Hy darlings! \m/ ♥

Sajnos tavaly kimaradt a nagy blogszületésnap, mivel a gépem akkor mondta fel a szolgálatot, így nem tudtam méltón megünnepelni azt a legendás számot. Mert bizony, ez annak számított. De, igen, 2006-ban ezen a napon hoztam létre a blogom elődjét, a finnrock.gp-t. Pedig akkor még nem is volt egy éve internetem :D.

Nagyon sok minden történt azóta, szinte visszagondolni is nehéz. De néhány bakancslistás tételt a bloggal kapcsolatban kihúzhatok, mert ilyen-olyan módon sikerült megvalósítanom.

Az egyik nagy-nagy kívánságom ez volt: 2000 bejegyzés.
Sikerült 2000 bejegyzést létre hozni. Két ezer bejegyzést. Sőt, mai napra már több mint 2500 bejegyzésem van. Ebben vannak időzített és vázlatként mentett bejegyzések is, néhánynak még nagyon csak a váza szerepel, mert vannak ötleteim, miket szeretnék megírni, de egy-két dolog hiányzott hozzá. Nemrég megtaláltam mondjuk a faleveleimet, amiket mindig használtam különböző tárgyak bemutatásához, így előbb vagy utóbb napvilágot látnak.

Mivel a képek miatt picit hosszú a poszt, ezért aki kíváncsi, menjen tovább :D.

Hy darlings! \m/ ♥

Ezeket a sorokat egy olyan időszakban akartam megírni, mikor már tudom, hogy rég túl vagyok rajta, és tényleg annyi a gondom, hogy kell itthonra tej vagy cicakaja. És el nem tudjátok hinni, hogy ez mekkora nagy szó az elmúlt hónapok után.

Eddig nem volt bátorságom erről írni, bár többször utaltam rá, hogy az élet velem nem bánt olyan kegyesen. Az első ilyen bejegyzésem még egy február 28-ai napon készült, és azóta kettő amolyan visszatérő posztom született, az egyik még tavaly június 8-án, de az igazi nagy az november 17-én íródott.

Már ezekben a posztokban utaltam rá, hogy egyszer meg fogom írni, mi történt, még ha ezzel biztos kapok hideget-meleget, de akkor még nem éreztem magam úgy, hogy erre készen állok. Főleg azért, mert ez igazából egy folyamatban levő ügy, és még nincs igazából vége. Az se biztos, hogy happy end lesz.

Én egy dologban vagyok biztos, hogy amit leírok most, az mind saját „élmény”, tapasztalat, és igen, egy külső szemlélő szerint ez elkerülhető lett volna. De nem fogok bocsánatot kérni senkitől azért, hogy miért történtek ezek a dolgok, és egy kissé nyers leszek a legnagyobb kérdésre a válaszommal, de abban a helyzetben szembeköptem volna magam, ha képes lettem volna elfordulni a családomtól. Mert bőven elegen fordultak el tőlünk 2011 óta, úgyhogy ez a dolog nem új keletű.

Az előzményeket nem szeretném újra leírni, arról volt már egyszer külön poszt. És vannak benne olyan kifejezések, amiket sosem gondoltam volna, hogy egyszer a blogon fogok viszontlátni, de ez az életem része, sajnos olyan dolog, ami ugyan elkerülhető lett volna, de különböző nehezítő elemek miatt nem volt más megoldás.

Hy darlings! \m/ ♥

Mostanában több blogon olvastam már évösszesítőket, és mivel nekem eddig 1-2 évet leszámítva nem volt kimaradásom, ezért most sem szeretnék ettől a hagyománytól eltekinteni.
Hogy mi történt 2021-ben? Ha egy szóval kellene kifejeznem, akkor számomra az újrakezdést jelentette. Tele volt reményekkel, számtalan izgalommal, kevesebb rossz dologgal, mint jóval, abból viszont számtalan jó volt, és bízom benne, hogy ez az energia kitart 2022-re is.

