Hy darlings! ♥ \m/

Ebben a kategóriában elég régen született poszt, így úgy éreztem, itt lenne az ideje, hogy végre megint írjak, mert nekünk nőknek igenis fontos, hogy nézünk ki.
Elég sokáig úgy voltam vele, hogy minimálisan érdekel csak, ahogy én kinézek, és többé-kevésbé el tudtam fogadni azt, ahogy kinézek. Életem talán egyik legrosszabb hazugsága volt saját magammal szemben. Hiába próbálkoztam, egyszerűen egy-két napig tartott, hogy azt mondtam magamnak, elégedett vagyok a külsőmmel, de utána rögtön találtam valamit, ami miatt belekötöttem saját magamba.

Mindig is hadilábon álltam a kilókkal, ezt sosem tagadtam, így most sem fogom. Valamiért sosem volt meg bennem az az elköteleződés, hogy ezen változtatni fogok úgy, hogy az hosszú távú lesz. A leghosszabb időszak, amiről biztosan tudom, hogy végigcsináltam az edzést heti háromszor az egy órát, az mindössze két hét volt. Persze, sosem voltak nagy elvárásaim magam felé, nem akartam sose maratont futni, vagy hegyet mászni. Egy dolog zavart, az pedig nem volt más, mint a tulajdon testem.

Délelőtt úgy félálomban benyomtam a tévét, hogy mondom, nézzek egy kis műsort, és így akadtam a TLC-n arra a műsorra, ahol olyan emberek történetét mutatták be, akik rengeteg kilótól szabadultak meg, és a lógó bőr pedig megkeserítette az életüket. Jómagam is küzd ezzel a lógó bőr problémával, és ahogy végignéztem, megfogalmazódott bennem valami: csak azoknak jár ilyen fontos műtét, akik legalább 80-100 kilótól szabadultak meg, vagy azok is reménykedhetnek, akik csak 10-20 kilótól?

Miközben ezen elkezdtem agyalni, ittam az első kávém, és elgondolkoztam azon, hogy talán ebbe én is belevághatnék. Bár többnyire 40-50 éveseket mutattak, Amerikában meg egész iparág épült erre, hogy az elhízott embereken segítsenek (segélyből „csak” 2 bevásárlókocsit tudnak telerakni, annyira olcsó kint a kaja…). Egyetlen 24 éves lány volt, aki úgy cirka 5 év alatt érte el, hogy testhez álló ruhát merjen felvenni.

Nálunk annyit tudnék elérni, hogy a háziorvosomnak sírhatnék (aki amúgy gratulált a súlyvesztésemhez még áprilisban!), hogy az egész eltorzult testem olyan szinten elnyom lelkileg, hogy nem látok más kiutat, és akkor talán elküldene egy plasztikai sebészhez. De az is lehet, hogy simán kizavar, hogy ne legyek egy lusta disznó, és mozduljak meg. A tb elvileg ezt állja, bár nem tudom, nekem hányszor és mekkora beavatkozásra lenne szükség.
Még ha bele is mennék (de nem fogok), akkor a lábadozási idő elvenne egy csomó időt, amíg nem tudok mit kezdeni magammal. Plusz, lehet, hogy egy előzetes felmérés során találnak valamit, amitől félek. Évekkel korábban se az endokrinológia, se a nőgyógyászat, se az ultrahang nem talált a szervezetemben semmit, de az évekkel korábban volt, 2014-2015 környékén.

Megpróbálom felsorakoztatni a pro és kontra érveket, melyik hogy érné meg jobban:

Plasztikai beavatkozás pro
» viszonylag hamar megvan az az alkat, ami megfelel, hiszen a doktor szó szerint személyre szab
» altatásban végzik
» nem kell szenvedni az edzőteremben, hogy elérd az alkatod

Plasztikai beavatkozás kontra
» ha nem fizeti a tb, akkor bizony hat számjegynél kezdődik az összeg, és a csillagos égig is felmehet az ár
» hosszú a lábadozási idő
» többfordulós, mert elsőre nem az egész testet szabják át
» felmerülhetnek olyan akadályok, ami miatt a műtétet nem tudják elvégezni
» még ha el is halványul a varrat, ott maradhatnak olyan hegek, ami után újabb műtétre szorulsz

A másik oldal, amit sokan életmódszerűen űznek, és erre teszik a voksukat, néha hevesen tüntetve a műtét ellen, az edzés.

Számtalan edzést kipróbáltam, van, amit elég sokáig csináltam, és akkor lett is valami eredménye: minden ruhám bővebb lett rám. Később, az albérlet és a sokszor 12-16 órás munkarend miatt nem táplálkoztam annyit, de rengeteget mozogtam, és leadtam 15 kilót. Azóta egyáltalán nem híztam egy értékhatár fölé, aminek rettenetesen örülök, DE! még mindig messze vagyok az ideális & vágyott testsúlytól.

