Főoldal Amy Regények Carrd Galéria Oldal
Mysteries of the Night
Egy csippetnyi blog egy nem átlagos lány tollából.
2020/09/15
Írta: Amy | Hozzászólások: 0 | Kategóriák: Blog

Hy darlings! ♥ \m/

Elég régen volt már normális blogposzt, de úgy éreztem, itt lenne az ideje. Úgyis azt ígértem, hogy nagyjából havi bontásban kapjátok meg az olvasnivalót. Meg így legalább van alkalmam hosszabban is értekezni akármiről, ami éppen örömet okozott, vagy éppen felbosszantott.

Konkrétan miről lesz szó, azt nem lőném le, de inkább olvass tovább, és meglátod :D.

Végre ismét dolgozó ember lettem. Bár meg kell hagyni, nagyon idióta helyzet volt, mikor mentem volna betanulni, de közölték, hogy egy héttel később kell csak mennem, mert addig egy rahedli dolgot kell elintéznem… ^^” kicsit sem volt égő, áh, dehogy, tipikus Amys megmozdulás volt.
De igazából szeretem ezt a melót, és ahol vagyok, az csak szeptember végéig szól, mert igazából máshol fogok dolgozni ugyanilyen délelőttös-délutános felállásban, de ez nekem tökéletes, mert emberibb beosztásom van, és több időm lesz egyáltalán arra, hogy ne éljek úgy, mint egy zombi. Bár minden ilyen két hétig szokott tartani, mire az ember megszokja, de rég volt már váltott műszakom, úgyhogy van még hova visszaszoknom.
Ami viszont idegesít még mindig, hogy mikor kérték, hogy ügyfélkapun keresztül kérjek le erkölcsi bizonyítványt, akkor konkrétan megint azzal szembesültem, hogy érvénytelen a lakcímkártyám. Nem ez volt az első eset, de nagyon remélem, hogy már az utolsó, mert nem lehet így létezni. Már régen kiválthattam volna, ez igaz, DE!
1.) nem tudtam, hogy lejárt, mert mikor nyitottam a bankszámlámat, már szóltak volna, hogy ez érvénytelen
2.) ameddig nem kerültem ki májusban a munkahelyemről, és nem akartam törvényesen az álláskeresési járadékot megigényelni, nem is tudtam róla!
Van ebből elég bajom, meg volt is, de már kezdek egy kicsit aggódni, hogy jövő hét hétfőn felesleges lesz – megint – menni a kormányablakba bejelentéshez folyamodni. Az albérlettel kapcsolatban meg sok mindenről nem beszélhetek.

Tovább olvasom »

2020/08/13
Írta: Amy | Hozzászólások: 0 | Kategóriák: Blog

Hy darlings! ♥ \m/

Nem biztos, hogy volt már ilyen poszt a blog történetében, úgyhogy sosem késő amolyan listát írni. Én meg amúgy is szeretek listát írni 😀 Maximum, még 98 dolgot összeszedek. Lehet, hogy ez a poszt később szerepelni fog újra, mondjuk 1-2 év múlva, de egyelőre, maradjunk a mai adagnál.
Próbáltam azért olyan dolgokat írni, amik nem szerepeltek eddig még sehol, és nem másoltam le teljesen a Szeret/nem szeret listámat. Remélem, sikerült ^^. Ti mit gondoltok?

01. Találkozhatok olyan zenekarok tagjaival, akiknek régóta követem a munkásságát.
02. Olyan filmet láttam, amiben nem csalódtam sokat.
03. Azok a sminktermékek, amik nem okoznak allergiás tüneteket a bőrömön.
04. Lili bármilyen édes pózban alszik.
05. Cili folyamatos, aranyos nyávogása, mikor beszélek hozzá.
06. Mikor lazán meg tudom különböztetni Christopher hangját Robétól és Julianétól.
07. Ide IS kell: a Lacrimas Profundere (#silppinaction #sorrynotsorry)
08. Az aktuális hajszínem. Sosem gondoltam volna, hogy jobban fogom szeretni a feketét a barnánál.
09. Beleférek egy olyan ruhámba, ami régen még lötyögött is.
10. Teljesítettem az aznapra kitűzött céljaimat.

