Azt hiszem, ez a teszt és pár játék összefoglaló után ideje lenne valamit beszélnem is magamról. Az ünnep idáig nagyszerűen telt, legalábbis részemről. Lehet, hogy ilyen vázlatpontosan fogok beszélni most, meg össze-vissza lesz, mert sok minden történt hétfő óta :D.

Nos hát, oda is eljutottam, hogy mivel ez egy blog is, nem ártana egy kissé személyesebb rész, ahol rinyálhatok, ugrándozhatok örömömben, vagy éppen megoszthatom, mi bánt. Ezért a blog rész marad, csak nem ilyen ma is fogat mostam mélységekre gondoljatok.

Amióta újra van TLC-m, mondanom se kell, hogy ritkán van a tévém kikapcsolva. Több műsort láttam, ami új, többet, amit nem szeretek, de még mindig meg tudnak lepni. A mostani újdonság, ami részemről nagy kedvenc, az ez: A nagy testalakítás – harc a kilókkal. Eszméletlen nagy motiváló hatása van, és már várom, hogy az ujjam begyógyuljon. Mivel nekem szerencsére nem sokat kell leadnom, így egész szép álomnak tűnik az, hogy az adásban 20-30-40 kilókat adnak le, mindössze három hónap alatt!

Nekem mostanában nem sok időm akadt ugyan edzésre, és nem is figyeltem az étkezésre túlságosan, így aztán ma reggel kicsit félve léptem még a mérlegre, mert biztosra vettem, hogy híztam. A legjobb meglepetés ért azzal, hogy nem, nem híztam, nem fogytam, hanem tartom a súlyom! Számomra már ez is rekord, és nemrég több nagyobb méretű ruhámtól szabadultam meg. Mondjuk alváshoz tökéletes, most úgyis kicsivel hidegebb van a szobámban :/. Nemsokára úgyis jöhetnek az újak, és már elterveztem, hogyan fogom kialakítani mind a két stílusomnak megfelelő gardróbot.

Persze, vannak még olyan dolgok, amiket csak azért nézek, mert részben kíváncsi vagyok, részben pedig még több energiát gyűjtök. Nem azt mondom, hogy elítélem a kövéreket, mert látom, hogy más is tud enni azért, hogy lefogyjon. Én egyelőre az Így kerek az életem c. műsor főszereplőasszonykáját nem bírom hova tenni. Értem én, hogy jól érzi magát a bőrében, de ha cukorbetegségre hajlamos, és elvileg táncstúdiót vezet, akkor már szerintem régen nem kellene úgy kinéznie. Vagy csak én látok egy régebbi évadot? Nem néztem nagyon utána. Annak viszont igen, hogy én mit tehetek annak érdekében, hogy ne legyek akkora, mint ő. Számomra taszító hatása van annak a műsornak, szinte rosszabb, mint a Feleségtársak. Pedig nekem kellene pont nézni, miközben egy poligám életmódra alapozó sztorit írok. Talán a túlzott feminizmusom miatt zavar… én nem tudnék egy pasinak a sokadik nője lenni. De az, hogy több pasinak legyek az egyetlenje, az részemről rendben van xD.

Nos hát, elkészültem a következő designnal, ami kicsit már készül a karácsonyra is. Valahogy hét eleje óta felébredt bennem a karácsonyi láz, szóval most minden vörös-arany meg zöld-ezüst :D. Bár a fám idén is fehér-lila lesz, igyekszem minél több dekorációt felvinni a falaimra.

A fejléc még készül rá, csak kicsit nehezen haladok, mivel még tegnap megsérültem. Szeleteltem elvinnivalót egy hússzelető géppel, és egy pillanatra nem figyeltem, és megtörtént a baj: majdnem levitte a fél ujjbegyemet a tárcsa, a vér csak ömlött, mintha slagból folyt volna. Ma láttam a sebet, még nem húzódott össze, de állandóan kötözve van, és egy olyan csodaport kaptam, ami összehúzza a nyílást.

Egy pár hét múlva már csak a nyoma marad ott, ezt a pár napot pedig még kibírom így valahogy :D. Csak az zavar, hogy pont a jobb hüvelykujjam, így az egérrel nem is olyan könnyű bánni, mint hiszitek… az írással eddig sem volt baj, csak még egy kicsit szokni kell, hogy a másik hüvelykujjammal kell leütni a szóközt.

1. Írok egy fanficet kimondottan ide, mivel kedden volt az én Siriusom születésnapja. Mert hát ez fontos dolog kérem szépen! o.o Remélem, hétvégére kész leszek vele, egy kisebb novella lesz, és igyekszem nem hozni a magam színvonalát, vagyis inkább szofisztikáltabban leírni egy-egy felnőtt jelenetet. Mert az mégis olyan dolog, hogy azért na…

2. Ma találkoztam életem során először egy olyan személlyel, aki fantasy alá sorolva a Harry Potter szériát, és ezért ki nem állhatja. Picit meglepődtem, picit rosszul is érintett, de azért inkább nem beszélek többet a gyerekkoromat jelentő világról vele.;

Ma végre lelket vertem magamba, és elkezdtem átírni a verseimet egy füzetbe (ha már így is rengeteg van). Azonban, át kellett olvasnom őket, mert nem mindegyiket tervezem az utókorra hagyni.

