Hy darlings! \m/ ♥

Ezt a posztot igazából nagyon régen meg szerettem volna már írni, de a hetem eddigi napjai elég mozgalmasan teltek, nem volt panaszkodásra okom. Leginkább csak fáradt voltam a nap végére, ami teljesen normális, de ez nem olyan fáradtság, mint mikor még kereskedelmi dolgozó voltam. Ez kellemes fáradtság, ráadásul nem éreztem úgy, hogy a napjaim csak telnek, és semmi izgalmas dolog nem történik.

Mint tudjátok, pont a két ünnep közötti héten kezdtem az új munkahelyemen, amivel teljesen rendben is vagyok, mert nem megterhelő, nem érzem úgy magam, hogy van egy számomra kellemetlen aurájú ember a közelemben, és nem olyan szinten fáradok el, hogy azt sem tudom, hogy hívnak, és melyik bolygón élek. Van benne ugyan egyetlen rizikófaktor, de három oltás után nem érzem magam úgy, hogy bármi bajom is lehetne. Igen, ilyen ez a kórházszolgálat.

Úgyhogy javarészt egy teljesen normális beosztásban dolgozom – hivatalosan ezt nekem szolgálatnak kell hívni, úgyhogy megpróbálok így is hivatkozni rá a későbbiekben – csak egyetlen bajom van: messze van, és legalább egy órával előbb el kell indulnom. Nem egy jó élmény végigmenni azokon a helyeken, ahol rossz dolgok történtek velem, de ilyenkor mindig próbálom arra terelni a gondolataimat, hogy túl vagyok rajta, mert legyőztem, és az életem százszor, ha nem ezerszer jobb, mint amilyen egy évvel ezelőtt volt. Számos jó dolog történt velem 2021-ben, de annak is inkább a vége felé, amiért tényleg tarthatom magam szerencsésnek.
De ez az utazás is változhat, mert csak január 9-éig vagyok beosztva oda, utána még képlékeny a dolog, de van egy terv, miszerint Szentendrére kell majd járnom. Ennek részleteit csak a jövő héten tudom meg, egyelőre ez a biztos. Még a kontakt nem lépett velem kapcsolatba, gondolom a szabadságolások miatt, de majd okosabb leszek jövő héten ^^.

Számos tervem van a bloggal is egyébként, csak a sűrű programnaptár miatt egy csöppet le vagyok maradva, de azt mondom, végre van egy olyan életem, amire már hosszú évek óta vágytam. Ugyanis végre kialakult egy olyan baráti társaság a sok koncertre járásnak hála, hogy akárkivel elmehetek akárhova, még ha nagyon muszáj, kocsmába is, pedig nem vagyok barátságban az alkohollal.
(Amúgy szívem szerint most listázva írnék, de próbálok leszokni róla X”DD)

