Várnak az Éjszaka Misztériumában!

Mysteries of the Night

Hy darlings! ♥ \m/

Üdvözöllek kedves vándor! Egy személyes/mindenes blogon jársz, aminek Amy az adminja, így az ő agymenéseit olvashatod. 2006 óta vagyok aktív online körben, a leghosszabb ideje azonban 2010 óta írok, és ez a cím már a végleges helyem :). A blogon találsz posztokat albumokról, könyvekről, filmekről és sorozatokról, valamint koncertbeszámolókat is. Ezek mellett a blognak vannak állandó és visszatérői rovatai is. De az ajánlók/beszámolók mellett személyesebb posztok, és különböző tagek is szerepelnek, így lehetőséged is akad megismerni. Ezeken felül vannak elrejtve információk azokról a regényekről, amiken éppen dolgozom - mikor hogy. Leginkább karakterismertetőkkel láttam el eddig azt a rovatot, de van már helye a zenecsokornak, amik ihletet adnak, meg egyéb lényegtelen dolgok.
Bővebben is érdekel? Csak olvass tovább! ;) Puszi, Amy

2017. december. 10. | 22:09
Zene – Lacrimas Profundere: My Halo Ground

Elég bonyolult heten vagyok túl, amit sikerült így a hétvége felé úgymond teljesen elment a kedvem a boldog ünnepléstől. Most egy előre beígért best ofot kaptok.

Hétfőn voltam egy interjún, ami úgy néz ki, 80%-ban sikerült, hogy fel is fognak venni. Nem lesz egy vészes dolog, mikor még csak értékfeldolgozó voltam, kaptam rutint, ez egy picivel magasabb szint, de azt hiszem, menni fog :D.

Kedden már nem emlékszem, mit csináltam, estére olyan fejfájásom volt, hogy már magában a fekvés is fájt, nemhogy a többi. Egyszerűen csak az segített, hogy lezsibbasztottam az agyam. Ééés ekkor kezdődött, hogy 3-5 órákat alszom.

Szerdán úgy volt, hogy megyek a felvételim következő állomására, ámde azon kaptam magam, hogy Anyum sírva jött haza. Szegény annyira kimerült volt, hogy három megállóval túlment a villamossal, és ez ijesztette meg annyira. Teljesen érthető, hogyha túl sok órát dolgozol egyben, elveszíted az érzékelést magad körül. Így csúsztattam a szerdai felvételimet péntekre.

Csütörtökön úgy ahogy minden jó volt, csak este felfedeztem, hogy Mamám értelmetlenül motyog. Tudtam, hogy álmában néha elejt félmondatokat, nem is ez volt a gyanús: érthetetlen volt. Alig hallottam, és komolyan mondom, nagyon ijesztően festett. Mármint nem valami horrorfilmbe illően, egyszerűen már csak úgy az egész megjelenése figyelemfelkeltő volt. Annyi szerencsénk volt, hogy ezt már tapasztaltuk egyszer, itattunk vele gyorsan tejet, mert az enyhíti a bevett gyógyszer hatását. Csakhogy ez nem múlott. 2-4 percenként járt ki mosdóba, de azt is úgy, mint egy részeg a kocsma után hajnali 2-kor. Még jó, hogy vele voltunk… beüti a fejét valamibe, és aztán ott hal meg. Ez a procedúra elég sokáig elhúzódott, konkrétan úgy péntek hajnali negyed 3-ra gyengült a gyógyszer hatása annyira, hogy huzamosabb ideig tudott aludni.

Pénteken negyed ötkör arra riadtunk, hogy elesik, és rohantunk felkaparni. Közben sajnos mondott elég kellemetlen dolgokat, amiknek nincs valóságalapja, de egy majdnem 70 éves néninek nehéz megmagyarázni, ő eldöntötte, és az úgy van. Nekem reggel 9-re mennem kellett, gondolhatjátok, mennyit aludtam… és ez már a harmadik nap, és csodálkozom, hogy most nem fáj a fejem. Mire hazaértem, kb. egy óráig még figyeltünk rá, és végre döntésre jutottunk, hogy ide szakember kell… így hát mentőt hívtunk.
Elvinni elvitték, de aztán egész délután azzal telt, hogy jobban sírtunk a másiknál. Kérdeztük magunkban, miért? Miért vezetett idáig az útja? Nem ismétlődhet meg mindaz, ami annak idején történt! Ez biztos…

