I ♥ you guys!

Megjöttek az új trónbitorlók. Legalábbis sikerült egy 10 éves zenekari imádatot letaszítani, egészen a negyedik helyre. Igen, már a címből is látszik, hogy a legújabb mániám, a Lacrimas Profundere-hez is van egy sztorim (melyik bandához nincs?).

Szóval… menjünk vissza 2007 tájékára. Addigra már bőven kint volt a hetedik album, a Filthy Notes for Frozen Hearts (mostantól csak Filthy Notes), és meg is volt már valahonnan letöltve, de úgy igazából nem is foglalkoztam vele. Eleinte beleestem abba a hibába, hogy én baromállat hasonlítottam a HIM-hez, és annyiban is maradt. Pedig akkor még nem tudtam, mekkora felfordulást fog ez az állandó tagcserével bíró brigád csinálni a zenei listámmal. Na jó, nem állandó, az alapító gitáros még mindig bent van, és szeretném, ha még sokáig maradna is.

És ha már itt tartunk. Valahol egy szinten megértem Chris távozását. 2008-ban a turnéval járó stresszre hivatkozva kilépett, és a magánéletével meg a munkájával akart foglalkozni. Azóta elvétve évente egyszer látni, és sírnom kell, mikor nézem a szinte Rehvenge-re hajazó taréját. De komolyan. Az Ave End klipje számomra a második olyan klip tőlük, amibe bele vagyok esve (az elsőt nehéz kitalálni: Again It’s Over).

Hogy fogadtam Robot? Na, ez egy vicces történet. Poénból utánanéztem a csapatnak, miután a Songs for the Last View kijött. Láttam, új album van kint, 16 számmal. A negyedik dalnál fogalmam sincs ki volt az a sokkal magasabb hangú töpszli, így hát google a barátom, rákerestem. Meglepetés!

Sokan nem értik, mi a francot eszek rajta annyit. Először is, a hangja. A hangja valami zseniális. Nem hasonlít senkiére. A hatásai közt csupa-csupa olyan nagy művész van, akiket én is szeretek. Élőben megpróbálja visszaadni Christ, és ezért abba lehet hagyni a támadásokat. Nem akarja egyáltalán megszentségteleníteni azt a géniuszt. Mondhatjuk úgyis, hogy koncerteken a helyettesítő, de egy embert se lehet helyettesíteni. Én legalábbis szimpatikusnak tartom azt az elgondolást, hogy közösen írják a dalokat már öt éve, hozzátéve a zenéhez valami olyat, amire megéri felkapni a fejet. És számomra mindig egy gyomorgörcs, hogy vajon visszajön-e mindig egy-egy új lemeznél írni/énekelni. És egyszer sem csalódtam. Ráadásul most van egy pletyka, hogy állítólag a Schmid-tesók megint törik valami zenei projekten a fejüket. Mondanom se kell, az a medvés hang, ahogy Gréti hívja, utánozhatatlan, és szükségem van rá. Másodjára: az öltözködése egy az egyben mutatja, hogy vannak olasz felmenői. Erről tanúskodik az ízlése. Tény, hogy azóta jöttem rá, hogy a zakómnak nem feltétlenül kell a helyet foglalnia a szekrényemben, de ez más téma. Harmadjára: egy géniusz. Jobban forgatja a szavakat, mint én. Nem kell ide hatszáz ember egy semmitmondó szöveghez, elég egy-két ember, és voilá, kész a tökéletes album. Ez tény, hogy az Antiadore számomra 2013 albuma, és pont.

Mindenkinek csak ajánlani tudom ezt a német csapatot, akik már 20 éve vannak a pályán (igen, jól látod, húsz éve). Hadd mutassak egy kis ízelítőt:

Már hatodjára nézem meg, egy szót se értek belőle, de itt röhögök xD.

Ha már megtaláltam a kábelem, akkor íme a büszkeségem. Öt év… öt évet vártam. És itt az eredmény.