Kedden egyébként moziban voltam, igaz, hogy csöppet elkéstem, mert nagyon rossz időpontot választottam ki ^^”, és szolgálat után úgy menni, hogy előtte minden elment az orrom előtt, és a két ünnep közti menetrend nem éppen emberbarát, nagyon kiakasztó tud lenni számomra, mert egyszerűen utálok késni, rohanni meg aztán végképp. De nagyjából kezdés előtt odaértem, lefőve mint a reggeli kávém. Egyébként a Mátrix 4-et néztük meg, és őszintén megmondom, kellemesen csalódtam, mert bár csak az első részt láttam egyáltalán (de azt is csak félig), a 2. és a 3. részt pedig egyáltalán nem, de jó film volt. És nem, nem azért, mert jelenleg Keanu Reevesnek hosszú a haja, áh, dehogy :DD.
Szerdán is volt egy találkozóm, igaz, akkor már többedmagammal voltam a ParaNoirban, ami szintén egy kellemes hely a magam fajta sötét lelkeknek, és elkezdtem egy hagyományt, ami szerintem egy hatalmas kilépés a komfortzónámból: megpróbálom megtalálni azt a sört, ami mégsem az a kegyetlen rossz ízű, és el lehet kortyolgatni úgyis, hogy nem érzem magam rosszul. Az biztos, hogy az egyiktől hányingerem volt pár korty után, a másik pedig nem ízlett, mert még keserűbb volt, mint amire emlékeztem. De igazából tök jól beszélgettem a csapattal, lelkiztünk is, minden ilyesmi, mintha mondjuk nem találkoztunk volna nemrég egy koncerten. Olyan érzés volt, mintha már ezer éve ismertük volna egymást, pedig csak egy új tagunk van istenigazából. De ez kellett nekem, mint egy falat kenyér. Mert igen, vannak más ismerőseim is, akikkel eljártam koncertekre, csak a kialakult helyzet miatt nem találkoztunk annyiszor (mellékesen megjegyzem, eddig be sem volt oltva, de mégis elkapta ezt az átokverte vírust, így úgymond jövőre neki is szabad a pálya, de sokszor a párján is múlik, úgyhogy ez még egy nyitott végű történet), de velük nem is mászkáltunk el nagyon koncertek után, csak egy-két alkalommal.
Most úgy érzem magam, megvan a helyem, és egész kedvezőek a kilátások. Meg azért lássuk be, könnyebb elcsalni egy fiút akárhova, mint egy lányt ;D

Csütörtökön igazából nem történt semmi extra azon kívül, hogy szolgálat után bevásároltam itthonra és szilveszterre.
Pénteken aztán hivatalos voltam egy házibulira szilveszter alkalmából, ahol mindössze hatan voltunk. Nem voltak ismeretlenek számomra, általában együtt szoktunk koncertekre járni, úgyhogy igazából adta magát a dolog. Ahhoz képest, hogy eddig nem szerettem a házibulikat, ez most jól sikerült, ettünk-ittunk, szólt háttérben a metal (mi más? ;D), és kipróbáltuk a World of Warcraft világában játszódó társasjátékot, a Wrath of the Lich King-et. Személy szerint évek óta menő dolog lenne egy társasággal felfedezni a világot, de egyrészt már rég elveszett a night elf karakterem, másrészt pedig eddig nem volt hozzá gépem. Úgyhogy elképzelhető, hogy az idén egyszer csak lesz belőle poszt a Games for Amy rovaton belül.
A játéknak egyetlen hibája van: a kezdő szinten _is_ kikaptunk, mert itt nem egymás ellen játszunk, hanem evidensen a Lich King ellen, és ha három küldetést megcsinálsz, akkor mehetsz magára a főellenségre, viszont vannak benne jelentős nehezítőfaktorok, amikkel elég hamar véget tud érni a játékmenet. Persze, elsőként sikerült elvéreznem, mert ilyen az én szerencsém X”DD. Megpróbáltuk még az éjféli gyerekpezsgős koccintás után legalább háromszor, de úgy hajnali negyed 5-kor mondtuk azt az ötödik vereség után, hogy valamit nagyon nem jól csinálunk. Én már rájöttem, hogy ebben a játékban nem árt taktikát alkalmazni. Igaz, hogy minél többen vagyunk, annál nehezebb, és az már kiderült, hogy egyedül játszva egész jól lehet haladni, de az meg úgy nem poénos.
Jaj, és egyébként újév alkalmával mindenki berakhatott magának egy számot, mert hát összeköt minket a közös zeneszeretetünk. Mivel az én ötletem volt, így a házigazda után én következhettem. Nem kell kitalálni, mivel indítottam 2022-öt.

