Várnak az Éjszaka Misztériumában!

Mysteries of the Night

Hy darlings! ♥ \m/

Üdvözöllek kedves vándor! Egy személyes/mindenes blogon jársz, aminek Amy az adminja, így az ő agymenéseit olvashatod. 2006 óta vagyok aktív online körben, a leghosszabb ideje azonban 2010 óta írok, és ez a cím már a végleges helyem :). A blogon találsz posztokat albumokról, könyvekről, filmekről és sorozatokról, valamint koncertbeszámolókat is. Ezek mellett a blognak vannak állandó és visszatérői rovatai is. De az ajánlók/beszámolók mellett személyesebb posztok, és különböző tagek is szerepelnek, így lehetőséged is akad megismerni. Ezeken felül vannak elrejtve információk azokról a regényekről, amiken éppen dolgozom - mikor hogy. Leginkább karakterismertetőkkel láttam el eddig azt a rovatot, de van már helye a zenecsokornak, amik ihletet adnak, meg egyéb lényegtelen dolgok.
Bővebben is érdekel? Csak olvass tovább! ;) Puszi, Amy

2018. február. 20. | 22:43
Zene – Frosttide: From Dusk to Ascend

Régen nem írtam már blogot, de úgy érzem, most már itt az ideje. Akik rendszeresen olvasnak, tudják, hogy ok nélkül nem tűnök el, de sajnos az életem olyan fordulatot vett, amire előre nem számítottam, és alig egy hetem volt rá, hogy mindent elintézzek, és holnap munkába állhassak.

Sokat nem árulhatok el belőle, de azért remélem érhető lesz a lényeg. Semmi komoly, nem talált meg egy eltévedt német herceg (torokgyula bá viszont igen), csak baaah…

Elsején úgy jöttem haza, hogy megtudtam, a munkahelyem tavasszal megszűnik. Ezt onnan tudom, hogy anyumat be akartam vinni hozzánk, csak más területre. Akkor még nem tudtuk az okát, csak szimplán nemet mondtak. Az új helyemre ő jelentkezett előbb, és mikor megtudta, hol dolgoztam akkor, a leendő főnököm kapva kapott az alkalmon, hogy azonnal a cégükhöz csábítson, ennek fejében, hogy mikor a munkahelyem megszűnik, nehogy az utcára kerüljünk. Anya direkt felíratta vele, miben másabb ez, és mit ne mondjak, tényleg csábító volt a gondolat, hogy azért több marad a zsebemben. Ha ennek az az ára, hogy éjszaka csinálom ugyanezt, amit most csináltam, akkor legyen.

Ezzel az új hellyel pont egy hete beszéltem meg, hogy jó, átjövök ide hozzátok, felmondok a régin, és akkor most hétfőtől már csapathatjuk ezerrel. Hazaértem egy hete, felhívtam a volt főnököm, hogy figyelj, találtam jobb helyet, kilépek. Semmit se szólt, másnap (szerda) tök lazán elintéztem, és már csak a papírokra és a pénzre kellett várnom. De… beteg lettem.
Tényleg, ritkán vagyok beteg, legutóbb hat éve estem komolyabban ágynak (vagy lehet korábban, valamelyik Depresszió-koncert előtt is feküdtem), így se az üzemorvost, se semmit nem tudtam elintézni. Nem az influenza döntött le, mert lázam nem volt, csak nem kaptam levegőt, és nem bírtam nyelni, úgy fájt a torkom. De így mentem hősiesen kilépni, aztán úgy a mai napig gyógyulgattam. Most sem vagyok igazából jól teljesen, mert már nincs bennem gyulladás, ez már határozottan megfázás, de alakulok.

Hogy mit csináltam addig, amíg nem voltam? Kivégeztem a Channel Zero első két évadát, sztorit írtam, elkezdtem a pótlásokat írni, és felfedeztem három klassz bandát, mert abból sose elég.

Nektek nem biztos, hogy tetszik, de ez a banda amolyan Bodom-Ensiferum szerelemgyerek nekem *-* (tehát imádás):

Amy Hozzászólások: 0 Blog

2018. február. 07. | 20:21
Zene – Schwarzer Engel: Gott ist im Regen

Nemrég kiírtam (január 20-a felé), hogy nem leszek internet közelben, és ma szerencsére vissza tudtam térni. A miértje legyen annyi, hogy nem jött be úgy pénz, ahogy terveztük, és persze, hogy megcsúszott az ember.

