Hy darlings! \m/ ♥

Ezt a posztot igazából nagyon régen meg szerettem volna már írni, de a hetem eddigi napjai elég mozgalmasan teltek, nem volt panaszkodásra okom. Leginkább csak fáradt voltam a nap végére, ami teljesen normális, de ez nem olyan fáradtság, mint mikor még kereskedelmi dolgozó voltam. Ez kellemes fáradtság, ráadásul nem éreztem úgy, hogy a napjaim csak telnek, és semmi izgalmas dolog nem történik.

Mint tudjátok, pont a két ünnep közötti héten kezdtem az új munkahelyemen, amivel teljesen rendben is vagyok, mert nem megterhelő, nem érzem úgy magam, hogy van egy számomra kellemetlen aurájú ember a közelemben, és nem olyan szinten fáradok el, hogy azt sem tudom, hogy hívnak, és melyik bolygón élek. Van benne ugyan egyetlen rizikófaktor, de három oltás után nem érzem magam úgy, hogy bármi bajom is lehetne. Igen, ilyen ez a kórházszolgálat.

Úgyhogy javarészt egy teljesen normális beosztásban dolgozom – hivatalosan ezt nekem szolgálatnak kell hívni, úgyhogy megpróbálok így is hivatkozni rá a későbbiekben – csak egyetlen bajom van: messze van, és legalább egy órával előbb el kell indulnom. Nem egy jó élmény végigmenni azokon a helyeken, ahol rossz dolgok történtek velem, de ilyenkor mindig próbálom arra terelni a gondolataimat, hogy túl vagyok rajta, mert legyőztem, és az életem százszor, ha nem ezerszer jobb, mint amilyen egy évvel ezelőtt volt. Számos jó dolog történt velem 2021-ben, de annak is inkább a vége felé, amiért tényleg tarthatom magam szerencsésnek.
De ez az utazás is változhat, mert csak január 9-éig vagyok beosztva oda, utána még képlékeny a dolog, de van egy terv, miszerint Szentendrére kell majd járnom. Ennek részleteit csak a jövő héten tudom meg, egyelőre ez a biztos. Még a kontakt nem lépett velem kapcsolatba, gondolom a szabadságolások miatt, de majd okosabb leszek jövő héten ^^.

Számos tervem van a bloggal is egyébként, csak a sűrű programnaptár miatt egy csöppet le vagyok maradva, de azt mondom, végre van egy olyan életem, amire már hosszú évek óta vágytam. Ugyanis végre kialakult egy olyan baráti társaság a sok koncertre járásnak hála, hogy akárkivel elmehetek akárhova, még ha nagyon muszáj, kocsmába is, pedig nem vagyok barátságban az alkohollal.
(Amúgy szívem szerint most listázva írnék, de próbálok leszokni róla X”DD)

Kedden egyébként moziban voltam, igaz, hogy csöppet elkéstem, mert nagyon rossz időpontot választottam ki ^^”, és szolgálat után úgy menni, hogy előtte minden elment az orrom előtt, és a két ünnep közti menetrend nem éppen emberbarát, nagyon kiakasztó tud lenni számomra, mert egyszerűen utálok késni, rohanni meg aztán végképp. De nagyjából kezdés előtt odaértem, lefőve mint a reggeli kávém. Egyébként a Mátrix 4-et néztük meg, és őszintén megmondom, kellemesen csalódtam, mert bár csak az első részt láttam egyáltalán (de azt is csak félig), a 2. és a 3. részt pedig egyáltalán nem, de jó film volt. És nem, nem azért, mert jelenleg Keanu Reevesnek hosszú a haja, áh, dehogy :DD.
Szerdán is volt egy találkozóm, igaz, akkor már többedmagammal voltam a ParaNoirban, ami szintén egy kellemes hely a magam fajta sötét lelkeknek, és elkezdtem egy hagyományt, ami szerintem egy hatalmas kilépés a komfortzónámból: megpróbálom megtalálni azt a sört, ami mégsem az a kegyetlen rossz ízű, és el lehet kortyolgatni úgyis, hogy nem érzem magam rosszul. Az biztos, hogy az egyiktől hányingerem volt pár korty után, a másik pedig nem ízlett, mert még keserűbb volt, mint amire emlékeztem. De igazából tök jól beszélgettem a csapattal, lelkiztünk is, minden ilyesmi, mintha mondjuk nem találkoztunk volna nemrég egy koncerten. Olyan érzés volt, mintha már ezer éve ismertük volna egymást, pedig csak egy új tagunk van istenigazából. De ez kellett nekem, mint egy falat kenyér. Mert igen, vannak más ismerőseim is, akikkel eljártam koncertekre, csak a kialakult helyzet miatt nem találkoztunk annyiszor (mellékesen megjegyzem, eddig be sem volt oltva, de mégis elkapta ezt az átokverte vírust, így úgymond jövőre neki is szabad a pálya, de sokszor a párján is múlik, úgyhogy ez még egy nyitott végű történet), de velük nem is mászkáltunk el nagyon koncertek után, csak egy-két alkalommal.
Most úgy érzem magam, megvan a helyem, és egész kedvezőek a kilátások. Meg azért lássuk be, könnyebb elcsalni egy fiút akárhova, mint egy lányt ;D

