Várnak az Éjszaka Misztériumában!

Mysteries of the Night

Hy darlings! ♥ \m/

Üdvözöllek kedves vándor! Egy személyes/mindenes blogon jársz, aminek Amy az adminja, így az ő agymenéseit olvashatod. 2006 óta vagyok aktív online körben, a leghosszabb ideje azonban 2010 óta írok, és ez a cím már a végleges helyem :). A blogon találsz posztokat albumokról, könyvekről, filmekről és sorozatokról, valamint koncertbeszámolókat is. Ezek mellett a blognak vannak állandó és visszatérői rovatai is. De az ajánlók/beszámolók mellett személyesebb posztok, és különböző tagek is szerepelnek, így lehetőséged is akad megismerni. Ezeken felül vannak elrejtve információk azokról a regényekről, amiken éppen dolgozom - mikor hogy. Leginkább karakterismertetőkkel láttam el eddig azt a rovatot, de van már helye a zenecsokornak, amik ihletet adnak, meg egyéb lényegtelen dolgok.
Bővebben is érdekel? Csak olvass tovább! ;) Puszi, Amy

2020. április. 22.
Zene – Creature Feature: Dead Next Door

Hy darlings! ♥ \m/

Legalábbis én annak nevezem, de addig nem lehet normálisan megismerni a dolgot, amíg nem élted át.
Túl vagyok az első tesztemen, és nagy erőkkel imádkozom, hogy negatív legyen, mert őszintén szólva, nem számolok pozitív fogadtatásra, ha kiderül, hogy elkaptam ezt a fránya vírust.
És mily’ meglepő, a dalcím félig igaz most a bejegyzésre. Thx Curtis and Erik.

A dolgok onnan indultak ki, hogy nagyon stresszes időszakom van (kinek nem?), és voltam olyan szerencsés, hogy előbb havi metálom lett, mint vártam. Hangulatingadozásaim voltak, kívántam felváltva az édeset és a sósat, csak a szokásos. Viszont estére-hajnalra rosszabbak lettek a tüneteim, mert émelyegtem, hányingerem volt, és a hasam is ment. Lekopogom, most nem ment. Lázam nincs, nem köhögök, a torkom is csak addig fáj, amíg nem iszok rá teát.
Már tapasztaltam, hogy néha ilyenkor van hőemelkedésem, fájnak a különböző testrészeim, meg idegbecsípődés-szerűen fáj a hátam. Ez is semmiség.
Viszont reggel már a kávé sem esett jól, és nem bírtam egész egyszerűen koncentrálni. Bementem, mert ma dolgoznom kellett volna, de amint jeleztem munkatársamnak, hogy nem vagyok valami fényesen, azonnal vezető, és haza lettem küldve, mert ilyenkor nem szabad kockáztatni, mert akármikor akárki akárhonnan elkaphatja ezt a vackot.

Egész hazafelé próbáltam telefonálni a háziorvosomnak, de egész egyszerűen nem sikerült elérnem addig, ameddig nem értem oda a rendelőhöz. Le volt zárva, mert minden, a kartonozóból a hölgy rohangált, és előttem csak egy bácsinak adott ki beutalót. Később lejött, hogy hívogassam a számot, és ott be tudok jelentkezni.
Végül elmondtam, mi történt, és hiába mondtam, hogy ez valószínűleg csak a női bajom miatt van, mondta, hogy biztonság kedvéért kell egy teszt. És lehet, hogy kettő lesz belőle.
Édes Krisztusom. Már most sír a garatom.

Még a mai napon átestem az első (és reméljük, utolsó) koronavírus mintavételemen, aminek pénteken tudom meg az eredményét. Orrból és garatból vettek mintát, de őszintén megmondom, a garatost ellenségeimnek kívánom, az orrból vételt még elviseltem, bár azóta folyik az orrom, mint állat.

Őszintén megmondom, nem vártam, hogy lesz lehetőségem „kipróbálni” a tesztet, de érthető a munkahelyem szempontjából, hogy nem akarják megkockáztatni, hogy esetleg elkaptam, és mindenki veszélyeztetve van, vagy csak simán a hormonjaim romboltak le ennyire?

Amy Hozzászólások: 2 Blog

2020. április. 01.
Zene – Schwarzer Engel: Wenn Mein Herz Zerbricht

Hy darlings! ♥ \m/

Nemrég megígértem, hogy piszok sok mesélni valóm akadt, úgyhogy, mi sem jobb így ilyen félálmosan elkezdeni, mi az a nagyon sok minden, ami mostanában nyomja a szívem. Vagy éppen nem nyomja, mert bosszant valami, de cseszettül.

A legutolsó blogos posztom, ami nem éppen kihívásra készült, az konkrétan január elsején készült, így van bő három hónapnyi időm, amit visszaidézhetek. És listát kaptok, ne haragudjatok meg.