Nem egyszer nézem magam a tükörben, és látom, hogy hol vannak ezek a területek. Már van előtte fotóm, centiket holnap mérek újra, mert június elején mértem utoljára. Valami változásra számítok, de nem iszom előre a medve bőrére, mert pofára eshetek.

Mint előbb, most is leírom a pro és kontra oldalakat az edzéssel kapcsolatban. Van benne némi tapasztalatom is, hiszen amióta csak leérettségiztem, küzdök ezzel, és van egy fitneszes a családban:

Edzés pro
» egészségesebb leszel tőle (evidens, Amci…)
» beáll egy rutin az életedbe
» hatalmas motivációt tud adni, hogyha valaki olyan támogat, aki hasonló cipőben járt, mint te
» minden olyan ruhát megvehetsz, amit eddig nem kaptál a méretedben
» megnéz az ellenkező nem
» szintén nagy motiválást ad egy olyan zene, aminek fontos üzenete van számodra

Edzés kontra
» elfáradsz, ha nem megfelelően csinálod
» nem minden eszköz található meg otthon
» drága az edzőterem, és nem szimpatikus alakok járnak be
» az élelmiszerek gyakran drágábbak, mint a normális ételek
» a táplálékkiegészítőknek van káros mellékhatása (túlzott fehérjebevitel esetén sok pattanás pl.)

Próbáltam tényleg tapasztalatok alapján összeírni az érveimet, csak nem írtam hatalmas hülyeséget. Máskülönben nem írtam volna :D.

Annyi biztos, hogy már elkezdtem magamnak egy motivációs levelet írni, miért lenne fontos nekem, hogy végre tovább csináljam egy hétnél. Végre nem úgy látnám magam, mint egy rakás szerencsétlenség, hanem, mint egy Disney-hercegnő (enyhe túlzással…).

Lehet, hogy tényleg ennyire gyenge az akaraterőm, hogy nem megy egy kis időnél tovább? Minek kell vajon bekövetkeznie, hogy a kitartásom olyan legyen, aminek lesz eredménye is?

Elég rég nem írtam egyáltalán semmit arról, hol tartok az én nagy fogyásomban. Igaz, hogy mostanában csak kevesebbet tudok mozogni, és csak pár egyszerűbb rutinfeladatra vagyok képes még lefekvés előtt és ébredés után, mégis szépen haladok.

November óta ugyanis már 10 kilótól szabadultam meg. Az eredmény már a ruháimon is látszik, de egyelőre még mindig nem akarok újakat szerezni. Amik idáig akárcsak egy kicsit is feszültek rajtam, mostanra úgy ahogy tökéletesen állnak rajtam. A karjaimmal még mindig nem vagyok megelégedve, pedig gyakorlatilag az egér helyett súlyzó nőtt ki a tenyeremből. Mondjuk lehet, hogy nemsokára egy másik edzéstervet kell keresnem, mert kezdenek látszódni azok a területek, ahova még több energiát kell ölnöm. Főleg a derék-csípő-has-comb négyes, és persze a karjaim. Ajánlásokat szívesen veszek :).

Bár a hormonjaim még mindig rosszalkodnak velem, úgy döntöttem, elég megnézem, mi van akkor, ha gyógyszerek nélkül fogyok, és ha akkor sem változnak a dolgok, akkor fogom ismét felkeresni az orvost. Az elhízásnak nem csak a bővebb ruhák a mellékhatásai.

Viszont talán azt eddig még nem írtam le, de bizony nagyon minimális mennyiségben fogyasztok sót és cukrot is. Nem úgy, hogy egy tábla csokit vagy egy fűszeresebb ételt. Az édesítőszerrel borzasztó a kávé, ráadásul szintetikus drog, én meg arra nem akarok rászokni. A só azért is kell, hogy ne görcsöljenek az izmaim, de nem nagyon használok mást egyáltalán. Még szerencse, hogy só nélkül főzünk, mert van olyan étel, amihez nem kell egyáltalán só, mert úgy is finom, ahogy van.

Messze van még az álomsúlyom, de ha így folytatom, a végén egész hamar el fogom érni. Édességet persze kívánok ilyen téren, de egy pudinggal vagy egy túró rudival beérem, és az az összes nagyobb mennyiségű cukorbevitelem. De le is dolgozom azt rögtön, plusz egy epizódot letekerek.