Jelenleg elég furcsa minden, szokatlan a csönd mögöttem, de annyi biztos, hogy meg kell várni, míg a gyógyszer kiürül a szervezetéből… az meg az ő korában már nem 1-2 napot jelent…

Szombaton egész nap alig tudtunk róla valamit. Konkrétan az első kórházban kegyetlenül bántak vele, összekevert engem és anyut két ápolóval, akik szintén kegyetlenül bántak vele. Most egy ápoló dolga nem az, hogyha a beteg kér fejfájáscsillapítót, vagy egy pohár vizet, hogy teljesíti a kérését? Nem, ez a két picsa konkrétan még kikérte magának, mi az, hogy mert tőlük kérni valamit. Tőletek elvenném a munkahelyeteket, gonosz némberek…

Ma pedig hazahozhattuk. Hálisten már jobban van, még egy picit dőlöngélt, de jobban van, és ez a lényeg. Figyelni kell rá, rendesen etetni, és foglalkozni vele.
Napom másik fénypontja, hogy találkozhattam Limcsivel és a barátjával, igaz, roppant kevés ideig, de nekem már ez felért egy hatalmas eseménnyel, így a Blogger közösségből már három bloggerrel is találkoztam ^^. Legközelebb azért nem csak annyit talizunk, amennyit, hanem beülünk valahova enni vagy meginni egy kávét stb.

A többit SBO-ban.

Amy Hozzászólások: 0 Blog

2017. október. 18. | 17:57

Múlt héten volt egy kifakadásom, hogy a GP így meg úgy, és úgy elkapott egy fajta pánik, amit nehezen, de most tudtam leküzdeni. Kellett hozzá egy segítőkész poszt a közösségünk csoportjában, innen is köszönöm az írójának (magadra ismersz, remélem! ;)).

Tegnap este kínomban már elkezdtem Halloween témájú sablonokat nézegetni, mert részemről az a legjobb ünnep, ami létezik, minden játék, amivel játszom, ontja magából a jó kis horrorisztikus elemeket, és elkapott a hév. Ez olyan nekem, mint másnak a karácsony. A mostani Diggy event miatt tervezek egy külön bejegyzést szentelni neki, mert konkrétan olyan event van most, hogy egy mozis bácsinak köszönhetően a horrorfilmek szörnyei kiszabadultak a moziplakátokról, és terrorizálnak. Van közte Nosferatu is, úgyhogy kicsi szívem most naaagyon boldog :D.

Nem terveztem olyan röviden hagyni a pánikolásomról szóló bekezdést, mert ez valóban egy komoly félelem volt. Minden nap feljöttem a blogomra, néztem, és komolyan, mintha egy haldoklóra néztem volna. Pedig a fejemben ott motoszkált, hogy ez él még, nem lesz baja, és hogyha én, az egyik alapkő fogom magam, és lelépek, akkor aztán tényleg annyi lesz neki.

Tegnap este írtam egy posztot blogspoton… és hát nem volt meg az a nagy katarzísos élmény, hogy én ott akarom folytatni. Ott leírtam a terveimet, amiket tulajdonképpen itt is meg tudok csinálni, csak picivel kötöttebb keretek között. Nem másolnám át azt a bejegyzést, legyen a süllyesztő és a kevés olvasók hamarosan eltűnő emlékének része. A lényeg az, hogy ideiglenes megoldást terveztem, ahova elmentek mindent, amit csak tudok, aztán várok egy tárhelyre, ami lehet, hogy össze sem fog jönni, mert a legtöbb ingyenes fansite szolgáltató nem ad blogoknak, még akkor is, hogyha nem sok személyes dologgal szolgálhatok… a többire azért még reménykedem, hátha sikerül.

Szóval, visszajöttem, és miközben írom ezeket a sorokat, úgy érzem, hogy jó itt minden. Mintha egy kis cozy cottage-ben lennék, kint esik az eső, teát iszom, alszik mellettem a macskám, és valami lassú metal dal szól a gépemből.

Remélem, hogy azért lesznek kommentek, meg nem csak cserét fognak kérni az olvasók, hanem találnak valamit, amivel igazán leköthetik a figyelmüket. Észrevettem a nézettségen is, hogy esett, de talán a pánik alatt érthető az is, hogy itt is utolért a „kell-muszáj-kötelező” érzés, ami korábban egyszer már jelentkezett. Annyi különbséggel, hogy itt hamarabb tudtam ezt leküzdeni…

Megpróbálom visszahozni azt, mikor vártam, hogy megoszthassam mindenkivel, milyen jó kis bandákat találtam, milyen ruhákat raktam össze a Polyvore-ban, meg mostanában milyen HOG-kalandokban volt részem. Kettő nagyon izgalmas volt, ennyit előre elárulhatok :3.

