Főoldal Amy Regények Extrák Galéria Oldal
Mysteries of the Night
Egy csippetnyi blog egy nem átlagos lány tollából.
2021/07/07
Írta: Amy | Hozzászólások: 7 | Kategóriák: Cikkeim

Hy darlings! ❤️

Egy ideje érlelem már ezt a posztot, de csak mostanában jutottam el oda, hogy hosszabban is kifejtsem a véleményem. Ugyanis erről lehet beszélni, előttem is sokan beszéltek már erről, fognak is majd, úgyhogy nem vagyok ezzel egyedül.

Sokan vannak, akik gyermek nélkül élnek, ami a mai világban nem kellene, hogy meglepő legyen, mégis sokan vannak, akik ezen meglepődnek, sőt, tovább megyek, egyenesen támadásnak veszik, hogy XY miért nem édesanya/édesapa.

Nagyon egyszerű a válasz. Négy kategóriába lehet sorolni:
1. Nemzőképtelen/meddő
2. Keresi a megfelelő személyt hozzá
3. Lelkileg nincs rá felkészülve
4. Egyszerűen nem akar

Sokan elfogadják a 2. pontot, a 3. pontra rávágják, hogy úgyis lehet rá készülni, ha már érkezőben a kis jövevény. Az 1. pontot nem fogadják el, hogy ilyen létezik, pedig sajnos van ilyen. A 4. pont pedig egyesek számára vérlázító.

Nemrég többedmagammal ezt a témát alaposan körbejártuk, és nem vagyok meglepődve azon, hogy találtam olyan személyeket, akik ugyanazt gondolják, mint én.

És persze a legfontosabb, hogy akinek nem inge, az ne vegye magára.

Egy ideje kacérkodtam a gondolattal, hogy nekem nem lesz gyermekem. Először csak hóbort volt, és gondoltam magamban többször is, hogy ez majd úgyis változni fog, mert szerelmes leszek valakibe, akivel később összeházasodunk, és ahogy annak rendje, kisbabánk is lesz. Már neveken is gondolkodtam, minden egyéb, úgyhogy ezzel nincs is baj. Szerintem, tök egészséges elgondolás ez.

Aztán, ahogy végignéztem az elmúlt hónapokat, meg milyen igazából a világ körülöttem, miket tapasztaltam, egyre inkább az volt az elképzelésem, hogy ezt a gyerekes témát én felrakom a polcra, és nem nézek rá többet. Sőt, odáig mentem, hogy követem a Gyermekmentes övezetet, és leginkább azokon a posztokon nevetek, mikor olvasói leveleket osztanak meg, hogy az illetőt mennyire megtámadták, amiért nem akar gyereket.

Ennek igazából nem kellene viccesnek lennie, sőt. Inkább szomorúnak. Ugyanis nem véletlen kezdtem a négy ponttal fentebb. Egyszerűen az embernek a magánügyének kellene lennie, hogy ő akar-e családot alapítani, vagy van-e gyermeke. Igen, tudom, másképp számítják munkahelyen, ha az embernek családja van. De szerintem nem az az élet értelme, hogy minél előbb mindenki szülő legyen, mikor a saját generációmban láttam olyanokat, akik nem valók szülőnek. És ez nem csak a 30-as korosztályra igaz.

Nekem sajnos az életutam miatt kimaradt 10 év az életemből, már betöltöttem a 3. X-et is. Sokáig 30 előtt már szerettem volna édesanya lenni, de át kellett gondolnom, mi minden történt, és arra az elhatározásra jutottam, hogy nem. Köszönöm, én nem szeretnék anya lenni. Egyrészt azért, mert utol kell érnek magam, és addig semmiféleképpen nem férne bele egy gyerek, mert azzal kiesnék a munkából, amire jelenleg óriási szükségem van, jobban is, mint bárki másnak. Másrészt pedig, mire túl jutok ezen a krízisen, arra alsó hangon 5 évet adtam, de lehet több lesz, mert az ördög nem alszik, és ki tudja, érkezik-e negyedik, vagy ne adja Isten, egy ötödik hullám.

Mint látni a fenti soraimból, nem zárkózom el tőle, hogy legyen mégis kisbabám, de nem vagyok hajlandó addig belevágni, míg nem tudom megteremteni azt a közeget, amiben normálisan nevelhetem. Még akkor is, ha közben kong a fejemben a vészharang, hogy én hiába nevelném jól, ha egyszerűen más szülők nevelésének hiánya negatívan befolyásolná a fejlődését. És ettől tartok.

Olvastam, láttam, hallottam történeteket, amik miatt még mindig félek egyáltalán fontolóra venni ezt a dolgot. És a lényeget nem is mondtam, apa nélkül én bele nem vágok.

Ti hogy vagytok ezzel? Egyetértetek, vagy sem? Alább megírhatod, de kérlek, kulturált keretek között.


Hagyj kommentet!
július 07 2021

Valóban mindenkinek magánügye ez a téma. Nekem a hajam égnek áll, mikor valaki megkérdezi , hogy “na és gyerek mikor lesz?”, ráadásul olyan is, akivel szinte semmilyen kapcsolatom nincs..

július 07 2021

Én nem ítélkezem senki felett. Ez mindenkinek a saját döntése. Abszolút elfogadom, ha valaki nem akar gyereket. Főleg ebben a világban. Nincs ezzel semmi probléma. Nem vagyunk egyformák!

július 08 2021

Én nagyon szeretnék edesanya lenni, de a felelősségvállalástól.kicsot félek. Sőt. De megertem azok álláspontját is, akik úgy gondolják hogy nem szeretnének édesanyák lenni.

július 08 2021

Ez mindenkinek a magánügye kellene hogy legyen. Nem kellene ebbe kívülállóknak beleszólniuk.

július 08 2021

Én is sokáig úgy voltam vele, hogy nekem nem kell gyerek. Félek úgy.. mindentől is…. de úgy 2 éve ez megváltozott és úgy vagyok vele, hogy egy gyermeket szívesen bevállalok. Ami engem is aggaszt, az a közeg, hogy hova és milyen emberek, gyerekek mellé kerül. Tudom magamról, hogy mostanában sokkal jobban robbanok, mint kéne és baromi nagy az igazságérzetem, ami nem biztos, hogy jó pont szülőként. De majd egyszer csak kiderül.

Ha pedig nem lehetne gyerekem? Örökbe fogadnék szerintem.

Aki pedig nem akar gyereket? Szíve joga ez a döntés, de kell találni másik életcélt, hogy a végén nehogy megbánja döntését ^^.

Jó erről olvasni és erről írni/beszélni. Köszi a posztot.
Puszi ♥

július 12 2021

Eléggé kemény ez a dolog, mert én nem tudnám elképzelni azt, hogy nem szeretnék kisbabát. Számomra az az élet egyik értelme, hogy miután megtaláltam a társam vele alapítsak családot. Nem ítélek el senkit, csupán csak szomorúvá tesz, hogy más évekig szenved, hogy nem képes teherbe esni, addig aki azonnal anya lehetne eldobja magától ezt az élményt. Köszönöm ezt a posztot.

július 13 2021

Teljesen egyetértek minden szavával. Szuper írás lett, gratulálok hozzá. Mindenkinek jól át kell gondolnia mielőtt gyermeket vállal és csak úgy belevágni. Sajnos amilyen világunk van, ez egyre nehezebb és többen döntenek úgy, hogy nem szeretnének. Szerintem ezzel sincsen semmi probléma, el kell ezt is fogadni.

Alább tudsz üzenetet hagyni.