Hy darlings! ♥ \m/

Február 28-a volt az a nap, mikor legutoljára írtam egy hosszabb bejegyzést. Sajnos, még ezt is mobilról írom, de legalább rendesen össze tudom foglalni, hogy mi minden történt azóta, hogy leírtam azokat a dolgokat.
Nem kell aggódni, az egyetlen rossz hír az, hogy még mindig nincs gépem, és nem tudom megmondani, mikor lesz.

Ninaa-val már beszéltünk arról, hogy lesz design is váltva (bocsi Eszti, tudom, hogy mennyire szereted Xaviert), de olyan stílust szeretnék, ami könnyen átlátható, mobilon is jól megy, és félig-meddig hivatalos is. Az se kizárt, hogy szervert váltok, de ez még naaaaagyon odébb van, sajnos…

Nem pont időrendben írom, mi mikor történt, hanem csak így in medias res alapon. Előre is elnézést kérek érte 😀

Hy darlings! ♥ \m/

Remélem, mindenki jól van így február végén, és remekül telnek a napjaitok. Nagyon hiányoztok, hiányzik a blogolás, és az, hogy olyan tartalmakat hozhassak, amiket tényleg jó érzéssel írtam, mert tudom, hogy valaki kíváncsi rájuk.

Ha engem kérdeztek, én éppen jól vagyok, de a helyzetem cseppet sem az, mert sajnos október óta olyan helyeken jártam, ahol kb. csak az első volt a legjobb, a másodikban érezhetően keletkezett egy áthidalhatatlan szakadék köztem, és egy hozzám nagyon közel álló személy között, és igazából pont ma két hónapja, hogy a földkerekség legalja közt vagyok kénytelen túlélni. És ez a harmadik hely lassan szó szerint életveszélyes. Nincs bent WiFi, mivel csak egy fapados szolgáltatást tudtak felajánlani, ahol az embernek van tető a feje fölött, és éjszaka nem kell az utcán lennie.

Ezekről hosszabban csak később tudok érdemlegesen többet beszélni, mert ezt a bejegyzést is most telefonról írom, így minden esetleges elgépelés miatt sűrű elnézést kérek!

Ha tovább olvasol, még több apróságot elárulok :).

Hy darlings! ♥ \m/

Már rég meg kellett volna írnom ezt a bejegyzést, de őszintén szólva, nem volt rá bátorságom, hogy megírjam. A helyzet kegyetlen bonyolult, sokan nem is érthetik meg, és egy egyszerű miértre még én sem tudom a választ. Most úgy érzem, hogy a helyzet nemhogy kilátástalan, de sok esélyt arra sem látok, hogy ez maholnap megváltozna.
Alapjáraton véve én hiszek a csodákban, és talán már ott tartok, hogy rajtam csak a csoda segíthet.

Még mindig félve írom a sorokat, de úgy éreztem, egy miértre így tudok a legjobban válaszolni. Nem neveztem meg benne név szerint senkit, személyazonosságot addig se vittem, hogy nemén jelöljek akárkit is a családtagjaimon kívül. Ja, és !HOSSZÚ! poszt, képek nélkül.

Hy darlings! ♥ \m/

E. A. Poe egy zseniális költő volt. Még mindig annak tartom, és nem, senki se tudja letaszítani erről a megtisztelő trónról. Még a nagyon szeretett József Attila sem, pedig az ő versei még azok, amik rendkívül közel állnak hozzám.
Poe annyira nagy jelenség, hogy egyszer biztos, hogy a testemen fogom viselni az öreget tetoválásként, és bőven elég lesz annyit írnom mellé, hogy 10.07. Ami neki egy végnap volt, nekem egy kezdő nap…
Így is megkaptam már egyszer, hogy újjászületett bennem (mert volt egy enyhén depresszív hatású versem, mindegy is), amit én kizártnak tartok. Ezek szerint még van 9 évem, és úgy fogom végezni, mint ő. Csakhogy én semmit sem adtam ki a kezeim közül.

Mindenkit buzdítok arra, hogy legalább egy versét vagy novelláját olvassa el, higgyétek el, rendkívül meg fogja érni a rá fordított időt!

A kép Deszy Facebook oldaláról származik.

Hy darlings! ♥ \m/

Nem biztos, hogy volt már ilyen poszt a blog történetében, úgyhogy sosem késő amolyan listát írni. Én meg amúgy is szeretek listát írni 😀 Maximum, még 98 dolgot összeszedek. Lehet, hogy ez a poszt később szerepelni fog újra, mondjuk 1-2 év múlva, de egyelőre, maradjunk a mai adagnál.
Próbáltam azért olyan dolgokat írni, amik nem szerepeltek eddig még sehol, és nem másoltam le teljesen a Szeret/nem szeret listámat. Remélem, sikerült ^^. Ti mit gondoltok?