Hatalmas változás volt, mikor márciusban hosszú nehézségek leküzdése után egy olyan életkörülménybe kerültem, ami a normálisnak felel meg, és megszűnt az a félelem, ami korábban a heteimet kísértette: nem kell lopástól, erőszaktól tartanom többet. Azóta nem éreztem semmi ilyet, és bár időnként stagnált a felfelé menetel, nem történt visszacsúszás. És ez egy hatalmas pozitívum.
Mivel tavaly nem volt szerencsém írni egy 2020-as összesítőt, így most nem is tenném. Inkább azt szeretném kiemelni, ami fontos volt, de már sokra nem emlékszem azokból az időkből, az év végét leszámítva. Az a három hónap borzalmas volt, és voltak olyan napok, amikor nem láttam egyáltalán az út végén a fényt. Ehhez hozzájárult az is, hogy pánikbetegségre utaló jelek alakultak ki nálam, és igazából nem múlt el teljesen, csak a probléma forrását sikerült gyökerestül megszüntetnem. Az utóhatásoktól még szenvedek egy kicsit, de azok inkább csak rossz emlékek, amik el fognak múlni, ahogy az idő megy előre. Hozománya talán az alacsony vérnyomás maradt, és az, hogy összerezzenek, ha a szintünkön becsapódik a lift ajtaja. És ez még csak egy enyhe dolog. Nem jelentkezik mindig, úgyhogy szerencsésnek mondhatom magam, hogy ennyivel megúsztam.

Hy darlings! \m/ ♥

Ezt a posztot igazából nagyon régen meg szerettem volna már írni, de a hetem eddigi napjai elég mozgalmasan teltek, nem volt panaszkodásra okom. Leginkább csak fáradt voltam a nap végére, ami teljesen normális, de ez nem olyan fáradtság, mint mikor még kereskedelmi dolgozó voltam. Ez kellemes fáradtság, ráadásul nem éreztem úgy, hogy a napjaim csak telnek, és semmi izgalmas dolog nem történik.

Mint tudjátok, pont a két ünnep közötti héten kezdtem az új munkahelyemen, amivel teljesen rendben is vagyok, mert nem megterhelő, nem érzem úgy magam, hogy van egy számomra kellemetlen aurájú ember a közelemben, és nem olyan szinten fáradok el, hogy azt sem tudom, hogy hívnak, és melyik bolygón élek. Van benne ugyan egyetlen rizikófaktor, de három oltás után nem érzem magam úgy, hogy bármi bajom is lehetne. Igen, ilyen ez a kórházszolgálat.

Úgyhogy javarészt egy teljesen normális beosztásban dolgozom – hivatalosan ezt nekem szolgálatnak kell hívni, úgyhogy megpróbálok így is hivatkozni rá a későbbiekben – csak egyetlen bajom van: messze van, és legalább egy órával előbb el kell indulnom. Nem egy jó élmény végigmenni azokon a helyeken, ahol rossz dolgok történtek velem, de ilyenkor mindig próbálom arra terelni a gondolataimat, hogy túl vagyok rajta, mert legyőztem, és az életem százszor, ha nem ezerszer jobb, mint amilyen egy évvel ezelőtt volt. Számos jó dolog történt velem 2021-ben, de annak is inkább a vége felé, amiért tényleg tarthatom magam szerencsésnek.
De ez az utazás is változhat, mert csak január 9-éig vagyok beosztva oda, utána még képlékeny a dolog, de van egy terv, miszerint Szentendrére kell majd járnom. Ennek részleteit csak a jövő héten tudom meg, egyelőre ez a biztos. Még a kontakt nem lépett velem kapcsolatba, gondolom a szabadságolások miatt, de majd okosabb leszek jövő héten ^^.