Majd tervezek egy nagyobb átfogó posztot hozni, mi mindent terveztem 2022-re, de a terveim leleplezése indokolatlan lenne, és ugrana a meglepetés 😀
Annyi biztos, hogy:
» lesznek játékbeszámolók, mert új gép új lehetőségek
» maradnak a koncertbeszámolók, de a legközelebbi új az március/április környékén várható
» marad az Amanda kalandjai a YouTube-on sorozat is, melynek már vannak listázott tartalmai a 20. részre
» lesz egy új rovat is, aminek a pontos kezdését nem tudom, a szervezéstől függ
» marad természetesen a haul
» előreláthatóan a jövő héten folytatódik a HOG Reviews is, mert egy év szünet alatt elég sok kijött, úgyhogy bőven volt miből mazsoláznom

» Mikor rájössz, hogy a Cradle of Filth Darkly, Darkly Venus Aversa albuma simán lehetne Areh és Lilith történetének albuma, az érzés felbecsülhetetlen. De szegény Areh kimondottan nehezen nyílt meg ezzel kapcsolatban. Csórikám… » Olyan hamar elment az év, nem? Tele vagyok tervekkel, és most, hogy végre több időm lesz rá, mindent meg is fogok tudni végre valósítani. » Sok mindennel el vagyok maradva, tudom, de karácsonykor az embernek nincs mindenre ideje, ugye? 😀 » Öcsém azóta se jelentkezett, de fenntartom még mindig, hogy ennek egyszer vége lesz. » Nem izgulok annyira a jövő héttől, hogy őszinte legyek. Sok mindent túléltem már, és nem tűnik egy eget rengetően nagy dolognak. » Ha nekem nagyon tetszik az első Witcher game, akkor mi lesz akkor, ha már a másodikat és a legendás harmadikat fogom játszani? *gondolkodik* A sorozatot nem merem befejezni, vagy megint várhatok egy évet a harmadik évadra XD. » Egész héten azt néztem, hogy mekkora tömeg volt. És nehezen bírom a tömeget. Egyre jobban.

» Mondták, vigyázzak, mint kívánok. De most az engem valahogy hidegen hagy, mikor bejött az egyik kívánságom! » Koncertmásnaposság is on. Már csak a nyakam fáj, de ilyen ez a popszakma. Majd nemsokára megírom a beszámolót, mert szerencsére, van miről beszámolnom. » Hihetetlen, hogy mindjárt itt az év vége, nem? Tegnap még épphogy elmúlt Halloween, olyan érzésem van… » Eddig 5 részt láttam már a Witcher-ből, és van még hátra 3. Nem merem folytatni, mert utána megint egy évet kell várnom a folytatásra. » Veszélyes ez az ajándék a TSR-től. És még mindig úgy érzem, nem mentettem le mindent, amit szeretnék… » Még mindig nincs infóm öcsém válaszáról, de szerintem, ez már így is marad. Még talán karácsony előtt lehet lesz valami. » Nagyon remélem, megkapom végre az elszámolásomat a jövő héten, mert kéne egy-két dolog még karácsony előtt.

Hy darlings! \m/ ♥

Képzeljétek, tegnap egy különös e-mailt kaptam az egyik legnagyobb Sims CC tartalom megosztó oldaltól. Pontosabban ajándékot kaptam tőlük:

A kép mellé járt némi leírás is. 2021. december 20-a hétfőig VIP tagságot kaptam, ami azt jelenti, hogy:

Úgyhogy most koncert előtt és majd utána is gyors vadászatba kezdek 😀

Hy darlings! \m/ ♥

Tudjátok, elég régóta nem írtam ilyen posztot, pedig általában ezek a posztok szoktak azok lenni, amikben leírom, mi az, amin töröm a buksim, vagy éppen mi az, ami miatt kétségbe vagyok esve. Vagy éppen mi történt, hogy halad az életem a hullámvasúton.

Nektek volt már olyan érzésetek, hogy úgy éreztétek, a következő nap valamiért kellemetlen/rossz/idegtépő lesz? Hogy egyszerűen egyik porcikátok sem kívánja, mégis muszáj, mert kellemetlen következményei lehetnek?
Én most ezt érzem, és igazából van egy remek tervem, amit szeretnék lehetőleg még az idén megvalósítani. És eddig minden jel arra utal, hogy ezt a remek tervet sikerülni fog végrehajtani.