» Egyik barátnőm segítségével leástunk oda, ahol valahol a homály elfedte a tudásomat az angol nyelvtanról, így nemsokára talán megriasztok mindenkit azzal, hogy lesz angol nyelvű bejegyzés is. Bár akikkel beszélgetni szoktam, mondták, hogy megértenek a hibák ellenére is, azért nem árt, ha tényleg jó a tudásom.
» Megint vettem Eldarya piacán két familiárist, így velük együtt már 50 van a tarsolyomban.

Valamint módosítottam a megjelenésén is. Kicsi lila gyönyör.

» Nagyon kiakaszt, hogy nem lehet menni sehova a hülye vírus miatt. Már most úgy érzem, hogy az eredetileg áprilisban tartott Lacrimas-koncert, ami júliusra csúszott, az sem lesz megtartva, ha már biztos forrásból tudom, hogy a dél-amerikai turnét is decemberre tudják eltolni… Jó, a szállást már lemondtam, a repülőjegyem ára is visszajött már, a koncertjegyet meg majd a kint élő ismerős elintézi, mert helyszínen fizettem volna neki, de bah. Nagyon jó lett volna, de félek, hogy a korlátozásunk tilalommá súlyosbodik 11-e után… ja, és örüljek, hogy nekem legalább van még hova bejárnom.
» Igaz, hogy tudom, nemsokára új albérletet kell keresnem, de most nyugodtabb vagyok, mint a múltkor. Talán azért is, mert még sok idő van, és talán a koronavírus miatt kapunk haladékot, mert az ember nem tud csak úgy zsebből kirántani negyed milliót kaucióra. Jó lenne gyűjtögetni, de úgy nehéz, ha közben ide is le kell adni… nem tudok még egyelőre semmit belőle, 15-e körül már okosabb leszek.
» Örülök, hogy a húsvéti locsolkodást megússzuk.
» A hülye vírus miatt nem kérhettem bolti átvételt… így 8 könyvre várok. Vicces, mert a Tündevért már átvehettem volna a munkahelyemhez legközelebb eső Libriben, de pont 27-én zárták be a boltokat több könyvesbolt is, így törölték a rendelésem… pedig csütörtökön mentem volna érte.

Sorrendben:
Andrzej Sapkowski: Tündevér (Vaják 3.)
Andrzej Sapkowski: Viharidő (Vaják 0.)

Laurell K. Hamilton: Jason (Anita Blake 23.)
Laurell K. Hamilton: Égkék bűnök (Anita Blake 11.)
Laurell K. Hamilton: Halálcsók (Anita Blake 21.)
Laurell K. Hamilton: Elátkozott kígyók (Anita Blake 26.)
Laurell K. Hamilton: Micah (Anita Blake 13.)

Roderick Gordon – Brian Williams: Zuhanás a mélybe (Alagutak 3.)

» Egyébként, addig nem tervezem a Vaják 1-et megrendelni, amíg nem jelenik meg nemfilmes borítóval. Semmi bajom a filmes borítóval, de könyvekre nem való az.
» Már pár példányt szereztem így az Anita Blake sorozatból (nem mindet pont a kiadótól, hanem antikvárból), de haladok vele lassan. Gyakorlatilag az első két kötet, ami aranyárban úszik, a közepe antikvárokban fellelhető, a vége pedig mivel még úgymond frissek, kiadósok. Tervezem legalább a végét beszerezni, ha az eleje és a közepe nem is rövid időn belül lesz beszerezve.
» Mikor megláttam, hogy egy oldalon a 3. rész elérhető, számomra kedvező áron, nem gondolkodtam. Végre még egy régóta folytatások nélküli sorozat is teljes lesz, és kezdhetem végre újra olvasni. Annyi maradt csak meg, hogy van Will és Chester, meg egy földalatti világ, de többre nem emlékszem. Jó 10 éve nem láttam már őket.

» Bár csendben vagyok a SuperSim sorozatommal, egész jól haladok. Annyira nem tartom már fontosnak leírni, a főhősnőm mikor milyen jártasságot szerzett meg, meg ilyesmi. Inkább szeretném végre megmutatni, milyen villát képzeltem el a spin-offhoz, illetve, hogy sikerül-e megvalósítanom a 1 millió § értékű házat. Végül is, hat főre kell berendezni, mindegyik speciális ízléssel és stílussal van megáldva, úgyhogy nem unatkozom szabad napjaimon.
» Sokakkal ellentétben, nekem még van hova bejárnom, még engedélyem is van rá, bár nem áltattak azzal, hogy nem fogunk a többi bolt sorsára jutni. Figyelem a híreket, persze, de kereskedelmisként más szabályok vonatkoznak rám. Amíg lehet, kitartunk, a többi meg már nem az én hatásköröm.
» Az egyik előző munkahelyemen olyan szinten ledöbbentem, hogyha még ott dolgoznék, mától nem lenne munkahelyem. Így is úgy hallottam volt kolléganőmtől, hogy még egyetlen ember tartja a frontot bent, de van egy olyan érzésem, hogy ő sem sokáig. Aki miatt én jöttem el, az már nincs ott, de nem is baj. Karma utoléri.
» Leszigetelték kívülről a házat, ahol élünk, de még mindig nem voltam elég bátor hozzá, hogy megnézzem, hogy néz ki. Vagyis, bátor lettem volna, csak lusta vagyok pár méterrel arrébb menni.
» Elkezdtem azon pánikolni, hogy hogy fogom a könyveimet tárolni költözés alatt, mert semmi masszívabb dobozom nincs. Úgyhogy lesz majd a Pepcoba egy kiruccanásom most hó végén, ha addigra nem zárják be azt is.
» Véletlen felmentem Pinterestre (Last.fm-re akartam eredetileg), erre ez a kép fogadott Julianról. Mondom, jó, elmentem a Lacrimas-mappámba. De a Pinterest másképp gondolta…