Számos tervem van a bloggal is egyébként, csak a sűrű programnaptár miatt egy csöppet le vagyok maradva, de azt mondom, végre van egy olyan életem, amire már hosszú évek óta vágytam. Ugyanis végre kialakult egy olyan baráti társaság a sok koncertre járásnak hála, hogy akárkivel elmehetek akárhova, még ha nagyon muszáj, kocsmába is, pedig nem vagyok barátságban az alkohollal.
(Amúgy szívem szerint most listázva írnék, de próbálok leszokni róla X”DD)

Kedden egyébként moziban voltam, igaz, hogy csöppet elkéstem, mert nagyon rossz időpontot választottam ki ^^”, és szolgálat után úgy menni, hogy előtte minden elment az orrom előtt, és a két ünnep közti menetrend nem éppen emberbarát, nagyon kiakasztó tud lenni számomra, mert egyszerűen utálok késni, rohanni meg aztán végképp. De nagyjából kezdés előtt odaértem, lefőve mint a reggeli kávém. Egyébként a Mátrix 4-et néztük meg, és őszintén megmondom, kellemesen csalódtam, mert bár csak az első részt láttam egyáltalán (de azt is csak félig), a 2. és a 3. részt pedig egyáltalán nem, de jó film volt. És nem, nem azért, mert jelenleg Keanu Reevesnek hosszú a haja, áh, dehogy :DD.
Szerdán is volt egy találkozóm, igaz, akkor már többedmagammal voltam a ParaNoirban, ami szintén egy kellemes hely a magam fajta sötét lelkeknek, és elkezdtem egy hagyományt, ami szerintem egy hatalmas kilépés a komfortzónámból: megpróbálom megtalálni azt a sört, ami mégsem az a kegyetlen rossz ízű, és el lehet kortyolgatni úgyis, hogy nem érzem magam rosszul. Az biztos, hogy az egyiktől hányingerem volt pár korty után, a másik pedig nem ízlett, mert még keserűbb volt, mint amire emlékeztem. De igazából tök jól beszélgettem a csapattal, lelkiztünk is, minden ilyesmi, mintha mondjuk nem találkoztunk volna nemrég egy koncerten. Olyan érzés volt, mintha már ezer éve ismertük volna egymást, pedig csak egy új tagunk van istenigazából. De ez kellett nekem, mint egy falat kenyér. Mert igen, vannak más ismerőseim is, akikkel eljártam koncertekre, csak a kialakult helyzet miatt nem találkoztunk annyiszor (mellékesen megjegyzem, eddig be sem volt oltva, de mégis elkapta ezt az átokverte vírust, így úgymond jövőre neki is szabad a pálya, de sokszor a párján is múlik, úgyhogy ez még egy nyitott végű történet), de velük nem is mászkáltunk el nagyon koncertek után, csak egy-két alkalommal.
Most úgy érzem magam, megvan a helyem, és egész kedvezőek a kilátások. Meg azért lássuk be, könnyebb elcsalni egy fiút akárhova, mint egy lányt ;D

Csütörtökön igazából nem történt semmi extra azon kívül, hogy szolgálat után bevásároltam itthonra és szilveszterre.
Pénteken aztán hivatalos voltam egy házibulira szilveszter alkalmából, ahol mindössze hatan voltunk. Nem voltak ismeretlenek számomra, általában együtt szoktunk koncertekre járni, úgyhogy igazából adta magát a dolog. Ahhoz képest, hogy eddig nem szerettem a házibulikat, ez most jól sikerült, ettünk-ittunk, szólt háttérben a metal (mi más? ;D), és kipróbáltuk a World of Warcraft világában játszódó társasjátékot, a Wrath of the Lich King-et. Személy szerint évek óta menő dolog lenne egy társasággal felfedezni a világot, de egyrészt már rég elveszett a night elf karakterem, másrészt pedig eddig nem volt hozzá gépem. Úgyhogy elképzelhető, hogy az idén egyszer csak lesz belőle poszt a Games for Amy rovaton belül.
A játéknak egyetlen hibája van: a kezdő szinten _is_ kikaptunk, mert itt nem egymás ellen játszunk, hanem evidensen a Lich King ellen, és ha három küldetést megcsinálsz, akkor mehetsz magára a főellenségre, viszont vannak benne jelentős nehezítőfaktorok, amikkel elég hamar véget tud érni a játékmenet. Persze, elsőként sikerült elvéreznem, mert ilyen az én szerencsém X”DD. Megpróbáltuk még az éjféli gyerekpezsgős koccintás után legalább háromszor, de úgy hajnali negyed 5-kor mondtuk azt az ötödik vereség után, hogy valamit nagyon nem jól csinálunk. Én már rájöttem, hogy ebben a játékban nem árt taktikát alkalmazni. Igaz, hogy minél többen vagyunk, annál nehezebb, és az már kiderült, hogy egyedül játszva egész jól lehet haladni, de az meg úgy nem poénos.
Jaj, és egyébként újév alkalmával mindenki berakhatott magának egy számot, mert hát összeköt minket a közös zeneszeretetünk. Mivel az én ötletem volt, így a házigazda után én következhettem. Nem kell kitalálni, mivel indítottam 2022-öt.