Odin áldása kísérjen titeket utatokon, olvasók! Amy a boszi nem tűnt el, hanem folytatja!

Amy Hozzászólások: 0 Blog

Kismillió éve nem írtam már semmit, és tudom, hogy sokatok még mindig azért jön ide, hogy informálódjon kis személyemről. Márha egyáltalán bárkit is érdekel még a szokásos hülyeségemen kívül, hogy amúgy hogy élek, meg minden :D.

Ez volt zsinórban a második olyan születésnapom, ahol se torta, se ajándék nem volt. Illetve, az utóbbi is csak úgy, hogy magamnak intéztem. Nem mintha olyan akaratos lennék, értitek, csak ha belegondoltok, ilyenkor azért valami minimális dolog mégiscsak kell az embernek. Tudom, hogy sokan azt se tudják mi az, hogy torta, meg van, aki még ennyit se kap…
Két éve nem ettem tortát, csak azt a nyamvadt istenátkát, a bögrés sütit, az meg nem az igazi. Nem panaszkodni jöttem, csak nem ezt szoktam meg.

Tovább olvasom »

Amy Hozzászólások: 0 Blog

2017. október. 07. | 07:45

Izomlázasan, ilyen korán, bizony. Az ajándékom magamtól magamnak meg okt. 20-a után érkezik.

Amy Hozzászólások: 0 Blog Happy Birthday!

2017. október. 05. | 17:52
Zene – Five Finger Death Punch: Ain't My Last Dance

Megosztottam csak egy eseményt a Metal Days Facebook oldalán, erre ezt kapom. Tök jó, nem? ^^ Ezek szerint valaki valószínűleg nem egy Cradle of Filth/Moonspell rajongó…

Igen, nekem sem ez az utolsó táncom, don’t worry! ;DDD

Amy Hozzászólások: 0 Blog

2017. augusztus. 30. | 23:30

Történt egyszer velünk, hogy volt egy eladó tévénk. Ez mindennapos eddig. Kétszer próbáltam sikertelenül eladni. Egy manus kiröhögött, hogy mit akarok annyiért, alkatrészként elviszi (egy működő darabról van szó!), a másik csak szimplán nem tudta a szállítást megoldani. LCD tévéről van szó, nem olyan rossz, tényleg kicsit régi gyártmány, de megy.

Végül testvéremnél lelt vevőre. Mondtuk, király, mindegy már, csak menjen, mert foglalja a helyet, minek is vagy te itt, valakit biztos örvendeztetni fogsz.
Szóval, este érkezett a vevő, mert nem akart megsülni a 30 fokban. Elterveztük, hogy utána vásárolnunk kell, mert kell másnapra kaja, mert dolgos ember kaja nélkül nem közlekedik, meg kávé nélkül minden borús, nem csak London, nemhogy én. A rossz elosztó miatt nehezen kapcsolt be a tévé. Nem a tévében van baj, az elosztóban volt. Úgy voltunk vele, végre, egy teherrel kevesebb, többet nem kell már látnunk.

Erre ma felhívta testvéremet, hogy valami gáz van, nem kapcsol be, ő visszahozza. Éreztük, hogy ez így gáz, mert mikor jött a párjával, érdekes módon működött. Felhozta, bedugtuk megint a rossz elosztóba, tényleg nehezen ment. Vevőnk itt kezdett el hisztizni, hogy nem erről volt szó, mi rontottuk el direkt, hogyha ő majd elviszi, akkor szívjon megint egy tévével, így nem kell, kéri a pénzét vissza. Korrekt lett volna a reklamáció, !HA! tényleg úgy adtuk volna a tévét, hogyha be sem kapcsol. Én ott csendben lapultam, öcsém intézte, de erősítésként támogattam lelkileg. Éhes voltam, kajálni akartam amúgy is, erre megjött a vevő, és éhes velociraptor lettem, és egyre mufurcabb, mikor leesett, hogy ez egy hülye, és csak kötekedni jött. Mert utána három, közvetlen konnektorba dugtuk a tévé kábelt, és láss csodát, úgy ment, mint az álom. Vevőnk fején láttam, hogy lassan lehúzzák a redőnyt a szemein, felismerte, hogy vesztett. Normális ember ugye nem egy elosztót vagy konnektort próbál ki, hanem legalább nyolcat.

