hadd duplázzanak, lécci!

Amaranthe: Damnation Flame

Gyerekek, látjátok az indexképet? Vámpírok. Vámpírok mindenhol! Egyszerűen nem hiszem el, hogy a kedvenc misztikus lényeim beszivárogtak a metal világába (Lestat, menjél innen). Az igaziak így nyomják, mert nem csillognak. Ez egy jó album lesz, érzem én. Főleg ezzel a kettővel az élen. Messze van még február, de hátha.
Funfact: Elize szerepel a világomban, mint vámpír.

Beast in Black: To the Last Drop of Blood

Ez egy ilyen véres poszt lesz, sajnálom. De azt hiszem, új kedvencet avattam a BiB-től. Minél többször hallgatom, annál jobb. Amúgy is, imádom a behind-the-scenes videókat, legyen az turné, stúdiózás, vagy csak egy nap a zenekarral. Másrészt, ez a csodacsapat tagjai között van egy MAGYAR is! Dupla büszkeség a kis fémvérű szívemnek, hogyha ilyeneket hallgathatok.

Semblant: The Human Eclipse

A csapat koncertezik éppen Európában, nálunk is fellépnek, én nem tudtam ott lenni, szomorú, ez van. De maradjunk a csapatnál még. Vámpíros témákban utaznak, így persze, hogy nálam vannak. A What Lies Ahead óta pár év eltelt, és érződik a csapaton, hogy nemcsak tartja magát a stílusukban, de képesek felülmúlni magukat, emiatt pedig igazából sose tudhatod, hogy mit tesznek eléd. Egy hónapos már ez a klip, és ha nem figyelsz, egy idő után már a zene a füledbe ragad.

Lord of the Lost: One Last Song

Libabőr elsőre. Na de, nem azért. A szöveg. A szöveg, ami teljesen levett a lábamról. Annyi mindent ki tud hozni az emberből. A zenei aláfestés is. Egyszerűen woah. Régen hype-poltam ennyire a LotL-t, de ezzel a dallal ismét a listámra kerültek. Jézus, hogy lehet valami ennyire jó? Ami megmarkolja a szíved, megszorítja, kitépi, majd elhajítja. Aztán visszateszi, de megölel, és együtt sírtok. Igen, van egy új sírós dalom, ha éppen az a depis korszakomban találom magam.

On Thorns I Lay: Fallen From Grace

Ezt rajtam kívül senki se fogja értékelni, de nem tehetek róla, ez a műfaj valahogy beszippantott, és nem akar elereszteni. Főleg, ha ilyen csodák lapulnak elrejtve. Ráadásul meg fogsz lepődni, honnan származnak: abból a csodás déli országból, amit Görögországnak hívunk.

Omnium Gatherum: Lovelorn

Sok hosszú haj, ott a szerelemgitárosom, és a franc vigyen el, hogy nem voltam koncertjükön legutóbb. Hiányzik egy jó alapos hajrázás, na. Ha már táncoltatni nem visznek el, akkor ez a minimum.