Zene – Lacrimas Profundere: Awake
2016. 11. 25.     Amy     0 comments

    Blog

Főleg ezt így péntek hajnali fél egykor. De igazából egész jól vagyok, azt leszámítva, hogy drága testvéremet szívem szerint egy kiskanál vízben meg tudtam volna fojtani, csak mert olyat csinált ^^”. De végül csak lemostam az agyát, bár nem hiszem, hogy sikerült elérnem valamit…

Nevezzetek nyugodtan maradinak, de azt hiszem, a mai fiatal generáció, főleg a fiatal felnőttek, már nem olyanok, mint amilyenek az én korosztályom volt annak idején. Akiket ismerek a koromból, azok általában hazaszólnak, hogy nagyjából ekkor érkezem. Vagy keresnek egy wifi-elérhetőséget, és írnak annyit, hogy életben vannak. Én még a mai napig is megkérdezem, hogy XY átjöhet-e, vagy elmehetek-e, pedig közelebb vagyok a harmadik X-hez, mint a másodikhoz!

Vagy tényleg az van, hogy az öcsém ennyire tojik a családra? Mikor pont most kellene a legeslegjobban összetartanunk?

Egy hét múlva költözünk. Találtunk valami átmeneti jellegű kecót, ahova vihetjük a cicákat. Komolyan, tükörbe nem tudnék nézni, ha arra vetemednék, hogy elengedjem akármelyiket is. Még szembe is köpném magam. Még az Enci is, családtagnak számít, gyakran Huginak hívom, pedig csak egy macska. De nem ez most a lényeg. Megfordult a fejemben, hogy kitessékelem öcsémet a fenébe, hogy menjen, tartsa fent önmagát, ha már annyira azt hangoztatja, hogy ő a családban a gyerek, és ő csak bérletet kér. De az, hogy elmegy diákmunkára, és azt a pénzt zsebrerakja… kicsit nem érződik az egyenlőség. Én tudom, mennyi volt itt az én részem, azt rendre le is adtam. Az meg szerintem nem fair, hogy egynek három összedobja. Most vagy én nem értem a generációját, vagy tényleg az van, hogy valaki orbitálisan félreneveli ezt a gyereket. Nem elég az, hogy olyan elérhetetlen testképet akar, amit csak káros szerekkel érhet el, edzéssel nem, akkor kötelező jelleggel kell neki húst és tojást venni. Az előbbi ugye drága, ezért ha disznót veszünk, néhanapján eszik. Bármi hús, vagy fehérjetartalmú étel van a házban, mindig ő az első. Az, hogy mások is keményen dolgoznak, az mellékes. Tudom is, ki a hunyó, de nem lehet rá hatni. Ha eddig nem sikerült, most sem fog. Hátha nemsokára változnak az albérlet keresési körülmények, aztán találunk anyával valamit, mert ez így nem állapot. Akkor is, hogyha évekig egyikükkel sem fogok beszélni, öcsémmel még Facebookon sem. Így is már idiótának hívom.

Mondjuk tegnap én is az voltam. Először is, két csomagolás között kitaláltuk, hogy akkor együnk utoljára itt gyrost. Oké. Amanda elment pénz nélkül. Rendelem a menüt, és mikor fizetnék, a pénz a másik pénztárcában… képzelhetitek, hogy rohantam vissza. Aztán, vettem mamámnak két szelet pizzát, mert nem szereti a gyrost. Azt hittem, ezrest adtam a csajnak. Úgy szólt utánam, hogy az ötezrest váltottam fel! o.o Egyszer vége lesz ennek az egész mizériának…

Zene – Starkill: No Savior
2016. 11. 12.     Amy     0 comments

    Blog

Jó estét így fél kettőkor, drágáim! Bizony, visszatértem egy kisebb szünet után! Igazából nagyon sokszor volt eszembe a blog, hogy itt van, már rég elmúlt igazából az ősz, Halloween sem volt igazából… de nem is baj, így volt időm gondolkodni.