Áruld már el nekem Pinterest, ismervén a FTT világát, Julian hogy férne bele? :D Még a spin-offba sincs biztos helye! :D

» Vannak terveim a holnapi poszthoz, hogy mi lesz a bloggal, de egyelőre még semmi biztosat nem árulok el róla. Majd gyertek vissza holnap ;).

Amy Hozzászólások: 0 Blog

2020. március. 24.
Zene – Depresszió: Válaszok után

Hy darlings! ♥ \m/

Tudom, hogy a csapból is ez a téma folyik, és óránként van valami új dolog ezzel a világméretű járvánnyal kapcsolatban, de már kaptam megkeresését, hogy akarok-e erről egyáltalán írni valamit. Nos igen, félig-meddig érint a dolog, de nem azért, mert elkaptam volna a betegséget.
A posztot is legalább két hete tologatom.

Mivel kereskedelmi területen sikerült elhelyezkednem, kapásból észrevettem, hogy csökkent a bámészkodók száma, de ellenben, akik tényleg vásárolnak is, az egekben. Mert nem lehet később nyomtatót venni, tényleg.
Van, aki maszkban jár, van, aki fertőtleníti a kezét, de még az a nagyobbfajta létszámstop, mint ami Olaszországban is van, az (még) nincs nálunk. Ne is legyen. Őszintén szólva, kicsit tartok attól, mi lesz, ha valamikor a közvetlen környezetemben betegszik meg valaki. Már életbe lépett a krízisbeo, kétnaponta kell bejárnom dolgozni, nehogy véletlen megfertőzzük egymást, meg hát kereskedelem az kereskedelem.
Addig be sem engednek amúgy sem, amíg nem fertőtlenítjük a kezünket, és elég gyakran is mosok kezet, úgyhogy én nem érzem magam veszélyben. Jó, néha köhögcsélek, meg folyik az orrom, de ez mind csak sima nátha. Számtalanszor volt már, felismerem. Meg hogy is kerülnék kapcsolatba egyáltalán a megfertőzöttekkel?

Egyébként, több dolog is bosszant ezzel a vírussal kapcsolatban. Az egyik az a hihetetlen méretű pánik, amit beleültetnek az emberbe. Egyszerűen elborzadva néztem nemrég egy videót, ahol a tömeg (ami elvileg nem is lehetne a cseppfertőzés miatt) úgy berontott egy Aldiba, mintha Black Friday lett volna… vagy minimum apokalipszis. Egyszerűen hülyítik az embereket, és komolyan, már azon gondolkodtam, hogy elkezdek a vírussal kapcsolatban mémeket gyűjteni, mert ez már egész egyszerűen nonszensz.
Egyetemek, mozik, színházak bezárva.
A legtöbb koncertet, ami március-áprilisban lett volna megtartva, elnapolták, törölték, vagy még bizonytalan, tudják-e másik időpontban tartani.
És azóta is egy hatalmas kérdőjel lebeg a berlini Lacrimas-koncertem fölött, mert még van lehetőség mindent visszamondani… nem szívesen, de muszájból, persze. Mondjuk, direkt rákérdeztem Julianra, mi lesz így, és azt a választ kaptam, hogy egyelőre az még meg lesz tartva, de azt nekik is meg kell látniuk, mit hoz a jövő.
Németországban eleve tízszer nagyobb a fertőzöttek száma, mint nálunk, pluszban, ez a jó gyerek meg Helsinkiből repülne, és az meg neki sem előnyös.

Igen, engem is elborzaszt, mi minden történt az elmúlt hetek alatt. Ráadásul, mikor ez a poszt megszületett, még nem is volt Magyarországnak halottja, mára pedig kilencet taposunk.
Az áprilisi utam tolódott júliusra, de most bennem van a kisördög, hogy a srácok talán túl optimisták voltak a vírussal kapcsolatban, mert bár 20-30 fővel bővül naponta, nem fog ez a vírus olyan hamar eltűnni. Még azok is hordózok lehetnek, akik nem is tudnak róla, mert olyan fitt a szervezetük, hogy simán leküzdi.
Mert ilyen is előfordulhat.
Már bent is arra gyanakodtunk, hogy talán rajtunk is átment, mert a csapatból hárman is voltunk lázasak.

