Hy darlings! ♥ \m/

Szinte alig volt két napos az előző, 21. poszt, mire néhány olyan új dal is érkezett, amik akkor nem fértek bele megjelenésük miatt, de mostanra már megint van 7 érdekes dal, ami miatt a csokor megszülethetett. Van köztük magyar is, akik közül kettőnek már nagyon várom a koncertjeiket, mert amiket hallgatok, azok nagyon babán szólnak, de élőben kíváncsi vagyok, messzemenően túllövik-e a szintet, mint egy számomra nagyon kedves másik hazai zenekar.

From the Sky: Lethe

Az első album engem teljesen levett a lábamról, valahogy ez a hangzás engem teljesen ki tud kapcsolni. Vagy csak mert mostanában az idegnyugtató gyógyszer helyett hörgéssel teli zenét szoktam hallgatni, és az lenyugtatja az agyam. De!, mielőtt bárki is tovább menne, ebben a dalban nincs benne. Sőt, a szövege is olyan szép, hogy az ember lánya akaratlanul is másképp éli meg. Ajánlani tudom, egy próbát megér.

New Friend Request: Többet ér

A srácokat azért követem már egy ideje, főleg azóta, hogy egyik nyáron a Depresszió előtt léptek fel. Akkor szereztem egy számlistát is tőlük, én meg utána kíváncsi voltam, hogy szólnak a dalok CD-n (akkoriban valamiért nem volt tökéletes a hangzás a Barba kisszínpadán, így aztán nem értettem sokat), és azt kell mondjam, nem csalódtam. Azóta az Előttünk szakadék és a Hiányzik amolyan NFR-himnuszok nálam, úgyhogy kíváncsi vagyok, milyen lesz a 3. lemez. Ennek lett az előfutára az alábbi dal is, és szokásos színvonal :D. Úgyhogy várólistás \m/.

Paddy and the Rats: Everybody Get Up

Erősen meglepett ez a dal, megjelenésileg aztán pláne. Már hirtelen azt hittem, hogy valami Limp Bizkit utánzatot fogok látni, csak a jó kis ír kocsmahangulattal. De valahogy igen, ezzel tudom a legjobban leírni azt, amit a videóban láttam. Gyerekek, a kalózkodás az jobban megy nektek, de ez csak a látványvilág miatt mondom. A dal egyébként kellemes csalódás volt, éneklős, az biztos, de most a rádiókba jutás a cél, vagy mi? A Ghost From the Barrow vonalára jó lenne visszatérni, mert az a csúcspont (a My Sharona meg az etalon, tudjuk).

Semblant: Enrage

Atyaég, mi volt ez az első pár másodperc? Hát így úgy kellett az agyam után futni, akkorát ütött, mint a déli harangszó. A Purified sem volt rossz, de ez egyenesen megmozgatja a fejet. Legalábbis nekem biztos. Lehet, hogy ideje lenne már tényleg átnézni, mit tudnak még, mert lehet találok olyan nem klipes dalt is, ami akkorát visz, mint a Schwarzer Engelnél annak idején a Psycho-Path. Az a dal sosem került elő amúgy, se lyric videoként, sem rendes klippel, de úgy letarolt, mint annak a rendje.
Ps.: hova tűnt Mizuho Lin gyönyörű kék haja?

Powerwolf: Sainted by the Storm

Hamisíthatatlan Powerwolf. Ütős, éneklős refrénnel, nagy verzékkel. Majdnem olyan, mint a többi, de mégis van benne valami, ami különlegessé teszi. Furcsa, hogy csak így hirtelen kijött, de manapság mindig jön ki egy-egy dal. Csak nemrég jelent meg a Call of the Wild c. lemezük, és mintha már egy újnak az előfutára lenne. De ez nem baj :D. Kicsit olyan, mintha vették volna a Sabaton tempóját, megtöltötték volna az Alestorm jókedvével, így megszülve ezt a dalt.

Crematory: Inglorious Darkness

Rég szerepelt már Németország egyik legnagyobb német gothic metal zenekara, akikre még az általam piedesztálon tartott Lacrimas is felnéz. Annak idején szerelem lett a Ravens Calling c. dalukkal, és bár azóta pont az a hang nincs benne, aki miatt megkedveltem őket, valamiért mégis meg tudtak fogni így is.

Cradle of Filth: How Many Tears to Nurture a Rose?

Néha elgondolkozom, hogy Dani Filth mennyi sminket használ el, ha én kb. azt is elfelejtem, hogy csak egy sima szempillaspirált használjak? De ez az imidzs, és klipekhez mindig akad valami új megjelenés. A Lordi is így csinálja amúgy, nekik is lemezről-lemezre változik a megjelenésük, mégha az első ránézőknek ez nem is látszik. Na de, maradjunk Angliában. Ez a dal még mindig a legutóbb megjelent Existence is Futile c. lemezükről van, és bár nekem az előző jobban tetszik, ez sem annyira rossz, csak kell hozzá egy hangulat.

