Főoldal Amy Regények Extrák Galéria Oldal
Mysteries of the Night
Egy csippetnyi blog egy nem átlagos lány tollából.
2020/08/11
Zene – Five Finger Death Punch: Burn It Down
Írta: Amy | Hozzászólások: 6 | Kategóriák: My Fit Diary

Hy darlings! ♥ \m/

Ebben a kategóriában elég régen született poszt, így úgy éreztem, itt lenne az ideje, hogy végre megint írjak, mert nekünk nőknek igenis fontos, hogy nézünk ki.
Elég sokáig úgy voltam vele, hogy minimálisan érdekel csak, ahogy én kinézek, és többé-kevésbé el tudtam fogadni azt, ahogy kinézek. Életem talán egyik legrosszabb hazugsága volt saját magammal szemben. Hiába próbálkoztam, egyszerűen egy-két napig tartott, hogy azt mondtam magamnak, elégedett vagyok a külsőmmel, de utána rögtön találtam valamit, ami miatt belekötöttem saját magamba.

Mindig is hadilábon álltam a kilókkal, ezt sosem tagadtam, így most sem fogom. Valamiért sosem volt meg bennem az az elköteleződés, hogy ezen változtatni fogok úgy, hogy az hosszú távú lesz. A leghosszabb időszak, amiről biztosan tudom, hogy végigcsináltam az edzést heti háromszor az egy órát, az mindössze két hét volt. Persze, sosem voltak nagy elvárásaim magam felé, nem akartam sose maratont futni, vagy hegyet mászni. Egy dolog zavart, az pedig nem volt más, mint a tulajdon testem.

Őszintén megmondom, az elmúlt 2-3 évben a súlyom lefelé ment, aminek borzasztóan örültem. Nem edzettem, sportnak a legnagyobb jóindulattal a busz után való futást mertem mondani, de mégis, 2017 elejére mindössze 8 kiló választott el az álomsúlyomtól. Akkor nagyon pozitív voltam azzal a gondolattal, hogy simán meg tudom csinálni, de aztán, jött a meló, ami nekem már akkor sem 8 órás volt, hanem simán 10-12 órás, úgyhogy hazaérve sokszor lelki erőm nem volt egyáltalán súlyt emelni, így nagyon lassan kikopott az edzés a mindennapjaimból (örök hiba, tudom).

Időről időre vannak fellángolásaim, hogy úristen, most azonnal meg akarom formálni a testem, hogy ne legyen ilyen ronda. És tudom, hogy ott hibázom el mindig, hogy kapásból „de”-vel folytatom a mondatot, és úgy tűnhet a továbbiakban, hogy kifogásokat keresek, de nem kerestem soha. Az ok igazából az, hogy nem volt elég kitartásom, nem volt soha elég motivációm arra, hogy minden nap azzal noszogassam magam, hogy emeljem fel a fenekem, és tegyek azért az alkatért, ami a fejemben van.

Teltek a hónapok, és közben fel sem tűnt, hogy közben megint szűkek a ruháim, és kifáradok, ha lépcsőznöm kell, még akkor is, ha csak egy emeletet kell felmennem. Azzal nem volt sosem bajom, hogy a szívem nem kezdett gyorsabban dobogni, ha éppen nagyon megmozgattam magam, de észrevettem, hogy lassan nehezebben megy.
Megjött a koronavírus, és én a májusi elbocsátásomig dolgoztam. Már akkor is simán megtehettem volna, hogy nekiállok edzeni, de mindig volt valami, ami jobban érdekelt, minthogy motivációt keressek, hogy miért. Igaz, akkor volt egy kisebb mentális kiégésem is. Azóta interjúkra jártam, voltam úgy tanfolyamon, hogyha nem mentem volna el betegállományba, semmit sem kaptam volna érte, így igazából annyi időm van, mint a tenger. Hangsúlyozom, bár ne lenne megint, de lehet addigra fel se fog tűnni, hogy beleépítettem az edzést.

Azt hiszem, van áttörés

Kicsit elkanyarodnék a fitnesz-témájától.
Mikor elkezdtem arcokat keresni a történeteimben szereplőkhöz, álmomban sem mertem volna azt gondolni, hogy bizony ott találom meg azt a motivációt, ami végül olyan erős, hogy egyszerűen már az zavar, hogyha kimarad egy nap, és nem mozogtam valamennyit.
Legfőképpen Instagramon szoktam nézelődni emberek után, mert ott aztán azt is megtalálom, amit/akit amúgy nem akarok, így jutottam el az alább látható fiatalemberhez. Először rávágtam, hogy az egyik szereplő, mert a megjelenése egy kicsit emlékeztet arra, hogy akár születhetett volna Asszíriában is, de nem ez a lényeg. Bekövettem a fickót, és ahogy néztem a képeit, egy pár napra rá megindult a kis vezérhangya a fejemben:

Van-e annyira elegem már a megjelenésemből, hogy kész vagyok változtatni rajta? Igen
Ragaszkodom-e ahhoz az elképzeléshez, ami a fejemben él, és nem adok le belőle? Nevessetek ki, de igen
Csak úgy szerezhetem meg az elképzeléseimben szereplő egyént, ha a testem is hozzá passzol? Úgy vélem, igen.

