A súlyom egész szépen alakul, igaz, néha-néha meginog egy kicsit, és pár dekával többet mutat a mérleg. Én tudom, hogy nekem a lassú, de biztos módszerem van, (azt is, hogy nem mostanában kellett volna ezzel még komolyabban foglalkozni…), és ha tényleg nem jönne közbe semmi, akkor rendszerrel hamar lemenne az a felesleg, amit a testem védekezés alatt felhalmozott magára.

Az utóbbi hetekben elég sok minden történt, ami miatt nem tudtam még csak egy kis fél órát szánni a testmozgásra.

Szerencsére, az a tudat, hogy magam miatt kezdtem edzeni, az mindig előrelöki a tudatomat, hogyha elértem az egyik legnagyobb célom, akkor igenis képes vagyok a legvégsőkig elmenni. A végébe még sosem gondoltam bele, mi lesz, ha elérem azt a súlyt, ahol boldogan érezhetem magam, és nem mellesleg, a magasságomhoz is pont illik.

Hiába mondja anya, hogy metalra nem lehet edzeni, nekem ez ad motivációt, ez söpör ki annyira mindent a fejemből, hogy maximum néha figyelek a szövegekre. Más zenére agresszív leszek, és elrontom, gyorsabban csinálom, nem jó helyzetben veszek levegőt, és megtörténik a katasztrófa. Zene az mindig Sabaton. Valahogy az ő zenéjük az, ami nem csak ironikusan illik a valódi nevem jelentéséhez, hanem óriási erő van a dalokban, és edzés alatt az az erő bennem is felgyülemlik, és háborúba vonulás helyett megtámadom a súlyzókat és a taposógépet ;DDD.

A lista egy órás, bár tervezem kibővíteni később, ha már a térdeim miatt futhatok is (bár mit akarok, az első sorért olyan sprinteket szoktam hozni, hogy azt a volt tesitanárjaim is megcsodálnák). Akkor biztosan belistázom még a Five Finger Death Punch-ot, mert az új album egy hónapon belül kijön, és amiket hallottam eddig, azokra mind felfigyeltek az izmaim. Hol is vagy már szeptember?