Silver Dust: There’s A Place Where I Can Go

Svájc másik csodája nálam a Silver Dust, akik kicsit progresszív vonalon nyomulnak, de akkor is, Lord Campbell hangja már akkor megfogott. Van benne valami, ami mágnesként vonz. Ez a dal pedig egyszerűen úgy tökéletes, ahogy van. Annak is ajánlom, aki még életében nem hallott róluk. Hol van az a 2014-es So Let Me Now, amivel felhívták magukra a figyelmet? Linkelve lett, tessék :D.

Bad Wolves: If Tomorrow Never Comes (feat. Spencer Charnas)

Őszintén megmondom, én az első két lemezt nagyon szeretem, és az is utólag jutott el hozzám, hogy Tommy kilépett a zenekarból, és helyette jött az új énekes. Én akkor hagytam egy ideig, mert valahogy nem akartam még az újat felfedezni, de most kellett a válogatás miatt. Meg amúgy is, kezdek ebbe a fajta zenei világba eltévedni. Valahogy nagyon tetszik, nagyon kikapcsol, és szerintem még sok felfedezni valóm van. Többek között a dalban szereplő Spencer az Ice Nine Kills énekese, akiket eddig csak névről ismertem, de ha a csávónak ennyire klassz az alaphangja, milyen lehet a saját bandájának világában?
Ps.: Ne azzal kezdjétek, amiben a Cannibal Corpse-os csávó is van!

Blind Guardian: Secrets of the American Gods

Kismillió ideje nem hallottam semmit a német Blind Guardiantól, akiket könnyű megjegyezni, mert van Gyűrűk ura témájú lemezük, úgyhogy már csak emiatt is ajánlós a zenekar. Ráadásul az ilyen stúdiós klipek mindig többet jelentenek nekem, mert látom, ahogy egy-egy dal elkészül. És sokkal személyesebb így a hangulat, mintha csak kapnál egy lyricet.

Dynazty: Yours

Belegondolva, hogy ez volt előbb, minthogy csatlakozott volna az Amaranthe-ba is… valahogy már minden világos. Aranybánya van a torkában, ezt meg kell hagyni. Nem véletlen lett felkapott az utóbbi években.

Septicflesh: Neuromancer

Nem tudom, eddig miért maradtak a radaromon kívül. A melodeath után a symphodeath csak egy kicsi lépés tovább, és igazából teljesen hallgatható – nekem legalábbis. Ezt olyankor jó végiggondolni, mikor ülsz a buszon, és melletted tipikus plázacicák vannak, hogy semmi igazi nincs rajtuk, és téged néznek ki, és közben pedig az ehhez hasonló csodák védenek meg az IQ-szint csökkenéstől. Amúgy tényleg, eddig mindig valami hasonló szólt, ha megtaláltak az ilyenek, és én távoztam boldogabban. A másik kedvencem az idősek becsmérlő pillantásai, de az egy másik történet.

Rhapsody of Fire: Magic Signs

Tudtam az énekes váltásról, már az akkori alkotások is tetszettek vele, de nem mélyedtem el mélyebben a lemezekben, pedig lehetett volna. Vannak benne olyan részek, ami miatt simán tudnék írni, ha éppen olyasmi témában járnék, de jelenleg nem tartok ott. A hamisíthatatlan power metal pedig itt kezdődik. Egy gyönyörű balladával van most dolgunk. És nekem plusz nyálcsorgatás két hosszú hajú miatt XD. Hmm… lehet, hogy a végén írok nekik valami mellékszerepet, mert van bennük külsőleg hasonlóság…

Evergrey: Midwinter Calls

Igen, a svédek megint itt vannak, de ez a klip az előző folytatása is lehetne, legalábbis megjelenítésileg. De a hangját amúgy is szeretem. Ez az album szerintem kedvencem lesz, amint megjelenik. Nem kell rá sokat várni ugyanis, mert A Heartless Portrait (The Orphean Testament) c. lemezük majd 2022. május 20-án jelenik meg.

Caliban: VirUS (feat. Marcus Bischoff)

Még egy featuringes dal, még egy olyan zenekartól, akiket ismerek már névről, de nem hallgattam az önálló kiadványaikat. Plusz, mivel hasonló a hangzása a Calibannak, mint a Dead by Aprilnek, először kevertem őket, de aztán rájöttem, hogy 1) tévedtem, 2) a zene hasonló, ezért tévesztettek meg. De ez a zene amúgy nekem tetszik. Másnak nem fog, tudom 😀