Jogosan kérdezhetitek magatokban, hogy miért írom le ezeket így, mikor ezeket szégyellni kellene, nem pedig kitárni a nagyvilágnak. Konkrétan azért írom, mert nem mesebeli életem van, mint néhány hölgyeménynek az instagramon, minden egyes forintomért megszenvedtem, és még most sem értük utol magunkat, bármennyire is igyekeztem. A fizetésem rendben megjött még tegnap, de csak ma tudtam elintézni, hogy végre internetem is legyen.

Hogy mit csináltam ebben az internetmentes időszakban? Volt jó is, meg rossz is, kijutott mindenből. Hadd soroljam fel őket, íme az ehavi Amanda-update adagotok.

~ * * * ~

Féltem bejárni a munkahelyemre
Na, nem azért, mert bent atrocitások értek. A tömegközlekedés démonaitól féltem, mert senkit sem hat meg, hogy nekem piszok magas a bérleti díjam a rezsivel, ha azt tudom fizetni, akkor tudok bérletet is venni. Igen, bevallom, blicceltem. Többször remélem nem kell, senkinek se kívánom ezt az érzést, amit én átéltem, plusz így, hogy ahogy én csináltam.

A munkahelyemen belejöttem mindenbe
Már kezeltem nagygépet, tudok ellenőrizni, minden egyezik-e, már csak ellátmányt kell megtanulnom kezelni. Idővel biztos az is menni fog. Többet nem nagyon írhatok, gyertek dolgozni hozzám/hozzánk :D.

Később láthattam csak ezeket
De úgy érzem, megérte. Van új Lacrimas Profundere-videó, és nekem durván egy hetet kellett rá várnom, hogy láthassam!!! SILPP nem volt actionben, bocsi. De ez a kép… most mondjátok meg, nem egy cukkermókus? (garázdálkodtam instagramon, sorry).

Csomó lemezről lemaradtam
Az új Machine Headre azóta fáj a fogam, mióta meghallottam a Beyond the Pale c. dalt, plusz, még mindig bővítem a Metal Empire nevű mappámat, mert enyhén szólva kevés zeném van. Karácsonyra tuti meglepem magam egy nagy vinyóval.

Meglátogatott a múzsa
Ennek örülök a legjobban, mert tavaly nem nagyon tudtam a saját gyerekeimmel foglalkozni. Hiányoztak is, és nemrég újraolvastam a Hunters of the Beauty (A szépség vadászai, magyarul, de nem ragaszkodom ehhez a címhez, angolul jobban hangzik) c. írásomat, és szörnyülködve láttam, hogy nagyon nincs kifejtve sok minden. Plusz, ahogy olvastam, rengeteg kérdés támadt a fejemben, amikre saját magamnak is választ kell adnom, nemhogy az olvasóknak. Hiába ez egy sokrészes történet egyik leendő kiadványa, nem akarok elvarratlan szálakat. Meg ezen nagyon gondolkodom, hogy bent tartsak-e egy szálat, mielőtt egy nimfomániás cafkának könyvelik el a főszereplő lányt, mikor én a poliamoria lényegét akarnám átadni benne…

A hét vége felé megint belilulok
Sok mindent nem tudtam megszerezni, amikre szükségem lett volna, egyelőre a hajszínem fog visszatérni arra a színre, amiben jól érzem magam. Az álomátmenetre még pár hónapot várnom kell.

Kimaxoltam a Simset
Alakul az egy millió simoleont érő kúriám, de persze, megint hónapokig felé sem fogok most nézni. Csak nyolc hidden objectet szedtem le, ami érdekel.

Újra kezdtem nézni a Gyilkos elméket
Úgyhogy előreláthatóan találkozni fogtok vele a Sorozatajánló rovatomban. Garcia még mindig a lélekállatom. Meg kiszemeltem még a nettelenség előtt kettőt, úgyhogy amíg szabin vagyok, és végzek a pótlásokkal, tuti nekiülök egy-egy bögre forrócsokival.