Szívem szerint már azt akarnám, hogy vége legyen ennek a vírusnak, mert mindenkinek a könyökén jön ki. Sajnos, nem sajnos, a főnökeim nem túl optimisták a boltzárat illetően, így esélyes, hogy lesz, csak idő kérdése, hogy mikor. Akármikor kaphatom a hírt, hogy ekkortól nem tudok bejárni, mert rendelet szerint nekünk is itthon kell maradnunk.

Amy Hozzászólások: 0 Blog

2020. február. 05.
Zene – Saltatio Mortis: Wachstum Über Alles

Hy darlings! ♥ \m/

Folytatják a lányok a havi (vagy háromheti?) posztötletek dobálását, és mivel aktuálisan lassan jön a Valentin nap, ezért aköré helyezték a hangsúlyt.
Mivel a múltkori bejegyzésen még én is éreztem, hogy összecsaptam (meg is lett az eredménye), most okosabban járok el, ha rendesen nekiülök, nem csak „írok, mert muszáj”.

Úgyhogy nézzük, miről szólna igazából február.

Korunk párkapcsolata hogyan alakul a 21. században?
Interneten könnyű keresni – mondja mindenki. Való igaz, a lehető legkönnyebb felmenni akár Facebookra, vagy kimondottan társkereső oldalra, nagyon hamar lehet találni számunkra szimpatikus egyedeket. Viszont, hiába minden jó szó, ökörködés, önmagunk megmutatása, ha eljön a személyes találkozó ideje, valamelyik fél nem érzi azt a szikrát, amit akkor abban a pillanatban, mikor ráment az üzenet küldése gombra.
Ha meg valakinek terhes már a jelenléte, egyszerűen közöljük vele. Mindenki jobban jár, és megspóroltok magatoknak egy csomó időt.

Hogyan találhatunk rá párunkra?
Még mindig azt mondom, hogy személyesen kell megismerni az embert, nem online. Igen, van benne némi személyes tapasztalat is. Akkor is úgy kell viselkedni, hogy lehetőleg ne csinálj hülyét magadból, csak adni kell magad. Én hiába tettem meg mindent, nem csináltam hülyeséget, magamat adtam, és mégis egyedül vagyok. Remélem, már nem sokáig.
Mindenképpen azt mondom, hogyha már keresünk, és van egy elképzelésünk, ne ragaszkodjunk annyira hozzá (mondja az, aki egy viking Sandokant keres).

Szingliként hogyan vészelhetjük át az ilyen szerelmes időszakokat?
Én személy szerint nem foglalkozom ezzel. Akkor is lehet szeretni az embert, ha nincs Valentin nap. Akkor is lehetsz szerelmes, ha nincs február. Akkor is lehet párkapcsolatod, ha nincs február. Ha az ember dolgozik, akkor nincs is szükség arra, hogy azon szomorkodjon, hogy egyedül van.

A szingliség/párkapcsolatok előnyei/hátrányai
Csakhogy ne mondjátok, hogy nem készültem :o) Néha próbáltam humorosabbra venni a figurát, ne vegyétek komolyan. Igen, néha van benne tapasztalat is.

Szinglilét előnyei és hátrányai

Előnyök Hátrányok
  • Akkor kelsz, mikor akarsz
  • Akkor fekhetsz, mikor akarsz
  • Elég az egyszemélyes ágynemű
  • Azt veszel fel, amit akarsz
  • Azt eszel, amit akarsz
  • Könnyű bevásárolnod magadnak
  • Azt nézel, amit akarsz
  • Azt hallgatsz, amit akarsz
  • Arra a koncertre mész, ahova akarsz
  • Ha egyedül vagy, bárkihez csapódhatsz
  • Éjszaka csak magadra kell vigyáznod, úgy mész haza, ahogy tudsz
  • Kényelmesen tudsz ruhákat válogatni
  • Szabadon kiöltözhetsz, hogy rád figyeljenek (akár párszerzés is lehet a cél)
  • Azt nézel meg, akit akarsz
  • Hazakísérhetnek, ha egyedül vagy
  • Nincs, aki felkeltsen
  • Nincs kihez hozzábújni
  • Az ágynemű csak kétszemélyesben létezik
  • Nincs kitől tanácsot kérni
  • Nincs kivel bevásárolni
  • Egyedül kell mindent hazacipelned
  • Nincs kihez bújni horrorfilm alatt
  • Nincs kivel koncertre menni
  • Egyedül mész koncertre
  • Előfordul, hogy egyedül is maradsz
  • Az éjszakai buszon direkt elől maradsz a veszélyek elkerülése miatt
  • Nincs kinek megmutatni Azt a ruhát
  • Olyanok is felfigyelnek rád, akiket TE nem akarsz, hogy figyeljenek
  • Nem érdekled, akit kinéztél magadnak
  • Nem kísér haza senki