Tovább olvasom »

2020/07/15
Írta: Amy | Hozzászólások: 0 | Kategóriák: Blog

Hy darlings! ♥ \m/

Jó ideje nem volt blog (májusban írtam egyet utoljára), úgyhogy eltelt pár hét. Ennyi idő alatt sok minden történt, amik közül bőven lehet miből mazsolázni. Így, akit érdekel, maradjon nyugodtan ^^.

Legutóbbi posztom óta sikerült újra elhelyezkednem, egy teljesen más területen, lényegesen kevesebb óraszámmal, de elviekben anyagiakban hasonló tendenciát lehet elérni a próbaidő után. Úgy osztom be az időmet, ahogy akarom, de jó az, ha többet csinálok meg az adott feladatból, mert azt jutalmazzák. Az meg nekem nekem nem is lenne egy rossz dolog, főleg, hogy megint nekiálltam a Pinteresten a Dream Home / Álomotthon táblám bővíteni. Nagyon vegyes, mi van benne, tervek, szobaötletek, dekorációk, amiket jó lenne magaménak tudni – de erről majd később.

Viszont még mindig van egy döntő dolog előttem, amivel semmi bajom sem lett volna, ha annak idején (május 11.) minden úgy alakult volna, ahogy terveztem. Nem érzem úgy, hogy megismétlődne a 2018-as eset. Egyrészt azért, mert hivatalosan nem ért még véget a vírushelyzet, másrészt meg törvényileg is vannak dolgok, az albérlőkre vonatkozik. Majd meglátjuk, egyelőre még mindig nem tudok semmit, pedig tegnap letelt az idő.

Tovább olvasom »

2020/05/15
Írta: Amy | Hozzászólások: 0 | Kategóriák: Blog

Hy darlings! ♥ \m/

Ez a poszt eredetileg egy olyan poszt lett volna, hogyan tartom a frontot együtt honfitársaimmal, akik nem home office-ban dolgoznak, hanem még bizony boltokban kitartanak, de aztán történt velem valami olyan május 11-én, amire egyáltalán nem számítottam.

Minden tök jó volt, már voltak terveim, hogyan lesznek tovább júniustól, mikor is történt egy munkakeret változás a mínusz órák miatt, és ez módosítva lett egy éves keretre. Én addig nem akartam aláírni, míg nem tudtam, hogy biztos-e a helyem, vagy sem, mert bár minden jel arra utalt, hogy igen, úgy pofára estem, mint a palacsinta. A vírusra való tekintettel ugyanis most itt állok, nyakamon a költözéssel úgy, hogy megint nincs munkám.
Tudom, erről nem tehetek, de akkor is, az előző napokban nem tudtam egyáltalán többet aludni 2-3 óráknál. Tegnap leadtam a munkaruháimat, de őszintén szólva, a helyzet nem javult, inkább végig torokszorító érzésem volt. Még kérdezgették is, hogy most mi van, és láttam a döbbenetet az arcukon. És tök rossz érzés volt úgy eljönni, hogy nem együtt húzzuk az igát, hanem csak simán vendég vagyok egy helyen. Pocsékul érzem magam, hogy mire végre volt egy rutinom, akkor elvesztettem, mert közbeszólt ez a tetves koronavírus.

Igazából, mikor beszéltem erről a főnökkel, akkor van róla szó, hogy visszamehetek, de ki tudja, milyen változások lesznek, és hogy meddig tart még ez a korlátozás, nem korlátozás. A munkámmal nem volt semmi baja, megköszönte, hogy rendesen tartottam a kiszabott időt, nem csaltam táppénzt (kétszer, ha voltam betegállományban), és az sem volt baj, hogy lassan lett hibátlan a tudásom, mivel nem vagyunk egyformák, de ez így gáz. Abszolút nem hibáztatom, hiszen meg van kötve a keze, mert nem csak nálunk, szinte mindenhol létszámstop van.