Teljesen jogosan gondolhatjátok azt, hogy megőrültem, hogy egy fiktív, vagy részben fiktív személy miatt akarok változtatni, és hogy ez a legnagyobb hiba a világon, amit csak el lehet követni. És már előre látom, hogy kapni fogom a hideget, hogy mit képzelek én magamról stb. miért nem jó az átlagos, stb.

Pont ez a bajom, hogy az átlagost szeretném, de amíg én nem érzem úgy, hogy akárki mellett meg tudok jelenni, addig nem is lesz meg az az akárki. Egy bálnának érzem magam, és ezen csak úgy tudok változtatni, ha elképzelem magam egy sportos testalkatú valaki mellett.
A mostani testem látványa nem tetszik az elképzelésem mellett. Hogy változtathatok rajta? Felemelem a fenekem, és megmutatom, hogy igenis képes vagyok rá.
Az elképzelésem meg igenis létezik, és itthon létezik, akár lakhat a szomszédban is, de amíg rajtam van ez a rengeteg a felesleg, és nincs emiatt a felesleg miatt önbizalmam, átnéz rajtam, mint a bokron.
Arról meg nem ebben a posztban szeretnék beszélni, milyen srácokkal találkoztam, és hogy milyen tapasztalataim voltak.

Úgymond köszönettel tartozom emiatt Reza Rashennek, aki azt se tudja, hogy létezem, de valahogy a képei segítettek eljutni arra a pontra, hogy elegem van abból, hogy sosincs elég motivációm, hogy csak álmodozom arról, hogy vékony vagyok, és nem félek attól, hogy nem kell eggyel nagyobb méretet vennem a ruhákból, mert azokban érzem jól magam.

Úgyhogy ha időről időre megjelennek motivációs képekkel telerakott posztok, vagy éppen hosszabban írok az eredményeimről, ne lepődjetek meg. Csak így fogom elérni azt, hogy billentyűzet nélkül megtaláljam a nagy Őt, mert addig nem is fog jönni, amíg bálna vagyok.


Leave a reply
augusztus 11 2020

Mindent bele és érd el a kitűzött célod. Aztán kérünk szépen információt, hogy hogyan haladsz, milyen módszerrel és ilyesmi. ^^

augusztus 11 2020

Lesz róla poszt mindenképpen, csak nem akartam már egyből azzal nyitni, hogy ezekről indultam. Majd ha már érezhető/látható eredménye is van annak, amit csinálok ^^
És akkor természetesen leírom, mit és hogyan csináltam, valamint hányszor.

Köszönöm, hogy írtál, puszi! ^^

augusztus 12 2020

Hajrá hajrá! <3 Tök jó kis terv, mindent bele! Én is úgy vagyok vele, hogy bármit elkezdek mozogni, abbahagyom két héten belül, holott nekem a hízásra lenne az izmosodás az egyetlen esélyem (4-5 kilót kérek magamra, hogy ne fogyjak láthatóan ha éppen rossz passzban vagyok). De olyan motiváló volt ez az írás, hogy eskü előásom a tornaszőnyeget :D
Amúgy ez az edzés tényleg tök jó és ilyen rossz helyzetben ad önbizalmat ahhoz, hogy ne húzzanak le annyira a mostani dolgok lelkileg, vagy könnyebben visszanyerd a jókedved, amint jobbra fordulnak a körülmények.
Aztán jöhetnek azok a pasik :3 …

augusztus 12 2020

Köszönöm szépen, hogy írtál! ^_^
Én annak csak örülni tudok, hogyha tudok motiválni, mégha nem is úgy, ahogy terveztem.
Hízásban is tudok segíteni, csak szólj ;)

Lehet, hogy nem a legjobb módja a motivációnak, de vagy most, vagy soha többé.

Puszi neked <3

augusztus 13 2020

Sok sikert kívánok. Én januárban döntöttem el, hogy ez így nem jó, és most már csak 2-3 kilótól kell megválnom és elérem az egészséges célsúlyomat. Szóval hajrá, sok sikert, ha elhatározod magad, meg is tudod tenni!!
Itt hagyom a kedvenc motivációs idézetem, ami minden edzésem alatt az eszembe jut, hátha téged is motivál.
“4 hónap múlva hálás leszel a jelenlegi éned kitartásáért.”
Puszi: Rowena

augusztus 13 2020

Köszönöm, hogy írtál! ^^
És gratulálok innen az elért céljaidhoz! Biztos vagyok benne, hogy hamar meglesz a célsúly is, hacsak nem érted már el ;)

Ez az idézet valóban nagyon motiváló! Azt neked is elárulom, hogy lesz majd előtte/utána poszt az egészről, még a nagy kezdés előtt alaposan megmértem mindent, és fotót is készítettem.

Puszi, Amy

Comment below