Párkapcsolat előnyei és hátrányai

Előnyök Hátrányok
  • Több mennyiségben főzhetsz
  • Kettesben minden jó móka
  • Tudsz kire számítani
  • Egyszerűbb a bevásárlás
  • Legjobb dolog összebújni horror alatt, akármilyen brutális is legyen
  • Együtt pogózni
  • Megvéd az első sorban a pogótól
  • Együtt iszogatni, mértékkel!!!!
  • Közösen sorozatokat nézni
  • Mindenevők vagytok
  • Közös érdeklődési kör
  • Eltérő kedvencek elfogadása
  • Előnyöket élvezhettek, hogy együtt vagytok lakáskeresésnél
  • Közös kassza, közös csekkfizetések
  • Együtt tervezett jövő
  • Kell nektek kutya és macska
  • Van kivel szórakozni
  • Ügyelni kell a partner ízvilágára
  • Össze kell egyeztetni a programot
  • De néha Ő sem tud segíteni
  • Listát ne hagyjátok otthon
  • Kiválasztani, melyik horror felel meg az ingerküszöbnek
  • Eltűnik a pogóban
  • Ugyanúgy megsérül a pogóban, mint te
  • Több sört fogyaszt, mint te életed alatt
  • Megnézel egy részt nélküle, és örök harag
  • Vegetáriánus/valamire érzékeny fél
  • Az egyik fél nem kedveli az adott témát
  • Eltérő kedvencek sértegetése
  • Így sem vagytok elegen a kedvezményhez (vagy csak ketten mehettek albérletbe)
  • Közös kassza, egyik fél fizet csak
  • Az együtt tervezett jövő befuccsol
  • Az egyik fél egyik állatot sem akarja
  • Az egyik fél szeret otthon ücsörögni

Valentin-napi hype
Minden csak a pénzről szól. Nincs is már igazi értelme ennek az „ünnepnek”. Még játékokban is látom, hogy semmi sem arra utal, hogy pénz nélkül is lehettek boldogok, minden arról szól, hogy vegyél, vásárolj, költekezz. Igen, ez mind rokonértelmű szavak, de jól mutatnak így.
De ha már muszáj, akkor ilyenkor minden szabadidődet töltsd a pároddal. Nézzetek valamit, sétáljatok, menjetek moziba, étterembe, vagy csak feküdjetek az ágyon, és öleljétek meg egymást. Az is egy csodás pillanat tud lenni, hogy ölelitek egymást, halljátok a másik levegővételeit, érzitek egymás illatát, és tudjátok, hogy vagytok ezen a sárgolyón.

Amy Hozzászólások: 0 Blog

2020. január. 14.
Zene – Schwarzer Engel: Krähen an die Macht

Hy darlings! ♥ \m/

Fut ez a játék egy ideje a blogzaholic-on, és nem akartam lemaradni erről. Legalább én csináljam már meg, ha a többiek a csoportban féltik a gyűrűiket.

A mostani témánk a Blog vs. Vlog. Egyiket sem bemutatni, mindkettőnek vannak művelői bőven.

Kezdjük először a vlogolást.
Részemről azért tűnik veszélyesebbnek, mert ahhoz szükséges vállalnod az arcod. Ha kreatívan el is rejted (lsd.: Radics Peti), akkor a hangodról fel fognak ismerni. Állhatsz a közértben, vagy telefonálhatsz munkahelyen, nem tudhatod.
Plusz, amit közölsz, annak hatása lesz arra, aki nézi/hallgatja. Innen nyílegyenes az út arra, hogy influenszerré válj.
Nem kötelező, de előbb vagy utóbb felfedeznek, aztán odaérsz, hogy megkeresnek a szponzorok, hogy ezt meg azt mutasd be, még akkor is, ha téged hidegen hagy a téma. Persze, van az a pénz, amiért el lehet vállalni, de akkor is veszélyesnek tartom. A trollok is elég hamar megtalálhatnak, vagy rosszabbak… már volt rá példa sajnos.

Viszont azért könnyebb a vlogolás, mert nem kell külön fotóznod, amit be akarsz mutatni, sőt, akár megoldhatod úgyis, hogy te ne látszódj benne, hanem csak vállig (ha lány vagy, akkor ez persze megint kényelmetlen dolog), vagy csak a kezeid. Sőt, akár úgyis csinálhatod a dolgokat, hogy tényleg csak a hangodat adod, de közben csinálsz egy végigjátszást, vagy bemutatod, mit építettél éppen a Simsben.
A sminkvideóknál azért is jó, mert ha nagyjából egyezik az arcod az illetőével, le tudod másolni, amit készített, bár ez hülyeség, mert az arcforma nem oszt, nem szoroz, ha éppen füstös szemfestést akarsz felvinni. De értitek.