Mennyország, de szó szerint! 5 évet vártam erre a napra, mire végre egyáltalán azt mondhattam, hogy elvesztettem a Lacrimas-koncert szüzességem. Alig bírtam kivárni az indulást. Bár eleinte úgy tűnt, hogy nem lesz hol aludni, éjszakára lecsövezek valahol, nem is tudtam még, hogy mekkora kaland lesz itt.

Azt tudtam a fiaimról, hogy naaagyon közvetlenek, így azt mertem gondolni, hogy jó, akkor igyekszem a legeslegutolsó buszt elérni. Először a szervezők közölték, hogy hát jegy nincs, még csak pakoltak be a zenekarok (az enyéimet nem láttam, sőt, összekevertem a Nightmare gityósát Ollyval). Aztán eldöntöttem, hogy akkor kihúzom a szemem, mert állítólag az az erősségem, aztán megnéztem a FB-t, és akkor láttam, hogy Olly az nagyon nem lesz itt, mert orvosi tanácsra inkább kihagyja ezt a kettőt 20 éves pályafutása alatt. Mondtam oké, írtam neki egy Get well soont, aztán befejeztem a körmöm kifestését, mert mi az, hogy úgy megyek metal koncertre, hogy nem fekete.

Közben kijött az a tetűmocskos békávé a Dürer elé. Akkor láttam meg először életemben FB-n kívül Robot. És messziről kicsinek tűnt, szóval tökre megijedtem, hogy akkora mint én X”D. De mázlijuk volt, nem az ő buszukkal volt probléma, hanem a másik két zenekaréval, bár nem tudom, ki melyikkel ment, azt az egyet tudtam, hogy Robéké ilyen emeletes piros volt.

Kapunyitás után megkaptam a karszalagot, erre bemegyek abba a terembe, ahol kb. a bokámig ér a színpad, kordon nuku, és 2009-ben láttam utoljára. Bezony, Amanda boldogságszintje úgy az egekbe szökött. Elég kevesen voltunk, de én így leültem a mikrofonnal szemben Olly hiány miatt, és próbáltam feldolgozni, hogy az ötéves várakozásnak vége, a Before the Dawn c. sztorim ihletadóival fogok találkozni, és ahw.

Azonban volt egy kis csúsztatás, pont Olly miatt, így aki lekéste a Lacrimast, azt nagyon tudom sajnálni, de ez a Hammer Concerts hibája, mert miért akkor írják ki, hogy műsorváltozás van, mikor kb. mindenki suliban/melóban van, mert bizony sokan nem nézték meg a neten, hogy mi történt. Aki meg emiatt hibáztatja a zenekarokat, annak tudok egy helyet, ahol kidühöngheti magát. Tehát, először volt a Grailknights, ahogy eddig is, aztán volt a Lacrimas, utána a Nightmare és a Jaded Heart. Most nem tudom már, hogy lett volna eredetileg, de nem is ez a lényeg. Örültem neki, mert ezzel nőttek az esélyeim, hogy odaállhatok melléjük.

Szerintem a Grailknightsról nem is kellene írnom semmit, nézzétek meg inkább az alábbi klipet, merthogy ez elhangzott (Vöröske meg állandóan nézett, és pár nem metalhead bekörnyékezte őket, csak mert perfektül beszéltek németül – Amanda, tanulni kell!). Hatalmas bulit nyomtak, őrültek a németek, folyton még nekünk köszönte meg Zöldike XD, hogy mekkora hősök vagyunk. Figyelem, ha a Lordi a szörnymetal, akkor a Grailknights a lovag metal alapítóatyai!