Még azt sem lehet igazából mondani, hogy a sok munka miatt tűntem el. Sajnos belekerültem egy olyan anyagi csődbe, amiből csak tegnap sikerült kikerülnöm, így aztán elég sok mindenről lemaradtam, többek között előrébb tartottam azt, hogy legyen tető a fejem fölött, minthogy internetem legyen, ezért se voltam aktív egyik lapomon se. Igen, már tudok róla, hogy lehet jelentkezni az Év Honlapja 2016-os versenyére, és most, hogy a blogomnak szüksége lesz némi időre, míg magához tér a szünetből, oda akarok összpontosítani. Végül is, ha már van egy király lapom, illik vele foglalkozni. Ez ott kezdődik, hogy holnap megnézem az eddig lement három epizódot, aztán mivel el fog kapni a varázs, ott leszek előreláthatóan a hétvégén.

Na de, mivel ez nem a TWD-s lapom, hanem a blogom, inkább tessék-lássék, mi volt velem az elmúlt cirka két hétben:

» Kimaximalizáltam két játékot is, ami nem volt online. Az egyik a The Settlers 2: Veni, Vidi, Vici, a másik meg ugyanennek a játéknak a 10. évfordulós változata. Király stratégiai játékok, mindenképpen ajánlom őket. Sőt, mivel tegnapelőtt még nem tudtam, hogy én valaha is visszatérhetek az online világba, még nekiálltam mágnásként vidámparkokat emelni a Roller Coaster Tycoon 2-ben. Most sokkal jobban alakultak a dolgok, mint mikor utoljára láttam 15 évvel ezelőtt. Nem szórtam el a pénzt, és nem vertem kölcsönökbe magam, csak mert a legjobbat akartam a vendégeknek :D. Szóval ja. Kockultam.

» Idekapcsolódik, hogy van egy Black-generációm Simsben, és már a negyedik örökösre várok. Egyelőre próbálom az alapítóhölgyet életben tartani… egyedül egy olyan hacket engedtem meg magamnak, hogy 8-nál többen élnek a telken, de az meg nem az igazi, szóval majd nemsokára építhetek a csudaszép telkemre egy nyamvadt temetőt. Egyszer akartam még a ház félkész állapotában temetőt húzni, de akkor kidobott a játékból. Végül is, életszimulátor a Sims, nem? :D

» Vettem három igazán csudaszép füzetet, 75 ft/db áron. Nem volt tehát drága. Kicsit szokatlan a sok A5 négyzethálós után A4 vonalasba írni, de igazából nem nagy kiadás. Jelenleg ebbe vezetem az igazi nagy bakancslistám, és már 25 oldalt teleírtam, ebből kettő saját ötletekkel van tele. Mert hát lássuk be, a legtöbb nagy tumblr oldal nem akar olyat, hogy együtt lenyomni pár fekvőtámaszt Parker Jamesonnal :DDD (agyamra ment az új Starkill, látszik).

» Házüggyel még nem tudok semmit, meg nem is nagyon reklámozom, hogy igen, lesz, mert a végén nem jön be. Egyelőre azon vagyok, hogy éljem túl a telet, utána meglátom. Mondjuk nemrég voltunk nézni egyet a belvárosban, és életemben nem voltam még olyan döbbent, mint akkor. Durván egy milliót kellett volna beleölni, hogy lakható legyen, és mondtuk, hogy hát ez így nem lesz az igazi, szóval viszontlátás. Nem adtam fel, hogy normális, lakható helyen éljek.

» Megint rám jött az edzhetnék láz is, egyébként. Amióta itt lakunk, 14 kilót fogytam, és az egy elég szép szám. Már nincs messze az álomsúlyom *-*. Csak sajnos a testemen nem úgy látszik még, ahogy azt látni akarom, szóval ideje módosítanom az edzéstervemen. Pedig még a zenével sincs baj… még mindig Sabatonra edzek, és már az új albumból is tettem bele dalokat, amikre megmozdult a lábamban a bugi.