Majd tervezek egy nagyobb átfogó posztot hozni, mi mindent terveztem 2022-re, de a terveim leleplezése indokolatlan lenne, és ugrana a meglepetés 😀
Annyi biztos, hogy:
» lesznek játékbeszámolók, mert új gép új lehetőségek
» maradnak a koncertbeszámolók, de a legközelebbi új az március/április környékén várható
» marad az Amanda kalandjai a YouTube-on sorozat is, melynek már vannak listázott tartalmai a 20. részre
» lesz egy új rovat is, aminek a pontos kezdését nem tudom, a szervezéstől függ
» marad természetesen a haul
» előreláthatóan a jövő héten folytatódik a HOG Reviews is, mert egy év szünet alatt elég sok kijött, úgyhogy bőven volt miből mazsoláznom

Hy darlings! \m/ ♥

Tudjátok, elég régóta nem írtam ilyen posztot, pedig általában ezek a posztok szoktak azok lenni, amikben leírom, mi az, amin töröm a buksim, vagy éppen mi az, ami miatt kétségbe vagyok esve. Vagy éppen mi történt, hogy halad az életem a hullámvasúton.

Nektek volt már olyan érzésetek, hogy úgy éreztétek, a következő nap valamiért kellemetlen/rossz/idegtépő lesz? Hogy egyszerűen egyik porcikátok sem kívánja, mégis muszáj, mert kellemetlen következményei lehetnek?
Én most ezt érzem, és igazából van egy remek tervem, amit szeretnék lehetőleg még az idén megvalósítani. És eddig minden jel arra utal, hogy ezt a remek tervet sikerülni fog végrehajtani.

Az utóbbi hetekben nagyon nem éreztem jól magam a munkahelyemen. Fáradt voltam, állandóan fáztam, sosem éreztem magam kipihentnek, feszült voltam sokszor ok nélkül, és akárhogy is próbáltam úgy dolgozni, hogy egyszerre menjen az árúfeltöltés és a kassza rendben tartása, valamelyik mindig a rövidebbet húzta – ez szerencsére az árúfeltöltés volt, nem keletkezett a kasszámban eltérés. Nem mondom, hogy apróbb eltérések nem voltak mindkét irányban, mert akkor hazudnék. De 11 óra alatt szerintem az ember el tud szellemileg is annyira fáradni, mintha egész nap csak pakolt volna, egy 20 és egy 25 perces (!) szünettel. Belegondolva, mikor még vevőszolgálatos voltam, a szünetem kerek 60 perc volt, és nem 45 perc, de mindegy…

Sok minden sajnos nem tetszett az utóbbi időben, és már akkor tudtam, hogy valami nem oké, mikor elkezdtem (egyelőre) fejben egy pro/kontra listát írni. Eleinte a pro lista volt hosszabb, de ahogy teltek a napok, csakhamar azon kaptam magam, hogy a naplómban a kettéosztott kontra oszlop megtelt. És akkor még nem vettem észre, hogy a szerződésemben vannak figyelemre intő tényezők, mint például az, hogy határozott időre, december 31-ig szól.