Lement a Grailknights, majd elkezdtek hangolni. Várok tök izgatottan, aztán észrevettem Tonyt felsunnyogni a színpadra, és akkor már kezdett felmenni az egekbe a vérnyomásom. Megjött a másik tag is, Christoph, majd a tesója Clea, és hátranézve kiszúrtam Robot, és rimánodtam, hogy el ne ájuljak XD. De hát Holy Merlin, 2009 óta erről az estéről álmodoztam, és ahw. Azonnal bele is csaptak Olly nélkül a Dead to Me-be, és jókat vigyorogtam, hogy Rob párszor megtaposta a megrövidített számlistát. Meg is lepődtem, hogy egyet tettek csak ki, de eldöntöttem, hogy be fogom nyúlni. Számok között néha körbenéztem, hogy mi van, de kb. mögöttem volt két idősebb tag, akik úgy tudták a dalokat, mint én, a divatcsajok meg csak bólogatni tudtak… bassza már meg, én szégyelltem volna magam a helyükben. Mert hogy a másik két bandán egyáltalán nem voltak ott, az olyan biztos, minthogy olyan kincseim vannak, amik többnyire a külföldieknek szoktak lenni.

Eredetileg ez lett volna a számlista, ami át van húzva, azt Olly miatt törölték. Innen is még egyszer: get well soon! (kb. egy a millióhoz az esélye, hogy ezt olvassák, de ki tudja xD).

(*= megcserélték)

Nyolc darab számot kaptam csak összesen… de az a nyolc dal, az tökéletes volt. Megvolt mindenkivel a kontakt, még Robbal is, sikerült „néha” összenéznünk, mert sajnos nem sűrűn volt nyitva a szeme, de annyi baj legyen. Mikor kellett, láttam. Nyolc dal alatt rájöttem, hogy igencsak nagy az esélye, hogy jöjjenek megint (valaki legyen cuki, és hívja el, mert nagy kiruccanás nekem a külföldi út), mert szeretik Pestet, ja és nehogy elfussunk már, mert ők kint lesznek. Nem kellett félteni engem.

Megszereztem a számlistát, majd kb. 5-6 percnyi bóklászás után odatévedtem a 4-ből három taghoz (Tonyt elhagytam valahol, de legalább van még egy indokom, amiért nem szabad még egy LP bulit kihagynom, tök mindegy, hol lesz). Bátorkodtam először a számlistát odanyomni eléjük, erre megkérdezi tőlem a jó magas emberem (van vagy 180, szóval feleslegesen aggódtam), hogy hívnak. Mondom Amanda. És ráírta nekem, kimondottan névre szólóan!

Aztán a képek. Baromi boldog voltam. Becsatlakozott még a dobos is a képbe, szóval menő, de el kell kapnom a basszerost is, szóval még egy indok, hogy kötelező a következőn ott lennem.

Várok pár percet, gyakorlatilag az istencsászárkirálynői állapotomban rájöttem, hogy kell még egy. Nagy nehezen kinyögöm neki lent a bárpultnál (és nem Jack Danielst kért? Ugyanolyan póló volt rajtam!), hogy bocsi, rossz lett a kép, kérek szépen még egyet. És kaptam ^^. Megköszöntem németül, és elinaltam, mint egy nyuszi. Most na, ritkán van ilyen lehetőség, és szokásomhoz híven úgy viselkedek mint egy idióta tinilány. Jobb lett, de nem vállalható, mert a karom rajta szörnyű… de legközelebb ilyen már nem lesz!

Még ácsorogtam kint egy kicsit, néztem a Vöröskét, hogy ez milyen jól néz ki, mennyire kellene, hogy németül tudjak stb. Majd úgy döntöttem, hogy benézek még a Nightmare-re. Amit hallottam, az kurvajó volt, szóval nemsokára be kell szereznem a lemezeiket. Pechemre az utolsó három számra értem be, de bah… volt fontosabb dolgom is ^^.

Aztán a Jaded Heart volt az, akiktől egy olyan számot hallottam, ami akkor nem tetszett, de megjegyeztem már magamnak, ne egy számból vonjak le következtetést. Mondjuk nem maradtunk sokat, mert ha már így alakult az este, akkor sajnos hamar haza kellett jönnöm, de legközelebb felteszem ezt a bandát a buszra, aztán see you soon next time, as soon as possible ^^!!!

Annyit kiderítettem már, hogy 13 szám lesz, és sajnálatomra ők az utolsók… nem baj, jó helyért meg kell küzdeni ^^.