Az utóbbi hetekben nagyon nem éreztem jól magam a munkahelyemen. Fáradt voltam, állandóan fáztam, sosem éreztem magam kipihentnek, feszült voltam sokszor ok nélkül, és akárhogy is próbáltam úgy dolgozni, hogy egyszerre menjen az árúfeltöltés és a kassza rendben tartása, valamelyik mindig a rövidebbet húzta – ez szerencsére az árúfeltöltés volt, nem keletkezett a kasszámban eltérés. Nem mondom, hogy apróbb eltérések nem voltak mindkét irányban, mert akkor hazudnék. De 11 óra alatt szerintem az ember el tud szellemileg is annyira fáradni, mintha egész nap csak pakolt volna, egy 20 és egy 25 perces (!) szünettel. Belegondolva, mikor még vevőszolgálatos voltam, a szünetem kerek 60 perc volt, és nem 45 perc, de mindegy…

Sok minden sajnos nem tetszett az utóbbi időben, és már akkor tudtam, hogy valami nem oké, mikor elkezdtem (egyelőre) fejben egy pro/kontra listát írni. Eleinte a pro lista volt hosszabb, de ahogy teltek a napok, csakhamar azon kaptam magam, hogy a naplómban a kettéosztott kontra oszlop megtelt. És akkor még nem vettem észre, hogy a szerződésemben vannak figyelemre intő tényezők, mint például az, hogy határozott időre, december 31-ig szól.

Sokszor úgy feküdtem le aludni, hogy gondolkodtam, szóljak-e a határozatlanná váltás előtt, hogy én nem szeretnék tovább maradni, mert különben januárban (vagy februárban, tekintve, hogy az információ csere a lehető leglassabban történik!) automatikusan kaptam volna egy szerződést, amiben határozatlan időre módosult volna a papírom, és elég lett volna postafordultával visszamennie, miután aláírtam. Eleinte nem is akartam szólni, mert meg voltam elégedve mindennel, mégha voltak dolgok, amik miatt húztam is a számat. Aztán, mikor volt kolléganőm még próbaidő alatt felmondott, már úgy éreztem, hogy itt valami olyan változás jön, amit nem fogok tudni lenyelni. Nem gondoltam először rosszra, mert sok változást terveztek behozni a cégen belül, így először azokra gondoltam, hogy ott lesz valami, ami egyáltalán nem fog tetszeni.
Aztán jött a fekete leves, egy új kolléga személyében, akivel már az első percekben úgy éreztem, hogy tartsam meg tőle a három lépést távolságot mindenhogy, mert valami nem oké vele. Két napot dolgoztam vele, és a gyanúm beigazolódott, vigyáznom kell vele, mert olyan nem jól éreztem magam a közelében, mintha minimum késsel állt volna mellettem. A kaput mondjuk az tette be igazán, mikor láttam és hallottam, hogy kibeszél tőlem pár méterre a főnökömmel.

Akkor döntöttem el, hogy ebből elég volt.

Szabadnapomon elintéztem egy jelentkezést, ahova már felvételem volt, hónapokkal ezelőtt! Ugyanis, mint kiderült, érvényes szerződésem van 2021. június 22-től, ami 5 évre szól.
Magyarán szólva nem is dolgozhattam volna ott heti 40 órában!!!

