Hy darlings! ♥ \m/

2021 sok jóval örvendeztette meg a keményzene rajongóit, és a hiatus alatt egész sok remekmű érkezett, ezekből szerkesztettem össze egy újabb csokor ajánlót. Próbáltam aktuális lenni, úgyhogy nagyjából 3 hónappal (augusztusig) megyek csak vissza az időben, ha egy újabb dalt nézek. Azért akadnak szép számmal :D.
Ez a jó abban, ha az embernek több stílus is tetszik a metalon belül, lehet találni sok jó dalt. Így aztán kezdjük is az elején

Down for Whatever: Porszemek a fényben

Házi feladat magamnak magamtól: nem ártana ezt a dalt teljesen tudni kívülről, ha már volt szerencsém a srácokat eddig kétszer látni idén (ezekről már korábban írtam), és már van jegyem a decemberi koncertre a Depresszióval karöltve. Gyerekek, én nem bírok magammal, na 😀
Őszintén megmondom, kicsit kijöttem a gyakorlatból, mármint ami a friss kiadványokat jelenti, de már első blikkre azon kaptam magam, hogy tetszik ez a dal (furcsa is lenne, ha nem, mert jelenleg a srácok a másik szívem csücskei a Road és a Depi mellett). Még egy párszor le fogom futtatni, hogy biztos megtanuljam ;). Aztán a többit meg majd decemberben meglátjuk.

Road: Senki kedvéért nem fékezünk

Én voltam sokszor a hülye, hogy nem figyeltem rájuk jobban, mert nem csak az ismertebb dalok között vannak jók, sőt. Ráadásul képes voltam megvenni a különszámot (tőlük is), csak azért, mert akartam az új felállással egy posztert a Roof of Fame-embe. Most is fent van egyébként, a lemezt pedig kincsként kezelem a többi lemezes relikviáim között.
Egyébként ez az irány, amit most képviselnek, nekem sokkal jobban bejön, mint az, amit az előző lemezen hoztak, de ez csak az én véleményem. A M.A.T.T. szintje azonban eddig aranyérmes, és amint leteszem a fenekem végre ez a lemez mellé is, szerintem esélyes ezüstérmes lehet, ha nem aranyérmes.

Oké, egész nap viszketett a szemem. Most már tudom, miért :D. Tudom, jönnek jövő hónapban, de annyi pénzt nem ér meg nekem… és van egy másik német zenekar, akiknek van egy fontosabb dolguk… (nem kell megkövezni, nyugi :D)

Február megfelelhetne az újdonságok hónapjának is, hiszen annyi, de annyi zenekar adott ki új lemezt, hogy alig győztem őket meghallgatni, és feljegyezni. Rövidke hónapunkban viszont szép számmal kaptok videókat.

Starkill: The Real Enemy

Feel free to hate me: elegem van Sarah-ból. Nem, nem azért, mert féltékeny lennék, már elfogadtam, hogy beszopta magát a bandába. Azt is, hogy amúgy jó a hangja [csak nem ide], de mi a jó édes fenének kell Simone Simonst utánozni?
Mi a jó abban, hogy tulajdonképpen Epica-klónná változtatta a bandát, és ezt Parkerék meg hagyják… oh, bocsi, Parker másképp is rákacsint a nőre, így igazából észre sem veszi a rózsaszín ködtől, hogy ez a zenekar nem olyan, ami volt. Több a szimfónikus elem, és ez így nem Nightwish-Epica divízió, ahogy azt Parker akarja… ez valami új, amiért őt dicsérem, nem plasztikszőkét. Tudom, már unjátok, hogy állandóan ezen picsogok, de fáj látnom, hogy az egykori nagy melodeath csillag leáldozóban van, mert ez az idióta nem képes felfogni, hogy szerelem és munka nem fér meg egymás mellett. Majd szétmennek, mint Mark meg Simone anno.
Amúgy tök jó a klip, amolyan session-féleség, csak plasztikszőkét távolítsák el onnan, és eskü, feljebb tornáztatom Last.fm-en őket. Jó, ott lesz nekem az első három lemez.

Tudom, sok idő kimaradt, de legalább volt ideje a zenészeknek új anyagokat kiadni a kezükből, így én is tudtam miből válogatni. A zenékben annyi a közös, hogy valamilyen metalra végződik, különben igazából változatos a műfaj. Van itt sympho, Neue Deutsche Härte, melodeath, meg amit akartok.

Delain: Masters of Destiny

Bár az ezt megelőző albumukat nem éreztem annyira magaménak, ezzel idáig úgy néz ki, a hollandok telibetalálták a szívemet. Kicsit magasabb ugyan Charlotte hangja, de az pont kiemelkedő. Eddig is az ő különleges hangja miatt szerettem annyira a Delaint, így még különlegesebb. Plusz, olyan gyönyörű ez a nő így szöszin. Mint valami istennő.

Tudtam, hogy nem kell sokat várni, hogy Anton kitaláljon valami csodát. Így mikor először hallottam a zenekarról, nem voltak elvárásaim: ennek rendje-módja szerint jöttek, és betonba ágyaztak a meglepetéstől. Imádom. Elsőre. És szerintem fényévekkel jobb, mint a Battle Beast.

Ne tévesszen meg senkit a hang, igen, magas, de pont ez a jó benne. Egyszerűen nem bírok betelni vele, úgy várom már a lemezt, mint a messiást, ez a dal pedig lemegy hetente legalább 30 alkalommal.

22. Zenék, amiket jelenleg hallgatsz

*kiroppantja az ujjait* Na gyerekek. A legtesthez állóbb naphoz érkeztünk :D. Elég sok klassz zenét fedeztem fel, így már vártam ezt a napot, hogy megmutathassam, miket szeretek úgy istenesen. Nem ígérem, hogy nem lesz a lista hosszú.

Beast in Black: Blind and Frozen

Kezdem a hét, ha nem a hónap dalával. A története egy kicsit hajaz egy modernkori Szépség és a szörnyetegre, és nagyon ajánlom, hogy legyen a klipnek folytatása, mert ennek így nem lehet vége! Ps.: igen, a manusnak olyan hangja van, és igen, nekem ez baromira bejön!