Hy darlings! \m/ ♥

Tudom, nem arról vagyok híres, hogy szinte minden nap jelentkezek, de szükségem volt egy kis pihenésre. Az utóbbi hetekben leginkább arra játszottam, hogy mentálisan ne égjek ki, mert mostanában állandó délutánosként tengetem a napjaimat, beteg is voltam, szabad napjaimon pedig egyszerűen elmenekültem a Sims világába. Totál magamba zárkóztam, és nem voltam felkészülve arra, hogy bárkivel is beszéljek, aki nem családtag. Nem azért, mert nem tudtam volna megbeszélni XY-nal a gondomat, csak nem volt lelki erőm arra, hogy telefonon pötyögve elmondjam, mizu, mert egyszerűen fáradt voltam. Plusz, szinte mindenki alszik már 11 óra magasságában, úgyhogy pláne.

Kezdjük az elején.

Végre itt az én időm, az ősz, végre lehet vastagabb ruhákat hordani, és végre nem néznek ki azért, mert feketét hordok, mert a többi színben nem érzem jól magam. Még nem dekoráltam ki Halloweenre, még van egy-két dolog, amit előtte meg kell csinálnom, de az már gyerekjáték.

Hy darlings! \m/ ♥

Nyár elején jelentkeztem egy hasonló összesítővel, mi minden történt velem, de ugye azóta számtalan víz lecsordult a Dunán, az élet nem állt meg, sőt, inkább nagyon mozgalmas volt. Azért se kezdtem el előbb írni, mert még mindig beteg vagyok, de igyekszem naturalista módon megoldani a helyzetet, úgyhogy pár nap kell még, amíg azt mondom, hogy 120%-osan jól vagyok.

Mondjuk, hogy a nyarat végigdolgoztam. Párszor kisegítettem, de javarészt délutános műszakban, úgyhogy a kalandjaimat igencsak a közvetlen környezetemre, és az internetre korlátoztam. A társkeresést megint jegeltem, mert ilyen beosztás mellett, amit nem én kértem, megkaptam, hogy munkamániás vagyok, és nem igaz, hogy nem tudok kérni egy nyamvadt két napot egyben… megsúgom, még mindig nem én írom a beosztásomat. Egyelőre azt tudom, hogy lesz októberben és novemberben kettő darab szabad hétvégém, mert egy-egy koncert miatt én kivettem őket XD. Oh, igen, megyek From the Sky-ra (október 21), valamint Down for Whatever + Depresszió kombóra (november 11). Mivel tudom magamról, hogy mennyi felgyülemlett szart kell magamból kiüvölteni, igencsak rám fér, főleg a harmadik csapatnál. Jaj, el ne felejtsem megköszönni Szabinak, hogy Areh könyve megszülethetett miatta.

Apropó, sajnos vele sem tudtam haladni, mert őfensége elnémult megint hetekre. Néha beköszön, hozzám vág egy emlékfoszlányt, aztán eltűnik megint, hogy oldjam meg valahogy, nagylány vagyok XD. De már látom, hogy csatlakoznak azok a szálak, amiket eddig összefűztem, már csak eggyé kellene fonnom ahhoz, hogy rendes történet legyen belőle.

Hy darlings! \m/ ♥

Egyik bloggertársam posztja miatt jött meg az ihlet, hogy én erről írjak, mert hasonló tag volt egyszer még évekkel ezelőtt, de azóta sok víz lefolyt a Dunán, trendek jöttek és mentek, úgyhogy igazából kellett már egy frissítés. De kezdjük az elején.

4 éves voltam, mikor már tudtam írni és olvasni, igaz, hogy nem sokat, de apróságokat, alapokat tudtam. Az első könyvemre már nem emlékszem, amit el kellett olvasnom sajnos, olyan öreg vagyok már :D. Az Egri csillagok volt az első, amiből kellett nyári olvasónaplót írni, de nem fejeztem be, emlékszem, mert bár szerettem a témáját, később kifutottam a nyári programok miatt a határidőből, ezért egy könyvből összegeztem a végén. A legtöbb kötelezőt elolvastam, A két Lotti is kedvencem volt. Jókai Mór nagyon leszívott, és mai napig azt mondom, hogy az ő írásai nagyon nyomasztóak egy tizenévesnek. A Pál utcai fiúk volt az, ami elvette a kedvemet az olvasástól egy pár évre. Megjött a Sims 1, majd a Sims 2, úgyhogy akkor úgy jogosan elveszett az érdeklődésem.

Kölcsönben volt meg anno a Harry Potter és a Bölcsek köve. Az volt a jutalmam, amiért a szomszédban ügyesen teljesítettem matek korrepetáción (már akkor sem voltam hozzá elég okos), és az a lány aranyosan kölcsönadta, hogy olvassam el, ez a generációm csodája. Előbb láttam a filmet mondjuk, de igen, a könyv jobb volt. Csak tavaly volt szerencsém nekem is mind a hét könyvet a polcomra költöztetni, úgyhogy igenis Potter-generációs vagyok, és nekem ez a világ úgymond szent és sérthetetlen. Nem véletlen gyűjtöm a Kinder Joy figurákat sem. Ez a világ olyan nekem és a korosztályomnak, mint a szüleinknek a Star Wars.