Még meg is kaptuk azt, hogyha van rejtett hibája, ő vissza fogja kérni a pénzt, nem érdekli hogy. Igen, elfogadtuk volna, ha tényleg igaznak bizonyult volna az állítása. Plusz, így hó végén sok embernek kevés van a pénztárcájában a mai társadalomban. A mi helyzetünk meg most főleg spéci, mivel új helyre költöztünk, kicsivel több, mint negyed milliót fizettünk a főbérlőnek, hogy itt legyünk, nem elherdáltuk, egy eltévedt számlát fizettünk be, és valamiből útra kellett indítani a munkásokat… kisemberi problémák, I know.

Van még sztorim, de ezt muszáj volt elmesélnem.

Amy Hozzászólások: 0 Blog

2017. augusztus. 26. | 13:33

Évek óta van egy elképzelésem, többször is utaltam rá blogon, de eddig még nem írtam egyáltalán semmit erről. Most éreztem az ihletet, hogy ennek a posztnak meg kell születnie. Tekintsünk el attól, hogy milyen anyagi nehézségek között éltem. Tegyük fel, hogy tök jól keresek, alacsony rezsit fizetek, és a saját lakásom törlesztem épp, nem az albérletre fizetek vagyonokat (mindig kell rizikó). Bármennyire is egyértelműnek tűnik, nem, nem full lila házat szeretnék, az a korszak már nem kell nekem.

A környék kertváros, egy kisebb, egyszintes házzal. Nem túl nagy, kettő+félszobásra gondoltam, de mindenképpen Pesten, így HÉV-vonal, vagy esetleg távolsági busszal elérhető minden. Mindig is fehér kerítésről álmodoztam, de aztán egyik ismerősöm mutatta, nekik milyen kerítésük lesz, így azóta szerelmes vagyok abba a megoldásba, így olyasmire gondoltam.
A kertbe ültetnék egy fenyőt, mert az milyen menő lenne, sok levendulát, valamint rózsákat. Szeretnék fekete és kék rózsákat, mert milyen szépen mutatnának azok együtt. Kívül kellemes, kissé bézses színre gondoltam, vörös tetőcserepekkel. Hátul lenne egy kis medencém, terasszal, ahova kiülhetek napozni, vagy esetleg csapni egy kis kerti vacsorát a barátaimmal és a családommal. Mindenképpen szeretnék egy corgit, meg vagyok veszve értük ♥. Talán termesztenék gyümölcsöket, saját fogyasztásra, de ez még a jövő zenéje.

Belül határozottan a minimalista stílus kísérne mindenhol, de nem akarom azért úgy csinálni, mintha kitettem volna mindent egy IKEA-katalógusból. Nem tetszik azért onnan sok minden, és nem csak a svédektől vásárolnék, hanem a Jysk kínálata is egyre szimpatikusabb nekem. Bár ha magamból indulok ki, akkor biztos, hogy igyekszek majd másodkézből megszerezni mindent. Praktikusabb, csak a szállítással lennének gondok.

Tovább olvasom »

Amy Hozzászólások: 0 Blog





Of Words and Rain A Sip of Multiverse Hope is Here
Szerkesztő: Amy
Név: Mysteries of the Night
Téma: minden, némi bloggal
Hivatalos nyitás: 2006.04.02.
Nyitás blogként: 2010.01.01.
Flauntra költözés: 2018.02.26.
Domaines blogolás: 2019.12.13.
Köszönet: ♥ ♥
Szolgáltató: Flaunt

Sorozatok évadok szerint:

Könyvek értékelések szerint:

Album értékelések szerint:

Az oldal semmilyen kapcsolatban sem áll a Nox Arcana tagjaival, ellentétben néhány megemlített zenekarral, a munkásságuk bemutatása pusztán tájékoztató jellegű! Minden könyvborítómat megszerkesztem, ahogyan bármilyen képet is, amit feltöltök. Amiket felteszek, mind saját gyűjtés, és mindig kiteszem a forrásomat.
A képek többségét viheted, de az írásaim és a védett képeim maradjanak!

A modulok címeit a Lacrimas Profundere munkásságából szemeztem.

• Themes by: Ninaa
Mysteries of the Night © Copyright
2006 - 2020