» Tegnap álmodtam egy Powerwolf koncertről. Ami vicces volt, mert a stadion egyben osztályterem is volt, és lazán le lehetett pacsizni a Graywolf-tesókkal meg Attilával. Mit nem adnék, ha mégis el tudnék menni januárban… *sigh*

» Van egy projektem, ami félkész állapotban van. Az a neve, hogy MetalDiscs Wall Decoration Collection (az angolmániás úristenemet nekem! >.<). Az a lényege, hogy olyan papírra rajzoltam a zenekarok logóit, aminek a mérete megegyezik egy CD-jével, és az a célom, hogy ezek legyenek majd kint poszterek helyett. Mert így mégiscsak mindenki kint lenne, és szerintem baromi jól fog mutatni. Eddig 40 zenekaré van kész, a végeredményt pedig majd nemsokára láthatjátok.

» Belenéztem egy Rosewood-epizódba, így amint utolérem magam TWD-fronton, belekezdek. Végre egy olyan bűnügyi sorozat, aminek értelmét is látom. Ez tőlem már nagy szó.

Zene – Starkill: Burn Your World
2016. 10. 09.     Amy     0 comments

    Blog

Megint módosítottam a css-en, de annyi baj legyen. Zavart a nagy fejléc, ez van. De igazából semmi problémám sem volt. Egyedül az zavart, hogy már nagyon régóta van úgy a design, hogy „egybe van ömlesztve”, így kivételesen választottam valami nagy hátteret, ami még a laptoposoknak is kedvez, szétválasztottam a hasábokat, aztán boldog vagyok. Most így minden király.

Bárcsak a TWDH-n tudnék ennyire gyorsan változtatni bármit is. Lehet, hogy mégis az lesz a vége, hogy keresek egy aktív szerkesztőt, aki segít hétköznap három-négy alkalommal. Most, hogy vége a FTWD-nek, és van egy kis idő a TWD-ig, beosztom a napjaimat. Csak ez a hét volt olyan eszméletlen húzós, hogy muszáj voltam előre rögzíteni mindent, hogy ne essek ki a megszokott ritmusból. Nehéz sajnos összeegyeztetni a munkát a szerkesztéssel :/.

Igazából pénteken a szülinapom nem volt valami említésre méltó. Tortám sem volt. Helyette azonban kaptam egy kis gyomorgörcsöt, és estére családi lelkizésbe nyomult – persze, nem miattam. Nehezen jutunk egyről a kettőre, és persze nem azért, mert nem hozok pénzt a családba. Mamikám intézte úgy, hogy nem tudunk lépni sehova. Nem véletlen szedtem le a ruháimat gardróbcseréről. Most még nem kerülhetnek máshoz. Még szerencse, hogy igazából nem is hordom őket, csak elvannak egy dobozban a szekrény mélyén XD.

Aki esetleg még nem látta ezt a trailert… semmi olyan nincs benne igazából, de azóta mindenki azt találgatja, hogy *SPOILER* Maggie az áldozat, mert ő volt Rick mellett. Ja, és mindenki szenttül hiszi, hogy majd Rick most elveszti végre a kezét, vagy Negan olyat tesz vele, ami már nem tűr nyomdafestéket. Nyugalom, Rick keze megmarad, Negan meg elítéli az erőszakot, szóval nem lesz itt gond. Amúgy is szerintem Abraham az áldozat, vagy Glenn, és akkor Maggie megfogta a kezét, és Glenn meg lehúzta róla a gyűrűt… end of story. *SPOILER VÉGE* Igazából már alig várom az évadnyitót. Ha nem dolgozok, mindenképpen felkelek hajnalban, hogy megnézzem. Hátha szerencsém lesz… félek is tőle, hogy fogják tálalni, meg nem is, de ez majd eldől két hét múlva.