Én nem próbálnám ki, így is nagy lépés volt nekem, mikor az interjúban felvállaltam a képemet.

A blogolás azonban más.
A blogolást elég régóta űzöm, de nekem is meg kellett tanulnom, hol vannak a határaim. Például, fontos dolgokat sose tettem a netre. Online vásárlásnál is figyelek, hogy ne adjak meg olyat, amiből nekem később károm származhat.
Igaz, rengeteg munkám van a fotókkal, vagy egy végigjátszással, de amíg élvezem csinálni, addig nincs vele baj.

Hátrányok is vannak bőven, a fent említett sok beleölt óra, amit a legtöbb ember nem olvas el, mert „nincs rá ideje”, vagy mert nem érdekli. Egy vlog is lehet ugyanolyan érdektelen, mint egy blog, főleg ha a tizenhat milliomodik sminkes vlogot nyomják le a torkodon.

Meddig akarom ezt folytatni? Ameddig kedvem van, az biztos. Sok dolgot nem mondtam még el, és ameddig van lelkesedésem addig folytatom is, hiszen sok minden van, ami csak jön. De nem fogok minden másnap posztolni különböző témákban, mert nem hírportál vagyok. Arra vannak más felületek jócskán.

Amy Hozzászólások: 0 Blog

2020. január. 01.
Zene – Dim7: Apophis Enigmata

Hy darlings! ♥ \m/

BÚÉK mindenkinek először is.
Elég régen volt egy ilyen poszt, én meg most úgy véltem, hogy jó lenne, ha lenne megint, mert azóta elég sok minden változott körülöttem, vannak új dolgok, vannak régiek kicsit módosulva. De nem lehet változás nélkül élni, és ezt magamon tapasztal meg a legjobban. Régen lett posztolva már az első felvonás, azóta eltelt majdnem 3 év, nézzük, változott-e valami?
Semmi, nem összehasonlítás lesz. Nem aggódjatok :D.

01. Kezdem leküzdeni a félelmem a telefonálással szemben.
02. Szeretek relikviákat gyűjteni koncerteken, mindegy, mi az.
03. Néha vannak totál elborult ötleteim, amikből a legjobb sztorikat kerekíthetem.
04. Kicsit tartok tőle, milyen lesz majd, ha meglesz a galéria ágyam, de csak az első napokban kell hozzászokni. Legalább lépcsőzök mindennap.
05. Utálom megérinteni a fényesebb papírt. A tapintása borzasztó, és ha csak véletlenül is végigcsúszik rajta a körmöm… brr…
06. Mikor levágattam a hajam, nem gondolkodtam előtte napokig, akkor annak meg kellett történnie. Nem bántam meg.
07. Viszont ahhoz, hogy fogászatra menjek, még mindig gyűjtöm a bátorságot… félek, na.
08. Végre van kedvenc sminkesem. Az a nő egy legenda.
09. Akármennyire is nehéz az, amit csinálok, a társaság miatt sokkal jobban repül az idő.
10. Egyedül a szájrágásról nem tudok leszokni, pedig próbálkozom.

Tovább olvasom »

Amy Hozzászólások: 2 Blog

2019. december. 27.
Zene – Depresszió: Különjárat

Hy darlings! ♥ \m/

Nem tudom, mikor kapjátok meg ezt a posztot – mikor elkezdtem írni, még csak december 5-e volt – de addig elég sok minden történt, de nem múlhat el a blogon az év úgy, hogy ne lenne belőle egy kis összesítő. Volt itt azért minden, mint egy jó filmben, egyetlen egy dolgot kivéve.

Tavaly ilyenkor éppen egy idegi becsípődéssel szenvedtem a hátamban. Nem csoda, nagyon megterheltem a hátamat a rengeteg lépcsőzéssel, de úgy voltam vele, szerettem, amit csináltam, és nem is akartam eljönni onnan, ha csak nem lesz egy jobb lehetőség. Ez a lelkesedés egészen májusig tartott, mikor is kiléptem az addigi munkahelyemről. Elég sok minden rosszul esett, és nem tudtam lenyelni pár dolgot, de ezt annak idején már letisztáztuk.

Időközben történtek még rossz dolgok is, sokszor volt úgy, hogy vitatkoztam vagy csalódtam emberekben, de tudtam, hogy nem véletlen nem lesznek velem a továbbiakban. Egyetlen személyt kivéve, aki miatt úgy érzem, jelentősen megváltozott az életem, az életfelfogásom. Sajnos mikor már harmadjára tartottam motivációs beszédet, nem egészen két héttel ezelőtt, és azóta se látom azt a változást, befejeztem, eleget foglalkoztam vele, és ideje végre azzal foglalkozni, ami a legnagyobb kalandot ígéri: a saját életemmel.
Eddig az utat kerestem, hogyan tudnám egyáltalán elkezdeni, hogy biztos jó legyen, és most, hogy megtaláltam, nem számít, van-e benne gödör, hegy, tüskés út, vagy éppen veszélyes kígyókkal teli ösvény, én akkor is végig fogok rajta menni, hogy elérhessem mindazt, amit akarok – jó, ezt a sort 2020-ban kellett volna leírni.