Hogy vagyok azóta? Őszintén szólva, rátesz egy lapáttal az is, hogy a hormonjaim szórakoznak velem, az időjárás, azok a családi dolgok, amikkel nap mint nap szembesülnöm kell. Tudom, hogy nem vagyok köteles elviselni azt, ami itt megy, de a vírus az én családomat is sújtotta. Nem is kicsit. Nem vagyunk egyedül, de amit még intéznem kéne, hogy ne csak lézengjek, nagyon bonyolult, mert online akarom elintézni, mert egyrészt, valahogy nincs kedvem odamenni arra a fertő helyre, másrészt meg vírus helyzet van.
Volt egy szájpadlásműtétem kisgyerekként, és azóta bármilyen légúti nyavalyát elkapok (havi szinten meg vagyok fázva, negyedévente van komolyabb influenzám lázzal, a torkom is kéthavonta begyullad, sőt, vashiányos is vagyok, meg porallergiás), és ha nem vagyok elővigyázatos, akkor simán elkaphatom a vírust.
Lehet, hogy a múltkori két tesztem negatív lett (hála Istennek), de bármikor kaphatok rossz hírt.
Lehet ezen nevetni, hogy megyek a csőcselék után, de inkább félek, mint megijedek.

2020/04/28
Írta: Amy | Hozzászólások: 8 | Kategóriák: Blog

Hy darlings! ♥ \m/

Pontosan két évvel ezelőtt osztottam meg először, hogy hány könyvvel rendelkezem. Nos, a helyzet nem volt valami biztató, meg igazából szégyelltem is a dolgot rendesen, mert hogy merem magam könyvmolynak vallani, ha csak ennyi könyvem volt/van, miközben mindenki olyan sikerkönyveket olvas, mint az Éhezők viadala, vagy az akkor nagy sikernek örvendő Alkonyat.
Igen, pont azt a két példát hoztam, amik közül egyik sem érdekel különösebben, de aki meg tud győzni mind a kettő mellett 15-15 érvvel, hogy megéri könyvben időt fordítanom rá, az kap valamit ;D.

Ebben a posztban szó volt róla, hogy 39 könyvem volt. Nos igen, ez egyetlen könyvtárnak sem jó. Akkor is megfogadtam, hogy apránként elkezdem bővíteni, hogy legalább a sorozatok egyben legyenek, ha már a többi érdekelt nincs még itthon.
Most, pontosan 2 évvel később pedig tovább olvasva láthatjátok, hol tartok éppen. Messze még a vége, de már jelentősebb változások történtek.

Tovább olvasom »

2020/04/22
Írta: Amy | Hozzászólások: 2 | Kategóriák: Blog

Hy darlings! ♥ \m/

Legalábbis én annak nevezem, de addig nem lehet normálisan megismerni a dolgot, amíg nem élted át.
Túl vagyok az első tesztemen, és nagy erőkkel imádkozom, hogy negatív legyen, mert őszintén szólva, nem számolok pozitív fogadtatásra, ha kiderül, hogy elkaptam ezt a fránya vírust.
És mily’ meglepő, a dalcím félig igaz most a bejegyzésre. Thx Curtis and Erik.

A dolgok onnan indultak ki, hogy nagyon stresszes időszakom van (kinek nem?), és voltam olyan szerencsés, hogy előbb havi metálom lett, mint vártam. Hangulatingadozásaim voltak, kívántam felváltva az édeset és a sósat, csak a szokásos. Viszont estére-hajnalra rosszabbak lettek a tüneteim, mert émelyegtem, hányingerem volt, és a hasam is ment. Lekopogom, most nem ment. Lázam nincs, nem köhögök, a torkom is csak addig fáj, amíg nem iszok rá teát.
Már tapasztaltam, hogy néha ilyenkor van hőemelkedésem, fájnak a különböző testrészeim, meg idegbecsípődés-szerűen fáj a hátam. Ez is semmiség.
Viszont reggel már a kávé sem esett jól, és nem bírtam egész egyszerűen koncentrálni. Bementem, mert ma dolgoznom kellett volna, de amint jeleztem munkatársamnak, hogy nem vagyok valami fényesen, azonnal vezető, és haza lettem küldve, mert ilyenkor nem szabad kockáztatni, mert akármikor akárki akárhonnan elkaphatja ezt a vackot.