Sosem gondoltam volna azonban, hogy nekem egyszerre ennyi fogyás össze fog jönni. Tudom, hogy hihetetlenül nagy lustaságra vagyok képes, és komolyan rosszul érzem magam, ha egy nap nem mozgok legalább fél órát, ha egyet nem is. Motiváció van, cél van, és a löketet is megkaptam ahhoz, hogy ne álljak le. És szerintem akkor sem fogok leállni, ha már elértem a célomat.

Miközben éppen azon vagyok, hogy elmúljon a fejfájásom, a netet olvasva több cikkbe is belefutottam. Bár ne tettem volna.

Ahogy azt a címből is sejthetitek, találkoztam egy olyannal, amiben az a személy mindenféle csodaport meg szert fog használni a fogyása során. Annyi biztos, hogy idősebb nálam, és nő az illető. Nem, nem ismerem, és valami random oldalon találtam, amit kihozott a Google.

A fogyásnak és az egész életmódváltásnak egyetlen egy kis titka van, amit mindenkinek észben kellene tartania (és igazítania a pénztárcájához): akaraterő!

Az ilyen csodaporok, kapszulák borsos áruk miatt igazán nem a magamfajta célközönségnek valóak, de amúgy sem hiszek bennük.

• Egy ilyen por el fogja indítani a fogyást? Nem.
• Bármilyen kapszula tenni fog azért, hogy felállj a géptől? Nem.
• Az ilyenek adnak bármilyen motivációt is? Nem.

Az egy dolog, hogy eldöntötted, hogy változtatsz magadon, ezért büszke is vagyok mindenkire, aki erre hajtja a fejét, de az ésszerűtlen megoldásokat nem szeretem. Hány ilyen-olyan sikertörténet van, hogy nem használt egyetlen egy testépítő kazettát, nem vett semmit, hogy ezen változtasson.

Anya mondta mindig, hogy minden az agyban dől el, és ez így is van. Lehet, hogy valaki meg az én módszeremet, az önerőből, mindenféle segítség nélküli életmódváltást ellenzi, de emberek vagyunk, mindenkinek másképp kell megoldani a problémát. Ha lenne is pénzem ilyen csodaporokra, előbb törne le a kezem, minthogy egyáltalán pénzt adjak ki értük, vagy beszéljek egy dietetikussal. Én látom, min kell változtatnom, mit kell ennem/innom, mit nem szabad. Azt is tudom, melyik testrészemre mit kell csinálnom, hogy az még ha lassan is, de elkezdjen visszavonulni.

Annak örülök, hogy anno kiderült, hogy semmi belső problémám nincs a hormonokon kívül. Ezt tudom gyógyszerrel kezelni, bár lehet, hogy egy erősebb kellene. Viszont lehet, hogy ennek meg több idő kell, míg kifejti a hatását. De jövő héten amúgy is el kell mennem a következő adagot felíratni. Előre látom, hogy ott valami kaland lesz.

Az edzést sikerült heti három alkalomig felhúznom, azt is jó egy-másfél órára. Direkt olyan számlistát írtam, amik alatt emlékszem, mit kell csinálnom, hogy hasson. Szinte csalódottan vettem tegnap észre, hogy a Primo Victoria után nincs több dal, amire csinálhatnék valamit, úgyhogy még sétáltam pár kört a lakásban levezetőként, majd nyújtottam. Közben szigorúan 4-5 korty vizet iszom, és igen, sikerül úgy megizzasztanom magam, hogy nem öltöztem abba a nevetséges joggingba. Úgyis utálom, mikor hallom a susogást…

Ráadásul dilemmában vagyok, hogy mivel nem tudom, mit együnk a szülinapomon. Nehéz úgy, hogy olcsó is legyen, finom is, és egészséges is. Szerencsére rögtön vissza tudom fogni magam, mikor elszalad a fejemben a kívánságló olyanokért, amiket már nem eszek. És ha ennék is, bűntudatom lenne utána, hogy ettem. A joghurtos torta még mindig családi kedvenc, talán az lesz, még nem tudom. És talán először mondom azt, hogy a kaják Szent Grálja, a mogyorós csirke nem fog az étlapon szerepelni. Igaz, hogy az erős paprika és az újhagyma miatt tényleg tisztítja a szervezetet, de a plusz cukorral is számolok, amit az erősségük enyhítésére szoktunk beletenni. Még nem tudom :/

És ha már ennyit pofáztam, inkább megyek, és edzek. A fejfájásom meg múljon el. Lehet azért fáj, mert nem edzettem még :D.

A súlyom egész szépen alakul, igaz, néha-néha meginog egy kicsit, és pár dekával többet mutat a mérleg. Én tudom, hogy nekem a lassú, de biztos módszerem van, (azt is, hogy nem mostanában kellett volna ezzel még komolyabban foglalkozni…), és ha tényleg nem jönne közbe semmi, akkor rendszerrel hamar lemenne az a felesleg, amit a testem védekezés alatt felhalmozott magára.