Volt egy rövid kiruccanásom is az egyik népszerű boltban, mint nem vásárló, és akkor döbbentem csak rá, hogy mennyire kétszínűek is az emberek (akinek nem inge…). Valamint azt sem fogom soha megérteni, hogy tud valaki fiatalabb lévén magasabb pozícióba kerülni nálam anélkül, hogy tisztességesen érte volna el azt. Az a baj, hogy a tisztességes út jó régóta nem létezik, aki meg azon megy keresztül, lenézik, kinevetik, és sokszor még hátráltatják is. Az utóbbi kettőt elég sűrűn tapasztaltam, mikor még ott voltam, de mondhatjuk úgyis, már nem bánt, hogy hamar vége szakadt. Jó tanulólecke volt számomra.
Utána elég sokáig kerestem egy helyet, ahol tovább tehetek azért, hogy a saját életem abba a mederbe folyjon, ahol lennie kell, és amint megtaláltam, nagyon örültem neki, bár teljesen új terület volt a számomra. Határozottan kikerültem a komfortzónámból, ami 2018 júniusa óta egyre gyakoribb.
Nem mondom, voltak nehézségek az elején, de nem létezik a szótáramban a feladás, maximum csak lassabban érem el azt a célt, amit mások mondjuk egy hét alatt. Már megtanultam ezt elfogadni. Ha mindenki mindent tudna, nagyon cudar egy világ lenne, amiben élünk.

A jó dolgokat pedig inkább kiemelem így külön, mert így lesz csak szép.

1. Voltam megint Lacrimas koncerten.
Igaz, hogy először kicsit tartottam, milyen lesz majd az új hangzás, meg hogy fog egyáltalán Julian szerepelni, mert nagy zenekarról van szó, és azért istenesen oda meg vissza voltam Robért (mintha most nem lennék, lolz). Viszont mikor márciusban kijött végre a Father of Fate, nem voltak többé kétségeim. Júliusban megjött az album is, ami elég hamar 2019 leghallgatottabb albuma lett – hivatalosan megerősíteni csak az új év első napjaiban fogom tudni, a last.fm még nem engedi az éves összesítőt megtekinteni.
Aztán, 2019. július 17-én 16:34-kor egyik barátnőm elküldte a fotót, hogy láttam-e, hogy jön-e a 69 Eyesszal a Lacrimas. Hát én percekig tátogtam, mint a kifogott aranyhal, hogy úristen, ez nem lehet igaz, végre, minden álmom teljesül, és asdfghjklé * – *. Amint ezt feldolgoztam, és rátaláltam a munkámra, elkezdtem félretenni a jegyre, mert addigra már nem volt az a „lenyeljük valahogy” árkategóriában, így csak szülinapom környékén sikerült megszerezni, de nem érdekelt túlságosan.
A beszámoló még mindig itt van, úgyhogy aki még nem látta, nyugodtan megolvashatja.
Azóta mi a helyzet? Nem azt mondom, hogy minden nap, de beszélek Juliannal az instagramján (ráadásul a priváton, mivel csatlakoztam a Patreonjához – hey, if you’re reading this don’t worry, it’s totally good things about you, de erre az esély nem sok XD), és egészen pontosan 2019.12.09-én megosztotta azt a közös fotót, ami sehol se nyilvános, és sunyin elraktározta magának. És ezt bevallotta, hogy megkereste. Rákérdeztem. Azért valamikor tőle is rendelni fogok, amint ez az anyagi instabilitásom elmúlik. #proudmemberofthearmy #itsonlyhungariansorry

2. Kimozdultam a komfortzónámból.
Ezt főleg az utóbbi hónapokban vettem észre, hogy már nem félek annyira felvenni a telefont, az angolomat is sikeresen használom, nem csak zenehallgatásnál meg sorozatnézésnél, hanem néha külföldiekkel is szóba kell állnom, nem csak koncerteken. Bizony, ilyen is előferdült már velem.
Annyi biztos, hogy bár a különféle emberekkel megy az ilyen szinten való társalgás, még mindig nincs kivel megosztanom az életemet, de még mindig nyitott vagyok a dolgokra. Valószínűleg addig nem is fog Shift+Ő nélkül jönni a nagy Ő, amíg magam körül, és főleg magamban nincs rend, de már jó úton haladok.