Rengeteg tervem támadt a bloggal kapcsolatban
Megnyugtat a gondolat, hogy a gp nem szűnik meg – de az felbosszant, hogy ennyien lehúzzák ezt a jó kis helyet. De ez most ez nem lényeg. Sok posztötletem van, szeretnék sok újdonságot hozni, és nagyon kérdőjelesre teszem, hogy talán idén lesz egy saját tárhelyem, ahol mindennel együtt úgy csinálhatom a dolgaimat, hogy kicsivel nagyobb olvasótáborhoz érhetek el. Meg addig nem nyugszom, amíg nem érem el azt a szintet, hogy mindenhol vannak hozzászólások, akár HOG Reviews, akár a Lacrimas a téma.

Amy Hozzászólások: 0 Blog

2018. január. 16. | 23:05
Zene – Schwarzer Engel: Ritt der Toten

Nehezen kezdek soraimba, mert eleinte nem szántam közösség elé, de tudom, hogy megnyugszok egy kicsit, és lesz erőm a folytatáshoz. A cím se véletlen az, ami.

Nehéz napjaim vannak, és most nem a nőket zaklató dologra gondolok. Három alap dolog nélkül teszem tiszteletem a munkahelyemen: étel, kávé és bérlet. Ebből a kávét még el is lehetne hagyni, de inkább élek ezen, mint azon a francos energiaitalon, ami többet árt, mint használ.

Étel nélkül nem lehet dolgozni. Az energia nem csak úgy jön, hogy alszol eleget, hanem ahhoz enni is kell. Nem egészséges dolog, de már számtalanszor megesett, hogy vagy keveset vittem, vagy egyszerűen nem is vittem. 8-10 órára. Sőt, egyszer 12-re, egyetlen fél liter teával indultam útnak. A kávé nekem sajnos 14 éves korom óta elengedhetetlen, és tényleg látom magamon a jótékony hatásait. Délig észre sem veszem, hogy repül az idő, mert pörgök ezerrel, de akkor meg kell a kaja. A bérlet pedig veszélyes dolog. Jegyem van, de az is azért, mert nincs ennivaló.

Tudom, hogy ez csak egy átmeneti állapot, tudom, hogy februárig kell csak kibírni, mert utána jó lesz. És akkor megveszem azt a három dolgot, ami kell a munkahelyemre: kosár, lakat és bérlet. Ebből a bérlet a legfontosabb, mert akkor elmúlik a rettegés. Ne csináljátok utánam. Biztos, hogy fogytam tőle mondjuk, de majd hétvégén lemérem magam.

Igazából nap, mint nap azzal szembesülök, hogy igenis van értelme itt maradni hosszabb távon is. Nem elég, hogy jó fejek a kollégáim (van két fajtársam, bocsi), mindig izgalmas, hogy vajon mennyi érték fut át aznap a kezeim alatt, és nem mellesleg, ha nem figyelsz az időre, azon kapod magad, hogy két óra múlva már mehetsz is haza. Plusz, mivel lehet zenét hallgatni meló közben a hangos gépek miatt, volt alkalmam elmélyülni egy lemeztárban.

Jelenleg elkönyveltem, hogy nekem minél hamarabb el kell kezdenem németül tanulni. Nem csak azért, mert hát a Lacrimas a szívem csücske. Megvan Németország harmadik legjobb zenekara (igen, az a pincemélyhangú bácsi, akiről semmit se találni online, de olyan hangja van, hogy letépi a bugyid), és az a Schwarzer Engel. Komolyan, én belebuzultam, úgy istenesen. Még anno a Rammstein miatt is jó lett volna németül tanulni, most érteném :D, de aztán nem úgy hozta az élet. Az angollal jobban jártam, gondolhatjátok sokan. Hülye vagyok, szenvedtem volna vele suliban stb. Felmenőim között akadnak németek, és a családnevem is német eredetű eredetileg, szóval… csodálom is, hogy csak most.

Hogy miért is írtam le mindezt? Nem azért, hogy sajnáljatok, egyáltalán nem. Csakhogy lássátok, ember vagyok, nem egy elérhetetlen akárki, aki arra se válaszol, amit kérdeznek tőle. Csak pillanatnyilag érzem magam úgy, hogy szorul a hurok a nyakam körül.

Bónusz: pincemélyhangúbácsi is rising (és az 5. férjem, sziasztok).