Az utóbbi hetekben elég sok minden történt, ami miatt nem tudtam még csak egy kis fél órát szánni a testmozgásra.

Szerencsére, az a tudat, hogy magam miatt kezdtem edzeni, az mindig előrelöki a tudatomat, hogyha elértem az egyik legnagyobb célom, akkor igenis képes vagyok a legvégsőkig elmenni. A végébe még sosem gondoltam bele, mi lesz, ha elérem azt a súlyt, ahol boldogan érezhetem magam, és nem mellesleg, a magasságomhoz is pont illik.

Hiába mondja anya, hogy metalra nem lehet edzeni, nekem ez ad motivációt, ez söpör ki annyira mindent a fejemből, hogy maximum néha figyelek a szövegekre. Más zenére agresszív leszek, és elrontom, gyorsabban csinálom, nem jó helyzetben veszek levegőt, és megtörténik a katasztrófa. Zene az mindig Sabaton. Valahogy az ő zenéjük az, ami nem csak ironikusan illik a valódi nevem jelentéséhez, hanem óriási erő van a dalokban, és edzés alatt az az erő bennem is felgyülemlik, és háborúba vonulás helyett megtámadom a súlyzókat és a taposógépet ;DDD.

A lista egy órás, bár tervezem kibővíteni később, ha már a térdeim miatt futhatok is (bár mit akarok, az első sorért olyan sprinteket szoktam hozni, hogy azt a volt tesitanárjaim is megcsodálnák). Akkor biztosan belistázom még a Five Finger Death Punch-ot, mert az új album egy hónapon belül kijön, és amiket hallottam eddig, azokra mind felfigyeltek az izmaim. Hol is vagy már szeptember?

Ezt a cikket nemrég találtam, és úgy éreztem, jobb, ha itt is itt van. Vannak benne megfontolandó dolgok.

[Forrás]

Ha nekiláttál edzeni – bármikor és bármilyen formában – az nagyon is dicséretes. De ha nem csak hobbiból szeretnél sportolni, hanem konkrét céljaid vannak (mint a célzott izom építés, vagy a zsírégetés), akkor egyáltalán nem mindegy, hogyan és mikor edzel! Kíváncsi vagy, hogy lehetsz a leghatékonyabb?

1. Kardió reggel
Kétségtelen, a legnehezebb dolog hajnalban felkelni, mondjuk 1-1,5 órával a munka előtt csak azért, hogy elmehess kardiózni. Pedig amennyire nehéz, annyira hasznos ez a rutin: a reggeli kardió a leghatékonyabb zsírégető edzésforma.

További nagy előnye, hogy a munkába sokkal fittebben és frissebben mehetsz, ráadásul úgy telhet el a napod, hogy tudod, te már tettél az egészségedért. De miért ilyen hatékony a reggeli mozgás?

Nos, azért, mert ilyenkor az esti vacsorának hűlt helye van, a szervezeted nem tud szénhidrátokhoz nyúlni, kénytelen a tartalékokból energiát meríteni.

Persze ehhez az kell, hogy tényleg éhgyomorral állj neki sportolni (pl. kocogni, lépcsőzni, biciklizni), de ha képes vagy rá, akkor nagyon látványos eredményt érhetsz el!

Holy Merlin, ezer éve nem számoltam be az eredményeimről. Új tervet eszeltem ki az edzéshez: este folytatom eme nagyszerű tevékenységet.

Most biztos furcsán néztek rám, de igen, képtelen voltam az esti órákra időzíteni a testmozgást. Ettől a kánikulától rettenetesen rosszul vagyok, és sajnos elképzelhető, hogy pár évtizeden belül szenvedni fogok a magas vérnyomástól, így nekem nem mindegy. Ebben a hőségben még 3-4 liternyi víz mellett se mertem bevállalni nappal.

Este azonban eszméletlen jó!

Direkt nem kapcsoltam be a ventilátort, és éreztem, hogy így is megtette a hatását. Rendesen jön a víz belőlem, ahogy azt elterveztem. Már várom azt az időt, mikor lehet végre kardigánt és mackónadrágot hordani, mert akkor tervezek futni is öcsémmel – azt is estefelé.

Valahogy, ahogy közeledik az ősz, egyre több energiát érzek magamban, és ezt jónak érzem. Bárcsak minden más egyebet meg tudnék oldani, nem csak azt, hogy szép vékony legyek…

Jó lenne egyszer elérni, mint egy múltkori sikeremet, hogy hétből öt napot végigedzettem. Az nekem olyan diadalmas hét volt, hogy azóta is edzem magam rá. Igenis menni fog még egyszer, sőt, tovább is!