3. Beszippantott egy újabb fandom.
Igaz, hogy nem sikerült az eredeti tervem, de még a Végjáték előtt megnéztem majdnem minden este egy-egy Marvel filmet, és mondanom se kell, hogy azóta is nagyon szeretem a szuperhősöket, de erről majd egy későbbi posztban. Inkább később leszek mindenben tájékozott, mint mikor mindenki ugyanarról beszél. #againtsfashion #myfashionisbetter

4. Alakul a saját határidőnaplóm.
Eleddig nem esett szó róla, de amióta van egy nyomtatóm, azóta eléggé elkezdtem a saját Filofaxomat összerakni, ami mondhatni, a bullet journal testvére – csak itt kinyomtatod, amit mások megrajzolnak. Mivel nekem a rajztehetségem egyenlő a nullával, így ez ezerszer jobban hangzik, de ezt is csak jövőre láthatjátok. Sok minden ugyan annyira nem fér el benne, mert nem tudok kétoldalasan nyomtatni, de ez már egyéni probléma.

5. Alakul a szép kis magánkönyvtáram is.
Abban az öt hónapban, amíg nem váltottam, sikerült egyesítenem néhány sorozatomat, amik most büszkén ülnek a polcokon, és nem válnék meg tőlük soha. Igaz, hogy nem volt egyszerű mindegyiket megszerezni – néhányat szinte lehetetlen is, de ha sikerült az Alvilág urait egyesítenem, akkor nehogy már a többieket ne kelljen. Harcos győzelem vagyok, előttem nincs lehetetlen.

Úgyhogy azt hiszem, 2019 ennél a két sorozatnál igencsak sikeres volt, mégha közben ki is derült, hogy több Éjfél szülöttei rész nem fog megjelenni, mert nem éri meg a kiadónak ; – ;. De, remélem jövőre ilyenkor a teljes Kresley Cole, Charlaine Harris és Laurell K. Hamilton sorozataimat mutathatom be nektek. Igaz, hogy úgy terveztem, idén már elkezdek újakat is behozni a magánkönyvtáramba, de először ahhoz hely kell, úgyhogy ezt kitoltam.

6. Rákaptam a Wish-re.
Néha áldás, néha átok, de ez attól függ, mikor mit sikerült rendelnem. Eddig mondjuk úgy, hogy 95%-ban elégedett vagyok az oldallal. Eddig inkább ékszereket rendeltem, kis apróságokat, de valahogy nem is akarok ennél többet, a nagyobb dolgokra inkább minőség/ár kategóriában tartom magam, mintsem megvegyem úgy, hogy két használat után tönkremenjen.

7. Bővült a kis magángyűjteményem.
Könyvekről már meséltem, de szereztem idén két Depi pólót, nyakpántot, kitűzőt, a poharat, nem beszélve arról a csudálatos Bleeding the Stars fan deluxe edition-ről, ami szépen a oltáron polcon hever a bekeretezett képpel együtt. Koncertek terén voltam Road-on is, mert kellett, találkozhattam más magyar zenészekkel is, és bár otthagytam azt a jó kis lelőhelyet, jövőre mindenképpen megyek a bakancsom miatt. Meg még jónéhány relikvia miatt.

8. Megalkottam a legtökéletesebb férfi Simet az egész univerzumban.
Xavier Alvaro már többször szerepelt a posztokban, és bár az életútját még nem teljesen ismerhetitek, annyit elárulhatok, hogy egy sima karakterből kinőtte magát – naptárat készítek a róla készült fotókból, a legendás Pamandás sztori pedig őt köszöntheti, mint új főhőst. Végül is, azon kívül, hogy Simsben nem ölt még sárkányt, minden stimmel. Amúgy is éppen szupersztár színész a gyönyörűségem.

Olyan gyönyörű, hogy besírtok, ugye? Már alig várom, hogy még minőségibb képeket készíthessek róla…

Amy Hozzászólások: 0 Blog





Of Words and Rain A Sip of Multiverse Hope is Here
Szerkesztő: Amy
Név: Mysteries of the Night
Téma: minden, némi bloggal
Hivatalos nyitás: 2006.04.02.
Nyitás blogként: 2010.01.01.
Flauntra költözés: 2018.02.26.
Domaines blogolás: 2019.12.13.
Köszönet: ♥ ♥
Szolgáltató: Flaunt

Sorozatok évadok szerint:

Könyvek értékelések szerint:

Album értékelések szerint:

Az oldal semmilyen kapcsolatban sem áll a Nox Arcana tagjaival, ellentétben néhány megemlített zenekarral, a munkásságuk bemutatása pusztán tájékoztató jellegű! Minden könyvborítómat megszerkesztem, ahogyan bármilyen képet is, amit feltöltök. Amiket felteszek, mind saját gyűjtés, és mindig kiteszem a forrásomat.
A képek többségét viheted, de az írásaim és a védett képeim maradjanak!

A modulok címeit a Lacrimas Profundere munkásságából szemeztem.

• Themes by: Ninaa
Mysteries of the Night © Copyright
2006 - 2020