Eltelt pár év, és ahogy alakultak a dolgok, betértem egy könyvesboltba még 2008-ban. Már akkor volt egy kezdetleges fantasy regényem (amit sikerült befejeznem rá fél évre, amúúúúgy…), és már akkor is azt vallottam, hogy másoktól olvasni remek forrás ihletet kapni, mert sosem plágium, ha egy-egy szó vagy mondat megihlet annyira, hogy másképp tudom átadni. Ez a könyv volt Darren Shantól a Vámpírok hegye, a sorozat 4. része, amiről már írtam itt a blogban is. A fantasy világa ekkor nyílt meg számomra végérvényesen. Tetszett, hogy mi mindent lehet megtenni, hogy mennyi szabadságot ad az írás.
A vámpírokhoz fűződő irodalmi kötődésem is innen indult, de kellett hozzá a Fekete Tőr Testvériség is, hogy elköteleződjek a műfaj mellett.

Nem ítélek könyvet borítóról, bár volt olyan, amit csak azért vettem meg, mert gyönyörű volt a borítója, és kellemes csalódás ért, mert a tartalma is jó volt. Trendből sose olvastam semmit, és vannak olyanok, amiknek nem értem a hype-ját, mert nagyobb a füstje, mint a lángja. Bevallom, láttam az első két Alkonyat filmet, de nem értettem semmit belőle, mi olyan nagy szám rajta. Számomra inkább nevetséges volt az elgondolás. Jobban szeretek úgy véleményt nyilvánítani, hogy legalább fogalmam van arról, hogy miről van szó. A könyveket nem vagyok hajlandó a kezembe venni, az összes vámpíros könyv kiutálná szerencsétleneket a polcomról, a két Drakula könyvem pedig… hagyjuk :D.

A skandináv krimiket pedig eleinte nem szerettem, mert akkor még nem érdekelt annyira az a fajta világ, amit azok a könyvek tudnak adni. Később, mikor megnéztem a Nyomtalanul c. filmet, akkor úgy valahogy más lett a világ, pedig azt előtte olvastam. Mindig is óvatos voltam a világgal szemben, és amióta az ID csatornán létezek, megmásíthatatlanul hiszem, hogy az embernél gonoszabb állat nem létezik a földön, és a könyvekben leírtak is egy formája ennek. De ott legalább mindig megvan az elkövető.

Most nem akarok beszélni arról a hülyeségről, amit a könyvek fóliázásáról gondolok, mert nem való ide, nem politizálok, és már előttem volt erről egy poszt, ahol már előttem is elmondták a véleményemet.

Hy darlings! \m/ ♥

Szokásos, lélekkiöntős vegyes felvágott következik, mert az előző úgyis rég volt már (májusban, jesszus O.o), úgyhogy elérkezettnek láttam az időt arra, hogy egy icipicit magamnak is jót okozzak azzal, hogy kiöntöm magamból a szennyet. A naplóm amúgy is várat magára, egy jó ideje tervezem vele a találkát, de eddig nem volt rá időm egy bizonyos fehér hajú úriember miatt, aki nem Xavier.

Május amúgy nem is volt annyira régen, tekintve, hogy lassan 2 hónapja volt… de nekem ezen idő alatt megváltozott sok minden. Szerencsére, pozitív irányba, de a hosszú távú eredményekre még várni kell, mint mindenre sajnos. Az új munkahelyemmel nem lőttem mellé szerencsére, nagyon is szeretek ott dolgozni. Nem nehezek a feladatok sem, közel van, a társaság is jó, és hosszú idő után úgy érzem, nem félek a közvetlen főnökömtől, ami ugyancsak egy jó ómen.
Ez a hely egyébként nemrég áthelyezett egy másik utcai boltjukba. Nem is lett volna ezzel gáz, mégha nehezen is küzdök meg a hirtelen változásokkal, úgy voltam vele, hogy idővel biztos jó lesz megint. Csakhogy, olyan dolog jött elő, amiről nem is számítottam rá, hogy találkozni fogok vele: fojtogató, szorongó érzés volt ott lenni. Nem azért, mert nem találtam meg a hangot a többiekkel, vagy rossz feladatokat kaptam volna. A bolt elhelyezkedése, a föld alatt. Az volt a bajom. Mert ha földszinten, vagy akár emeleten lett volna, azt mondom hagyján, kit érdekel, de így már más volt, visszatekintve, hogy nekem volt egy nagyon súlyos esetem 2020 decemberében, amiről már egyszer beszéltem a 227 nap c. posztomban. Most nem linkelném be, a Blog kategóriakeresőjében vissza tudsz olvasni, ha szeretnéd tudni, mi történt akkor.