16-17 éves fejjel legalább 100 verset írtam. Ámde olvasva őket a mai fejjel egy szó ugrott be róluk: depresszió. És tényleg. Szinte minden versben ott szerepelt a halálvágy, ami nem volt egészséges. A szerelemre áhítozókat azonban megtartom, mert némelyiket mai fejjel bátran merném esetleg könyv formátumban megjelentetni – még ha nem is lenne nagy sikere. Azonban több olyan versemben találtam olyan utalásokat, amiket a 25-30 évesek írnak élettapasztalatok után, és ez egy szinten számomra elismerés, hogy igenis tudok írni, csak összpontosítanom kell, hogy mit szeretnék.

Korábbi blogokon fent voltak az én személyes kedvenceim, de később a műveimet féltve egyiket sem publikáltam. Valamint hosszabb terjedelemben kezdtem írni, több egypercesem, novellám is volt, amik többsége sajnos meghalt a pendrive-ommal együtt… így azt sem tudom, miket írtam. Azt tudom, hogy volt egy Miért? c. novellám, amit az akkori tanáraim szerettek, mert állítólag olyan témákat boncolgattam tudat alatt, hogy ihaj. Azóta se jöttem rá, mit ettek rajta annyit.

Két füzetbe fértek el ezek a 2-7 versszakos kis művek, az elsőnek Razorblade Romance volt a címe, a másodiknak pedig Book of Temptations. Ezt a címet viszem tovább, mert végül is, az akkori érzéseim vannak benne, és magamnak is megnyugtató volt látni, hogy volt kiút abból a káoszból. Mondjuk, ahogy írtam át egy párat ma, pár szót megváltoztattam, de így is maradt az a komor hangulat, amit akkor is árasztott, csak jóval több pozitívum van benne.

Nem gondolkoztam el azon, hogy írjak-e megint esetleg újakat. Néha egy regénybe írok, hogyha szükségesnek érzem, mert azt adja a cselekményszál, de hogy megint a versírásnak adjam-e a fejem… nem tudom. Nem akarok megint úgy írni, hogy konkrétan egy személyhez szólnak, vagy éppen azt öntöttem versbe, hogy mennyire utáltam a Pokolba járni, és mennyire utáltam minden reggel felkelni, és bemenni oda.

Ha már mostanában ez lett a módi, hogy mindenki leírja, melyik mesét nézte gyerekkorában, nehogy kimaradjak már a sorból! 😀 A ’90-es évek meséin nőttem fel, és elég sok mindent láttam. Azt már korábban megénekeltem, hogy nekem a régi Disney az igazi, az újak közül nagyon kevesek tudtak addig eljutni a fejemben, hogy többször is megnézzem őket. A legjobb és a legrosszabb 3at emelném csak most ki.

#3 Best: Múminok

A finnek egyik kedvenc meséje, és néha órákig tátott szájjal néztem, mert egyszerűen lekötött. A múminok egy troll (a skandináv mitológiában egy óriásokhoz hasonló ijesztő faj, de azoknál gyakran kisebb méretűek) család tagjai, fehérek és kerekdedek, nagy orral, amely a vízilovakhoz hasonlóvá teszi őket. A gondtalan és kalandvágyó család a Múmin-völgyben él, habár korábban az ideiglenes lakóhelyük között szerepelt világítótorony és színház is. Számos kalandban vesznek részt barátaikkal.

#2 Best: Aladdin

A főcímdala állandóan a fejemben van, és kb. az egyetlen olyan hercegnő Jázmin, akit nem szeretek. Nem tudom, miért, pedig semmi bajom vele, csak unszimpatikus. Kicsiként mondjuk bele voltam esve Aladdinba, talán azért… X”D. Azóta inkább fiktív szerelmeim vannak. Meg amúgy ki ne akarna egy dzsinnt meg egy varázsszőnyeget? Mennyi problémánk megoldódna.

#1 Best: Alice in Wonderland

Nem tudom, annak idején, mikor Lewis Carroll megírta ezt a mesét egy valóban létező Alice Liddell-ről, mit szívott, de egyszerűen imádtam kicsinek, de annyira, hogy anya már a végén jobban utálta, mint Nils Holgersont X”D. Mai napig le tud kötni, és a mesénél már csak egy dolgot imádok jobban: American McGee hozzányúlásával a játékokat. Komolyan! A Madness Returns egy olyan klassz 16 órás játékmenet, amivel engem ki lehet kapcsolni akár napokra is, és nem utolsósorban az OST-je sem utolsó. De majd a PC-kről másik posztban.

És akkor sajnos, az érem másik oldala, avagy az a hármas, akiket sosem bírtam végignézni, vagy a bemutatója alapján nem fogott meg.

#3 Worst: Mulan

Az ázsiai kultúra bár csodálatos, számomra mégis kevés dolog izgalmas belőle. Így aztán a Mulant sose néztem meg.

#2 Worst: Pocahontas

Imádom magát az indián kultúrát, de maga ez a mese az, amit mindig 10-15 perc után kinyomok, mert egyszerűen nem bírom nézni tovább. Sajnálom.

#1 Worst: Micimackó

Lehet sárral megdobálni, de számomra nem fér a fejembe, ebben mi a jó. Igen, barátság, szeretet stb., de már alapból egy… áh, hagyjuk inkább.