Holnap megyek egy interjúra, ami kerületen belül van, szóval még utaznom sem kell sokat, aztán meglátjuk. Hátha kapok már valami pozitív visszajelzést, és megint lesz egy 1,5 hónapos melóm helyem, amit bírni is fogok szusszal. 

Egyébként, csütörtökön írtam egy e-mailt egy régóta nem látott barátnőmnek. Még nem válaszolt, és kezdek lemondani róla, hogy fog is. Tök váratlanul szakadtunk el egymástól, és érthető módon, kíváncsi vagyok a miértekre. Nem hinném, hogy olyat tettem volna, amiért ennyire el kellett szakadnunk egymástól. Ha előbb találom meg a címét…

Zene – Lacrimas Profundere: Hope is Here
2016. 09. 29.     Amy     0 comments

    Blog

Igazából már ezer éve gondoltam rá, hogy leülök végre, és írok valami hosszabb beszámolót, hogy mi a helyzet velem. Gondolom, sokan nem csak azért jártok a blogra, hogy éppen milyen szettet álmodtam meg, és milyen HOG-kalandban volt részem :). Nem tudom, milyen hosszú lesz a poszt, ezer éve nem volt semmi komolyabb személyesebb bejegyzésem, legalább egy éve már. Annak is jó, ha elsőre téved a blogra, de a régóta olvasók is update-elhetik magukat Amanda fronton. Jesszus, mintha valami übernagy sztár lennék XD.

Kezdjük a legfontosabbal. Egyelőre úgy vagyok munkaügyileg, hogy sírok magamban egyetlen olyan hétért, amikor semmit sem kell csinálnom, csak dögölnöm az ágyamban, és aludnom. Az éjszakázás rohadtul kivett mindent belőlem, felfordította az életem, és egy másfél hónap után úgy döntöttem, hogy kilépek. A fizetéssel semmi baj sem volt igazából, mind szép és jó, de nem vagyok már olyan fiatal, hogy csak úgy bírjam a pörgést (jövő hét pénteken azért mégicsak eggyel közelebb leszek a harminchoz, ne vicceljetek már… személyi elkérése dohányboltban ide vagy oda). A SZÉP-kártyám is ma jött meg, de még két nap, mire aktiválódik. Még nem tudom, mire fogom használni, de szép ötszámjegyű összegem van rajta, és nem akarom olyanra elherdálni, amit később megbánnék. Így is ma egy akkora bakot lőttem, hogy még most is ég az arcomon a bőr miatta…

Hazaértem egy interjúról (biztos, hogy nem vesznek fel, mert ha már úgy köszönnek el, hogy ‘Köszönjük, majd értesítjük!’, az már veszett ügy), Mamika meg úgy várt, mint a messiást, hogy itt az ideje, hogy elmenjek vele Tesco-busszal Tescoba. Mondtam, oké. Félúton a buszmegállóban vette észre, hogy nincs nála a pénztárca, ez a buszjárat meg félóránként megy, úgyhogy volt öt percem visszarohanni a lakásba. Főleg így, a kilencediken nem mindegy. Olyan rekordot futottam a magasított sarkú csizmámban, mint annak a rendje, pedig még egy sétabotos bácsi be is szállt a másodikon. Sokat anyáztam magamban, de sikerült elérnünk a buszt. Olyan egy-másfél óra alatt megjártuk az egészet vásárlással meg buszvárással együtt. Én a rohanásomért a kávé világnapján megvendégeltem magam 200 forintos, félliteres olasz jegeskávéval, amit Németországban gyártanak. (Gréti érti, miért fontos kihangsúlyozni xD).
Eltelik utána egy két óra, mire öcsém felfedezi, hogy baromira nem vajat vettünk, hanem olyan mascarpone-t, amiért napokig hallgatni fogok. Nem ám 220 forint ám a félkilós mascarpone, hanem 930!!! Az azért nagyon nem mindegy… :D oké, hogy Tesco Value, de a franc vigye már el… anyunak meg se mertem mondani először, mert jobban figyel és számol a pénzre, mint én. Értitek, négy szemmel se láttam, hogy az nem vaj, hanem mascarpone. Pedig meg is jegyeztem, hogy milyen fura a doboza… de egyremegy :D. Nem mondom, hogy nem finom, de azért az árából három doboz vajat is tudtam volna venni. Ennyit arról, hogy úgy spórolok, ahogy csak tudok.