Csütörtökön igazából nem történt semmi extra azon kívül, hogy szolgálat után bevásároltam itthonra és szilveszterre.
Pénteken aztán hivatalos voltam egy házibulira szilveszter alkalmából, ahol mindössze hatan voltunk. Nem voltak ismeretlenek számomra, általában együtt szoktunk koncertekre járni, úgyhogy igazából adta magát a dolog. Ahhoz képest, hogy eddig nem szerettem a házibulikat, ez most jól sikerült, ettünk-ittunk, szólt háttérben a metal (mi más? ;D), és kipróbáltuk a World of Warcraft világában játszódó társasjátékot, a Wrath of the Lich King-et. Személy szerint évek óta menő dolog lenne egy társasággal felfedezni a világot, de egyrészt már rég elveszett a night elf karakterem, másrészt pedig eddig nem volt hozzá gépem. Úgyhogy elképzelhető, hogy az idén egyszer csak lesz belőle poszt a Games for Amy rovaton belül.
A játéknak egyetlen hibája van: a kezdő szinten _is_ kikaptunk, mert itt nem egymás ellen játszunk, hanem evidensen a Lich King ellen, és ha három küldetést megcsinálsz, akkor mehetsz magára a főellenségre, viszont vannak benne jelentős nehezítőfaktorok, amikkel elég hamar véget tud érni a játékmenet. Persze, elsőként sikerült elvéreznem, mert ilyen az én szerencsém X”DD. Megpróbáltuk még az éjféli gyerekpezsgős koccintás után legalább háromszor, de úgy hajnali negyed 5-kor mondtuk azt az ötödik vereség után, hogy valamit nagyon nem jól csinálunk. Én már rájöttem, hogy ebben a játékban nem árt taktikát alkalmazni. Igaz, hogy minél többen vagyunk, annál nehezebb, és az már kiderült, hogy egyedül játszva egész jól lehet haladni, de az meg úgy nem poénos.
Jaj, és egyébként újév alkalmával mindenki berakhatott magának egy számot, mert hát összeköt minket a közös zeneszeretetünk. Mivel az én ötletem volt, így a házigazda után én következhettem. Nem kell kitalálni, mivel indítottam 2022-öt.

Majd tervezek egy nagyobb átfogó posztot hozni, mi mindent terveztem 2022-re, de a terveim leleplezése indokolatlan lenne, és ugrana a meglepetés 😀
Annyi biztos, hogy:
» lesznek játékbeszámolók, mert új gép új lehetőségek
» maradnak a koncertbeszámolók, de a legközelebbi új az március/április környékén várható
» marad az Amanda kalandjai a YouTube-on sorozat is, melynek már vannak listázott tartalmai a 20. részre
» lesz egy új rovat is, aminek a pontos kezdését nem tudom, a szervezéstől függ
» marad természetesen a haul
» előreláthatóan a jövő héten folytatódik a HOG Reviews is, mert egy év szünet alatt elég sok kijött, úgyhogy bőven volt miből mazsoláznom