10. Egy könyv, amin sírtál

Megsebzett szerető, Wellsie halála

Harry Potter és a Főnix Rendje, Sirius „halála” (részemről nem halál, ha azt vesszük, hogy Tükörországba kerülhetett… de attól még ; – 😉

A teljes kihívás itt látható!

09. Legfelejthetetlenebb idézet(ek) filmekből, sorozatokból, könyvekből

Ha elszakítanak tőlünk valakit, akit szeretünk, úgy adhatunk neki hosszú életet, ha szeretetünk sosem szűnik. A házak leégnek, az emberek meghalnak, de az igazi szeretet örökké tart. – The Crow.

A fájdalom nem múlik el, csak idővel a részeddé válik. – The Walking Dead.

Néha az életben a számtalan prózai döntés között – mint például, hogy mit együnk, hol aludjunk, milyen ruhát vegyünk fel – felbukkan egy igazán fontos válaszút. Ezekben a pillanatokban, amikor a jelentéktelenség köde felszáll, és a sors a szabad akarat választása elé állítja az embert, csak jobbra mehetünk, vagy balra – nem ragadhatunk le középen, hogy majd elbújva kivárjuk, mi lesz. Nem lehet alkudozni a lehetőségekkel, amelyek előtt állunk. Választani kell és felvenni a kesztyűt. És közben tudni, hogy onnan már nincs visszaút. – J. R. Ward: Megbosszult szerető

A teljes kihívás itt látható!

08. Kedvenc női és kedvenc férfi karaktere(i)d könyvekből és filmekből

Nők: Beth Greene, Mary Madonna Luce, Cormia, Marissa

Férfiak: Daryl Dixon, Rhage, Phury, Wrath, Areh Throen

A teljes kihívás itt látható!

07. Legnagyobb benyomást keltő film

Harry Potter, mert rendesen bele tudtam szőnni a gondolataimat a fanficekbe.

A teljes kihívás itt látható!

06. Könyv, amit „megbántál”, hogy elolvastad + egy könyv, ami örökre nyomot hagyott

Megbántam: Jó az ágyban. Lassú, monoton, és egyszerűen nem tud lekötni.

Örökre nyomot hagyott: Harry Potter. Köszönöm Rowling a tökéletes gyerekkort, de akkor sem bocsátom meg neked, „amiért özveggyé tettél.”

A teljes kihívás itt látható!

Így 12 év után végre sikerült egy hazai HIM bulin is ott lennem, amiről később kiderült, hogy nem bántam meg, hogy mentem, ahogy azt sem, hogy nem késő délután mentem oda, hanem a kora délutáni órákban. A hőség ellenére igenis bakancsban mentem, mert minden metal koncertre így érdemes járni, és bárki bármit mond, a HIM az metal, még akkor is, ha szerintem az utolsó két albumjuk nem nagyon közelít hozzá. A „gót” jelzőt pedig nagyon sürgősen le kell szedni róluk, paljon kiitoksia.

Az előzenekart eddig sem szerettem, ez a kényszer fél óra, amit el kellett töltenem, igazából kibírható volt, mivel olvastam, vagy öcsém telefonján Fruit Ninja-ztam. Azt pedig nem tudom elhinni, hogy Villééknek ennyire nincs ízlésük, hogy egy az ő zenéjükhöz közel sem hasonlító zenekart választottak. Ha lenne még a Gyöngyvér, vagy a Garden of Eden, ők illettek volna oda. Egyetlen rajongót sem akarok megbántani, de nekem semmi maradandót nem adtak.

És akkor a lényeg: a HIM.