Megejtettem utamat az endokrinológushoz, hátha megtudhatom, miért vannak ilyen bajaim. Anyu kísért el, mert róla tudtam, hogy okosakat tud mondani. Negyed 2-kor már kint várakoztunk a folyosón. A vérvételi eredményeimet alig lehetett látni, olyan kevés tinta volt anno a nyomtatóban, hogy az valami eszméletlen… de ők mégis ki tudták venni a lényeget.

A lényeg az, hogy se cukros nem vagyok, de még a pajzsmirigyem is tökéletesen úgy működik, ahogy azt egy normális emberi pajzsmirigynek (XD) tennie kell. A doki a mellékvesémre gyanakszik, hogy ott lehet valami, ezért mennem kell majd nőgyógyászatra és hasi ultrahangra is. És, még egy poén: október 8-án, életem 25. évének első napján mehetek reggel hétre, éhgyomorra, vérvételre. MEGINT!!!! ; – ; Még mindig látszik a múltkori duplakaros vérvétele helye, igaz, hogy már csak annyira, mintha frontálisan leboxoltam volna egyet a kilincsnek.

Az egész cuccal majd december 17-én kell visszamennem, aztán majd felállítják a pontos bajomat. De ez egy szinten megnyugtat, hogy nem a pajzsmirigyemnek van baja, hanem valahol a mellékvesémben van gáz. Holnap reggel meg kérhetek időpontokat, mivel délután már nem lehet kérni sehol semmit -.-„. Csak lennék már túl mindenen.

Anya szerint, ha kapok rá megfelelő gyógyszereket, nem csak a fogyás fog beindulni, de a hangom is magasodni fog, meg elvileg a melleim is nőni fognak. Egyiknek sem örülök a fogyáson kívül. Sokan mondták már, hogy tök kellemes mély hangom van, személy szerint meg nem akarok ennél is nagyobb melleket xD. Bár anyám szerint ezek kicsik, ezzel nem értek egyet. Zavar, hogy ekkorák, na. És tudom, hogy edzéssel ez lemenne, de hát most már legalább tudom, hol a probléma.

Elnézést, hogy eltűntem, de amióta helyrejöttem, ismét edzek, és néha annyira lefáradok, hogy nincs erőm egyáltalán semmihez, így csak ülök és bambulok ki magam elé. De ma anyám megdicsért, hogy kezd látszani, hogy sokat edzek, és semmi máson se élek már három napja, csak párolt zöldségeken. Jó, ma bűnöztem, a mai ebédhez linzerkarika volt, és mikor hoztuk hazafelé öcsémmel, nem bírtuk ki, hogy ne nassoljunk egy kicsit… :D. Mondjuk jó, edzek is mellette, szóval nem aggódom. Valahol olvastam, hogy az életmódváltásnál, vagy edzésnél 70% a kaja, és 30% a testmozgás. De azt hiszem, a diétánál, aki jártasabb ebben, kérem, korrigáljon! 🙂

Egyszerűen imádom az új Sabatont, és kezd a fülembe mászni az új Lord of the Lost is ❤. Egyszerűen annyira jó. Idén be kell szereznem egy Sabaton pólót. Ezt tessék meghallgatni, és azonnal svéd-, meg történelemmániás leszel, ja, és Sabaton függő.

Gyerekek, tessék szurkolni nekem, hogy hétfőig búcsút mondjak ennek a fránya betegségnek a hátulütőjének, különben nem mehetek vérvételre, és sosem jutok el egy endokrinológushoz (*lö Amanda, aki úgy lázas, hogy vért akar adni*)!

Mégiscsak jobb lenne tudni, hogy most azért megy-e nehezebben a fogyás, mert valami bennem nem úgy működik, ahogy kéne. Mondjuk, erre már rájöttem, hogy valami nem kóser, de csak most volt csak elég merszem ezzel szembenézni. Még szerencse, hogy tudok kikre számítani ❤.

Viszonylag nem kell sokat leadnom, mert a fele nem zsír, hanem víz. És a vizet nehezebb leadni, higgyétek el, 2012 óta próbálok megszabadulni tőle. Hogy törődjön magával az ember, ha más emberek (vizsgák, meló, tömegközlekedés) befolyásolják? Jól hangzik a citromos víz, de a citrom drága. A zöld tea is, pedig már azt is kipróbáltam párszor, és ha nem öntöm tele cukorral, akkor biztos menne is. Tényleg el kellene járnom úszni a közeli uszodába, ott van szauna is, korlátlan használttal… viszem a finn zászlóm törülközőként.

Hiányzik az edzés, megint ez kell mondanom. Valahogy az a rutin, amit az edzés köré építettem, kiesett, és most látom csak a hiányát. Míg nem voltam beteg, tudtam, mikor kell kelnem, meddig fordíthatok, mikor egyek úgy, hogy megvárjam az egyórás korlátot edzés előtt. Az edzés utáni hideg fürdő a világ legjobb élménye. Remélem, visszaáll ez majd jövő héttől.

Még hétfőn a kicsi agyam kitalálta, hogy mivel lusta dög vagyok, nem ártana, ha nem csak magamat és titeket is mozgásra inspirálnálak a képekkel, hanem halál komolyan meg is fogadnám, ezért kitaláltam, hogy ezt a hetet végigedzem.

Ma volt az ötödik nap, és észrevettem, hogy egyre jobban mennek olyan mozdulatok, amiknél még hétfőn kifulladtam, például a fekve biciklizés, vagy a kitörés. A kaja az nem változott idáig, talán csak annyi, hogy sikerült beállítanom, hogy minden reggel igyak egy bögre vizet kávé előtt (igen, ez nekem a kávémániásnak érvágás volt XD, de megcsináltam ^^), és hat után csak sima müzlit egyek vagy natúr joghurttal, vagy csak magában.

Nem mondom, hogy nem fáradok ki, vagy nem tör fel bennem egy érzés, hogy „hagyd a fenébe”, de ilyenkor mindig eszembe jut, hogy miért küzdök. Mondom, rám sem jó, miért maradjon (2012-ben még ezt mondtam), erre most már komolyan elhatároztam, hogy nyáron ebben fogok mászkálni. Anya szerint lábam van már hozzá, már csak karra kell edzeni, meg a nehezebb területekről. Nyárra nem hiszem, hogy látszódni fog, mert ez a nyamvadt víz nehezen megy le. Lúgosítani meg nem szabad.

Mindig a Five Finger hozza meg a kedvem az edzéshez, és ez tök jó. Múltkor is hallgatott öcsém, és előbbre hoztam két órával.

Tudom, hogy csak arra kell várni, míg megindul a víz, ezért kellene vízhajtó. Kávét és teát iszom a víz mellé, és bár nem számolom a kalóriákat, mint ahogy az ostoba csajlapok mondják. Hetente egyszer mérem a súlyom, és akkor kerül elő a szabómérő is.Tény, hogy elsőre nem látszik semmi, de amit a kreatív naplómba írtam, azok a kis sorok segíteni fognak.

Do it, Amy, do it Amy!