Amy Hozzászólások: 0 Blog

2018. január. 10. | 21:54

Amíg még agyamnál vagyok, gondoltam írok egy rövid helyzetjelentést, miújság velem mostanában :D. Próbálok azért időt szakítani úgymond a blogolásra, remélem, nem veszitek ezt zokon :D

Még egy korábbi SBO-ban említettem, hogy új melóhelyet kellene keresnem, mert nem jeleztek vissza. Szerencsére nem kellett, így rögtön másnap máris a végső stádiumba ért a jelentkezésem, és karácsony után, 27-én mehettem is be először dolgozni. Én hülye. Akkor még nem tudtam, milyen nehéz fába vágtam a fejszémet. Sokat nem árulhatok el, legyen annyi, hogy zsákos értéktáros voltam négy napig.
Azért beszélek múlt időben erről a posztról, mert a negyedik nap elmúlt a három napos varázs, és rá kellett jönnöm, hogy ez nekem nagyon nehéz. Rengeteg mindent kell egyszerre figyelni, fejben számolni, nézni, van-e eltérés, és ha van, akkor keresni, aztán megint fejben számolni… stand-up kettes matekosnak ez ilyenkor agyhalál. És ezek mellett összeszedtem egy kis felfázást is. Hat órán keresztül fagytam legalább egy -10 fokos teremben, éhes voltam, álmos voltam, fájt a fejem, hányingerem volt, és ezek mellé kettős látásom is. Ja, és fáztam. Azt majdnem elfelejtettem. Másnap hívtam főnököm, hogy élnék a szavaival, és szeretnék másik területre menni.

Ezen a más területen vagyok már a héttől. A terep ismerős, mert korábban csináltam már, megint értékfeldolgozó lettem. Mostanában kezd visszaállni a rutin, sőt, mivel itt kevesebben vagyunk, mint anno az éjszakás rohanós műszakban, sok kis apró tippet kaptam, mivel könnyíthetem (és gyorsíthatom) a munkát. 10 órás, és heti négy napot kell járnom, így a hétvégéim állandóan szabadok (áprilisi Depi-konci, jövök!!! *-*), és hétköznap is jut egy-egy nap. Egyelőre a jövő hét szerda szabad, aztán meglátjuk. Szabadnapokkal még nem akarok szórakozni, azt se tudom, mennyi jut, és hogy menni fog-e az a hét, mikor elviekben tiszteletem teszem végre a Rockmaratonon. Majd még eldől. Kötelező ott lenni, de ezt már mondtam :D.

Most már csak egyetlen gyomorgörcsöm van: a bejárásom nehéz megoldani, mert nincs bérletem, jegyezek, de emiatt meg nincs kaja, és a főbérlőt is ki kell fizetni. Ami bejön még a héten, az mind odamegy az albérleti díjba, és akkor még a rezsi… ah, gyerekek, ne így legyetek felnőttek. Csoda, hogy még nem kezdtem el sírni miatta.

Amy Hozzászólások: 0 Blog

2017. december. 31. | 23:46

Tegnap volt az előzménye, itt a folytatása. Igazából januárban akartam ezt a posztot megírni, de úgy voltam vele, hogy legyen mára is egy poszt :D.

Annyi biztos, hogy nem lesz olyan benne, hogy lefogyok, örökbe fogadok egy koalát, megmászom a Kékestetőt. Nem, ezek közül nem mindegyik valósulhat meg. Felesleges olyanokat leírni, amit az emberek jelentős százaléka be sem tart, úgy érzem.

01. Figyelek magamra
Orvosokhoz járok, jobban figyelek a külsőmre. Az edzést nem tudom, hogy oldom meg, vagy hogyan nem, de az biztos, hogy a felesleges bőrt, ami rajtam lóg, azt el kell tüntetni. Valamint a két szégyellnivaló hibámmal is végre szembenézek, és nem hagyom, hogy befolyásolja az életem. Úgyis negyedikén lesz egy szabadnapom, azt hiszem, az a nap tökéletes lesz, hogy el is kezdhessem a hattyú-hadműveletet.

02. Beszerzek mindent, amit eddig nem tudtam
Évek óta van egy kívánságlistám, és az anyagiak nagyon is közbeszóltak. Nem mintha most nem, de nem olyan szinten, mikor egyáltalán nem volt állásom. Annyi biztos, hogy be fogok szerezni egy új telefont, egy fejhallgatót, hogy még jobb legyen az életem, és veszek a szobainasom helyett egy szekrényt.

03. Többet fordítok az írásra
Először ígérem meg magamnak, és ahelyett, hogy skiceket készítenék a következő designhoz, inkább elkapott jelenetekhez kellene vázlatolnom, mint sok-sok évvel ezelőtt. Ugyanígy született meg Areh Throen is, nehogy már ne legyen a története elmondva, ahogy azt ő átélte.