Sokszor úgy feküdtem le aludni, hogy gondolkodtam, szóljak-e a határozatlanná váltás előtt, hogy én nem szeretnék tovább maradni, mert különben januárban (vagy februárban, tekintve, hogy az információ csere a lehető leglassabban történik!) automatikusan kaptam volna egy szerződést, amiben határozatlan időre módosult volna a papírom, és elég lett volna postafordultával visszamennie, miután aláírtam. Eleinte nem is akartam szólni, mert meg voltam elégedve mindennel, mégha voltak dolgok, amik miatt húztam is a számat. Aztán, mikor volt kolléganőm még próbaidő alatt felmondott, már úgy éreztem, hogy itt valami olyan változás jön, amit nem fogok tudni lenyelni. Nem gondoltam először rosszra, mert sok változást terveztek behozni a cégen belül, így először azokra gondoltam, hogy ott lesz valami, ami egyáltalán nem fog tetszeni.
Aztán jött a fekete leves, egy új kolléga személyében, akivel már az első percekben úgy éreztem, hogy tartsam meg tőle a három lépést távolságot mindenhogy, mert valami nem oké vele. Két napot dolgoztam vele, és a gyanúm beigazolódott, vigyáznom kell vele, mert olyan nem jól éreztem magam a közelében, mintha minimum késsel állt volna mellettem. A kaput mondjuk az tette be igazán, mikor láttam és hallottam, hogy kibeszél tőlem pár méterre a főnökömmel.

Akkor döntöttem el, hogy ebből elég volt.

Szabadnapomon elintéztem egy jelentkezést, ahova már felvételem volt, hónapokkal ezelőtt! Ugyanis, mint kiderült, érvényes szerződésem van 2021. június 22-től, ami 5 évre szól.
Magyarán szólva nem is dolgozhattam volna ott heti 40 órában!!!

Megírtam a felmondásomat, de úgy voltam vele, hogy azonnali hatályút nem írhatok, mert olyan szintű atrocitás nem ért. Tény, hogy már első pillanattól kezdve féltem a főnökömmel együtt dolgozni, de sosem alázott meg vásárló előtt, mint az egyik volt főnököm, megadta a szabad napot, mikor kellett, de tény, minden szabadidőmet elnyelte a munka. Ezért se volt időm a blogot rendesen feltámasztani, mert nagyon fáradt voltam nap végére. Két óra szabadidőm maradt amúgy, mire aludnom kellett volna, és a 4-6 óra alvás nem egészséges. Hiába volt közel a hely (10-30 perc, azért elég jó, én azt mondom), a pihenés nem létezett, mert a sokszor egynapos pihenőnapok sem voltak elegek. Sőt, sokszor volt, hogy elaludni sem tudtam időben, így az alvási időm sokszor a felére, vagy rosszabb esetekben a negyedére csökkent. És persze, hogy olyankor fennállt a hibázás lehetősége.

Egyetlen kollégámat sajnálom csak bent, mert neki tényleg jobb sorsa is lehetne, ha végre váltana, de annyira sokat nem beszélgettünk, hogy tudjam, van-e magasabb végzettsége, mint általános iskola. Ez is megdöbbentő egyébként, hogy érettségivel és egy szakmával a hátam mögött ugyanannyit kaptam, mint a többiek, mert még az üzletvezető és a helyette sem kapott többet, hiába volt a besorolása szerint magasabb pozícióban.

Aggódni nem kell, szerencsére van már új helyem, így nem vagyok veszélyben. Már csak az fáj, hogy ezek az irodában körmöt reszelnek, de az elszámolásomat még mindig nem kaptam meg…

Hy darlings! ♥ \m/

Elég régen nem találkoztunk már, főleg így, egy normális hosszabb poszttal, amit már nagyon régóta szerettem volna rendesen megírni. Most végre sikerült úgy szerveznem a dolgaimat, hogy ez most meg is valósulhatott.

