Hy darlings! ♥ \m/

Ez a poszt eredetileg egy olyan poszt lett volna, hogyan tartom a frontot együtt honfitársaimmal, akik nem home office-ban dolgoznak, hanem még bizony boltokban kitartanak, de aztán történt velem valami olyan május 11-én, amire egyáltalán nem számítottam.

Minden tök jó volt, már voltak terveim, hogyan lesznek tovább júniustól, mikor is történt egy munkakeret változás a mínusz órák miatt, és ez módosítva lett egy éves keretre. Én addig nem akartam aláírni, míg nem tudtam, hogy biztos-e a helyem, vagy sem, mert bár minden jel arra utalt, hogy igen, úgy pofára estem, mint a palacsinta. A vírusra való tekintettel ugyanis most itt állok, nyakamon a költözéssel úgy, hogy megint nincs munkám.
Tudom, erről nem tehetek, de akkor is, az előző napokban nem tudtam egyáltalán többet aludni 2-3 óráknál. Tegnap leadtam a munkaruháimat, de őszintén szólva, a helyzet nem javult, inkább végig torokszorító érzésem volt. Még kérdezgették is, hogy most mi van, és láttam a döbbenetet az arcukon. És tök rossz érzés volt úgy eljönni, hogy nem együtt húzzuk az igát, hanem csak simán vendég vagyok egy helyen. Pocsékul érzem magam, hogy mire végre volt egy rutinom, akkor elvesztettem, mert közbeszólt ez a tetves koronavírus.

Igazából, mikor beszéltem erről a főnökkel, akkor van róla szó, hogy visszamehetek, de ki tudja, milyen változások lesznek, és hogy meddig tart még ez a korlátozás, nem korlátozás. A munkámmal nem volt semmi baja, megköszönte, hogy rendesen tartottam a kiszabott időt, nem csaltam táppénzt (kétszer, ha voltam betegállományban), és az sem volt baj, hogy lassan lett hibátlan a tudásom, mivel nem vagyunk egyformák, de ez így gáz. Abszolút nem hibáztatom, hiszen meg van kötve a keze, mert nem csak nálunk, szinte mindenhol létszámstop van.

Hogy vagyok azóta? Őszintén szólva, rátesz egy lapáttal az is, hogy a hormonjaim szórakoznak velem, az időjárás, azok a családi dolgok, amikkel nap mint nap szembesülnöm kell. Tudom, hogy nem vagyok köteles elviselni azt, ami itt megy, de a vírus az én családomat is sújtotta. Nem is kicsit. Nem vagyunk egyedül, de amit még intéznem kéne, hogy ne csak lézengjek, nagyon bonyolult, mert online akarom elintézni, mert egyrészt, valahogy nincs kedvem odamenni arra a fertő helyre, másrészt meg vírus helyzet van.
Volt egy szájpadlásműtétem kisgyerekként, és azóta bármilyen légúti nyavalyát elkapok (havi szinten meg vagyok fázva, negyedévente van komolyabb influenzám lázzal, a torkom is kéthavonta begyullad, sőt, vashiányos is vagyok, meg porallergiás), és ha nem vagyok elővigyázatos, akkor simán elkaphatom a vírust.
Lehet, hogy a múltkori két tesztem negatív lett (hála Istennek), de bármikor kaphatok rossz hírt.
Lehet ezen nevetni, hogy megyek a csőcselék után, de inkább félek, mint megijedek.