Ma végre lelket vertem magamba, és elkezdtem átírni a verseimet egy füzetbe (ha már így is rengeteg van). Azonban, át kellett olvasnom őket, mert nem mindegyiket tervezem az utókorra hagyni.

16-17 éves fejjel legalább 100 verset írtam. Ámde olvasva őket a mai fejjel egy szó ugrott be róluk: depresszió. És tényleg. Szinte minden versben ott szerepelt a halálvágy, ami nem volt egészséges. A szerelemre áhítozókat azonban megtartom, mert némelyiket mai fejjel bátran merném esetleg könyv formátumban megjelentetni – még ha nem is lenne nagy sikere. Azonban több olyan versemben találtam olyan utalásokat, amiket a 25-30 évesek írnak élettapasztalatok után, és ez egy szinten számomra elismerés, hogy igenis tudok írni, csak összpontosítanom kell, hogy mit szeretnék.

Korábbi blogokon fent voltak az én személyes kedvenceim, de később a műveimet féltve egyiket sem publikáltam. Valamint hosszabb terjedelemben kezdtem írni, több egypercesem, novellám is volt, amik többsége sajnos meghalt a pendrive-ommal együtt… így azt sem tudom, miket írtam. Azt tudom, hogy volt egy Miért? c. novellám, amit az akkori tanáraim szerettek, mert állítólag olyan témákat boncolgattam tudat alatt, hogy ihaj. Azóta se jöttem rá, mit ettek rajta annyit.

Két füzetbe fértek el ezek a 2-7 versszakos kis művek, az elsőnek Razorblade Romance volt a címe, a másodiknak pedig Book of Temptations. Ezt a címet viszem tovább, mert végül is, az akkori érzéseim vannak benne, és magamnak is megnyugtató volt látni, hogy volt kiút abból a káoszból. Mondjuk, ahogy írtam át egy párat ma, pár szót megváltoztattam, de így is maradt az a komor hangulat, amit akkor is árasztott, csak jóval több pozitívum van benne.

Nem gondolkoztam el azon, hogy írjak-e megint esetleg újakat. Néha egy regénybe írok, hogyha szükségesnek érzem, mert azt adja a cselekményszál, de hogy megint a versírásnak adjam-e a fejem… nem tudom. Nem akarok megint úgy írni, hogy konkrétan egy személyhez szólnak, vagy éppen azt öntöttem versbe, hogy mennyire utáltam a Pokolba járni, és mennyire utáltam minden reggel felkelni, és bemenni oda.