Egész hazafelé próbáltam telefonálni a háziorvosomnak, de egész egyszerűen nem sikerült elérnem addig, ameddig nem értem oda a rendelőhöz. Le volt zárva, mert minden, a kartonozóból a hölgy rohangált, és előttem csak egy bácsinak adott ki beutalót. Később lejött, hogy hívogassam a számot, és ott be tudok jelentkezni.
Végül elmondtam, mi történt, és hiába mondtam, hogy ez valószínűleg csak a női bajom miatt van, mondta, hogy biztonság kedvéért kell egy teszt. És lehet, hogy kettő lesz belőle.
Édes Krisztusom. Már most sír a garatom.

Még a mai napon átestem az első (és reméljük, utolsó) koronavírus mintavételemen, aminek pénteken tudom meg az eredményét. Orrból és garatból vettek mintát, de őszintén megmondom, a garatost ellenségeimnek kívánom, az orrból vételt még elviseltem, bár azóta folyik az orrom, mint állat.

Őszintén megmondom, nem vártam, hogy lesz lehetőségem „kipróbálni” a tesztet, de érthető a munkahelyem szempontjából, hogy nem akarják megkockáztatni, hogy esetleg elkaptam, és mindenki veszélyeztetve van, vagy csak simán a hormonjaim romboltak le ennyire?

2020/04/01
Írta: Amy | Hozzászólások: 0 | Kategóriák: Blog

Hy darlings! ♥ \m/

Nemrég megígértem, hogy piszok sok mesélni valóm akadt, úgyhogy, mi sem jobb így ilyen félálmosan elkezdeni, mi az a nagyon sok minden, ami mostanában nyomja a szívem. Vagy éppen nem nyomja, mert bosszant valami, de cseszettül.

A legutolsó blogos posztom, ami nem éppen kihívásra készült, az konkrétan január elsején készült, így van bő három hónapnyi időm, amit visszaidézhetek. És listát kaptok, ne haragudjatok meg.

» Egyik barátnőm segítségével leástunk oda, ahol valahol a homály elfedte a tudásomat az angol nyelvtanról, így nemsokára talán megriasztok mindenkit azzal, hogy lesz angol nyelvű bejegyzés is. Bár akikkel beszélgetni szoktam, mondták, hogy megértenek a hibák ellenére is, azért nem árt, ha tényleg jó a tudásom.
» Megint vettem Eldarya piacán két familiárist, így velük együtt már 50 van a tarsolyomban.

Valamint módosítottam a megjelenésén is. Kicsi lila gyönyör.

» Nagyon kiakaszt, hogy nem lehet menni sehova a hülye vírus miatt. Már most úgy érzem, hogy az eredetileg áprilisban tartott Lacrimas-koncert, ami júliusra csúszott, az sem lesz megtartva, ha már biztos forrásból tudom, hogy a dél-amerikai turnét is decemberre tudják eltolni… Jó, a szállást már lemondtam, a repülőjegyem ára is visszajött már, a koncertjegyet meg majd a kint élő ismerős elintézi, mert helyszínen fizettem volna neki, de bah. Nagyon jó lett volna, de félek, hogy a korlátozásunk tilalommá súlyosbodik 11-e után… ja, és örüljek, hogy nekem legalább van még hova bejárnom.
» Igaz, hogy tudom, nemsokára új albérletet kell keresnem, de most nyugodtabb vagyok, mint a múltkor. Talán azért is, mert még sok idő van, és talán a koronavírus miatt kapunk haladékot, mert az ember nem tud csak úgy zsebből kirántani negyed milliót kaucióra. Jó lenne gyűjtögetni, de úgy nehéz, ha közben ide is le kell adni… nem tudok még egyelőre semmit belőle, 15-e körül már okosabb leszek.
» Örülök, hogy a húsvéti locsolkodást megússzuk.
» A hülye vírus miatt nem kérhettem bolti átvételt… így 8 könyvre várok. Vicces, mert a Tündevért már átvehettem volna a munkahelyemhez legközelebb eső Libriben, de pont 27-én zárták be a boltokat több könyvesbolt is, így törölték a rendelésem… pedig csütörtökön mentem volna érte.