Szombat volt az a nap, mikor végre eljutottam arra a szintre, hogy beszerezhettem az új masinámat, Géza 2.0-át. Márciusig nem tudtam igazából, hogy az elődje nem működik már, mert egyrészt túl sokat állt egy max. 5 fokos raktárban. Az lehetséges, hogy én is közrejátszhattam abban, hogy nem működik már úgy, mint ahogy azt egy 8 éves géptől elvárná az ember, mert nem hagytam több napig állni.

Ismerősöm ugye megnézte, és mivel annyira régi és elavult már a szerkezet, ezért nem volt értelme energiát belefektetni, mert már alkatrésznek sem jó a masina. Egyedül a winchestere ér annyit nekem, hogy mindenem rajta van, ami csak számít: zenék, képek, a blog mappái, és nem utolsósorban az írásaim. Az előbbi három kategória még viszonylag könnyen pótolható (a blog mappái közül is sokat lehet újra beszerezni, egyedül a mentett .psd állományok miatt fájhatna a fejem), de az írásaim azok nem pótolhatóak. Egyrészt, Xavier tökéletes háttértörténete csak ott van, Drakuláé is, és van valami kezdetleges formája Areh történetének is, akinek nemrég befejeztem a könyve kéziratát, úgyhogy igazából már tudom, hogy kezdhetném el az egész világot, és van alapja a folytatásoknak is, de eddig gép hiányában csak ötletelni és vázlatokat írni tudtam. Ez a mém ráadásul tökéletesen bemutatja a jelenlegi állapotomat:

Örülni örülök, hogy végre van lehetőségem írni, viszont! Mivel a gép, amit választottam elég jó minőségű a márkájához képest, gyönyörűen futtatja a Sims 3-at és a Sims 4-et… és igen, így egy ideje ez rabolta el az időmet, főleg az utóbbi, ami nekem teljesen új dolog, pedig mikor kijött, akkor egyáltalán nem érdekelt annyira. Jelen sorok írásakor még a maradék kötelezően előírt szabadságomat töltöm, és csak hétvégén megyek dolgozni legközelebb, addig pedig úgymond rengeteg időm van a blogon pótolni, válaszolni végre minden bejegyzéshez, amit időközben a Támogasd a Bloggert! csoportban kértek a lányok, stb.

Így aztán elég sok tervem van, és azt sem tudom, hol kezdjem igazából. Jót tett nekem ez a szünet, ez biztos, mert van mit bepótolnom, van miről írnom, és végre nem kell azon agonizálnom, hogy nem fog menni az írás, mert nem normális billentyűzeten pötyögök.

Sok mindent tervezek, hogy idővel bepótlok mindent, ami eddig elmaradt, így ezekről készítettem egy listát, amit alább tervezek megcsinálni. Nem ígérem, hogy még az idén mindegyik kész lesz, mert sajnos még nincs meg az a kábelem, amivel a régi winchesteremről le tudnám menteni az összes olyan dolgot, amire szükségem van.

Hy darlings! ♥ \m/

Szinte el sem hiszem, hogy ezeket a sorokat végre leirhatom. Pedig már egy jó ideje visszatértem az Internet világába.

Mivel egy darabig telefonról fogok írni, megpróbálok legalább heti két alkalommal jelen lenni a blogon, a szokásos heti egy helyett (mert ugye idáig csak SBO-kat láthattok tőlem, meg a helyzetjelentős posztokat), és ez a tőlem megszokott dolgokról fog szólni.

Hogy mikre számíthattok, azt már korábban felvezettem, de elég rég volt az, így újra összeszedem Nektek :).

Fontosnak tartom kiemelni a lista előtt, hogy vannak benne olyan elemek, amikhez pontos érkezési dátumot nem tudok.

Valamint, mivel a gépem az öt hónapos raktárban állás után egyszerűen úgy döntött, hogy nem akar működni, így az a vízjel, amit eddig használtam, sajnos nem lesz elérhető, viszont a képeimre kiteszem a jogaimat.