Ha már spórolás, úgy döntöttem, hogy hasznosítom a nem használt ruháimat, és felpakoltam őket szépen gardróbcserére. Annak semmi értelme, hogy álljon a szekrényben. Olyanokkal akarom feltölteni, amiket szeretek, és tudom, hogy bármikor szívesen viselném. Sajnos elég sok olyan holmim van, amiben nem érzem már olyan jól magam, mint korábban. De ez az élet rendje ^^. Akit érdekel, az megtalál AmyBlack néven, és a szokásos Lacrimas-omegával. Van egy paparazzi képem is Liliről fent X”D. Még nem akarom elkezdeni a girly és a metalhead ruhatáram szétválogatni. Maximum költözés után.

Jaj, igen, tényleg. Ez valójában a nap híre. Úgy jöttem haza, hogy lesz hova mennünk innen. Eddig nem nagyon közöltem, de már hónapok óta albérletben lakunk. Javarészt ezért se volt sokszor annyi pénzem, hogy dorbézoljak, mert rendesen beleadtam a fizetésem az albérleti díj + a rezsi rám eső részébe. Igazából örülnünk kellene, mert ebben a kerületben a 90 ezres nem is olyan drága, de nem mindegy, hogy mit kapsz azért a pénzért. Maradjunk annyiban, hogy simán lejjebb lehetett volna alkudni a hibák fényében egy 20-ast, de most már ennyi hónap után kár ezen rágódni. Ha minden jól megy, akkor karácsonykor már minden jó lesz.

Igen, sokan biztos elgondolkodtatok azon, hogy mi a francért nem vonulok el egyedül a macskámmal a hónom alatt. Bizony, ez nem egyszer beszédtéma köztem meg anyu között, hogy lassan léphetnék tovább. Viszont abban anya is egyetértett, hogy nehezen oldódok fel idegenek előtt, meg én amilyen kis magamnak való vagyok, hosszútávon nem érné meg valakikkel egy fedél alá költözni. Egyedül meg aztán végképp nem. Az önellátásommal nincs baj, még főzögetek is itthon, hogyha úgy van, de csak azért elmenni, hogy meló után üljek a négy fal közt egyedül… az nem olyan dolog. Meg ez számomra költséghatékony megoldás, mert így még jobban megtanultam kezelni a pénzt – öcsémmel ellentétben, de ez egy másik hosszabb történet. Tető is van a fejem fölött, azt csinálhatok, amit akarok, és ura vagyok a saját pénzemnek. Még úgy is, hogy leadtam a kötelezőket, úgyis volt mit vásárolnom, ami nem került sosem a haul-posztokba.

Zene – Lacrimas Profundere: Abandon
2016. 08. 24.     Amy     0 comments

    Blog, IKEA Wantlist

Igazából még mindig nem vágyom saját lakásra. De ahogy átfutottam a tumblr-t, két dolgot láttam, amire úgy hirtelen elkezdett dobogni a szívem, hogy igen, én ezt akarom.

Mindkettőnek javarészt a Billy polc az, ami adja a lényeget. De én így megláttam őket, és whoa *-*. Ezért is imádom az IKEA-t, gyakorlatilag a lehetőségek tárháza végtelen.

Minden vágyam úgy egy könyvespolcos falat összehozni, mint ahogy az első képen látható. Amilyen hosszú a kívánságlistám, simán el tudom képzelni. De ha már egyet is megszerzek, már annak is örülnék :D.

