Hy darlings! \m/ ♥

Tudjátok, elég régóta nem írtam ilyen posztot, pedig általában ezek a posztok szoktak azok lenni, amikben leírom, mi az, amin töröm a buksim, vagy éppen mi az, ami miatt kétségbe vagyok esve. Vagy éppen mi történt, hogy halad az életem a hullámvasúton.

Nektek volt már olyan érzésetek, hogy úgy éreztétek, a következő nap valamiért kellemetlen/rossz/idegtépő lesz? Hogy egyszerűen egyik porcikátok sem kívánja, mégis muszáj, mert kellemetlen következményei lehetnek?
Én most ezt érzem, és igazából van egy remek tervem, amit szeretnék lehetőleg még az idén megvalósítani. És eddig minden jel arra utal, hogy ezt a remek tervet sikerülni fog végrehajtani.

Az utóbbi hetekben nagyon nem éreztem jól magam a munkahelyemen. Fáradt voltam, állandóan fáztam, sosem éreztem magam kipihentnek, feszült voltam sokszor ok nélkül, és akárhogy is próbáltam úgy dolgozni, hogy egyszerre menjen az árúfeltöltés és a kassza rendben tartása, valamelyik mindig a rövidebbet húzta – ez szerencsére az árúfeltöltés volt, nem keletkezett a kasszámban eltérés. Nem mondom, hogy apróbb eltérések nem voltak mindkét irányban, mert akkor hazudnék. De 11 óra alatt szerintem az ember el tud szellemileg is annyira fáradni, mintha egész nap csak pakolt volna, egy 20 és egy 25 perces (!) szünettel. Belegondolva, mikor még vevőszolgálatos voltam, a szünetem kerek 60 perc volt, és nem 45 perc, de mindegy…

Sok minden sajnos nem tetszett az utóbbi időben, és már akkor tudtam, hogy valami nem oké, mikor elkezdtem (egyelőre) fejben egy pro/kontra listát írni. Eleinte a pro lista volt hosszabb, de ahogy teltek a napok, csakhamar azon kaptam magam, hogy a naplómban a kettéosztott kontra oszlop megtelt. És akkor még nem vettem észre, hogy a szerződésemben vannak figyelemre intő tényezők, mint például az, hogy határozott időre, december 31-ig szól.

Sokszor úgy feküdtem le aludni, hogy gondolkodtam, szóljak-e a határozatlanná váltás előtt, hogy én nem szeretnék tovább maradni, mert különben januárban (vagy februárban, tekintve, hogy az információ csere a lehető leglassabban történik!) automatikusan kaptam volna egy szerződést, amiben határozatlan időre módosult volna a papírom, és elég lett volna postafordultával visszamennie, miután aláírtam. Eleinte nem is akartam szólni, mert meg voltam elégedve mindennel, mégha voltak dolgok, amik miatt húztam is a számat. Aztán, mikor volt kolléganőm még próbaidő alatt felmondott, már úgy éreztem, hogy itt valami olyan változás jön, amit nem fogok tudni lenyelni. Nem gondoltam először rosszra, mert sok változást terveztek behozni a cégen belül, így először azokra gondoltam, hogy ott lesz valami, ami egyáltalán nem fog tetszeni.
Aztán jött a fekete leves, egy új kolléga személyében, akivel már az első percekben úgy éreztem, hogy tartsam meg tőle a három lépést távolságot mindenhogy, mert valami nem oké vele. Két napot dolgoztam vele, és a gyanúm beigazolódott, vigyáznom kell vele, mert olyan nem jól éreztem magam a közelében, mintha minimum késsel állt volna mellettem. A kaput mondjuk az tette be igazán, mikor láttam és hallottam, hogy kibeszél tőlem pár méterre a főnökömmel.

Akkor döntöttem el, hogy ebből elég volt.

Szabadnapomon elintéztem egy jelentkezést, ahova már felvételem volt, hónapokkal ezelőtt! Ugyanis, mint kiderült, érvényes szerződésem van 2021. június 22-től, ami 5 évre szól.
Magyarán szólva nem is dolgozhattam volna ott heti 40 órában!!!

Megírtam a felmondásomat, de úgy voltam vele, hogy azonnali hatályút nem írhatok, mert olyan szintű atrocitás nem ért. Tény, hogy már első pillanattól kezdve féltem a főnökömmel együtt dolgozni, de sosem alázott meg vásárló előtt, mint az egyik volt főnököm, megadta a szabad napot, mikor kellett, de tény, minden szabadidőmet elnyelte a munka. Ezért se volt időm a blogot rendesen feltámasztani, mert nagyon fáradt voltam nap végére. Két óra szabadidőm maradt amúgy, mire aludnom kellett volna, és a 4-6 óra alvás nem egészséges. Hiába volt közel a hely (10-30 perc, azért elég jó, én azt mondom), a pihenés nem létezett, mert a sokszor egynapos pihenőnapok sem voltak elegek. Sőt, sokszor volt, hogy elaludni sem tudtam időben, így az alvási időm sokszor a felére, vagy rosszabb esetekben a negyedére csökkent. És persze, hogy olyankor fennállt a hibázás lehetősége.

Egyetlen kollégámat sajnálom csak bent, mert neki tényleg jobb sorsa is lehetne, ha végre váltana, de annyira sokat nem beszélgettünk, hogy tudjam, van-e magasabb végzettsége, mint általános iskola. Ez is megdöbbentő egyébként, hogy érettségivel és egy szakmával a hátam mögött ugyanannyit kaptam, mint a többiek, mert még az üzletvezető és a helyette sem kapott többet, hiába volt a besorolása szerint magasabb pozícióban.

Aggódni nem kell, szerencsére van már új helyem, így nem vagyok veszélyben. Már csak az fáj, hogy ezek az irodában körmöt reszelnek, de az elszámolásomat még mindig nem kaptam meg…