Hy darlings! \m/ ❤️

Ninaa végre elhozta a szokásos Vogue kérdéssor következő felvonását. A negyedik, karácsonyi kiadást majd decemberben pótlom, hacsak nem lesz akkor egy újabb kiadás. Most azonban foglalkozzunk a friss kiadvánnyal ;D.

1. Mi az, ami most hiányzik az életedből?
Egy zacskó chips. Na jó, nem XD. Több lap a csodálatos vázlatkönyvembe.

2. Ha választhatnál, melyik korban élnél?
Viktoriánus London, de igazából abban a korban szeretnék egyszer lenni, mikor Vlad Ţepeş élt, és megnézni, mennyire hasonlít a leghíresebb festményre.

3. Hópárduc vagy leopárd?
Hópárduc.

4. Mi a szerencseszámod vagy csak szimplán a kedvenced?
A 7-es, mert hetedikén születtem este 7-kor :D.

5. Új zenék vagy inkább a régiek?
Jelenleg teljesen ráfüggtem az új Schwarzer Engel dalokra, de amint lesz új Lacrimas, akkor megint mindenki totál el fog felejtődni. Mint úgy mindig. De muszáj közben magyarokat is hallgatni, mert koncertre megyek, és néhány dalt nem tudok álmomból felkeltve ^^”.

6. Mi az, amit szeretsz magadon?
Igazából most, hogy már M-es méretű vagyok, tökre elfogadtam magam.

7. Introvertált, extrovertált vagy a kettő közötti ambivertált személyiségű vagy?
INFJ vagyok, határozottan, abból is a Védőügyvéd jellemmel rendelkezem.

Szabadnap is, új kép is, hát Jézusom, én el vagyok kényeztetve rendesen. Ebből már minimum poszter kellene *.*

» Sikerült átmásolni a kronológiát, a fogalomtárat nyomdakész állapotra. De az előbbi hiányos, mert csak a 2013-as verzió van meg belőle. » Odafent azt akarták, hogy nagyon menjek Down for Whatever koncertre. Úgyhogy igen, Amanda regisztráció után megy is. Már csak a szabad napot kell rá elintézni, és csókolom. » Sikeresnek könyvelem el a hétvégén tartott írói hétvégét a TaB chatcsopiban. » Megkaptam egyik kortárs író ismerősömtől, hogy hihetetlenül jól kidolgoztam a vámpír világos sztorim részleteit. Ez olyan jól esett. Köszönöm! :* » Jaj, lesz Depresszió előrendelésem is. Már most várom, jujszi. » Eddig minden jól ment, maradjon is ez így, kérlek *fingers crossed* » Még mindig nem oldottam fel öcsémet, és ez így is marad még egy darabig. Egyenlőre. Akár nagynéni leszek, akár nem. » Nagyon izgalmas ez a Fear Street amúgy. Legalább elcsekkoltam Unettas asszonykáját a filmben xD.

» Boldogságos szülinapot a mindenkori Lacrimas-főnöknek, Oliver Nikolas Schmidnek! ❤️» Szeretem, mikor akkor jönnek az ötletek, mikor kb. időm sincs feljegyezni az ihletet. De már legalább apróbb hiányosságokat leszámítva teljes a main storyline. » Nagynéni leszek, de nem izgat ez nagyon, mivel nagyon eltávolodtunk egymással öcsémmel. Úgyse fogom látni, akkor meg nem tök mindegy? :”D » Sajnos nem tudtam elmenni tegnap a Down for Whatever pesti koncertjére. Dolgoztam. Nincs akkora bűntudatom emiatt, de legközelebb tényleg megyek. » Augusztus 21-re szabad vagyok, és addigra már feszíteni is fogok az új Depresszió pólómban. Évek óta előrendelős vagyok, bocsi. » Egész tűrhető ez a munka, amit vállaltam. Csak ők is gondolják úgy, hogy maradhatok, mert nagyon sok mindent kell elintézem, és nélküle semmi esélyem sincs rá. » December 17 az fontos nap minden Witcher mániásnak. Addigra szerintem beszerzem a hiányzó könyveket is. » Csatlakoztam egy olyan csoportba a neten, amiben nem igazán érzem jól magam, csak nem tudom, mitévő legyek ¯\_(ツ)_/¯

Hy darlings! ❤️

Egy ideje érlelem már ezt a posztot, de csak mostanában jutottam el oda, hogy hosszabban is kifejtsem a véleményem. Ugyanis erről lehet beszélni, előttem is sokan beszéltek már erről, fognak is majd, úgyhogy nem vagyok ezzel egyedül.

Sokan vannak, akik gyermek nélkül élnek, ami a mai világban nem kellene, hogy meglepő legyen, mégis sokan vannak, akik ezen meglepődnek, sőt, tovább megyek, egyenesen támadásnak veszik, hogy XY miért nem édesanya/édesapa.

Nagyon egyszerű a válasz. Négy kategóriába lehet sorolni:
1. Nemzőképtelen/meddő
2. Keresi a megfelelő személyt hozzá
3. Lelkileg nincs rá felkészülve
4. Egyszerűen nem akar

Sokan elfogadják a 2. pontot, a 3. pontra rávágják, hogy úgyis lehet rá készülni, ha már érkezőben a kis jövevény. Az 1. pontot nem fogadják el, hogy ilyen létezik, pedig sajnos van ilyen. A 4. pont pedig egyesek számára vérlázító.