01. Találkozhatok olyan zenekarok tagjaival, akiknek régóta követem a munkásságát.
02. Olyan filmet láttam, amiben nem csalódtam sokat.
03. Azok a sminktermékek, amik nem okoznak allergiás tüneteket a bőrömön.
04. Lili bármilyen édes pózban alszik.
05. Cili folyamatos, aranyos nyávogása, mikor beszélek hozzá.
06. Mikor lazán meg tudom különböztetni Christopher hangját Robétól és Julianétól.
07. Ide IS kell: a Lacrimas Profundere (#silppinaction #sorrynotsorry)
08. Az aktuális hajszínem. Sosem gondoltam volna, hogy jobban fogom szeretni a feketét a barnánál.
09. Beleférek egy olyan ruhámba, ami régen még lötyögött is.
10. Teljesítettem az aznapra kitűzött céljaimat.

Hy darlings! ♥ \m/

Ez a poszt eredetileg egy olyan poszt lett volna, hogyan tartom a frontot együtt honfitársaimmal, akik nem home office-ban dolgoznak, hanem még bizony boltokban kitartanak, de aztán történt velem valami olyan május 11-én, amire egyáltalán nem számítottam.

Minden tök jó volt, már voltak terveim, hogyan lesznek tovább júniustól, mikor is történt egy munkakeret változás a mínusz órák miatt, és ez módosítva lett egy éves keretre. Én addig nem akartam aláírni, míg nem tudtam, hogy biztos-e a helyem, vagy sem, mert bár minden jel arra utalt, hogy igen, úgy pofára estem, mint a palacsinta. A vírusra való tekintettel ugyanis most itt állok, nyakamon a költözéssel úgy, hogy megint nincs munkám.
Tudom, erről nem tehetek, de akkor is, az előző napokban nem tudtam egyáltalán többet aludni 2-3 óráknál. Tegnap leadtam a munkaruháimat, de őszintén szólva, a helyzet nem javult, inkább végig torokszorító érzésem volt. Még kérdezgették is, hogy most mi van, és láttam a döbbenetet az arcukon. És tök rossz érzés volt úgy eljönni, hogy nem együtt húzzuk az igát, hanem csak simán vendég vagyok egy helyen. Pocsékul érzem magam, hogy mire végre volt egy rutinom, akkor elvesztettem, mert közbeszólt ez a tetves koronavírus.

Igazából, mikor beszéltem erről a főnökkel, akkor van róla szó, hogy visszamehetek, de ki tudja, milyen változások lesznek, és hogy meddig tart még ez a korlátozás, nem korlátozás. A munkámmal nem volt semmi baja, megköszönte, hogy rendesen tartottam a kiszabott időt, nem csaltam táppénzt (kétszer, ha voltam betegállományban), és az sem volt baj, hogy lassan lett hibátlan a tudásom, mivel nem vagyunk egyformák, de ez így gáz. Abszolút nem hibáztatom, hiszen meg van kötve a keze, mert nem csak nálunk, szinte mindenhol létszámstop van.

Hogy vagyok azóta? Őszintén szólva, rátesz egy lapáttal az is, hogy a hormonjaim szórakoznak velem, az időjárás, azok a családi dolgok, amikkel nap mint nap szembesülnöm kell. Tudom, hogy nem vagyok köteles elviselni azt, ami itt megy, de a vírus az én családomat is sújtotta. Nem is kicsit. Nem vagyunk egyedül, de amit még intéznem kéne, hogy ne csak lézengjek, nagyon bonyolult, mert online akarom elintézni, mert egyrészt, valahogy nincs kedvem odamenni arra a fertő helyre, másrészt meg vírus helyzet van.
Volt egy szájpadlásműtétem kisgyerekként, és azóta bármilyen légúti nyavalyát elkapok (havi szinten meg vagyok fázva, negyedévente van komolyabb influenzám lázzal, a torkom is kéthavonta begyullad, sőt, vashiányos is vagyok, meg porallergiás), és ha nem vagyok elővigyázatos, akkor simán elkaphatom a vírust.
Lehet, hogy a múltkori két tesztem negatív lett (hála Istennek), de bármikor kaphatok rossz hírt.
Lehet ezen nevetni, hogy megyek a csőcselék után, de inkább félek, mint megijedek.

Hy darlings! ♥ \m/

Pontosan két évvel ezelőtt osztottam meg először, hogy hány könyvvel rendelkezem. Nos, a helyzet nem volt valami biztató, meg igazából szégyelltem is a dolgot rendesen, mert hogy merem magam könyvmolynak vallani, ha csak ennyi könyvem volt/van, miközben mindenki olyan sikerkönyveket olvas, mint az Éhezők viadala, vagy az akkor nagy sikernek örvendő Alkonyat.
Igen, pont azt a két példát hoztam, amik közül egyik sem érdekel különösebben, de aki meg tud győzni mind a kettő mellett 15-15 érvvel, hogy megéri könyvben időt fordítanom rá, az kap valamit ;D.

Ebben a posztban szó volt róla, hogy 39 könyvem volt. Nos igen, ez egyetlen könyvtárnak sem jó. Akkor is megfogadtam, hogy apránként elkezdem bővíteni, hogy legalább a sorozatok egyben legyenek, ha már a többi érdekelt nincs még itthon.
Most, pontosan 2 évvel később pedig tovább olvasva láthatjátok, hol tartok éppen. Messze még a vége, de már jelentősebb változások történtek.