04. A lehető legpozitívabb életet élni
Ez lesz a legnehezebb dolog, mert nem mindig sikerülhet. De ahogy végignéztem magamban az elmúlt 12 hónapon, rengeteg mindenben fejlődtem, és sok mindenre készen állok. Még az is lehet, hogy komolyabban elkezdek levelezni a két bandámmal, hogy sikert adhassak nekik egy turnéval, bár ahhoz kapcsolatok is kellenek, de mindegy XD.

05. Több filmet, sorozatot és animét fogok nézni
Rengeteg bepótolni valóm van, és legalább a szabadnapjaimon áldozok 1-2 órát a filmekre, a sorozatokból is 1-2 részt megnézek, hogy legalább haladjak. Az animék még szűz terület részemről, így bárki tud ajánlót, várom a komment szekcióban.

06. Nem maradok el egyetlen sorozatommal se
Legalábbis megpróbálok úgy időzíteni, hogy előtte rend legyen, de általában a hétvégéim szabadok, és akkor nem lesz megállás.

07. Találkozni még több bloggerinával
Nem mintha nem akarnék velük újra találkozni egy huzamosabb ideig, és együtt ebédelni vagy meginni valamit (nem feltétlen töményet), de szeretném a többieket is megismerni. És nevessetek ki, de van egy elképzelés a fejemben, kinek nagyjából milyen hangja lehet, és fúr a kíváncsiság, igazam van-e :D.

08. Tényleg meglesz az évi két Depresszió koncert
Nem csak kimondottan Feriék munkássága érdekel, de nagyon ott akarnék lenni a Beast in Blacken márciusban, vagy nyáron az Orden Ogan + Powerwolf állományon. Meg természetesen, ha egy Lacrimas Profundere vagy egy Starkill jön, arra kötelezően ott a lelkem is, mégha közben a testemet rágják a farkaskutyák is.

09. Kevesebbet rinyálni a 12 óra miatt
Ennyi a hivatalos munkaidőm, el kell fogadni. Örüljek neki, magas lesz a bankszámlán az összeg, csak akkor is 12 óra :D

10. Amiket szerintem megérdemlek 2018-ra (tippet a tumblrön láttam):
Tiszta szerelem, más kedves szíve (senki se tud egy jó becenevet a Babyboy helyett?), jólét, valódi boldogság, állandó munkahely, tiszta bőr, szép fogak, gondtalan nap.

Amy Hozzászólások: 0 Blog

2017. december. 30. | 21:47
Zene – Machine Head: Beyond the Pale

Valószínűleg az utolsó bejegyzésem az évben a holnapi utolsó SBO előtt, de rendszert akarok ebből csinálni, minden év december 30-án írok egy összefoglalót, hogy nagyjából mi történt velem az elmúlt hónapokban. Most elkezdem ezt, kérdés, később hova jutok :D. El akarok tekinteni mindenféle kedvenc listától, mert az full sablonos. Inkább megpróbálom nem hónapfüggően leírni, mik voltak 2017 fény-, illetve, mélypontjai

Ui.: mikor elkezdtem ezt írni, akkor még csak hó eleje volt, de ahogy gondolkodtam és teltek a napok, egyre több minden jutott eszembe, nem akartam km-es olvasnivalót hagyni, így aki akarja, nyugodtan hagyja ezt figyelmen kívül.

Megismerhettem a Blogger közösséget
Pont akkortájt körvonalazódott meg bennem a gondolat, hogy igazából mit érek picivel magasabb látogatottsággal az átlagnál, hogyha annyi kommentet se kapok, hogy Szia, jó az, amit csinálsz, hogy zárni akartam. Akkor írt Dzsenii, hogy létezik ez a csoport. A fémvérűségemmel így is különc vagyok, hát még a témáimmal, amik konkrétan mások szemében egyedivé tesznek… de tényleg, köszönöm! Azóta három bloggerrel volt szerencsém talizni, jövőre ezt a számot szeretném emelni.