A második képen szintén a Billy polc a lényeg, csak én nem cipősnek használnám :D. Sok mindent tudnék tenni rá, főleg, ha a kinézett gardróbjaimat mégsem tudom megszerezni. Igaz, most, hogy ránéztem, emeltek az árán egy két ezrest, de amilyen fizetésem lesz, nem hiszem, hogy megártana :D.

Most valahogy már kezdem úgy érezni, hogy van értelme annak, hogy dolgozok, nem pedig csak kidobálom a pénzem az ablakon. Mondjuk nagy harc volt belőle, de külön kasszán élünk, így pedig sokkal nagyobb felelősség van a vállamon. De imádom ezt az érzést. Én dolgoztam meg érte, akkor én is kezelem a pénzem.

Zene – Lacrimas Profundere: Hope is Here
2016. 08. 13.     Amy     0 comments

    Blog

Hosszú cím este fél 10-kor. Milyen jó xD. Tegye fel a kezét, aki el is olvasta. Igazából nem vagyok humoros kedvemben, csak próbálom magam felvidítani. Még Negan apa is segít a háttérben (nem, nem árulta el ő sem, kit csapott szét), de hát ez van.

A munkabeosztásom egész laza a mindenkori 12+ órákkal azonban. Minden másnap kell csak menni, azt meg ki lehet bírni. Ha még zenét is lehetne hallgatni, a hangomat se lehetne hallani. A csomagom pedig úton van, legalábbis több helyen is ezt láttam. Ha most Németországban élnék, már lazán parádézhatnék xD. Hétfőn majd teperni kell haza melóból, ahogy csak tudok… az egy dolog, hogy a szombatok szabadok (és nem Sabatonok… badum tss – lelövöm magam mára), de a vasárnapokra azért szép pénzt kapok. És amúgy is, jövő héten csak két napom van :DDDD.

Egyébként, a franc vigye az úristenemet nekem, mert belehallgattam ebbe a csodaszerzeménybe, amiért Paypallal együtt 13 ezret fizettem. Elsőre szokatlan volt, hogy nyitottak azzal a csodálatos dallal, ami igazából nem is az album leglassabb dala. De a többi az olyan, de olyan ütős, hogy sokadik hallgatásra se hittem el, hogy Lacrimast hallgatok. Vadásznom kell majd egy Hammerworldot, hogy akkor mit írnak a lemezről. Megint belekötök, mint három éve x”D.
Ja, és ma akartam nézni őket a M’era Lunán, ami még mindig álmaim fesztiválja, a 7. számnál szépen fogta magát a stream, és behalt. Így nem tudni, mi volt utána… de rossz. De annak örülnék, ha a Dear Amy elkerülne a listáról. Hiába kedves nekem, mint megszólítás xD, ha szövegileg abszolút nem kedves. Azt nem mondom, hogy bárki lökje már be nekem chatbe a linket, hogy mi volt pontosan, mert a setlist.fm most cserben hagyott… sokan nem ismeritek ezt a nagy német csapatot. Meg amúgy is, én jobban írtam a listát úgy, hogy három új dal volt már, és addigra csak tízszer, ha nem többször hallottam a lemezt, a remix nélkül. Az nekem naaaagyon nem gyere be ám :(.

Zene – Crematory: Die So Soon
2016. 08. 09.     Amy     0 comments

    Blog

Ezen az oldalon találtam ezt a jópofa kihívást, és blogos pályafutásom alatt még sose osztottam meg, milyen a desktopom. Azt hiszem, ennek itt az ideje :D Köszönöm szépen még egyszer Borotvaélen táncoló ^^.

Előre leszögezném, hogy igencsak sűrűn használom a Passion Paradise nevű actiont, amivel mindig feldobom a képeimet. Egyszerűen imádom. Még a TWDH-n is megfigyelhető.

Teljes bejegyzés