Sorrendben:
Andrzej Sapkowski: Tündevér (Vaják 3.)
Andrzej Sapkowski: Viharidő (Vaják 0.)

Laurell K. Hamilton: Jason (Anita Blake 23.)
Laurell K. Hamilton: Égkék bűnök (Anita Blake 11.)
Laurell K. Hamilton: Halálcsók (Anita Blake 21.)
Laurell K. Hamilton: Elátkozott kígyók (Anita Blake 26.)
Laurell K. Hamilton: Micah (Anita Blake 13.)

Roderick Gordon – Brian Williams: Zuhanás a mélybe (Alagutak 3.)

» Egyébként, addig nem tervezem a Vaják 1-et megrendelni, amíg nem jelenik meg nemfilmes borítóval. Semmi bajom a filmes borítóval, de könyvekre nem való az.
» Már pár példányt szereztem így az Anita Blake sorozatból (nem mindet pont a kiadótól, hanem antikvárból), de haladok vele lassan. Gyakorlatilag az első két kötet, ami aranyárban úszik, a közepe antikvárokban fellelhető, a vége pedig mivel még úgymond frissek, kiadósok. Tervezem legalább a végét beszerezni, ha az eleje és a közepe nem is rövid időn belül lesz beszerezve.
» Mikor megláttam, hogy egy oldalon a 3. rész elérhető, számomra kedvező áron, nem gondolkodtam. Végre még egy régóta folytatások nélküli sorozat is teljes lesz, és kezdhetem végre újra olvasni. Annyi maradt csak meg, hogy van Will és Chester, meg egy földalatti világ, de többre nem emlékszem. Jó 10 éve nem láttam már őket.

» Bár csendben vagyok a SuperSim sorozatommal, egész jól haladok. Annyira nem tartom már fontosnak leírni, a főhősnőm mikor milyen jártasságot szerzett meg, meg ilyesmi. Inkább szeretném végre megmutatni, milyen villát képzeltem el a spin-offhoz, illetve, hogy sikerül-e megvalósítanom a 1 millió § értékű házat. Végül is, hat főre kell berendezni, mindegyik speciális ízléssel és stílussal van megáldva, úgyhogy nem unatkozom szabad napjaimon.
» Sokakkal ellentétben, nekem még van hova bejárnom, még engedélyem is van rá, bár nem áltattak azzal, hogy nem fogunk a többi bolt sorsára jutni. Figyelem a híreket, persze, de kereskedelmisként más szabályok vonatkoznak rám. Amíg lehet, kitartunk, a többi meg már nem az én hatásköröm.
» Az egyik előző munkahelyemen olyan szinten ledöbbentem, hogyha még ott dolgoznék, mától nem lenne munkahelyem. Így is úgy hallottam volt kolléganőmtől, hogy még egyetlen ember tartja a frontot bent, de van egy olyan érzésem, hogy ő sem sokáig. Aki miatt én jöttem el, az már nincs ott, de nem is baj. Karma utoléri.
» Leszigetelték kívülről a házat, ahol élünk, de még mindig nem voltam elég bátor hozzá, hogy megnézzem, hogy néz ki. Vagyis, bátor lettem volna, csak lusta vagyok pár méterrel arrébb menni.
» Elkezdtem azon pánikolni, hogy hogy fogom a könyveimet tárolni költözés alatt, mert semmi masszívabb dobozom nincs. Úgyhogy lesz majd a Pepcoba egy kiruccanásom most hó végén, ha addigra nem zárják be azt is.
» Véletlen felmentem Pinterestre (Last.fm-re akartam eredetileg), erre ez a kép fogadott Julianról. Mondom, jó, elmentem a Lacrimas-mappámba. De a Pinterest másképp gondolta…

Áruld már el nekem Pinterest, ismervén a FTT világát, Julian hogy férne bele? 😀 Még a spin-offba sincs biztos helye! 😀

» Vannak terveim a holnapi poszthoz, hogy mi lesz a bloggal, de egyelőre még semmi biztosat nem árulok el róla. Majd gyertek vissza holnap ;).