Leveleztem Wifey-val
Még novemberben végén, cirka egy hónapja volt egy merész ötletem, hogy megadtam a Metal Days emailcímét Parkernek, aki előzetesben elküldte a karácsonyi dalukat tesztelésre, csak dec. 1-ig nem írhattam róla semmit. Gyerekek, ez egy full közvetlen ember! Nem elég, hogy visszakövetett Instagramon, akkor még ez is, hogy tök normálisan válaszolt a kérdéseimre! Még ugyan nem volt merszem rákérdezni, idetolja-e a cuki pofikáját Magyarországra megint, és nem adtam oda neki azokat a dalokat, amiket szeretnék az ő szájából hallani… de talán jövőre. Meg próbálgattam úgymond barátkozni vele (mert Rob csak leláttamozott mindent -.-), csak pont akkor kezdtem el dolgozni, és még csak nem is láttamozta, hogy írtam neki. Hadd csinálja a négyes lemezt, ha olyan időben jelenteti meg, ahogy tervezem, úgyis írok neki még pár kérdést :D.

Megint albérletben lakunk
Ez csak nekem jó, még tovább gyakorolhatom az önállóságot, és kezdem úgy érezni, hogy simán menne ez egyedül is. Csak olyan albérletár nem létezik, ami ezt megengedné…

Újra kedvet kaptam a TWDH-hoz
Amióta sikerült beosztanom, hogy meló mellett mikor melyik oldalammal foglalkozzak, azóta valahogy sokkal jobban megy, és nincs is kedvem ezen változtatni. Most már csak azon kell izgulnom, hogy lesz tovább, mert a félévadzáró óriási felháborodást váltott ki a nézőkből, és sokan a showrunner kirúgását szajkózzák (Team FireScottGimple)

2017-ben az alábbi zenekarok munkásságát ismertem meg részletesebben
A Dream of Poe, Ancestral, Angel Nation (korábban EnkeliNation), At the Gates, Autumns Eyes, Avatar, Beast in Black, Blutengel, Catalepsia, Channel Zero, Crematory, Crimfall, Cyhra, Destruction, Enslaved, Fear Factory, Fleshgod Apocalypse, Grave Digger, Hallatar, Hell Boulevard, Inquisition, Iron Mask, Lake of Tears, Lost Society, Ne Obliviscaris, Orden Ogan, Pain of Salvation, Primal Fear, Schwarzer Engel, Signum Regis, Silver Bullet, Silver Dust, Sons of Apollo, The Dark Element, The Foreshadowing, Unleash the Archers, Unzucht, Whyzdom, Witchery

Több olyan zenész ment el, akikre nem számítottam
Chesterrel kezdeném a sort, erre jött a hír még 13-án, hogy szívroham elvitte a Nevermore énekesét is… mi volt veled, 2017?

Nehéz időket éltünk meg a családdal
Mégis úgy érzem, hogy valamiért ennek így kellett történnie. És most, hogy megtörtént, mehetünk fölfelé azon a hullámhegyen.

Nem voltam koncerten
Milyen metalhead az, aki nem jár el sehova kiereszteni hivatalosan a gőzt?

Találtam munkahelyet
Majdnem hasonló a helyzet, mint mikor értékfeldolgozó voltam, csak egy másik cégnél helyezkedtem el, és értéktáros lettem. Egy picikével magasabbnak érzem, de ez még változhat. Annyi biztos, hogy már csak a szerencsétlen 12 óra a bajom, a többi meg idővel alakul. Azt kell csak leküzdenem, hogy ne akarjak párnaposan többéves szintet hozni különböző feladatokban.

Találkoztam bloggerekkel
Elsőként Isabelle-lel még nyáron, utána Eszterrel és legvégül pár hete Limcsivel. Tudom, hogy még csak a kezdet, és van egy olyan érzésem, hogy a közeljövőben még fogok találkozni azokkal, akikkel napi szinten tartom online a kapcsolatot.

Meghalt a fülhallgatóm
Ez csak egy viccnek szánt valami, csak nem jó, hogy hallom a tévét mögöttem.


Nagyjából lenne, amit fel tudtam idézni :D. Mindenkinek sikerekben gazdag boldog újévet kívánok, minden álmotok/vágyatok váljon valóra, jövőre veletek ugyanitt, sziasztok! :3

Amy Hozzászólások: 0 Blog

2017. december. 13. | 22:45
Zene – Starkill: Walk Through Fire

Bár többéves bloggal rendelkezem, ilyesmi bejegyzésem rég nem volt. És valahogy megint elkapott a tettvágy, hogy igenis csináljak még egyet, mert hátha azok is megismerhetnek így, akik régóta olvasnak, de azok is, akik még csak most tévedtek ide.