» Mindenképpen tervezek írni egy posztot (vagy akár posztsorozatot), hogy mi történt az az öt hónap alatt, amikor kénytelen voltam hiatusra menni a bloggal. Annyit elöljáróban, hogy a helyzet teljes mértékben valós, neveket azonban nem fogok közölni, személyi jogok védelmében.
» Időközben sok Wish termékem érkezett, így azokról is tervezek posztot hozni.
» Amint meglesz az új gépem (helytakarékos megoldás miatt egy laptopot szeretnék), folytatni fogom a Sims 3 saját kihívást, mert több helyen olvastam és hallottam, hogy a legtöbb laptop tök jól elviszi, így végre számtalan minőségi fotót csinálhatok majd az én drága egyetlen Xavieremről ( ◜‿◝ )♡
» Mivel megvan mind a kettő oltásom, és tudom igazolni is az alkalmazáson keresztül (megérkezhet addig még a kártya), tudok menni koncertre, így holtbiztos, hogy megyek a június 18-ai Depresszió és Down for Whatever koncertre. Így egy durván egy év halasztás után itt az ideje, hogy menjek.
» Péntekre beszéltem meg egy találkozót egy férfi ismerősömmel, és nem csinálok belőle titkot, kicsit izgulok, mert bár lassan 3 éve ismerjük egymást, jó 1,5-2 évig nem beszéltünk, és vannak furcsa érzéseim vele kapcsolatban. Úgyhogy mondhatjuk úgy, hogy randizni készülök, de nem merem ezt így nagyon elkiabálni, mert lehet, hogy ezt nem így gondolja. De hétvégén már okosabb leszek.
» Az utóbbi hetekben teljesen rákaptam a Bullet Journalra, mert végre találtam hozzá megfelelő lapokat, amiket én rendszerint jól teleírtam… így azokról is tervezek egy bemutatót csinálni, mert sokan vannak, akik használják, bár én kimondottan nem naptárként használom. Legalábbis még. A következő journaljaim egyike viszont már az lesz.
» Most jut eszembe, a laptopok többsége jól bírja a Sims 4-et is, és mivel annak nagyon megtetszett az utóbbi időben az építés módja, szeretném majd a laptop érkezése után felhúzni azt a házat, amit főleg a Beyond Time miatt kezdtem még a 3-ban építeni (bár azt senki se látta itt a blogon, a korábbi Instagram fiókomon szerepeltek a képek). Végül is, egy boszorkány, egy démon, egy angyal, és több vámpír szerepel benne, nagyon érdekes lesz látni, hogy néz ki a ház, amiben a történet játszódik.
» Az már most biztos, hogy a filmajánlók visszatérnek, mert elég sokat nézek mostanában felváltva a sorozatokkal.
» Olvasni mostanában őszintén szólva nincs kedvem, pedig lenne mit… de amint a kezeim ügyébe kerül a harmadik Éjszaka hercege, vagy majd az új Fekete Tőr, akkor ez nagyon meg fog változni (◔‿◔), és akkor az Olvasónapló rovat is fel fog támadni.
» Az Amy Loves Metal ugyancsak később fog újra debütálni, mert elég sok új zenekart fedeztem fel, akiket direkt egy olyan füzetbe írtam fel, amit csak rájuk szántam. Bizony, nekem arra is van journalom, hogy milyen zenéket fedeztem fel ;).
» Szívemnek másik nagy csücske a HOG Reviews, amivel már így is le voltam maradva, de most elég sok új játék jött ki, amiket sajnos szintén csak a laptopom megérkezése után fogok tudni folytatni.
» Annak idején ugyancsak elmentettem a Polyvore utódjaként is ismert oldalt, így előbb vagy utóbb azt is újra előveszem, de az is lehet, hogy nem. Mert azt az oldalt igazából nem is néztem át alaposabban, de ami késik, nem múlik.

Ti melyiket várjátok a legjobban?