Hy darlings! \m/ ♥

Szokásom jól eltűnni, és csak heti egyszer jelentkezni, tudom én. De vannak dolgok, amikor az egyáltalán nem nyugtat meg, hogy le tudok írni blogolni, plusz, amúgy sem azt szoktam nézni, van-e itt valaki, vagy sem. Írok, ahogy jól esik :3. Most úgy éreztem, hogy megint nem ártana kiírnom magamból, mi bánt, vagy éppen minek örültem, mert nekem is egy mementó, és amúgy is, már május van. Nem akarok évösszesítőt írni, távol van az még jócskán, és addig még számtalan minden történhet – én meg kis proton módjára vonzom magamhoz a jót, ami lássuk be, nagyon rám férne. Hogy miért is mondtam ezt? Olvass tovább, és megtudod ;)!

Mindenekelőtt, biztos láttátok már Instámon, hogy nemrég összefutottam három bloggertársammal, aminek bővebb apropója Ninaa-nál olvasható. Eleinte nem is akartam menni, mert közben itthon nem volt valami rózsás a helyzet, de Anyu meggyőzött, hogy menjek, ne forduljak be, muszáj kint lennem, mert még fiatal vagyok ahhoz, hogy szenvedjek, nem kell mindenen emésztenem magam. Úgyhogy igen, elindultam.
Rövid időt töltöttünk csak együtt, úgy kb. egy órát, de az sokkal jobb volt, mint amire számítottam. Úgy hirtelen el is felejtettem, hogy amúgy reggel még úgy voltam vele, lelkiismeret-furdalásom lenne, ha elmennék. Szerencsére, nem így történt. Ó, és igen, nem vert meg, mert Areh könyve még nincs kész. Mostanában amúgy sem körülötte forgott a világom, bármennyire is szeretném 😀

A képet Ninaa engedélyével másodközlöm!

Ott volt még Anne és Eszti is, bár Esztivel nálunk kéthetente-havonta egyszer az összefutás állandó jellemmel bír, de mint kiderült, Anne is tök közel van hozzánk, így elképzelhető, hogy előbb vagy utóbb megint összefutunk :3.
Köszönöm lányok, hogy talizhattunk, még sokszor ilyet! ♥ És nagyon szeretném, ha legközelebb többen lennénk, pl. Klau vagy Eszter :3 ♥♥♥

Most ezt ilyen rövidre terveztem, hogy lássátok még élek, csak nincs kedvem beszélni róla. Később talán, de akkor sem biztos. Köszönöm, hogy itt voltatok! ♥

Hy darlings! \m/ ♥

Csak egy rövid megemlékezésszerű posztot szeretnék írni, mert sajnos sok kedvem nincs az ünnepléshez, de mégiscsak ez egy nemes nap, és nem akartam elmenni mellette szó nélkül. Egy picit csaltam ugyan, mert megkérdeztem a csoportban, mit tudok írni egyáltalán egy olyan nem jelentős számon, mint a 17, de kaptam néhány tippet, innen is köszönöm nektek.

Mi(ke)t tervezek még?
Megpróbálok nem tervezni, mert abból nem lesz semmi jó. Ahogy esik úgy, puffan.
De szeretném visszahozni az ajánlókat mindenképpen, meg kicsivel többet írni az írásaimról, mert azzal rajtam kívül szerintem senki sincs tisztában (még azok sem teljesen, akik olvasták már a beleolvasó doksit). Mostanában úgyis sok ötletem támadt, aztán hátha sikerül egybeolvasztani azt a sok mindent, ami a fejemben van.
Borítótervek is készülnek (még a Beyond Time is újat fog kapni, mert egységeset szeretnék), de erről majd mindenképpen későn.

Kiket ismertem meg eddig, tőlük mit tanultam?
Hosszú lenne a lista, mert akiket eddig megismertem, vagy folytatja a blogolást, és ott tudok vele beszélgetni, vagy már nem folytatja, de kialakult köztünk egy olyan kapcsolat, hogy napi szinten beszélünk Messengeren. Linkelni nem fogok most (mert oldalt megtalálod a linkeket), így őket ismerem, van, akit személyesen is szerencsére:
Klau, Ninaa, Eszti, Eszter, Andi, Gina, Anne D., Petra, Kitti, Lubna, Abeth

És elnézést, akit éppen kihagytam.
Volt, aki már nem blogol, de őket most nem sorolnám ide. De ha esetleg kimaradtál, akkor kérlek, a kommentekben jelezd :3.

Annak idején mit vártam, hova fog a blog fajulni?
Sosem volt tervem, mit akarok a bloggal igazából, így mivel nincs célja, így igazából egyhamar nem is lesz vége, mégha csak apránként is írok bármit. Jól esett kiadni magamból, minek örültem, mi bántott, milyen napom volt. Szerettem beszámolni, éppen hogy telt egy találkozó, de aztán egy csúnya véletlen miatt ezeket is alább hagytam. Azt azóta lerendeztem egyébként, de valahogy nem tudok már annyira önfeledten írni erről.

Volt valami tervem, mit akartam akkor?
Önmagamat adni anélkül, hogy megbélyegeznének.