Megírtam a felmondásomat, de úgy voltam vele, hogy azonnali hatályút nem írhatok, mert olyan szintű atrocitás nem ért. Tény, hogy már első pillanattól kezdve féltem a főnökömmel együtt dolgozni, de sosem alázott meg vásárló előtt, mint az egyik volt főnököm, megadta a szabad napot, mikor kellett, de tény, minden szabadidőmet elnyelte a munka. Ezért se volt időm a blogot rendesen feltámasztani, mert nagyon fáradt voltam nap végére. Két óra szabadidőm maradt amúgy, mire aludnom kellett volna, és a 4-6 óra alvás nem egészséges. Hiába volt közel a hely (10-30 perc, azért elég jó, én azt mondom), a pihenés nem létezett, mert a sokszor egynapos pihenőnapok sem voltak elegek. Sőt, sokszor volt, hogy elaludni sem tudtam időben, így az alvási időm sokszor a felére, vagy rosszabb esetekben a negyedére csökkent. És persze, hogy olyankor fennállt a hibázás lehetősége.

Egyetlen kollégámat sajnálom csak bent, mert neki tényleg jobb sorsa is lehetne, ha végre váltana, de annyira sokat nem beszélgettünk, hogy tudjam, van-e magasabb végzettsége, mint általános iskola. Ez is megdöbbentő egyébként, hogy érettségivel és egy szakmával a hátam mögött ugyanannyit kaptam, mint a többiek, mert még az üzletvezető és a helyette sem kapott többet, hiába volt a besorolása szerint magasabb pozícióban.

Aggódni nem kell, szerencsére van már új helyem, így nem vagyok veszélyben. Már csak az fáj, hogy ezek az irodában körmöt reszelnek, de az elszámolásomat még mindig nem kaptam meg…

» Amennyire féltem a mai naptól, annyira nem lett rossz. Igazából már nagyon régóta érett bennem egy döntés, amit végül meghoztam. » Szinte semmire sem volt időm a héten, és ez nem a hó eleji mentális kiégéstől van. Egyszerűen csak… fáradt és kimerült vagyok/voltam. » Van az a baj, hogy kegyetlen módon ráfüggtem egy dalra, ami konkrétan lehetne Areh teremtéstörténete is, de a kisfiam nem szereti, ha iTunesban hallgatom XD. Pedig akkor is azzal lehetne kezdeni a nagy listát. » Két dolog tud nagyon kiborítani: a nagyon unintelligens emberek, és az igazságtalanság. Az elmúlt 72 órában mind a kettőt erősen tapasztaltam. És azt hiszem, meg van a jel is, hogy miért nincs értelme tovább maradnom. » Bocsánatot kértem az öcsémtől, de eddig még nem reagált. Tőlem ez már nagy előrelépés. » Valószínű, hogy sok mindent már csak jövőre fogok folytatni a blogon, mert nincs sok energiám már rendesen nekiállni mindennek. » Kíváncsi vagyok, vajon Anyuék mennyire fognak örülni a karácsonyi ajándékuknak.

» Megvan a karácsonyi ajándékom: egy csatlakozókábel (vagyis gépháztartó), így minden írásomhoz hozzáférhetek! Örömömben sírtam, hogy semmim sem veszett el. » Vicces belegondolni, hogy Areh a kezdeti sztoriban milyen butuska fiú volt, mára meg a nézésétől is terhes leszel típusú csávó lett belőle. Mekkora fejlődés ez, te jó ég. » Üröm az örömben, hogy 48 óra alatt se raktam rendet a gépen és a mostanra külső vinyóvá avanzsált meghajtón. De majd szabad napjaimon ezen fogok dolgozni, hogy egy rendes, átlátható rendszer legyen belőle. » Eldöntöttem valamit, de tanácstalan vagyok, hogy mi lesz tovább. A lépést megteszem kedden, de a többi az még kérdéses. » Sírok, hogy mennyi koncert lesz jövőre, és nekem meg erősen számolnom kell, hova is akarok menni. Ezért is van megcsillagozva sok dátum oldalt… » Nem értem, miért nem mennek az egyedi tartalmak a Sims 3-ban… valamit biztos rosszul csinálok, tudom. » Már csak azt kell kitalálnom, hogy oldom meg a tablót, mert a Photoshop várja az ötletet, de arra nincs.