Nemrég többedmagammal ezt a témát alaposan körbejártuk, és nem vagyok meglepődve azon, hogy találtam olyan személyeket, akik ugyanazt gondolják, mint én.

És persze a legfontosabb, hogy akinek nem inge, az ne vegye magára.

Egy ideje kacérkodtam a gondolattal, hogy nekem nem lesz gyermekem. Először csak hóbort volt, és gondoltam magamban többször is, hogy ez majd úgyis változni fog, mert szerelmes leszek valakibe, akivel később összeházasodunk, és ahogy annak rendje, kisbabánk is lesz. Már neveken is gondolkodtam, minden egyéb, úgyhogy ezzel nincs is baj. Szerintem, tök egészséges elgondolás ez.

Aztán, ahogy végignéztem az elmúlt hónapokat, meg milyen igazából a világ körülöttem, miket tapasztaltam, egyre inkább az volt az elképzelésem, hogy ezt a gyerekes témát én felrakom a polcra, és nem nézek rá többet. Sőt, odáig mentem, hogy követem a Gyermekmentes övezetet, és leginkább azokon a posztokon nevetek, mikor olvasói leveleket osztanak meg, hogy az illetőt mennyire megtámadták, amiért nem akar gyereket.

Ennek igazából nem kellene viccesnek lennie, sőt. Inkább szomorúnak. Ugyanis nem véletlen kezdtem a négy ponttal fentebb. Egyszerűen az embernek a magánügyének kellene lennie, hogy ő akar-e családot alapítani, vagy van-e gyermeke. Igen, tudom, másképp számítják munkahelyen, ha az embernek családja van. De szerintem nem az az élet értelme, hogy minél előbb mindenki szülő legyen, mikor a saját generációmban láttam olyanokat, akik nem valók szülőnek. És ez nem csak a 30-as korosztályra igaz.

Nekem sajnos az életutam miatt kimaradt 10 év az életemből, már betöltöttem a 3. X-et is. Sokáig 30 előtt már szerettem volna édesanya lenni, de át kellett gondolnom, mi minden történt, és arra az elhatározásra jutottam, hogy nem. Köszönöm, én nem szeretnék anya lenni. Egyrészt azért, mert utol kell érnek magam, és addig semmiféleképpen nem férne bele egy gyerek, mert azzal kiesnék a munkából, amire jelenleg óriási szükségem van, jobban is, mint bárki másnak. Másrészt pedig, mire túl jutok ezen a krízisen, arra alsó hangon 5 évet adtam, de lehet több lesz, mert az ördög nem alszik, és ki tudja, érkezik-e negyedik, vagy ne adja Isten, egy ötödik hullám.

Mint látni a fenti soraimból, nem zárkózom el tőle, hogy legyen mégis kisbabám, de nem vagyok hajlandó addig belevágni, míg nem tudom megteremteni azt a közeget, amiben normálisan nevelhetem. Még akkor is, ha közben kong a fejemben a vészharang, hogy én hiába nevelném jól, ha egyszerűen más szülők nevelésének hiánya negatívan befolyásolná a fejlődését. És ettől tartok.

Olvastam, láttam, hallottam történeteket, amik miatt még mindig félek egyáltalán fontolóra venni ezt a dolgot. És a lényeget nem is mondtam, apa nélkül én bele nem vágok.

Ti hogy vagytok ezzel? Egyetértetek, vagy sem? Alább megírhatod, de kérlek, kulturált keretek között.

» Célszerű ilyenkor végignézni az Amerika kapitányt újra, vagy elég, ha csak megemlékezést tartok? » Mikor végre kezd minden a jó útra térni, akkor nem, valaminek muszáj mindig rossznak lennie. És nehezen tudom visszafogni magam, mert ami a szívemen, az a számon. » Végre sikerül normálisan elaludnom, de ilyenkor a karaktereim zavarnak fejben, mert tele vannak ötletekkel. Ráadásul az egyikük nemrég komoly dolgot vallott be magáról. Nehéz lesz majd megírni, amint odaérek. » Állandóságot keresek az életemben, úgyhogy minden erőmmel azon kell lennem, hogy ezt meg is teremtsem. Mert nem lehet másképp. Nem történhet másképp. » Előrendeltem az új Fekete Tőr Testvériség kötetet, még aznap, mikor megtudtam, hogy végre jön Lassiter könyve (◍•ᴗ•◍)❤. » Nincs mindig kedvem a 227 napos dokumentumsorozatot írni. Egyszerűen most minden a jó helyen van, és nem jó visszanézni azokra az időkre. » Nem megyek mégse 9-én szemészetre. Nincs mód cserére, és fontosabb most az, hogy állandóságot teremtsek. » Végre sikerült redukálnom a mobilos játékaim számát. Működik egy elméletem ugyanis.

Hy darlings! ❤️

Nemrég megkértem Ninaa-t, hogy segítsen ki egy pár szemátszínezéssel, mert igazából három karakteremnek is más színű szeme van, mint amilyennek már korábban láttuk.

Ne kérdezzétek, miért, így születtek meg a fejemben.

Így aztán alább láthatjátok Areh-et, Getát és Tammarot az eredeti szemszínükkel, ahogy annak idején megálmodtam őket.

Szerintetek, így milyen? Érzitek azt a késztetést, hogy szeretnétek olvasni a karakterről? Vagy az eredeti szemszínükkel vagytok inkább megbékélve?