(képre első gondolatom: de még milyen hideg, bakker . _ .)

01. Volt időszak, mikor nem volt egyáltalán blogom (2008-2010). Akkoriban nagyon aktív volt a him-times.com.
02. Negyedévente költözési vágyam van, de mindig maradok.
03. Mindig elcsábulok, ha írószereket látok. Egészségesebb egy szinten, mintha nasit vennék.
04. Új gyűjteményem van körömlakkokból.
05. Nálam a csoki már nem fizetség, csak egy pillanatnyi élvezeti eszköz.
06. Rájöttem, hogy képes leszek több ezret is kiadni egy-egy hiányzó Ward-könyvért.
07. Soha többet senkinek nem vagyok hajlandó könyvet kölcsönadni.
08. Imádom nézni a BuJo ötleteket.
09. Anyum mindig meglep valamivel, akkor is, hogyha éppen nem érzem úgy, hogy megérdemlem.
10. Imádom kibontva hordani a hajam, mióta olyan hosszú, amilyennek eredetileg akartam + a színe is passzol.
11. Lusta vagyok lefotózni az eladásra váró cuccaim, pedig van egy pár.
12. Matricázni akarom az új matt fekete mappámat.
13. 14 darab ruhája van az útibögrémnek eddig… és még az újak közül nem vágtam.
14. Megint elmarad a legszebb karácsony.
15. Utálok lóhalálában futni bárhova is.
16. Megfigyeltem, hogyha valamelyik karakteremmel nem írok, a hasonmása valóságban folyton szem előtt van. Ugye Parker?
17. Beleszerettem a Rossmann nyári zenéjébe, de úgy, hogy le is töltöttem. Esélyesen csengőhang gyanús…
18. Telefonon nem tudok helyesen írni…
19. Imádom, ha a macskám a hasamon alszik.
20. Nem dől össze a világ, hogyha nem én vagyok a középpontban, sőt. Szeretek háttérben maradni.
21. Előszedtem megint a Hybrid Theoryt és a Meteorát, csakhogy hallgassam Chester hangját. Felfoghatatlan számomra, hogy az, aki milliókon segített, magán nem tudott…
22. Szeretnék egy Parker&Alissa duettet egy Arch Enemy, vagy egy Starkill albumon. Most komolyan! Olyan duettet lenyomnának, hogy alaposan a földbe döngölne. Mindkettőnek gyönyörű a tiszta hangja, szörnyetegnek hat a hörgése… oh, nyami. Isteni lenne, ez tény.
23. Sikerült belefüleltem (végre) az Schwarzer Engel és az Unzucht zenéjébe. Legyetek cukik, és kövessétek példámat ti is ^^. Kevés német zeném van, bocsi.
24. Headbang-versenyt akarok tartani Parkerrel a Korpiklaani Uniaika c. dalára. Akkora gitárszóló van benne, hogy úristen. Igen, mit láthatjátok, a metalzene imádata egyre kikophatatlan. És csak most kezdtem el felfedezni mélyebben a power metal bugyrait.

Tovább olvasom »

Amy Hozzászólások: 0 Blog





Of Words and Rain A Sip of Multiverse Hope is Here
Szerkesztő: Amy
Név: Mysteries of the Night
Téma: minden, némi bloggal
Hivatalos nyitás: 2006.04.02.
Nyitás blogként: 2010.01.01.
Flauntra költözés: 2018.02.26.
Domaines blogolás: 2019.12.13.
Köszönet: ♥ ♥
Szolgáltató: Flaunt

Sorozatok évadok szerint:

Könyvek értékelések szerint:

Album értékelések szerint:

Az oldal semmilyen kapcsolatban sem áll a Nox Arcana tagjaival, ellentétben néhány megemlített zenekarral, a munkásságuk bemutatása pusztán tájékoztató jellegű! Minden könyvborítómat megszerkesztem, ahogyan bármilyen képet is, amit feltöltök. Amiket felteszek, mind saját gyűjtés, és mindig kiteszem a forrásomat.
A képek többségét viheted, de az írásaim és a védett képeim maradjanak!

A modulok címeit a Lacrimas Profundere munkásságából szemeztem.

• Themes by: Ninaa
Mysteries of the Night © Copyright
2006 - 2020